Maradjon meg testvéri szeretetetek!

„Az atyafiúi [testvéri, Úf] szeretet maradjon meg” (ZSIDÓK 13:1).

1. Mit tennél egy hideg éjszakán, hogy a tüzet tápláld, és milyen hasonló felelőssége van mindannyiunknak?

ISZONYATOSAN hideg van kint, s a hőmérséklet egyre csak csökken. A házban egyedül a kandallóban ropogó tűz ad meleget. A sajátod és mások élete függ attól, hogy táplálod-e a tüzet. Vajon csak ülsz és figyeled, amint kihunynak a lángok, s a parázs piros izzása fénytelen, élettelen szürkévé halványul? Természetesen nem. Fáradhatatlanul táplálod tüzelőanyaggal, hogy égjen a tűz. Bizonyos értelemben mindannyiunknak hasonló feladata van, ha egy sokkal fontosabb „tűzről” van szó — amelynek szívünkben kell lángolnia — vagyis, ha a szeretetről van szó.

2. a) Miért mondható, hogy a szeretet kihűlt ezekben az utolsó napokban? b) Mennyire fontos a szeretet az igaz keresztényeknek?

² Olyan időben élünk, amelyről Jézus réges-régen azt jövendölte, hogy ki fog hűlni a szeretet világszerte a magukat keresztényeknek vallók között (Máté 24:12). Jézus a legfontosabb szeretetre utalt, a Jehova Isten és a Szava iránt, a Biblia iránt érzett szeretetre. De másfajta szeretet is kihűlőben van. A Biblia előre megírta, hogy „az utolsó napokban” sokan „szeretet nélkül valók” lesznek (2Timótheus 3:1–5). Mennyire igaz! A családi fészekben szeretetnek kellene honolnia, ám ehelyett gyakorivá vált az erőszak és a megbecstelenítés, ami gyakran ijesztően brutális. Ennek a világnak a rideg légkörében a keresztények mégsem csak azt a parancsot kapják, hogy szeressék egymást, hanem azt is, hogy önfeláldozó legyen a szeretetük, másokat helyezzenek önmaguk elé. Olyan nyíltan kell kimutatnunk ezt a szeretetet, hogy ez mindenki előtt nyilvánvaló legyen, s az igaz keresztény gyülekezet azonosító jegyévé váljon (János 13:34, 35).

3. Mi a testvéri szeretet, és mit jelent a megmaradása?

³ Pál apostol arra kapott ihletést, hogy ezt parancsolja: „Az atyafiúi [testvéri, Újfordítású revideált Biblia] szeretet maradjon meg” (Zsidók 13:1). Egy tudományos mű szerint itt az „atyafiúi [testvéri, Úf] szeretetnek” fordított görög szó (phi·la·del·phiʹa) ’vonzalommal kinyilvánított szeretetre, a kedvesség, szimpátia kimutatására, a segítség felajánlására utal’. S mit értett azon Pál, amikor azt mondta, hogy maradjon meg ez a szeretet? „Hogy sose hűljön ki” — írja ugyanez a mű. Ezért nem elég vonzalmat éreznünk testvéreink iránt; ki is kell mutatnunk. Ezenkívül maradandóvá kell tennünk ezt a szeretetet, sosem hagyva, hogy kihűljön. Ez nehéz? Igen, de Jehova szelleme segíteni tud abban, hogy ápoljuk és megőrizzük a testvéri vonzalmat. Vizsgáljuk meg most három módját, ahogyan szívünkben e szeretet tüzét táplálhatjuk.

