Fundamentalizmus — Mi az?

HOGYAN vette kezdetét a fundamentalizmus? A múlt század végén szabadgondolkodó teológusok megváltoztatták hittételeiket, hogy a bibliai történetkritikához és a tudományos elméletekhez — például az evolúció elméletéhez — igazodjanak. Ez oda vezetett, hogy az emberek Bibliába vetett bizalma megingott. Az egyesült államokbeli konzervatív vallási vezetők úgy reagáltak, hogy rögzítették, amit ők a hit fundamentumainak (alapjainak) neveztek.a A XX. század elején kiadtak egy fejtegetést ezekről a fundamentumokról egy többkötetes műben, amely a The Fundamentals: A Testimony to the Truth címet viselte. Ebből a címből származik a „fundamentalizmus” szó.

A XX. század első felében a fundamentalizmus időről időre a hírek témája lett. Például 1925-ben vallási fundamentalisták állítottak bíróság elé egy Tennessee állambeli (USA) tanárt, John Scopes-ot, olyasmivel, ami „Scopes-perként” vált ismertté. Mi volt a bűne? Az evolúciót tanította, és ez ellenkezett az állam törvényeivel. Abban az időben néhányan úgy vélték, hogy a fundamentalizmus rövid életű lesz. Egy protestáns folyóirat, a Christian Century 1926-ban azt írta róla, hogy „hamisított és mesterkélt”, illetve „teljes egészében híján van az olyan sajátságoknak, mint az építő vívmányok és a fennmaradás”. Mennyire téves volt ez a megállapítás!

Az 1970-es évek óta a fundamentalizmus állandóan szerepel a hírekben. Miroslav Volf, a Fuller Teológiai Szeminárium (California, USA) professzora ezt mondja: „A fundamentalizmus nemcsak hogy fennmaradt, de virágzik is.” Napjainkban a „fundamentalizmus” szót nemcsak a protestáns mozgalmakra alkalmazzák, hanem azokra is, amelyek más vallásokon belül jelentkeznek, mint például a katolicizmusban, az iszlámban, a judaizmusban és a hinduizmusban.

Reagálás a korszakunkra

Miért terjed a fundamentalizmus? Akik tanulmányozzák, korszakunk erkölcsi és vallási bizonytalanságának tulajdonítják a terjedését — legalábbis részben. A korábbi években a legtöbb társadalom a hagyományos hitnézeteken alapuló erkölcsi biztonság légkörében élt. Ezeket a hitnézeteket ma már kétségbe vonják vagy elutasítják. Sok értelmiségi azt állítja, hogy nincs Isten, és az ember egyedül van a közömbös világmindenségben. Sok természettudós azt tanítja, hogy az emberiség a véletlenszerű evolúció terméke, nem pedig egy szerető Teremtő ténykedésének az eredménye. Az engedékeny gondolkodásmód diadalmaskodik. Az erkölcsi értékek elvesztése a társadalom minden szintjén sújtja a világot (2Timótheus 3:4, 5, 13).

A fundamentalisták a régen bebizonyosodott tények után vágyódnak, néhányan közülük pedig arra törekednek, hogy társadalmukat és nemzetüket visszavezessék ahhoz, amit ők maguk az igazi erkölcsi és tantételbeli alapoknak tartanak. Erejükhöz mérten mindent megtesznek azért, hogy másokat is arra kényszerítsenek, hogy a „helyes” erkölcsi törvények és tanításbeli hitnézetek rendszerével összhangban éljenek. A fundamentalisták határozottan meg vannak győződve arról, hogy nekik van igazuk, a többiek pedig tévednek. James Barr professzor a Fundamentalism című könyvében azt írja, hogy a fundamentalizmust „gyakran rosszakaratú és gyalázkodó kifejezésnek tartják, amely szűklátókörűséget, fanatizmust, maradiságot és szektaszellemet sugalmaz”.

Mivel senki sem szereti, ha szűk látókörűnek, fanatikusnak vagy a szektaszellemet előmozdítónak mondják, nem mindenki ért egyet abban, hogy kik fundamentalisták és kik nem. Van azonban néhány vonás, amely jellemzi a vallási fundamentalizmust.

A fundamentalisták azonosítása

A vallási fundamentalizmus rendszerint kísérlet arra, hogy megőrizzék, amit egy kultúra eredeti hagyományainak és vallási hitnézeteinek tartanak, és hogy tiltakozzanak az ellen, amit a világban uralkodó világias szellemnek tekintenek. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a fundamentalisták minden ellen tiltakoznak, ami modern. Néhányuk igen eredményesen használja fel a modern hírközlési eszközöket, hogy támogassa saját nézőpontját. A társadalom elvilágiasodásab ellen azonban küzdenek.

Néhány fundamentalistának eltökélt szándéka, hogy nem csupán önmaga számára őrzi meg a tantételek hagyományos felépítését vagy egy hagyományos életutat, hanem másokra is ráerőlteti ezeket; valamint hogy a társadalom felépítését is megváltoztatja, hogy azt ily módon a fundamentalista hitnézetekhez igazítsa. A katolikus fundamentalisták ezért nem fognak csupán arra szorítkozni, hogy elutasítsák az abortuszt. Nagy valószínűséggel nyomást gyakorolnak majd az országuk törvényhozóira, hogy támogassák az abortuszt tiltó törvényeket. A La Repubblica című lap szerint Lengyelországban a katolikus egyház olyan „hadjáratot” indított, „amelyben minden erejét és befolyását bevetette” annak érdekében, hogy elfogadtasson egy abortuszellenes törvényt. Azáltal, hogy így tettek, az egyházi hatóságok nagyon hasonlóan jártak el a fundamentalistákhoz. A protestáns Christian Coalition is hasonló „hadjáratokat” vezet az Egyesült Államokban.

A fundamentalistákat mindenekelőtt a mélyen gyökerező vallási meggyőződésük alapján lehet megkülönböztetni. Így a protestáns fundamentalisták a Biblia betű szerinti ihletettségét fogják meggyőződéssel védelmezni, amely valószínűleg azt a hitnézetet is magában foglalja, hogy Isten a földet betű szerinti hat nap alatt teremtette. A katolikus fundamentalistáknak a pápa tévedhetetlensége felől nincs semmi kétségük.

Most már érthető, hogy a „fundamentalizmus” kifejezés miért az ésszerűtlen fanatizmus képzetét idézi fel, és hogy miért aggódnak azok, akik nem fundamentalisták, amikor látják a fundamentalizmus terjedését. Talán mi személy szerint sem értünk egyet a fundamentalistákkal, és minket is megdöbbentenek a politikai mesterkedéseik és az időnként elkövetett erőszakos tetteik. Az egyik vallás fundamentalistáit valójában talán megrémítik azok a tettek, amelyeket egy másik vallás fundamentalistái követnek el. Sok gondolkodó embert mégis aggodalommal töltenek el azok a dolgok, amelyek előidézik a fundamentalizmus terjedését — a növekvő erkölcsi lazaság, a hit elvesztése és a szellemiség elutasítása a modern társadalomban.

A fundamentalizmus az egyedüli válasz ezekre a tendenciákra? Ha nem, milyen más lehetőség létezik?

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Egy protestáns folyóirat 1926-ban úgy festette le a fundamentalizmust, mint ami „hamisított és mesterkélt”, illetve „teljes egészében híján van az olyan sajátságoknak, mint az építő vívmányok és a fennmaradás”