Miért olyan könnyű hazudni?
SENKI sem szereti, ha hazudnak neki. Viszont emberek az egész világon különböző okokból hazudnak egymásnak. A James Patterson és Peter Kim The Day America Told the Truth címü könyvében megjelent felmérés feltárta, hogy az amerikaiak 91 százaléka rendszeresen hazudik. Az írópáros kijelentette: „A legtöbben közülünk nehezen élnének meg egy hetet hazugság nélkül. Öt személy közül egynek az esetében egyetlen nap sem telik el hazugság nélkül — és itt tudatos, előre megfontolt hazugságokról beszélünk.”
A hazugság elterjedt szokás a modern életmód szinte minden területén. A politikai vezetők hazudnak népeiknek és egymásnak. Újra meg újra megjelentek a televízióban tagadva, hogy bármilyen közük is volna azokhoz a botrányokhoz, amelyekbe valójában mélyen belekeveredtek. Sissela Bok, a Lying—Moral Choice in Public and Private Life című könyvében a következő megfigyelést teszi: „Az igazságszolgáltatás, az újságírás, a kormányzat és a társadalomtudományok területén a csalást magától értetődőnek veszik, azok is, akik a hazugságot mondják, és azok is, akik a szabályokat felállítják.”
Utalva a politikai hazugságokra az Egyesült Államokban, a Common Cause Magazine 1989. május—júniusi számában megjegyezte: „A Watergate-botrány és a vietnami háború minden bizonnyal vetekedett az Iránnal kötött titkos fegyvereladásokkal és a nicaraguai lázadók támogatása által kavart botránnyal, a kormány megtévesztései és az emberek bizalmának elvesztése terén. Tehát mi tette a Reagan-kormányzatot vízválasztóvá? Sokan hazudtak, viszont kevesen bánták meg bűneiket.” A köznépnek tehát jó oka van arra, hogy ne bízzon a politikai vezetőiben.
A nemzetközi kapcsolatok terén az ilyen vezetők nem nagyon bíznak meg egymásban. A görög filozófus Platón megjegyezte: „Az állam uralkodóinak . . . szabad az állam érdekében hazudniuk.” A nemzetközi kapcsolatok terén érvényes a Dániel 11:27. versében feljegyzet profécia, amely ezt mondja: „Egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak.”
Az üzleti életben általános gyakorlat termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó hazudozás. A vevőknek óvatosaknak kell lenniük a szerződéses megállapodások kötése alkalmával, meggyőződve arról, hogy elolvassák a kis betűvel szedett részeket is. Egyes országokban ellenőrzést gyakorló hivatalokat hoztak létre a kormányok, hogy védelmezzék az embereket a csalástól, a hamis reklámoktól és az olyan ártalmas áruktól, amelyeket jótékony hatásúnak vagy ártalmatlannak reklámoznak. Ezen erőfeszítések ellenére az emberek továbbra is pénzbeli kárt szenvednek a hazug kereskedők miatt.
Egyes emberek esetében a hazudozás oly mindennapi, hogy szokássá válik. Mások általában igazat mondanak, de amikor sarokba szorítják őket hazudni fognak. Kevesen vannak, akik semmilyen körülmények között nem hajlandók hazudni.
A hazugságot az alábbiak szerint határozzák meg: „1. hamis állítás, közlés, különösen olyan, amelyet a megtévesztés szándékával mondtak . . . 2. bármi, amely hamis benyomást kelt, vagy pedig az a célja.” A cél az, hogy mások elhiggyenek valamit, amiről a hazug személy tudja, hogy nem igaz. Hazugságok és féligazságok által arra törekszik, hogy megtévessze azokat, akiknek joguk van tudni az igazságot.
