Egy jobb mód

JEHOVA TANÚIT foglalkoztatja a szellemiség leromlása, amely tapasztalható a világon, valamint az erkölcstelenség és a vallási bizonytalanság, amely átitatja a társadalmat. Ennek eredményeképpen néha fundamentalistáknak nevezik őket. De vajon azok? Nem. Bár megvan a szilárd vallási meggyőződésük, olyan értelemben véve nem fundamentalisták, ahogy ez a kifejezés használatossá vált. Nem gyakorolnak nyomást a politikai vezetőkre, hogy támogassanak egy bizonyos nézőpontot, de tüntetésekhez és erőszakhoz sem folyamodnak azok ellen, akikkel nem értenek egyet. Egy jobb módot találtak. Vezetőjüket, Jézus Krisztust követik.

Jehova Tanúi meggyőződtek arról, hogy létezik vallási igazság, és hogy az a Bibliában található (János 8:32; 17:17). A Biblia viszont arra tanítja a keresztényeket, hogy kedvesek, jóságosak, szelídek és ésszerűek legyenek — olyan tulajdonságok ezek, amelyek nem adnak helyet a fanatizmusnak (Galátzia 5:22, 23; Filippi 4:5). Jakab bibliai könyvében a keresztények arra kapnak buzdítást, hogy „felülről való bölcsességet” fejlesszenek ki, amely a leírás szerint „először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes”. Jakab még ezt is hozzáteszi: „Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak” (Jakab 3:17, 18).

Jehova Tanúi visszaemlékeznek arra, hogy Jézust nagyon is foglalkoztatta az igazság. Ezt mondta Ponczius Pilátusnak: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (János 18:37). Bár elszánt védelmezője volt az igazságnak, nem próbálta másokra erőltetni a saját meggyőződését. Inkább az elméjükre és a szívükre hatott. Tudta, hogy égi Atyja, a „jó és igaz” Isten fogja eldönteni, hogy hogyan és mikor távolítja el a hazugságot és az igazságtalanságot a föld színéről (Zsoltárok 25:8). Éppen ezért Jézusnak nem állt szándékában elnyomni azokat, akik nem értettek vele egyet. Ellenkezőleg: a saját korabeli maradi vallásvezetők voltak azok, akik megpróbálták elnyomni Jézust (János 19:5, 6).

A vallási tantételeket illetően Jehova Tanúinak szilárd a meggyőződésük, erkölcsi kérdésekben pedig igazi értékeket mutatnak fel. Pál apostolhoz hasonlóan meg vannak győződve arról, hogy csak ’egy Úr, egy hit, egy keresztség’ létezik (Efézus 4:5). Jézus szavaival is tisztában vannak: „szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt” (Máté 7:13, 14). Mégsem próbálnak senkit sem arra kényszeríteni, hogy kövesse a hitnézeteiket. Ehelyett Pál példáját követik; és mindenkit, aki vágyik rá, ’kérnek, hogy béküljön meg Istennel’ (2Korinthus 5:20). Ez egy jobb mód. Ez Isten módja.

A vallási fundamentalizmus — ahogy ma használatos ez a szó — nagyon is eltér ettől. Sokféle hadműveletet alkalmaznak — ideértve az erőszakot is —, hogy a társadalomban másokra is ráerőltessék elveiket. Ezáltal a politikai rendszer szerves részévé válnak. Jézus viszont azt mondta a követőiről, hogy „nem” lehetnek „e világból valók” (János 15:19; 17:16; Jakab 4:4). E szavakkal összhangban Jehova Tanúi megőrzik szigorú semlegességüket a politikai vitákban. És ahogy a Fuoripagina című olasz lap elismerte: „senkire sem kényszerítenek semmit; mindenki szabadon elfogadhatja vagy elutasíthatja, amit mondanak.” Az eredmény? A Tanúk békés, bibliai üzenete mindenféle embert vonz, még azokat is, akik egykor maguk is fundamentalisták voltak (Ésaiás 2:2, 3).

Egy világ igazi értékekkel

A Tanúk felismerik, hogy az emberek képtelenek megoldani azokat a problémákat, amelyek a fundamentalistákat foglalkoztatják. Az ember nem kényszeríthet valakit arra, hogy higgyen Istenben, és hogy fogadja el az ő személyes hitnézeteit. Az, hogy ezt lehetségesnek tartották, a történelem néhány legnagyobb rémtettéhez vezetett, például a keresztes hadjáratokhoz, a középkori inkvizícióhoz és az indiánok „megtérítéséhez”. Ha viszont Istenben bízik valaki, hajlandó lesz az ő kezében hagyni a dolgokat.

A Biblia szerint Isten határt szabott annak az időnek, amíg megengedi, hogy az emberek megszegjék a törvényeit, s így szenvedést és fájdalmat okozzanak. Ez az idő már majdnem lejárt. Jézus most már uralkodik Isten égi Királyságának Királyaként, ez a Királyság pedig nemsokára cselekedni fog, hogy eltávolítsa az emberi kormányzatokat, és átvegye az emberiség naponkénti kormányzását (Máté 24:3–14; Jelenések 11:15, 18). Az eredmény egy világméretű paradicsom lesz, amelyben bőséges lesz a béke és az igazságosság. Akkor nem lesz majd kérdéses, hogyan imádjuk az igaz Istent. „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29). Az olyan örökkévaló értékek, mint a szerető-kedvesség, az igazság, az igazságosság és a jóság, az egész engedelmes emberiség javára diadalmaskodni fognak.

Örömmel tekintve arra az időre, a zsoltáríró ezt írta költői stílusban: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján” (Zsoltárok 85:11–14).

Bár ezt a világot nem tudjuk megváltoztatni, egyénenként már ma is kifejleszthetjük az Istennek tetsző értékeket. Így megpróbálhatunk olyan emberekké válni, amilyeneket Isten óhajt majd imádóiul abban az új világban. Így azok között a szelídek között leszünk, akikre a zsoltáríró is utalt: „A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:11). Isten támogatja és megáldja azokat, akik az akaratát cselekszik, és csodálatos dolgokat ígér nekik a jövőre vonatkozóan. János apostol ezt írta: „És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).

[Kép a 7. oldalon]

Jehova Tanúi mindenkit meghívnak, hogy ismerje meg az Isten Királyságáról szóló jó hírt

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

A 3., 4., 5. és 6. oldalon lévő lámpás: Printer’s Ornaments/by Carol Belanger Grafton/Dover Publications, Inc.