A Biblia nézőpontja

Gyűlölniük kell a keresztényeknek a homoszexuálisokat?

AZ ANGOL nyelvben egy szót alkottak 1969-ben, amely kifejezi a homoszexuálisoktól való alaptalan félelmet és undort. Ez a szó a „homofóbia”. Sok nyelvben nincs ilyen sajátságos szó, mégis évezredek óta sok nemzetbeli és nyelvű ember kifejezésre juttatta idegenkedését a homoszexuálisoktól.

Mindemellett, az utóbbi időben széles körben támogatják a homoszexualitást, mint amely a szexualitásnak pusztán alternatív kifejezési formája. Jerry Z. Muller történész a közelmúltban írt arról „a növekvő követelésről, hogy nyilvánosan ismerjék el és tiszteljék a homoszexualitást mint olyat”. Magyarázata szerint a homoszexuálisok „egyre inkább összefognak gyakorlatuk helyesnek nyilvánítása érdekében, és annak követelésében, hogy mások is így tegyenek”. Ez elsősorban a nyugati országokban figyelhető meg. A világ legnagyobb részén azonban, még az úgynevezett liberális országokban is, sokan még mindig elítélik és megvetik a homoszexualitást.

A homoszexuálisokat és azokat, akikről gyanítható, hogy homoszexuálisak, gyakran a gúnyos megjegyzések, zaklatás és erőszak céltábláiul szemelik ki. Még a vallási vezetők is ilyen gyűlöletet mutatnak ki. Sokan olyasmibe kezdtek, amit a homoszexuálisok elleni magánhadjáratnak lehet venni. Gondolj például a görög nemzeti rádión nemrégiben közvetített megjegyzésre, melyet a görög ortodox egyház egyik püspöke tett. Kijelentette: „A homoszexuálisokat Isten örökre a pokol tüzes szurkában fogja égetni. Undorító szájuk sikolya az örökkévalóságon át visszhangozni fog. Perverz testük elviselhetetlen kínzáson fog átesni.” Ez tényleg igaz? Hogyan érez Isten a homoszexuálisokkal kapcsolatban?

Isten nézőpontja

A Biblia nem hívja fel a figyelmet kifejezetten a homoszexuálisokra, mint olyan csoportra, melynek a keresztényeknek hátat kell fordítaniuk, vagy amelyet gyűlölniük kell. Sőt, nem tanítja, hogy Isten úgy fogja megbüntetni a homoszexuálisokat — vagy bármelyik teremtményét —, hogy örökre a tüzes pokolban égeti őket. (Vö. Róma 6:23.)

Az Írások azonban közzéteszik Teremtőnk erkölcsi irányadó mértékeit, melyek gyakran ellentétben állnak a modernkori erkölcsi magatartással. Mind a homoszexuális cselekedeteket, mind a heteroszexualitást a nem házas személyek között és a bestialitást elítéli a Biblia (2Mózes 22:19; Efézus 5:3–5). Isten elpusztította Szodomát és Gomorát az ilyen szexuális gyakorlatokért (1Mózes 13:13; 18:20; 19:4, 5, 24, 25).

Isten Szava félreérthetetlenül azt mondja a homoszexuális cselekedetekről: „Útálatosság” (3Mózes 18:22). Isten Izráelnek adott törvénye kikötötte: „ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak” (3Mózes 20:13). Ugyanezt a büntetést írta elő a bestialitást, vérfertőzést és házasságtörést elkövető személyeknek (3Mózes 20:10–12, 14–17).

Pál apostol arra kapott ihletést, hogy a homoszexuális cselekedeteket olyan kifejezésekkel illesse, mint ’tisztátalan indulat’ és „természetellenes”. Ezt írja: „Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek” (Róma 1:26–28).

Az Írások nem nyújtanak mentséget, nem tesznek engedményeket és nem is kétértelműek; a homoszexuális gyakorlatok, a házasságtörés, a paráznaság egyaránt visszataszító Isten szemében. Ezért az igaz keresztények nem hígítják fel a Biblia nézőpontját a ’tisztátalan indulattal’ kapcsolatban, pusztán azért, hogy népszerűbbé és elfogadhatóbbá váljanak a modern kultúra számára. Nem értenek egyet egyetlen mozgalommal sem, amely a homoszexualitás mint normális életstílus támogatására kötelezte el magát.

„Gyűlöljétek a gonoszságot”

A Biblia így figyelmeztet: „Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot!” (Zsoltárok 97:10, Újfordítású revideált Biblia). Ennélfogva, elvárják a keresztényektől, hogy gyűlöljenek minden gyakorlatot, amely áthágja Jehova törvényét. Néhányan még erősebb idegenkedéssel vagy undorral reagálhatnak a homoszexualitásra, mint az erkölcstelenség más fajtáira, a homoszexualitást természetellenes perverziónak tekintve. De gyűlölniük kell a keresztényeknek azokat a személyeket, akik ilyen dolgokat gyakorolnak?