Mutass ki együttérzést

4. Mi az együttérzés?

⁴ Ha szeretnél nagyobb szeretetet érezni keresztény testvéreid és testvérnőid iránt, először is együtt kell érezned velük, bele kell élned magad a próbáikba és nehézségeikbe, amelyekkel az életükben szembenéznek. Péter apostol ezt javasolta, amikor a következőket írta: „legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők [testvéri vonzalommal rendelkezők, NW], könyörületesek, alázatosak” (1Péter 3:8, Újfordítású revideált Biblia). Itt a legyetek „együtt érzőknek” fordított görög szó magában foglalja az ’együtt szenvedő’ jelentést is. A Bibliában használatos görög nyelv egyik szaktekintélye ezt mondja erről a szóról: „Az elmének azt az állapotát fejezi ki, amely akkor van, amikor olyannyira osztozunk a másik érzéseiben, mintha a sajátjaink volnának.” Így hát beleélésre van szükség. Jehova egyik hűséges, idős szolgája egyszer ezt mondta: „A beleélés az a te fájdalmad az én szívemben.”

5. Miből tudjuk, hogy Jehova együtt érző?

⁵ Jehovában vajon van ilyen együttérzés? Teljes mértékben. Népének, Izráelnek a szenvedésével kapcsolatosan például ezt olvashatjuk: „Minden szenvedésöket Ő is szenvedte” (Ésaiás 63:9). Jehova nem csupán elnézte a szenvedéseiket; együtt is érzett népével. Hogy Jehova mennyire mélyen érez, jól szemléltetik népének mondott saját szavai, melyek a Zakariás 2:12-ben (Úf [2:8]) vannak feljegyezve: „aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!”a Egy szövegmagyarázó ezzel a verssel kapcsolatban megjegyzi: „A szem az emberi test egyik legbonyolultabb és legérzékenyebb szerkezete: a szem pupillája pedig — amelyen keresztül bejut az ég fénye, hogy lássunk — a legérzékenyebb, s egyben a legfontosabb része ennek a szerkezetnek. Semmi sem tudná nagyszerűbben visszaadni Jehovának a szerettei iránti, tökéletesen gyöngéd törődését.”

6. Hogyan érzett együtt Jézus Krisztus?

⁶ Jézus is mindig mélyen együtt érez. Többször is ’szánakozott’ beteg vagy bánkódó embertársai nehéz helyzete miatt (Márk 1:41; 6:34). Rámutatott, ha valaki nem bánik felkent követőivel kedvesen, akkor úgy érzi, mintha ővele bánnának rosszul (Máté 25:41–46). Napjainkban pedig égi „főpapunkként” ő olyan, aki ’meg tud indulni gyarlóságainkon’ (Zsidók 4:15).

7. Hogyan segíthet nekünk az együttérzés, amikor egy testvérünk vagy testvérnőnk felingerel minket?

⁷ ’Megindul a gyarlóságainkon’ — hát nem vigasztaló ez a gondolat? Bizonyára ezért mi is ezt szeretnénk tenni egymással. Természetesen sokkal könnyebb hibát keresni a másikban (Máté 7:3–5). De legközelebb, amikor felingerel egy testvér vagy testvérnő, miért ne próbálnád ezt ki? Képzeld magad az illető helyébe, az ő múltjával, személyiségével, azokkal a jellembeli hibákkal, amelyekkel küszködnie kell. Biztos vagy benne, hogy te nem követnéd el ugyanazokat a hibákat — talán még nagyobbakat is? Ne várjunk el túl sokat másoktól, inkább mutassunk ki együttérzést, ami segíteni fog abban, hogy ésszerűek legyünk, mint Jehova, aki „megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14; Jakab 3:17). Ismeri a korlátainkat. Sosem vár el többet tőlünk, mint amit ésszerű keretek között meg tudunk tenni. (Vö. 1Királyok 19:5–7.) Legyünk mindannyian ilyen együtt érzők mások iránt.

