A francia Biblia harca a fennmaradásáért

Az Ébredjetek! franciaországi tudósítójától

A VILÁGON több mint százmillió ember beszél franciául. Még ha te nem tartozol is közéjük, lebilincselő a francia Bibliának a fennmaradásáért vívott harcáról olvasni — ez részben azért van így, mert kapcsolatban van a vallásszabadsággal. Az évszázadok folyamán sok francia Bibliát könyörtelenül megsemmisített az ellenségek és a hamis barátok keze. A félelmet keltő kilátások ellenére fordítók és nyomdászok kockáztatták életüket a harc megnyeréséért.

A XII. század folyamán a Biblia egyes részeiről készült fordítások számos nemzeti nyelven voltak elérhetők, s ezek között volt a francia is. A katolikus egyház által eretnekeknek tekintett csoportok ezek használatára buzdítottak. A XIX. századig azonban a Bibliát nem kezdték el széles körben terjeszteni Franciaországban. Ezen hosszú évszázadok megmutatják, milyen veszedelmes megpróbáltatásokon ment keresztül a francia Biblia a fennmaradásáért.

Az egyik legelső francia könyv egy i. sz. 900-ban kiadott bibliai szótár volt. Ezt arra tervezték, hogy segítsen az olvasóknak megérteni a latin Bibliát — ezt a nyelvet használta a katolikus egyház. Addigra azonban a latint már nem beszélték az átlagemberek, akik számos nyelvjárást használtak. Így megtagadták tőlük, hogy hozzáférjenek Isten Szavához. A hozzáférés a latinban jártas kiváltságos papságnak maradt, amely tudott ezen a nyelven olvasni.

I. sz. 842-ben jelent meg először hivatalos állami dokumentum franciául. Ez hallgatólagos elismerése volt annak, hogy az emberek többsége többé már nem beszél latinul. Franciaországban i. sz. 880 körül kezdtek megjelenni a köznyelven vallásos költemények. Bibliafordítások azonban még két évszázadig nem láttak napvilágot. A legkorábban megjelentek között voltak a Biblia egyes részeinek normandiai tájszólásra való fordításai, amelyeket a XII. század elején készítettek.

Komolyan megkezdődik a harc

Az első lankadatlan erőfeszítést arra, hogy a Szentírást olyan formában bocsássák rendelkezésükre a francia embereknek, hogy azt ők is el tudják olvasni, Petrus Waldus tette meg, egy XII. században élt, Franciaország középső részéről, Lyonból származó kereskedő. Waldus utasítást adott a Biblia egyes részeinek provanszál nyelvre való fordítására — ez egy olyan nyelvjárás, amelyet Franciaország délkeleti részén beszélnek. 1179-ben a III. lateráni zsinaton bemutattatta III. Sándor pápának a Biblia fordításának egy részletét.

Később az egyház Waldust és a követőit eretnekeknek ítélte, és szerzetesek égették el az utasítására készült fordításokat. Attól kezdve az egyház minden olyan erőfeszítést ellenzett, amelyet arra tettek, hogy Isten Szavát az átlagember kezébe juttassák.

Az egyház azáltal tette nyilvánvalóvá taktikáját, hogy 1211-ben Franciaország keleti részén, Metz városában Bibliákat égetett el. 1229-ben a toulouse-i zsinat kifejezetten megtiltotta, hogy a laikusok bármilyen nemzeti nyelvre fordított Bibliát használjanak. Ezt 1234-ben a Spanyolországban megtartott tarragonai zsinat követte, ahol bármilyen román nyelven (mely nyelvek a latinból erednek) meglévő Bibliának a birtoklását megtiltották — ezalól még a papság sem volt kivétel.

Bár ilyen könyörtelen ellenállás volt, a XIII. század második felére megjelent a teljes Biblia első francia nyelvű fordítása. Ezt a Bibliát névtelen fordító készítette, és csak nagyon keveset terjesztettek el belőle. Ebben az időben a Bibliának semmilyen formája sem volt elérhető az átlagember számára. Kézzel írták a másolatokat. A magas ára és a korlátozott hozzáférhetősége miatt szinte kizárólag a nemességre és a papságra korlátozódott a Biblia birtoklása.

Megkezdődik a Biblia védelme

Azzal, hogy Johannes Gutenberg 1450 körül feltalálta a nyomdagépet és a mozgatható betűket, Franciaországon végigsöpört az Európában tomboló nyomtatási forradalom. Három francia város — Párizs, Lyon és Rouen — lett a nyomtatás fontos központja, melyek erőteljes védelmet jelentettek a Biblia megőrzésében.a

A küzdelem e szakaszáig a francia bibliafordítások alapját a latin Vulgata képezte. A latin szöveget számos hiba rontotta el, melyek az ezer éven át tartó ismételt másolások miatt kerültek bele, az egyház azonban ragaszkodott a Vulgatához. De egy francia katolikus ember, Jacques Lefèvre d’Éstaples elhatározta, hogy elérhetővé teszi a Bibliát az emberek számára. 1530-ban lefordította franciára a Vulgatát, kijavított benne néhány hibát úgy, hogy azokra a héber és görög kéziratokra utalt, amelyek nemrégen váltak hozzáférhetővé. Azokat a megtévesztő tantételbeli magyarázatokat is eltávolította belőle, amelyeket az egyház rakott a szövegbe.