A zsoltáríró némi fényt derít erre a kérdésre a Zsoltárok 139:21, 22-ben: „Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!” Jehova és alapelvei iránti lojalitásunk ki kell hogy fejlesszen bennünk egy erős ellenszenvet azok iránt, akik szándékosan lázadnak Jehova ellen, és azok iránt, akik Isten ellenségeiként foglalnak állást. Isten megrögzött ellenségei között van Sátán és a démonai. Néhány emberi lény is valószínűleg ebbe a kategóriába tartozik. A kereszténynek mégis nagyon nehéz lehet felismernie a külsejükről az ilyen személyeket. Nem tudunk a szívekben olvasni (Jeremiás 17:9, 10). Helytelen volna azt feltételezni, hogy valaki Isten javíthatatlan ellensége, mert helytelenséget gyakorol. Sok esetben ezek a helytelenül cselekvők egyszerűen nem ismerik Isten irányadó mértékeit.

Ezért, általában véve, a keresztények nem gyűlölik elhamarkodottan az embertársukat. Még ha bizonyos életstílusokkal szemben az iszonyat heves érzései vannak is bennük, nem akarnak rosszat tenni másokkal, és nem táplálnak ellenszenvet, illetve gyűlölködést. A Biblia inkább azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy ’minden emberrel békességesen éljenek’ (Róma 12:9, 17–19).

„Nem személyválogató az Isten”

Jehova megbocsát azoknak a személyeknek, akik igazi megbánást tanúsítanak, nem számít miféle erkölcstelenséget követtek is el. Nincs bizonyíték arra, hogy Jehova az erkölcstelenség egyik formáját rosszabbnak tekinti a másiknál. „Nem személyválogató az Isten” (Cselekedetek 10:34, 35). Gondolj például a Korinthusban levő első századi gyülekezet esetére. Pál apostol ezt írta nekik: „se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák [természetellenes célra fenntartott férfiak, »NW«], se férfiszeplősítők [olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak, »NW«], se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” Ezután Pál elismerte, hogy néhány korábbi paráznát, házasságtörőt, homoszexuálist és tolvajt befogadtak a korinthusi keresztény gyülekezetbe. Kifejtette: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által” (1Korinthus 6:9–11).

Jehova természetesen nem tűri tökéletes erkölcsi irányadó mértékeinek semmilyen folyamatos és állandó áthágását. Határozottan gyűlöli alapelveinek önfejű semmibevételét. Az ajtót viszont nyitva hagyja a megbékélésre (Zsoltárok 86:5; Ésaiás 55:7). Ezzel összhangban, a keresztények nem teszik a homoszexuálisokat vagy bárkit a rosszindulat, nevetség vagy zaklatás céltáblájává. Az igaz keresztények embertársaikat Krisztus lehetséges tanítványainak tekintik, tisztelettel és méltóságteljesen bánva velük. A Biblia ezt mondja: „Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, a ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson” (1Timótheus 2:3, 4).

A keresztények szívesen fogadják a bűnbánókat

A Biblia újra meg újra kijelenti, hogy Isten megbocsátó. Úgy festi le őt, mint aki a ’bűnbocsánat Istene, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű’ (Nehémiás 9:17; Ezékiel 33:11; 2Péter 3:9). Továbbiakban a Biblia Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázatában szereplő apához hasonlítja őt, melyben a tékozló fiú kicsapongásával elherdálta az örökségét egy távoli országban. Az apa, a viszontlátás örömében, tárt karokkal várta fiát, amikor végül észre tért, megbánást tanúsított és visszatért a családi fészekbe (Lukács 15:11–24).

Igen, a helytelenül cselekvőknek lehetőségük van megváltozni. Az Írások elismerik ezt azáltal, hogy arra buzdítják az embereket, vetkőzzék le a régi egyéniségüket, és öltsék magukra az újat, és ’újuljanak meg az elméjük lelke szerint’ (Efézus 4:22–24). Akik a rosszat gyakorolják, ideértve a homoszexuálisokat is, gyökeres változtatásokat tehetnek gondolkodásmódjukban, valamint viselkedésükben, és sokan már tényleg sikeresek voltak ennek az átalakulásnak a véghezvitelében.a Jézus is prédikált ilyeneknek, és azok bűnbánatot felmutatva elfogadhatóvá váltak számára (Máté 21:31, 32).

A keresztények szívesen fogadják a sokféle társadalmi helyzetű, bűnbánó személyt. Miután maguk mögött hagyják erkölcstelen gyakorlataikat, akármik legyenek is azok, mindannyian Isten megbocsátásának bőséges áldásait élvezhetik, mert „jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez” (Zsoltárok 145:9).

A keresztények készek a szükséges szellemi támogatást felajánlani még azoknak is, akik még mindig küzdenek a homoszexuális hajlamaikkal. Ez összhangban van Isten saját szeretetének megnyilvánulásával, mivel a Biblia ezt mondja: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5:8).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 14. oldalon]

A keresztények nem hígítják fel a Biblia homoszexualitással kapcsolatos nézőpontját

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

Punch