8. Hogyan kell reagálnunk, ha egy testvér vagy testvérnő valamilyen nehézséget él át?

⁸ Pál azt írta, hogy a gyülekezet olyan, mint a test, melynek különböző tagjai vannak, amelyeknek együtt kell működniük, egységben. Ezt is hozzátette: „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind” (1Korinthus 12:12–26). Nekünk is együtt kell szenvednünk azokkal, akik valamilyen megpróbáltatáson mennek keresztül, illetve bele kell élnünk magunkat a helyzetükbe. A vének ebben elöl járnak. Pál ezt is írta: „Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?” (2Korinthus 11:29). A vének és az utazófelvigyázók Pált utánozzák ebben. Előadásaikban, pásztori munkájukban, sőt amikor bírói ügyekkel foglalkoznak, igyekeznek együttérzést kimutatni. Pál a következőket javasolta: „sírjatok a sírókkal” (Róma 12:15). Amikor a juhok azt érzik, hogy a pásztorok igazán együtt éreznek velük, látják a korlátaikat, és együtt érzők a rájuk nehezedő nehézségeket illetően, akkor általában készségesebben elfogadják a kapott tanácsot, útmutatást és fegyelmezést. Lelkesen járnak el az összejövetelekre, s meg vannak győződve arról, hogy ’nyugalmat fognak találni lelkeiknek’ (Máté 11:29).

Mutassunk ki értékelést

9. Hogyan mutatja ki Jehova, hogy értékeli bennünk a jót?

⁹ Az értékelés a második módja annak, ahogyan a testvéri szeretetet táplálhatjuk. Ahhoz hogy másokat értékeljünk, a jó tulajdonságaikra és erőfeszítéseikre kell irányítanunk a figyelmünket, és becsülnünk kell azokat. Jehovát utánozzuk, ha így teszünk (Efézus 5:1). Nap mint nap sok apró bűnünket bocsátja meg. Még súlyos bűnöket is megbocsát, ha őszintén megbánjuk. S ha egyszer megbocsátotta bűneinket, nem időzik el rajta hosszasan (Ezékiel 33:14–16). A zsoltáríró megkérdezte: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!” (Zsoltárok 130:3). Jehova a jó dolgokra irányítja figyelmét, amelyeket a szolgálata közben teszünk (Zsidók 6:10).

10. a) Miért veszélyes, ha a házastársak elvesztik az egymás iránti értékelést? b) Mit tegyen valaki, ha elveszíti házastársa iránti értékelését?

¹⁰ A családban különösen fontos, hogy kövessük ezt a példát. Amikor a szülők kimutatják, hogy értékelik egymást, azáltal példát hagynak a családban. Korunkban, amikor közönyösen tekintik a házasságot, túlságosan is könnyű magától értetődőnek venni a házastársat, felnagyítva a hiányosságait és lebecsülve a jó jellemvonásokat. Az ilyen negatív gondolkodás kikezdi a házasságot, és örömtelen igává változtatja. Ha hanyatlóban van a házastársad iránti érdeklődésed, kérdezd meg magadtól: „Tényleg semmilyen jó tulajdonsága nincsen a páromnak?” Gondolj csak vissza arra, miért szerettél belé, és miért házasodtatok össze. Tényleg eltűnt mindaz, amiért megszeretted ezt a kivételes személyt? Biztosan nem; dolgozz hát keményen, hogy értékeld a jót házastársadban, és foglald szavakba értékelésedet (Példabeszédek 31:28).

11. Milyen szokásokat kell kerülnünk, ha azt szeretnénk, hogy a házastársi szeretet mentes legyen a képmutatástól?

¹¹ Az értékelés abban is segít a házastársaknak, hogy a szeretetük mentes maradjon a képmutatástól. (Vö. 2Korinthus 6:6; 1Péter 1:22.) Az ilyen szeretet, melyet szívbéli értékelés táplál, nem hagy teret a kegyetlenkedésnek a csukott ajtók mögött, nem hagy teret a bántó és megalázó szavaknak, nem hagy teret annak, hogy félvállról vegyük a másikat, miközben a napok csak múlnak, anélkül hogy egy kedves vagy udvarias szót is váltanánk egymással; s bizony a fizikai erőszaknak sincs akkor helye (Efézus 5:28, 29). Az a férj és feleség, akik igazán értékelik egymást, azok becsülik is egymást. Nemcsak akkor tesznek így, amikor nyilvánosság előtt vannak, hanem amikor Jehova látja őket, más szóval mindig (Példabeszédek 5:21).

