Gyermekelhelyezés — A kiegyensúlyozott nézet

AZ IGAZI nehézség gyakran a válás után jön a gyermekek szeretetéért és irányításáért való küzdelemben. Nem mindig igaz a mondás: „Kettő kell a harchoz.” Elég lehet csupán egy uralkodni vágyó szülő, aki a maga feje után megy. Egy torontói (Kanada), családjogban járatos ügyvéd megfigyelte: „A családjogban minden érzelmektől fűtött, és közel áll a szívhez.”

Néhány szülő, ahelyett hogy a gyermek legfőbb érdekére gondolna, folytatja a vitát azáltal, hogy jelentéktelen kérdésekkel kapcsolatban pereket indít. Néhányan például megpróbálták bebizonyítani, hogy a felügyeletet meg kell változtatni, mert a másik szülő Jehova Tanúinak egyike, és megfosztja majd a gyermeket a „normális életformától”.

A nem Tanú nagy ügyet csinálhat a születésnap, a karácsony vagy akár a farsang ünnepléséből. Néhányan azt kifogásolhatják, hogy a gyermek társaságát és társadalmi beilleszkedését korlátozhatja, ha úgy döntenének, ne tisztelegjen a zászló előtt. Vagy néhányan azt sugallhatják, a gyermek pszichológiai szempontból károsodna, ha a szülőt elkísérve másoknak beszél a Bibliáról. Néhány nem Tanú szülő még azt is állította, a gyermek élete veszélyeztetve lenne, mivel a Tanú szülő nem egyezne bele, hogy a gyermek vértranszfúziót kapjon.

Hogyan nézhet szembe a keresztény az ilyen érzelmekkel túlfűtött érvek erőpróbájával? A „saját fegyverével győzd le az ellenfelet” érzelmi reagálás nem lesz eredményes. Ha a kérdést a bíró elé viszik, mindkét szülőt meg fogják hallgatni. Legfontosabb a bibliai tanácsot észben tartani: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Ha a szülők elmélkednek ezen, és alkalmazzák a bibliai alapelveket, Jehova segítségével megbirkózhatnak bármilyen eshetőséggel, ideértve a gyermekelhelyezést is (Példabeszédek 15:28).

Ésszerűség

A gyermek legfőbb érdeke kulcsfontosságú kérdés. Ha a szülő túlságosan nagy igényeket támaszt, akkor elveszítheti a felügyeletet, vagy az is megeshet, hogy korlátozzák a kapcsolattartási jogát. A bölcs szülő békésen viselkedik. Elméjében tartja a Biblia tanácsát: „Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek . . . adjatok helyet ama haragnak . . . Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róma 12:17–21). A szülők akár a bíróságon, akár az ügyvéd irodájában vagy a gyermekelhelyezési szakvéleményt készítő személlyel vannak, ’szelídlelkűségüknek [ésszerűségüknek, NW] ismertnek kell lennie minden ember előtt’ (Filippi 4:5).

Néha az elhidegült házasfél azáltal próbálja félrevezetni a többieket, hogy megtévesztő és feltételezett nehézségekkel hozakodik elő. Bölcs dolog küzdeni az ellen az emberi hajlam ellen, hogy túlzott mértékben reagálj ezekre a szóbeli támadásokra. Az elhidegült házasfelek kedvelt témája az egészség, a vallás és az oktatás, melyeket a felügyeleti per tárgyalásán bajkeverésre használnak (Példabeszédek 14:22).

Az ésszerűség magában foglalja a tények átgondolásának és a pártatlan megegyezés létrehozásának a képességét. Egyetlen szülőnek sem szabad elfelejtenie: még a válás után is két szülője van a gyermeknek. A szülők egymástól váltak el, nem a gyermektől. Ezért, a rendkívüli körülmények kivételével, mindkét szülőnek jogában kell hogy álljon, hogy szülőként cselekedjen, amikor a gyermek nála van. Mindkettőjüknek joga kell hogy legyen érzései és értékei kinyilvánítására, azonkívül arra, hogy a gyermek velük együtt részt vegyen a szülő törvényes vallási vagy másmilyen tevékenységében.

Vizsgáljuk meg a tárgyalás lehetséges végeredményeit: 1. közös felügyelet, 2. kizárólagos felügyelet és 3. a kapcsolattartási jogok korlátozása. Mi a különbség a közös felügyelet és a kizárólagos felügyelet között? Hogyan birkózhatsz meg azzal, ha elveszted a felügyeleti jogot? Mi a helyzet akkor, ha az egyik szülő kiközösített?

Közös felügyelet

Néhány bíró úgy érzi, fontos, hogy a gyermeknek mindkét szülővel legyen kapcsolata. Érvelésük azokon a kutatási tanulmányokon alapul, amelyek azt mutatják, hogy a gyermekek kevesebb stresszt és érzelmi sérülést szenvednének el a válás után, amennyiben a szülők képesek megosztani a felügyeletet. A gyermek, ahelyett hogy azt érezné, egyik szülője magára hagyta, inkább azt érzékeli, mindkét szülője szereti, és mindkét családhoz tartozik. „A közös felügyelet olyan eljárás, amely mindkét szülőt bevonva tartja” — mondja egy családjogban járatos ügyvéd.