Lefèvre fordítását hamarosan támadás érte. Néhány fordítást Franciaországon kívül kellett nyomtatni. Ezek arra a listára kerültek, amelyeken az egyház által betiltott könyvek voltak. Egy ideig Lefèvre-nek Strasbourgban kellett menedéket keresnie, amely akkoriban Franciaország keleti részén egy szabad város volt. Ennek ellenére a fordítását siker koronázta.

A Biblia első francia nyelvű fordítása az eredeti nyelvű szövegeken alapult, és ezt 1535-ben adták ki. A francia, protestáns vallású Pierre Robert Olivetanus volt a fordító, aki Kálvin János reformátor egyik unokatestvére volt. Az egyház ellenállása miatt nem lehetett Franciaországban kinyomtatni, így ezt a fordítást a svájci Neuchâtelben nyomtatták, egy új protestáns közösségben. Olivetanus francia bibliafordítása sok későbbi revíziónak, és más nyelvű bibliafordításoknak lett az alapja.

Veszélyes harc

Franciaországban néhány bátor nyomdászt, mint például 1546-ban Étienne Dolet-t, máglyán elégettek a Biblia nyomtatása miatt. A tridenti zsinat 1546-ban a hibái ellenére újra megerősítette a Vulgata „hitelességét”, és ettől kezdve az egyház egyre erőteljesebben ellene helyezkedett a nemzeti nyelvekre való fordításoknak. 1612-ben a spanyol inkvizíció kegyetlen hadjáratot indított, hogy megsemmisítse a nemzeti nyelven megjelenő Bibliákat.

Időnként az üldözés ötletes újításokhoz vezetett. „Konty” Bibliákat készítettek, melyek elég kicsik voltak ahhoz, hogy a nők kontyába rejtsék. 1754-ben pedig a Héber és Görög Iratok kivonatait nyomtatták olyan könyvbe, amelynek csupán 3×5 centiméter volt a mérete.

Ellentámadások

Idővel azonban gyökeres változások történtek. Miután a Biblia ellenállt az évszázadokon keresztül tartó elvetemült támadásoknak, határozott ellentámadások kezdődtek a javára. Az új eszmék és a francia forradalom után engedélyezett vallásszabadság csapásként sújtotta az egyházi ellenállás fő részét. Így 1803-ban Franciaországban kinyomtatták a protestáns Új Testamentumot — 125 év után ez volt az első!

Bibliatársaságok részéről is jött segítség. 1792-ben megalapították a Francia Bibliatársulatot Londonban (Anglia), hogy „a lehető legtöbb francia nyelvű Bibliához jussanak hozzá azok a francia emberek, akiknek nincs meg ez az isteni kincs azon a nyelven, amelyen ők is megértik”. Más bibliatársaságok is csatlakoztak ehhez a harchoz. Siker koronázta azt a céljukat, hogy francia Bibliákat állítsanak elő és terjesszenek el.

A kegyelemdöfés

A katolikus egyház ellenállt annak, hogy bármiféle változtatást hozzon a taktikájában, de reménytelen csatát vívott. A XIX. század folyamán a pápák egy sor olyan rendeletet hoztak, amelyek könyörtelenül ellene voltak a nemzeti nyelvre fordított Bibliáknak. Már 1897-et írtak, amikor XIII. Leó pápa újra megerősítette, hogy „a Szent Könyveknek minden változata, amelyet valamilyen nem katolikus író készített is el bármilyen köznyelven, be van tiltva, különösen azok, amelyeket bibliatársaságok adtak ki — ezeket a társaságokat Róma püspöke már több alkalommal is elítélte”.

Mivel azonban olcsón hozzá lehetett jutni a bibliatársaságok által kiadott protestáns Bibliákhoz, a katolikus egyház megengedte a katolikus tudósoknak, hogy lefordítsák a Bibliát francia nyelvre. Augustin Crampon fordítását először (1894—1904) hét kötetben nyomtatták ki, majd 1904-ben egy kötetben — ez volt az első olyan francia nyelvű, katolikus fordítás, amely az eredeti szövegeken alapult. Figyelemre méltó volt benne a számos tudományos lábjegyzet, és az a tény, hogy Crampon nagyon sokszor használta benne Isten nevének francia formáját, a Jéhovah-t.

Végül a Vatikán teljesen megváltoztatta a véleményét, és 1943-ban kiadta a Divino Afflante Spiritu című enciklikáját, melyben szabályokat állított fel a Biblia nemzeti nyelvekre való fordítására. Azóta sok katolikus fordítást kiadtak már, melyek között a népszerű Bible de Jérusalem is ott van — ezt először franciául adták ki, később pedig még sok más nyelvre, például angolra is lefordították.

Az egyik Biblia, amely az egész világon élő, franciául beszélő embereknek már segített, a New World Translation of the Holy Scriptures francia nyelvű változata. Az egészet először 1974-ben adták ki, 1995-ben pedig revideálták. Azon a sok nyelven, amelyen ezt a fordítást már idáig kiadták, a New World Translation azáltal ad hitelt a Biblia Szerzőjének, hogy a nevét — Jehova — visszahelyezte a Héber Iratokba és a Görög Iratokba is oda, ahol az helyénvaló. Mindeddig több mint ötmillió példányt nyomtattak ki a francia kiadásból. Kétségtelen, hogy a francia nyelvű Biblia megnyerte a fennmaradásáért folytatott harcot.

[Lábjegyzet]

[Kép a 16. oldalon]

Lefèvre d’Éstaples 1530-as Bibliája

[Kép a 16. oldalon]

Olivetanus 1535-ös Bibliája

[Kép a 17. oldalon]

A „XIII. századi Biblia” egyik ritka példánya

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Bibliák: Bibliothèque Nationale de France