Okok a hazudozásra
Az emberek sokféle okból hazudnak. Egyesek azt gondolják, hogy kötelességük hazudni a képességeikről, annak érdekében, hogy sikert érjenek el ebben a versenyszellemű világban. Mások megpróbálják a hibáikat vagy bűntudatukat hazugságokkal palástolni. További személyek meghamisítanak beszámolókat, hogy elvégezetlen munkát elvégezettnek tüntessenek fel. Azonkívül vannak olyan személyek is, akik azért hazudnak, hogy ártsanak más hírnevének, elkerüljék a kellemetlen helyzeteket, igazolják korábbi hazugságaikat, vagy pénzt csaljanak ki másokból.
A hazugság igazolásának gyakori módja az az állítás, hogy más személyt védelmez. Egyesek ezt ártatlan hazugságnak tekintik, mivel úgy gondolják, ez senkinek sem árt. De vajon ezeknek az úgynevezett ártatlan hazugságoknak valóban nincs semmilyen rossz hatásuk?
Fontold meg a következményeket
Az ártatlan hazugságok a hazugság olyan szokásához vezethetnek, amely komolyabb dolgokat is magában foglalhat. Sissela Bok megjegyzi: „Nem lehet minden hazugságot, amit ’ártatlannak’ tartanak annak elkönyvelni. Először is a hazudozás ártalmatlansága ismételten vitatható. Amit a hazug személy ártalmatlannak, sőt hasznosnak ítél meg, esetleg nem tűnik annyira annak a megcsalt személy szemszögéből.”
A hazugságok, attól függetlenül mennyire ártatlannak tűnnek, károsak a jó emberi kapcsolatokra. A hazug személy szavahihetősége kárt szenved, és előfordulhat, hogy a bizalom tartósan megromlik. A híres esszéísta Ralph Waldo Emerson a következőket írta: „Az igazság minden egyes megsértése nemcsak a hazug személy egyfajta öngyilkossága, hanem egy döfés az emberi társadalom egészsége ellen.”
Könnyű a hazug személynek hamis kijelentést tennie egy másik személyről. Bár nem szolgáltat bizonyítékot, a hazugsága elhinti a kétkedés magvát, és sokan hisznek neki anélkül, hogy állítása igazságát megvizsgálnák. Ilyen módon az ártatlan fél hírneve kárt szenved, és neki kell az ártatlansága bebizonyításának terhét hordoznia. Kellemetlen, amikor az emberek inkább hisznek a hazugnak, mint az ártatlan személynek; és ez megrontja az ártatlan személy kapcsolatát a hazuggal.
A hazug személy esetében a hazudozás könnyen szokássá válhat. Az egyik hazugság általában a másikhoz vezet. Thomas Jefferson, az amerikai történelem egyik korai államférfija megfigyelte: „Nincs oly erkölcstelenség, amely annyira sajnálatraméltó és megvetendő; aki megengedi magának, hogy egyszer hazudjon, sokkal könyebben megteszi azt a második és harmadik alkalommal, amíg egy idő után szokássá válik.” Ez az erkölcsi összeomlás útja.
Az ok amiért olyan könnyű hazudni
A hazugság akkor kezdődött el, amikor egy lázadó angyal az első nőnek hazudott, azt állítva, hogy nem fog meghalni, ha engedetlenné válik a Teremtője iránt. Ez kimondhatatlan kárt okozott az egész emberi fajnak, tökéletlenséget, betegséget és halált hozva mindenkire (1Mózes 3:1–4; Róma 5:12).
Az engedetlen Ádám és Éva idejétől fogva, a hazugság atyjának alattomos befolyása olyan légkört teremtett az emberiség világában, amely a hazudozásra ösztönöz (János 8:44). Ez egy hanyatló világ, amelyben az igazság csak viszonylagos. The Saturday Evening Post 1986. szeptemberi számában megfigyelték, hogy a hazugság terhe „érinti az üzleti életet, kormányzatot, oktatást, szórakozást, és az egyszerű mindennapos kapcsolatokat az állampolgárok és szomszédok között . . . Elfogadtuk a relativitás teóriáját, azt a páratlan nagy hazugságot, amely azt állítja, hogy nincsenek abszolút igazságok”.