A Corte Madera-i (Kalifornia) Átalakulóban Lévő Családok Központja vezérigazgatójának, dr. Judith Wallersteinnek figyelmeztetése szerint azonban, ahhoz hogy a közös felügyelet működjön, együttműködő szülők és rugalmas, más emberekkel jól kijövő gyermekek kellenek. Ezek létfontosságú tulajdonságok, mert a közös felügyeletnél mindkét szülőnek részt kell vennie a gondozási és nevelési tevékenységben, és közösen kell dönteniük például a gyermekeik egészségét, oktatását, vallásos nevelését, társadalmi életét érintő kérdésekben. De ez csak akkor működik, ha mindkét szülő ésszerű marad, amikor átgondolja, mi a gyermek legfőbb érdeke, ahelyett hogy azt nézné, mi a saját, személyes érdeke.

A kizárólagos felügyelet

A bíróság talán a kizárólagos felügyeletet annak a szülőnek ítéli, amelyik véleménye szerint jobban fel van készülve a gyermek szükségleteinek kielégítésére. A felügyeletet gyakorló szülő lesz a kizárólagos döntéshozó a gyermek jólétét illető kérdésekben, kivéve a gyermek sorsát érintő lényeges kérdéseket, mint az iskola és az életpálya megválasztása. A bíróság gyakran azután hozza meg döntését, miután meghallgatta a törvényszéki szakértők ténymegállapításait — ezek rendszerint pszichológusok, pszichiáterek vagy szociális dolgozók.

A kizárólagos felügyelet védelmezői úgy érzik, ez az elrendezés nagyobb stabilitást biztosít a gyermek számára. Sok tárgyaló bíró előnyben részesíti a felügyeleti elrendezést, amikor a szülők képtelenek vagy valószínűleg nem tudnak hatásosan kommunikálni egymással. Természetesen a különélő szülő nincs kizárva a gyermek életéből. Általában a különélő szülőnek megítélik a kapcsolattartási jogokat; a gyermeknek továbbra is megadhatja mindkét szülő a szükséges irányítást, szeretetet és vonzalmat.

Kapcsolattartási jogok

Irreális, hogy a szülők úgy tekintsék a gyermekelhelyezést, mint amelyben „győztes” és „vesztes” van. A szülők akkor eredményesek és „győztesek”, amikor látják gyermekeiket érett, értelmes, tiszteletre méltó felnőttekké cseperedni. A gyermeknevelés sikeressége nem kötődik közvetlenül a törvényes felügyeleti joghoz. Egy keresztény kimutatja, hogy ’engedelmeskedik a felső hatalmasságoknak’, azáltal ha figyelembe veszi a gyermekelhelyezési kérdésekben a bíróság által megszabott feltételeket, még ha igazságtalannak látszanak is (Róma 13:1). Fontos azt is emlékezetedbe vésni, hogy nem ez az alkalmas idő a gyermekeid vonzalmáért és lojalitásáért való versengésre úgy, hogy becsmérled a másik szülőt abbeli erőfeszítésedben, hogy tönkretedd kapcsolatát a gyermekekkel.

Istenfélő szülők bibliai példái léteznek; ezek a szülők különböző okok miatt el voltak választva gyermekeiktől. Mózes szülei, Amrám és Jókébed például a gyermekük legfőbb érdekével összhangban cselekedtek — belehelyezték őt egy úszó ládácskába „a folyóvíz szélén a sás közé”. Amikor a fáraó leánya megtalálta a kisdedet, megőrizték bizalmukat Jehovában. E bölcs és hűséges szülők bőséges „kapcsolattartási” jogokkal lettek megjutalmazva, melyeket hatásosan arra használtak, hogy a gyermeket Jehova útja szerint neveljék. Mózes fölnőtt, és az igaz Isten kiváló szolgája lett (2Mózes 2:1–10; 6:20).

De mi a helyzet akkor, ha az egyik szülő kiközösített? A kapcsolattartásra elérhetőnek kell-e tennie a keresztény szülőnek a gyermeket? A gyülekezet kiközösítési eljárása csupán az egyén és a keresztény gyülekezet közötti szellemi kapcsolatot változtatja meg. Tulajdonképpen a szellemi kötelékeket szakítja el. De a gyermek-szülő kapcsolat sértetlen marad. A felügyeletet gyakorló szülőnek tiszteletben kell tartania a kiközösített szülő kapcsolattartási jogait. Ha azonban a különélő szülő fenyegető, valamint tényleges és jelentős veszélyt jelent a gyermek fizikai vagy érzelmi jóllétére nézve, akkor a bíróság (nem pedig a felügyeletet gyakorló szülő) intézkedhet, hogy egy harmadik fél felügyelete alatt kerüljön sor a kapcsolattartásra.

