Istentől való függetlenség — Miért ne?

„SZÓRAKOZNI akarok.” „Unom már, hogy folyton megmondják, mit tegyek.” „Hagyjanak engem békén!” Ilyen és hasonló kijelentések a függetlenség szellemére utalnak. Ilyen kijelentés olykor még keresztények ajkáról is elhangzik.

Hogyan fertőzheti meg a keresztényeket a függetlenség, pontosabban az Istentől való függetlenség szelleme? Rendszerint ez úgy kezdődik, hogy valaki ferde nézeteket kezd kialakítani magában Jehova Isten követelményeiről (Zsoltárok 73:2, 13, 14). Isten törvényeiben valami örömtől megfosztó korlátozást, nem pedig olyan védelmet lát, amely lehetővé teszi, hogy az életnek örvendjen. Az istentelen világ hamis ragyogása azt a téves benyomást kelti benne, hogy sokat veszít, ha nem használja ki a szórakozást. De mi a helyzet veled? Te hogyan vélekedsz az Istentől való függetlenségről?

Egy ősrégi probléma

Nem újkeletű az emberben az a vágy, hogy szeretne Istentől függetlenül élni. Ez egyidős az emberrel. Ezt a szellemet maga Sátán az Ördög vezette be. Sikerült az első asszonnyal, Évával elhitetnie, hogy boldogabb lesz, ha kivonja magát a Teremtője irányítása alól. Éva elhitte, hogy ez a független út megnyitja majd szemét olyan élmények és gyönyörök meglátására, amelyektől Isten megfosztotta (1Mózes 3:1–5; Jelenések 12:9).

Éva újonnan támadt önző vágyaitól elvakulva, rávette férjét, hogy csatlakozzon hozzá a lázadásban. Így Ádám az Istentől való függetlenség útját választotta. És mi lett ennek a következménye? A boldogság helyét a boldogtalanság váltotta fel. A bűn, a szégyen, a betegség, a fájdalom, és a halál nemcsak Ádámot és Évát érték utol, hanem összes utódait is (1Mózes 3:6, 16–19; Róma 5:12).

A Biblia beszél olyan angyalokról, akik szintén az Istentől való függetlenség útját választották, amikor meg nem engedett gyönyörökre vágyva, az ’emberek jóképű leányaikra’ tekintettek. Vajon ez a független életút igazi megelégedéssel járt? Távolról sem! Inkább olyan durva erkölcstelenséghez és erőszakhoz vezetett, amely Jehovát arra kényszerítette, hogy elpusztítsa az istentelenek akkori világát. Ezekből a független angyalokból lettek a démonok, akik az emberek között is terjesztik a lázadásnak ugyanezt a romlást okozó szellemét (1Mózes 6:1–7, 11; Efezus 2:2; Judás 6–12).

Szükség van Isten vezetésére

Az előbbi tények fényénél megérthetjük a következő alapigazságot: az ember csak úgy tud sikeres és boldog életet élni, ha Isten útmutatását követi. Ezért mondja a Biblia: „Jól tudom, ó Jehova, hogy nem a földből való emberre tartozik az ő útja. Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit” (Jeremiás 10:23). Az egykor élt bölcs férfi, Salamon felismerte, milyen veszélyes, ha valaki önmagának próbál mércét felállítani az isteni útmutatás helyett. Ezt írta: „Létezik olyan út, amely egyenes az ember előtt, de azután a halál útjaiban végződik” (Példabeszédek 14:12).

Kétféleképpen is jól lehet szemléltetni ezt. Ha repülőgép pilóták figyelmen kívül hagynák a repülőterekről érkező utasításokat és tetszésük szerint ott és akkor szállnának le, ahol éppen eszükbe jut, mennyire lenne biztonságos az ilyen légi közlekedés? Vagy ha egy építkezésen dolgozó építő brigád félredobná a tervrajzokat, és mindenki a maga munkáját úgy akarná elvégezni az építkezésen, ahogy neki tetszik, vajon milyen épület születne ily módon? Logikusan, egyetlen szervezett közösség sem tudna fennmaradni, ha nem lennének irányadó, betartandó szabályok.

Senki sem alkalmasabb ilyen útmutatás megadására, mint maga az ember Teremtője, Jehova. Teremtői voltánál fogva Jehova Istennek és nem a teremtménynek, az embernek van abszolút joga követendő irányadó mértéket felállítani intelligens teremtményei számára. Ő ismeri korlátozottságainkat, pontosan tudja, hol húzódik a boldogságot a boldogtalanságtól elválasztó vonal (Cselekedetek 17:26, 27). Számtalanszor bebizonyították már az élettapasztalatok, hogy Isten útja valóban eredményes. Ez a legjobb út számunkra.

Afelől semmi kétségünk sem lehet, mik Jehova irányadó mértékei. Ezeket nagy szeretettel közli Szavában, a Bibliában: „A törvénynek ez a könyve ne távozzék el a te szádtól, és olvass abban halkan éjjel és nappal, hogy vigyázhass arra, hogy mindenben a szerint járj el, amint abban írva van, mert akkor teszed utadat sikeressé és akkor cselekszel majd bölcsen” (Józsué 1:8). Pál apostol kifejti, mennyi mindenre kiterjed Isten irányadó mértéke. A 2Timótheus 3:16, 17-ben ezt írja: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen.”

