Bonyolult közeledés Istenhez

„ÉN VAGYOK az út az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, hanem csak én általam” — mondta Jézus Krisztus. Majd hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, ha bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 14:6; 16:23).

Évszázadokon át azonban, a kereszténység vallásai, de különösképpen a római katolikus egyház, a pokol tüze, a tisztítótűz és a háromságtan tanításával teljesen homályossá tette ezt „az utat”. Jézust nem úgy ábrázolták, mint önkéntes közbenjárót a bűnös emberekért, hanem mint karonülő kisdedet vagy félelmetes bírót, aki inkább arra hivatott, hogy elítélje a bűnösöket, mintsem hogy megmentse őket. Akkor tehát hogyan közeledhet egy bűnös ember Istenhez?

A The Glories of Mary (1750) című könyv megmagyarázza. Jézust az igazságosság tündöklő napjához hasonlítva, a XIII. században élő III. Ince pápa így nyilatkozott: „Bárki, aki a bűn éjszakájához hasonlító sötétségben vesztegel, vesse tekintetét a holdra és könyörögjön Máriához.” Máriában, Jézus anyjában egy újabb közbenjárót találtak fel. Feltételezett anyai befolyása révén, talán elnyernék Jézus és Isten kegyeit. Ily módon Laurence Justinian, egy XV. századbeli pap megfogalmazásában, Mária lett „a paradicsomhoz vezető létra, az égi kapu, az Isten és ember közötti igaz közvetítő”.

Az agyondicsérés, amelyben Máriát részesítették idővel oda vezetett, hogy már nemcsak „Szűz Máriá”-nak tekintették, ő „Szent Királynő, az Irgalom Anyja” lett, akit olyan szeplőtelennek és magasztosnak neveztek, hogy már ő is túlságosan szent volt ahhoz, hogy közvetlenül közeledjenek hozzá. Vajon lehetne egy további közvetítőt találni? Talán az ő édesanyját?

Mivel a Biblia hallgat erről a témáról, a választ máshol kellett keresni. A Jakab protoevangéliumának nevezett apokrif könyv egy történetet mond el Anneról (vagy Annáról), Joachim feleségéről, aki gyermektelen maradt hosszú házassága alatt. Végül egy angyal jelent meg neki és bejelentette, hogy gyermeket fog a világra hozni. A megfelelő idő elteltével ő lett „Szűz Mária” anyja — miként bizonygatták.

Ily módon megszületett a „Szent” Anna kultusz. Oltárokat és templomokat építettek tiszteletére. „Szent” Anna tisztelete széles körben elterjedt volt Európában a XIV. században.

„Mily bonyolult lett a vallás!” — jegyzi meg a The Story of the Reformation című könyv. „Az emberek Annához intézték imájukat, aki közbenjárt Máriánál, aki viszont közbenjárt a Fiánál, aki pedig közbenjárt Istennél a bűnös emberek érdekében. Egészen elképesztő, de effajta babonás hittételek voltak azok, amelyekkel az emberek lelkét táplálták.” Íme! Itt látjuk egy újabb esetét annak, amelyre Jézus szavai találóan vonatkoznak: „Az Isten szavát érvénytelenné teszitek a hagyományaitokkal” (Márk 7:13).

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

The Metropolitan Museum of Art, Bequest ofBenjamin Altman, 1913. (14.40.633)