12. Miért kell a szülőknek kifejezniük, hogy értékelik a jót gyermekeikben?

¹² A gyermekeknek is érezniük kell, hogy értékelik őket. A szülők ne halmozzák el őket üres hízelkedésekkel, hanem inkább dicsérjék meg gyermekeiket a dicséretre méltó tulajdonságaikért, és azért, amit igazán jól csinálnak. Ne feledkezz meg Jehova példájáról, ahogy kifejezte Jézus iránti értékelését (Márk 1:11). Ne feledkezz meg Jézus példájáról sem, amikor ő ’Úr’ volt az egyik szemléltetésben. Egyformán megdicsérte két ’jó és hű szolgáját’, pedig különbség volt abban, amit kaptak, és ennek megfelelően különbség volt abban is, amit termelni tudtak (Máté 25:20–23; vö. Máté 13:23). A bölcs szülők hasonlóképpen megtalálják a módját, hogy kifejezzék értékelésüket mindegyik gyermek egyedülálló tulajdonságaiért, képességéért és teljesítményeiért. S ugyanakkor nem próbálnak meg hangsúlyt fektetni a teljesítményekre olyannyira, hogy gyermekeik állandóan arra érezzenek késztetést, hogy produkálják magukat. Nem akarják, hogy gyermekeik ingerültségben vagy kétségbeesésben nőjenek fel (Efézus 6:4; Kolossé 3:21).

13. Kik járnak elöl abban, hogy értékelést mutatnak a gyülekezet mindegyik tagja iránt?

¹³ A keresztény gyülekezetben a vének és az utazófelvigyázók elöl járnak abban, hogy Isten nyájának minden egyes tagja iránt értékelést mutatnak. Nehéz helyzetük van, mivel az a komoly felelősségük is megvan, hogy igazságosan fegyelmezzenek, a szelídség szellemében igazítsák helyre a vétkezőt, és hogy erőteljes tanácsot adjanak annak, akinek szüksége van rá. Hogyan tartanak egyensúlyt e különböző felelősségek között? (Galátzia 6:1; 2Timótheus 3:16).

14., 15. a) Hogyan mutatott Pál kiegyensúlyozottságot az erőteljes tanács adásában? b) Hogyan lehetnek kiegyensúlyozottak a keresztény vének azt illetően, hogy ki kell javítaniuk a rossz dolgokat, de szükséges dicsérniük is? Szemléltesd.

¹⁴ Pál példája nagy segítségünkre van. Kiváló tanító, vén és pásztor volt. Olyan gyülekezetekkel kellett foglalkoznia, amelyekben súlyos gondok voltak, és nem félt erőteljes tanácsot adni, amikor szükséges volt (2Korinthus 7:8–11). Ha áttekintjük Pál szolgálatát, érzékelni fogjuk, hogy mértékkel dorgált, csak amikor a helyzet miatt szükségessé vagy ajánlatossá vált. Ebben isteni bölcsességet mutatott.