Jehova felkér, próbáljuk ki irányadó mértékeit, hogy meggyőződhessünk, ’mi Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata’ (Róma 12:2). A Biblia alapos tanulmányozása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megismerjük Isten akaratát. Akár újak vagyunk, akár már évtizedek óta tanulmányozzuk is Isten Szavát, a pontos ismeretre való eljutás és az Isten akarata felől való meggyőződés, rendkívül fontos cél. Csak abban az esetben sikerül félreérthetetlenül Jehova útmutatására összpontosítanunk a figyelmünket, ha felfogó képességünket szüntelenül használjuk (Zsidók 5:14).

Valóságos katasztrófát jelentene számunkra, ha Isten irányadó mértékeit figyelmen kívül hagynánk. Túl sok akadályt kell leküzdenie az embernek ahhoz, hogy ez a saját értelme alapján sikerülhessen neki. Itt vannak például Sátán és démonai, ravasz, emberfeletti befolyásukkal (1János 5:19; Jelenések 12:12). Aztán itt van a dolgoknak az a világi rendszere, amelyet mélységesen áthat az engedetlenség, és a nagyon is elharapodzó önzés szelleme (Efezus 2:2; 1János 2:15–17). De számolnunk kell saját tökéletlenségünkkel és szívünk megtévesztő hajlamaival is. Ezek ellen is küzdenünk kell (Zsoltárok 51:3–5; Jeremiás 17:9, 10). Jehova irányítása nélkül élni tehát körülbelül olyan lenne, mintha beülnénk egy kormányozhatatlan kocsiba.

Jézus Krisztus a legjobb példa arra, hogyan kell az isteni útmutatást értékelni. Bár tökéletes volt, magáról mégis ezt mondta: „A Fiú egyetlen dolgot sem tehet önmagától, hanem csak azt teheti, amit az Atyjától látott” (János 5:19). Jézus nem azért élt, hogy önmagának kedveskedjen. Egy másik alkalommal ezt mondta: „Semmit sem teszek, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van” (János 8:28, 29, Katolikus fordítás). Te is ilyen, Jézus Krisztus által helyeselt mércéhez szeretnéd szabni életedet? (1Péter 2:21).

Az isteni útmutatás elfogadásának értéke

Jehova „a boldog Isten” (1Timótheus 1:11). Semmiféle tiszta örömtől, élménytől vagy boldogságtól nem akar megfosztani bennünket. Gondolj csak egy pillanatra a Róma 1:28–32-ben található félreérthetetlen szavakra. Az Istentől való függetlenség csak rosszat eredményez, ahogy ez olvasható az idézett szavakban, a Békés-Dalos fordítás szerint:

„Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, [paráznasággal], kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonosz lelkűséggel. Árulkodók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, [hitszegők], könyörtelenek. Fölismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a halálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.”

Azokat viszont, akik Isten irányadó mértékei szerint kívánnak élni, arra buzdítja Pál apostol, hogy vessék le régi egyéniségüket a hozzá tapadó függetlenség szellemével együtt, és helyette öltsék fel a krisztusi új egyéniséget. Az új egyéniség felöltése annyit jelent, hogy kedvesek, gyengéden együttérzők, és készséges megbocsátók leszünk (Efezus 4:20–32). Az ilyen egyéniség felöltésében meg fognak mutatkozni Isten szent szellemének gyümölcsei: „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” (Galata 5:22, 23).

Ha mindkét egyéniséget alaposan szemügyre vetted, mit tudsz magadról mondani? Milyen egyéniség vagy? Vajon a kétféle egyén közül melyikkel vagy szívesebben egy társaságban?

A Biblia ezenkívül azt tanítja, hogy a közeljövőben minden istentelen ember elpusztul Isten kezétől (2Péter 3:7; 2Thessalonika 1:7–9). Jézus Krisztus azt is megjövendölte, hogy közvetlenül a föld isteni megtisztítása előtt az embereket éppen annyira közömbösen fogja hagyni, hogy kövessék-e Isten irányadó mértékeit, mint ahogy a Noé napjaiban élő embereket is közömbösen hagyta (Lukács 17:26–30). Nagyon sürgős számunkra, hogy helyesen tudjuk értékelni az isteni útmutatást. Ez számunkra is éppolyan fontos a túléléshez, mint Noé számára volt akkor, azokban a napokban.

Az Istentől való függetlenség nem hoz igazi boldogságot, de Isten akaratának a cselekvése boldogsággal jár. Aki engedelmesen elfogadja Isten vezetését, elnyeri az örök élet jutalmát a földön, azokkal egyetemben, akik a krisztusi egyéniséget felöltötték magukra (Zsoltárok 37:27–29).

[Kép az 5. oldalon]

Milyen épület keletkezne, ha minden munkás mellőzné a tervrajzokat és mindenki úgy építené az épületet, ahogy neki tetszik?

[Kép a 6. oldalon]

Szabadságodban áll elutazni, de csak a törvény szabta határokon belül vezetheted biztonságosan járművedet