Sohasem vagy egyedül

A válóper és az azt követő gyermekelhelyezési viták érzelmileg kimerítő élmények. A házasság, amely oly ígéretesen kezdődött, tönkrement, meghiúsítva a pár álmait, terveit és várakozásait. A hűtlenség vagy a súlyos testi bántalmazás például arra kényszeríthet egy lojális feleséget, hogy törvényes védelmet keressen magának és gyermekének. Mégis, ha azon tűnődik, mi romlott el, vagy hogyan lehetett volna eredményesebben megbirkózni a bajjal, akkor talán megmarad a bűntudat és az alkalmatlanság érzése. Sok házaspár aggódik, hogy miként fog reagálni a gyermek a család felbomlására. Érzelmi hullámvölgyekkel tarkítottá válik a felügyeletért folytatott bírósági harc, amely nemcsak az egyén törődő szülőkénti becsületességét teheti próbára, hanem a Jehovába vetett hitét és bizalmát is. (Vö. Zsoltárok 34:16, 19, 20, 23.)

Amikor az ártatlan házasfél gyermekmegbecstelenítés miatt akar lépéseket tenni, vagy mert házastársa veri őt, vagy hogy megvédje egészségét attól a kockázattól, amelyet a hűtlen házastárstól elkapható szexuális úton terjedő betegségek jelentenek, akkor az ártatlan félnek nem kell bűntudatot éreznie, illetve azt, hogy Jehova elhagyta (Zsoltárok 37:28). A hűtlen vagy erőszakos házastárs az, aki áthágja a szent házassági szerződést, és ő ’csalja meg’ a házastársát (Malakiás 2:14).

Továbbra is tartsd meg a ’jó lelkiismeretet’ az emberek és Jehova előtt azáltal, hogy alkalmazod a bibliai alapelveket, becsületesen bánsz az elhidegült házastársaddal, és rugalmasságot mutatsz a felügyeleti megegyezéseitekben. „Jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve” (1Péter 3:16, 17).

Ami a gyermekeket illeti, nekik megnyugtatásra van szükségük, hogy a család felbomlása nem az ő hibájuk. Néha a dolgok egyszerűen nem úgy alakulnak, ahogyan tervezték. De a válás hatását csökkenteni lehet a bibliai alapelvek alkalmazásával, mégpedig azzal, ha támogatod a szülők és gyermekek közötti őszinte és megértő párbeszédet. Ezt például úgy lehet megtenni, ha hagyod, hogy a gyermekek tevékeny részt vállaljanak a válás utáni családi élet megtervezésében. Türelemmel, kedvességgel, a gyermekek érzései iránti érdeklődéssel, valamint ha figyeled a megnyilvánulásaikat, nagy segítséget nyújtasz majd nekik abban, hogy alkalmazkodjanak az új időbeosztásokhoz, valamint életkörülményekhez.

Mások is segíthetnek

Nemcsak a szülők segíthetnek azoknak a gyermekeknek, akik a család felbomlásán mennek keresztül. A család tagjai, a tanárok és a barátok nagymértékben támogathatják, és újra önbizalmat adhatnak a válást átélő gyermekeknek. Különösen a nagyszülők járulhatnak hozzá nagymértékben a gyermek stabilitásához és érzelmi jóllétéhez.

A keresztény nagyszülők talán szellemi oktatást és egészséges tevékenységet nyújthatnak a gyermekeknek, de kötelesek tiszteletben tartani a szülők döntéseit a vallási nevelésről — mivel a szülők, és nem a nagyszülők kezében van az erkölcsi és törvényes jog ezeknek a döntéseknek a meghozatalára (Efézus 6:2–4).

Ilyen támogatással a válást átélő gyermekek kiheverhetik szüleik házasságának felbomlását. Valamint továbbra is örömmel tudnak előretekinteni Isten új világának áldásaira, ahol minden család mentes lesz a „rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róma 8:21; 2Péter 3:13).

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

A félreértések tisztázása

„A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást”, és a keresztény szülőnek kiváló lehetősége van, hogy tisztázza a félreértéseket, illetve a féligazságokat (Példabeszédek 15:2, Újfordítású revideált Biblia). Például ami a gyermekük egészségügyi ellátását illeti, „Jehova Tanúi elfogadják az orvosi és sebészeti kezelést”, de amikor a Tanút felügyeletet gyakorló szülőnek jelölik ki, akkor minden eljárásnál fenntartja a jogát a tájékoztatáson alapuló beleegyezésrea (The Journal of the American Medical Association).

Jehova Tanúi komolyan veszik Isten Szaván, a Biblián alapuló vallásukat. Ez jobb apákká, anyákká, gyermekekké, barátokká, szomszédokká és állampolgárokká teszi őket. A keresztény szülők szeretettel fegyelmeznek, tiszteletet építenek ki a hatalom iránt, és ellátják gyermeküket az élethez szükséges, egészséges értékekkel (Példabeszédek 13:18).b

A világi oktatás fontos része a gyermek nevelésének, és Jehova Tanúi szeretnék, ha gyermekeik az elérhető legjobb oktatásban részesülnének (Példabeszédek 13:20).c

[Lábjegyzet]

[Kép a 10. oldalon]

A felügyeletet gyakorló szülőnek türelmesen kell figyelnie, amikor a gyermek beszámol a különélő szülőnél tett látogatásáról