Maradjatok egészségesek a hitben!
Főbb részek kiemelése a Titushoz írt levélből
A FÖLDKÖZI-tengerből kiemelkedő Kréta szigetén levő keresztény gyülekezeteknek szellemi téren égető szükségük volt arra, hogy kellő figyelmet fordítsanak rájuk. Ugyan ki tud segíteni nekik? Magától értetődő, hogy ez nem lehet más mint Titus, Pál apostol munkatársa! Bátor volt, jártas a tanításban, buzgó a jócselekedetekben, és egészséges a hitben.
Pál az első és második római bebörtönzése között eltelt időben látogatott el Krétára. Titust a szigeten hagyta, hogy bizonyos dolgokat helyreigazítson és hogy gyülekezeti véneket nevezzen ki. Pál azzal is megbízta Titust, hogy részesítse feddésben a hamis tanítókat s hogy mutasson jó példát. Mindez Pálnak a Titushoz írott leveléből derül ki, amely levelet valószínűleg Macedóniából küldött el, i. sz. 61 és 64 között. Ha az apostol tanácsát napjaink felvigyázói és hívőtársaik alkalmazzák, az nagyszerű segítséget jelent számukra abban, hogy bátrak, buzgók és szellemileg egészségesek legyenek.
Mi követeltetik meg a felvigyázóktól?
A krétaiaknak szükségük volt rá, hogy felvigyázókat jelöljenek ki számukra és hogy néhány gondot okozó kérdést rendezzenek (1:1–16). A felvigyázói kinevezéshez egy férfinak vádtól mentesnek, saját és családi életében példásnak, vendégszeretőnek, kiegyensúlyozottnak és önuralommal rendelkezőnek kellett lennie. Azt kellett tanítania, ami igaz és intenie s feddésben kellett részesítenie azokat, akik ellentétes nézeteket hangoztattak. Bátorságra volt szüksége, mert a nehezen illeszkedő és alkalmazkodó férfiakat el kellett hallgattatnia a gyülekezetben. Különösen azokkal szemben volt erre a bátorságra szükség, akik ragaszkodtak a körülmetélkedéshez, mert ezek egész családokat dúltak fel. Szigorú feddésre volt tehát szükség, ha azt akarták, hogy a gyülekezetek szellemileg egészségesek maradjanak. Erre a bátorságra napjaink keresztény felvigyázóinak szintén szükségük van, amikor feddésben és intésben részesítenek — a gyülekezet épülését szemük előtt tartva.
Alkalmazd az egészséges tanítást!
Titusnak egészséges szellemi tanításban kellett a krétaiakat részesítenie (2:1–15). Az idős férfiaknak példás mértékletességet, komolyságot, józan gondolkodást, hitet, szeretetet, és kitartást kellett tanúsítaniuk. Az idősebb nőknek „tiszteletre méltóan” kellett viselkedniük. Mint ’jóra tanítók’, segíthettek a fiatalabb asszonyoknak helyes szemléletet kialakítani feleségi és anyai kötelességeiket illetően. A fiatalabb férfiaknak józan gondolkodásúaknak kellett lenniük, a rabszolgáknak pedig alá kellett rendelni magukat tulajdonosaiknak oly módon, hogy az ékesítse Isten tanítását. Az összes keresztényeknek el kellett vetniük az istentelenséget, a józan gondolkozásukat megőrizve kellett élniük a dolgok e rendszerében, várva Isten és Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulását, „aki odaadta magát értünk, hogy megszabadítson minket mindenféle törvénytelenségtől, és megtisztítson minket, jótettekben buzgólkodó népet a maga számára”. Tegyük mi is magunkévá ezeket az egészséges tanácsokat, ’ékesítsük mi is Isten tanítását’.
Pál befejezésként írt tanácsával a szellemi egészséget mozdítja elő (3:1–15). Elengedhetetlen az uralkodóknak kijáró illő alárendeltség, valamint az, hogy mindenben ésszerűen járjanak el. A keresztények reménysége az örökké tartó élet, és Pál szavai hangsúlyozottan arra bátorították őket, hogy elméjüket a jó cselekedetekre irányítsák. A Törvénnyel kapcsolatos kérdezgetést és vitatkozást kerülniük kellett, a szektásságot előmozdító egyént kétszeri figyelmeztetés után el kellett távolítaniuk soraikból. Mivel a vének eszerint a tanács szerint járnak el ma is, mind maguk, mind hívőtársaik egészségesek maradnak a hitben.
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
Nem rabjai a bornak: Bár a nők nem taníthatják a gyülekezetben levő férfiakat, az idősebb testvérnők magánjellegű oktatásban részesíthetik a fiatalabb nőket. De hogy ezt hatékonyan tehessék, az idősebb asszonyoknak meg kell fogadniuk Pál szavait: „Az idősebb asszonyok legyenek tisztelettudó magatartásúak, ne legyenek rágalmazók, se ne legyenek rabjai a borivásnak, hanem legyenek a jóra tanítók” (Titus 2:1–5; 1Timótheus 2:11–14). Tekintettel a szeszes ital fogyasztásának hatásaira, a felvigyázók, kisegítőszolgák és idősebb asszonyok mértéktartóak kell hogy legyenek, nem fogyaszthatnak sok bort (1Timótheus 3:2, 3, 8, 11). Az összes keresztényeknek kerülniük kell az ittasságot, tartózkodniuk kell a szeszes italoktól, amíg a jó hír prédikálásának „szent munkáját” végzik (Róma 15:16; Példabeszédek 23:20, 21).