¹⁵ Ha a vének gyülekezeti szolgálatát egy zeneműhöz hasonlítanánk, akkor a dorgálás és a feddés egy hangjegy volna, amely beleillik az egész darabba. Az a hangjegy ott jó, ahol van (Lukács 17:3; 2Timótheus 4:2). Képzelj el egy olyan dalt, amely csak ebből az egy hangjegyből áll, és mindig az ismétlődik. Hamar bántaná a fülünket. Ehhez hasonlóan a keresztény vének igyekeznek tökéletesíteni és változatossággal színesíteni a tanításukat. Nem csak a bajok kiigazítására korlátozzák. Mindennek a hangvétele inkább építő jellegű. Jézus Krisztushoz hasonlóan a szerető vének először a jót keresik, amit megdicsérhetnek, s nem a hibát, amit megkritizálhatnak. Értékelik a kemény munkát, amelyet keresztény hittársaik végeznek. Meg vannak róla győződve, hogy általában mindenki a lehető legtöbbet teszi Jehova szolgálatában. S a vének készek ezeket az érzéseket szavakba is foglalni. (Vö. 2Thessalonika 3:4.)

16. Milyen hatással volt Pál értékelő és együtt érző magatartása keresztény hittársaira?

¹⁶ Nem kérdéses, a legtöbb keresztény, akiket Pál szolgált, érezte, hogy Pál értékeli őt, és együtt érez vele. Ezt miből tudjuk? Nézzük meg, hogyan éreztek Pál iránt. Nem féltek tőle, pedig nagy hatalma volt. Nem, szerették őt, és ő megközelíthető volt. Amikor elment egy területről, a vének bizony „nyakába borulva csókolgaták őt” (Cselekedetek 20:17, 37). Milyen hálásaknak kell lenniük a véneknek, és kell lennünk mindannyiunknak, hogy előttünk van Pál példája, amelyet követhetünk! Igen, mutassunk ki értékelést egymás iránt.

Szerető-kedvességből fakadó cselekedetek

17. Többek között milyen jó hatásai vannak a kedves cselekedeteknek a gyülekezetben?

¹⁷ Az egyik hatásos módja a testvéri szeretet táplálásának, ha egyszerűen valami kedveset teszünk. Amint Jézus mondta: „Jobb adni, mint venni” (Cselekedetek 20:35). Ha szellemileg, anyagilag vagy az időnkből és az energiánkból adunk, azáltal nemcsak másokat teszünk boldoggá, hanem magunkat is. A gyülekezetben a kedvesség ragályos. Egyetlen kedves cselekedet hasonló cselekedeteket hoz magával. A testvéri szeretet pedig hamarosan virágozni fog! (Lukács 6:38).

18. Mi a jelentése a Mikeás 6:8-ban szereplő „kedvesség” szónak?

¹⁸ Jehova arra buzdította népét, Izráelt, hogy mutasson ki kedvességet. A Mikeás 6:8-ban ezt olvashatjuk: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot [kedvességet, NW], és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Mit jelent ’szeretni a kedvességet’? Az itt használt héber kifejezés megfelelőjét, a „kedvesség” (hhészedh) szót magyar nyelvre „irgalmasság”-nak is fordítják. Egy mű szerint a „kedvesség” szó „cselekvőbb, mint az elvont . . . irgalmasság szó. Ez ’cselekedetekben megnyilvánuló irgalmasságot’ jelent, szerető-kedvességből fakadó személyes cselekedetek végrehajtását, nemcsak a szegény és a szükséget szenvedők iránt, hanem minden embertársunk iránt” (The Soncino Books of the Bible). Épp ezért egy másik tudós szerint a hhészedh jelentése: ’cselekedetben megnyilvánuló szeretet’.

19. a) Hogyan lehetünk kezdeményezők abban, hogy kedvességet mutassunk mások iránt a gyülekezetben? b) Mondj egy példát arra, ahogyan testvéri szeretetet mutattak irántad.

