Meleg érzéssel töltötte el szívemet”

Burt Angliában élt. Hat hetet töltött Ausztráliában. Erik nevű bátyját és annak feleségét látogatta meg. Mindketten Jehova Tanúi. Burt, mivel más vallású volt, habozva ment el bátyja meghívására a Királyság-teremben tartott összejövetelre. De nagyon meglepte a meleg, szívélyes fogadtatás, amelyben részesült. Angliába hazatérve, ezt a köszönő levelet írta a gyülekezetnek:

„Azzal kezdem, hogy nem vagyok Jehova Tanúja. Az anglikán egyház aktív híve vagyok. Így meglehetős félelemérzéssel kísértem el Eriket és feleségét, Joant a vasárnapi összejövetelre.

Most már nincsenek ilyen nyugtalanító érzéseim. Az a fogadtatás, amelyben az egész gyülekezet részesített, nemcsak a legtestvéribb és legőszintébb volt, hanem olyan meleg érzéssel töltötte el szívemet, hogy vadidegen létemre nem egyszerűen látogatóként, hanem a gyülekezet szívesen látott tagjaként üdvözöltek engem.

Bár nem értettem teljesen az Önök istentiszteletét és a tanúskodást, az összejövetel végén mégis azzal az érzéssel távoztam, hogy érdemes volt eljönnöm, és felvetődött bennem a kérdés, miért nem terjed a mi nagyon sok bajjal küszködő világunkban az a fajta szeretet és őszinteség, ami olyannyira megnyilvánult Önöknél az egész összejövetel alatt.

Őszinte tisztelettel,

Burt B.”