Ilyen a nézőpontjuk azoknak, akik szokásukká tették a hazudozást, akik nem éreznek semmilyen együttérzést azokkal, akiket becsapnak. A hazugság könnyű számukra, ez az életmódjuk. Viszont mások, akiknek nem szokásuk a hazudozás, esetleg habozás nélkül hazudnak félelem miatt — félelem a leleplezéstől, félelem a büntetéstől és így tovább. Ez a tökéletlen hústest gyengesége. Hogyan lehet ezt a hajlamot azzal az elhatározással felcserélni, hogy az igazságot beszéljük?
Miért mondjunk igazat?
Az igazság az irányadó mérték, amit nagy Teremtőnk mindannyiunk számára megszabott. Írott Szavában a Bibliában, a Zsidók 6:18-ban kijelenti: „lehetetlen, hogy az Isten hazudjon”. Ugyanezt az irányadó mértéket támogatta Fia, Jézus Krisztus is, aki Isten személyes képviselője volt a földön. Jézus a következőket mondta a zsidó vallásvezetőknek, akik az életére törtek: „Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam . . .; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek” (János 8:40, 55). Ő példát állított fel számunkra abban, hogy „bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott” (1Péter 2:21, 22).
Teremtőnk, akinek neve Jehova, gyűlöli a hazugságot, amint ezt a Példabeszédek 6:16–19 világosan kijelenti: „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek. Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!”
Az igazmondó Isten megköveteli tőlünk, hogy az ő irányadó mértékei szerint éljünk, annak érdekében, hogy elnyerjük helyeslését. Az ő ihletett Szava megparancsolja nekünk: „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt” (Kolossé 3:9). Azok az emberek, akik nem akarják abbahagyni a hazudozást nem elfogadhatók ő előtte; ők nem fogják az élet ajándékát elnyerni. Sőt a Zsoltárok 5:7 világosan kijelenti: „Elveszted, akik hazugságot szólnak.” A Jelenések 21:8 továbbá azt mondja, hogy „minden hazugoknak” része „a második halál” lesz, amely az örökké tartó pusztulás. Tehát, ha magunkévá tesszük Isten nézőpontját a hazugságról az nyomós okot ad arra, hogy az igazat mondjuk.
De mit kell tenni egy olyan helyzetben, amikor az igazmondás kellemetlen helyzetet teremthet, vagy rossz érzéseket válthat ki? A hazugság sohasem megoldás, de ha semmit sem mondasz, az néha megoldás lehet. Miért mondanál hazugságokat, amelyek megronthatják a szavahihetőségedet és az isteni helytelenítésnek tennének ki?
Félelemből és az emberi gyengeség miatt egy személy kísértést érezhet, hogy hazugsághoz folyamodjon. Ez lehet a legkisebb ellenállás útja vagy pedig félreértelmezett kedvesség is. Péter apostol megadta magát ennek a kísértésnek, amikor háromszor megtagadta, hogy ismeri Jézus Krisztust. Később a szívéig hatott a fájdalom, mivel hazudott (Lukács 22:54–62). Őszinte bűnbánata arra indította Istent, hogy megbocsásson neki, ami nyilvánvaló, mivel később a szolgálat oly sok kiváltságával lett megáldva. A bűnbánat, a hazudozás elhagyásának szilárd elhatározásával együtt jelenti az utat, amely isteni bocsánatot eredményez olyasminek az elkövetéséért, amit Isten gyűlöl.
De ahelyett, hogy megbocsátásért kelljen esedezned a hazugság megtörténte után, őrizd meg a jó kapcsolatodat a Teremtőddel és őrizd meg a szavahihetőségedet mások előtt azáltal, hogy igazat beszélsz. Emlékezz arra, amit a Zsoltárok 15:1, 2 mond: „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.”