¹⁹ Testvéri szeretetünk nem elméleti vagy elvont dolog. Élő valóság. Így hát keresd a módját, hogyan tehetsz kedves dolgokat testvéreidnek és testvérnőidnek. Légy Jézushoz hasonló, aki nem várt mindig csak arra, hogy az emberek odamenjenek hozzá segítséget kérni, hanem gyakran ő volt a kezdeményező (Lukács 7:12–16). Itt főleg azokra gondolj, akik leginkább szükséget szenvednek. Egy idős vagy beteg embernek arra van szüksége, hogy meglátogassák, vagy esetleg hogy segítsenek valami elintéznivalóban? Egy „árvának” egy kis időre és figyelemre van szüksége? Egy depressziós halló fülekre vagy némi vigasztaló szóra vágyik? Amennyire tőlünk telik, szakítsunk időt az ilyen kedves cselekedetekre (Jób 29:12; 1Thessalonika 5:14; Jakab 1:27). Ne feledjük, egy tökéletlen emberekkel teli gyülekezetben a leglényegesebb kedves cselekedet a megbocsátás — önként elhagyva a megbántódást, még ha jó okunk van is a panaszra (Kolossé 3:13). Ha készek vagyunk megbocsátani, az segít abban, hogy a gyülekezet mentes maradjon a megosztottságtól, a nehezteléstől, az ellenségeskedéstől, ami olyan, mint a vizes lepedő, mely kioltja a testvéri szeretet tüzét.

20. Hogyan kell továbbra is önvizsgálatot tartanunk?

²⁰ Határozzuk el mindannyian, hogy megőrizzük a szívünkben égő szeretetnek ezt a létfontosságú tüzét. Tartsunk továbbra is önvizsgálatot. Együtt érzünk másokkal? Értékelést mutatunk ki mások iránt? Kedvesen cselekszünk másokkal? Amíg így teszünk, a szeretet tüze melegíti testvériségünket, bármilyen kegyetlen hideggé és érzéketlenné váljék is a világ. „Maradjon meg” tehát mindenképpen „az atyafiúi [testvéri, Úf] szeretet” — most és mindörökké! (Zsidók 13:1).

[Lábjegyzet]

Mit gondolsz?

◻ Mi a testvéri szeretet, és miért kell megmaradnia?

◻ Hogyan segít az együttérzés abban, hogy megmaradjon testvéri szeretetünk?

◻ Milyen szerepe van az értékelésnek a testvéri szeretetben?

◻ Hogyan idézik elő a kedves cselekedetek, hogy virágozzék a testvéri szeretet a keresztény gyülekezetben?

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

Szeretet a gyakorlatban

Évekkel ezelőtt egy férfi, miután már egy ideje tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, még mindig kissé kételkedett a testvéri szeretetben. Tudta, hogy Jézus azt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). De nehezen tudta elhinni. Egy nap azonban gyakorlatban látta a keresztény szeretetet.

Bár a férfi tolószékhez van kötve, otthonától messzire utazott. Betlehemben (Izraelben) elment egy gyülekezeti összejövetelre. Ott egy arab Tanú ragaszkodott hozzá, hogy a másik odautazó Tanú maradjon náluk éjszakára a családjával együtt, és ez a meghívás a bibliatanulmányozónak is szólt. Mielőtt elmentek volna lefeküdni, a tanulmányozó férfi megkérte a ház urát, hadd menjen ki a verandára reggel, hogy lássa a napfelkeltét. Vendéglátója komolyan figyelmeztette, hogy ezt nem szabad megtennie. Másnap ez az arab testvér elmagyarázta, miért. Egy tolmácson keresztül elmondta, hogy ha a szomszédok megtudnák, hogy zsidó születésű vendégei vannak, ugyanis a bibliatanulmányozó az volt, porig égetnék a házat vele és a családjával együtt. A bibliatanulmányozó zavartan megkérdezte: „Miért vállalt hát ekkora kockázatot?” Tolmács se kellett hozzá, az arab testvér a szemébe nézett, és egyszerűen csak ezt mondta: „János 13:35.”

A bibliatanulmányozóra nagy hatással volt az élőben tapasztalt testvéri szeretet. Nem sokkal ezután megkeresztelkedett.

[Kép a 18. oldalon]

Pál apostol barátságos és értékelő természete megközelíthetővé tette őt