Gyermekelhelyezés — Vallás és törvény

VÁLÁSKOR és gyermekelhelyezési perekben a vallás fontos tényező lehet — és egyben összetett is. Például a következő kérdések merülhetnek fel.

Figyelembe kell-e vennie a bírónak azt a tanúvallomást, amely azt állítja, hogy az egyik szülő alkalmatlan a gyermek felügyeletére, mert egy bizonyos vallás tagja, főleg, ha egy kisegyházé? Mérlegelnie kell-e a bírónak a szülők vallási hitnézeteire és szokásaira vonatkozó tanúvallomásokat avégett, hogy el tudja dönteni, szerinte melyik vallás lenne a legjobb a gyermek számára? Azután el kell-e rendelnie, hogy a gyermek abban a vallásban nőjön fel, és megtiltania, hogy ki legyen téve más vallások befolyásának?

Manapság egyre több ember köt más vallási és etnikai hátterű személlyel házasságot. Tehát, amikor ezek a házaspárok elválnak, a gyermekek már két vallási közösséghez kötődhetnek. Néha a válóperben érdekelt szülő talán nemrégiben vett fel egy bizonyos vallást, amely eltér korábbi vallásától. Az új vallási társaság stabilizáló tényező lehet a szülő életében, és nagyon fontos lehet neki, de a gyermekeknek ismeretlen. Tehát felmerül egy másik kérdés is: Megtilthatja-e a bíróság a szülőnek, hogy elvigye magával a gyermekeket e vallás istentiszteleteire, pusztán azért, mert ez a vallás eltér attól, amit a szülők korábban gyakoroltak?

Ezek nehéz kérdések. Megkövetelik, hogy a bíró ne csak a gyermek szükségleteit, hanem a szülő érdekeit és jogait is figyelembe vegye.

A szülők és a gyermekek alapvető jogai

Igaz, a bírókat befolyásolhatják a saját vallási nézeteik. De sok országban valószínűleg nem hagyják figyelmen kívül a szülők és gyermekek vallási jogait. Lehet, hogy ezen országok alkotmánya megtiltja a bírónak, hogy korlátozza a szülőknek azt az alapvető jogát, hogy irányítsák a gyermek nevelését, ideértve a gyermek oktatását és vallási képzését is.

Másrészt, a gyermeknek joga van, hogy a szüleitől ilyen képzésben részesüljön. Mielőtt a bíró törvényesen beavatkozhat a gyermek vallási nevelésébe, a bíróságnak meggyőző bizonyítékot kell hallania arról, hogy „az adott vallási szokások azonnali, valamint tényleges és jelentős veszélyt jelentenek a gyermek fizikai jólétére nézve”. (Kiemelés tőlünk.) Egyszerű vallási véleménykülönbségek, vagy még a szülők vallás miatti ellenségeskedése sem elegendő az állami beavatkozás indoklására.

Egy Jehova Tanúja anya (Nebraska, Egyesült Államok) ésszerű álláspontja egy felügyeleti vitában szemlélteti, miként védi meg ez a törvényes gondoskodás mind a szülőket, mind a gyermekeket. A nem Tanú apa azt akarta, hogy lányuk ne járjon el Jehova Tanúinak a Királyság-teremben tartott istentiszteleteire. Az alsóbb bíróság egyetértett az apával.

Ezután az anya a nebraskai legfelsőbb bírósághoz fordult. Az anya úgy érvelt, hogy nincs bizonyíték a gyermek jólétének azonnali vagy tényleges és jelentős veszélyeztetésére Jehova Tanúi egyetlen tevékenységében sem. Az anya vallomása szerint az, „hogy jelen van és részt vesz mindkét szülő vallási tevékenységében . . . alapot szolgáltat a gyermeknek, hogy eldöntse, melyik vallást szeretné jobban, amikor eléri azt a kort, amikor elég idős ahhoz, hogy megértse a dolgot”.

A fellebbviteli bíróság megváltoztatta az alsóbb bíróság ítéletét, és úgy ítélte meg, hogy „az [alsóbb] bíróság visszaélt döntési jogával, amikor korlátozta a felügyeletet gyakorló anya azon jogát, hogy irányítsa kiskorú gyermeke vallási nevelését”. Egyáltalán nem volt bizonyítható, hogy a gyermeknek kárt okozott az, hogy eljárt Jehova Tanúi Királyság-teremben tartott istentiszteleteire.

A különélő szülők jogai

Az elvált szülők néha a vallási neveléssel kapcsolatos vitát próbálják felhasználni, hogy megszerezzék a gyermekek irányítását. Az Új-Mexikó állami (Egyesült Államok) Khalsa kontra Khalsa esetben például mindkét szülő a szikh vallást gyakorolta a házasságuk ideje alatt. De nem sokkal a válásuk után az anya áttért a katolicizmusra, és kezdte lebeszélni a gyermekeket a szikh vallás gyakorlásáról.

Ez felzaklatta az apát, és bíróság elé vitte az ügyet, abbeli próbálkozásában, hogy nagyobb hatalmat szerezzen a gyermekek vallásos nevelésének a szikh vallás felé való terelésében. Hogyan válaszolt az elsőfokú bíróság az apa kérelmére? Elutasította. Az elsőfokú bíróság elrendelte: „amikor a gyermekek vele vannak, akár szeretnének, akár nem, nem vehetnek részt semmiféle szikh tevékenységben, ideértve a templomi tevékenységet, a szikh táborozást és a szikh napközis központot.”

Az apa megfellebbezte a döntést az új-mexikói fellebbviteli bíróságnál. Ez a fellebbviteli bíróság egyetértett az apával, és megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését. A fellebbviteli bíróság kijelentette: „A bíróságoknak ragaszkodniuk kell a vallások közötti pártatlanság elvéhez, és csak abban az esetben szabad beavatkozniuk ebbe az érzékeny, alkotmányosan védett területbe, amikor egyértelmű és döntő bizonyítékok vannak, hogy sérelem éri a gyermekeket. A megkötések ezen a területen azt a veszélyt hordozzák, hogy a bíróság által kirótt korlátozások alkotmányellenesen megsértik majd a szülő vallásszabadságát, vagy úgy tekintik ezeket a korlátozásokat, mint amelyeknek ez a hatása.”

Egy ilyen döntés a sok országban már szilárdan megalapozott alapelvek hosszú sorára épül. Egy ésszerű szülő át fogja gondolni ezeket az alapelveket. A keresztény szülők ezenfelül gondosan mérlegelik, hogy a gyermeknek szüksége van a mindkét szülővel ápolt kapcsolatra. Valamint mérlegelik a gyermeknek azt a kötelességét, hogy mind az anyja, mind az apja iránt tiszteletet kell mutatnia (Efézus 6:1–3).

Peren kívüli közvetítés

Noha a peren kívüli közvetítés talán kevésbé hivatalos, mint a bíró előtti meghallgatás, a szülőnek mégsem szabad félvállról vennie. Bármilyen kölcsönös megegyezésre jutnak vagy kikötést tesznek is ebben a felügyeleti eljárásban, azt egy későbbi bírósági végzéssel kötelező érvényűvé lehet tenni. Következésképpen, a szülő számára hasznos lenne, ha tanácsot kérne egy családjogi ügyekben járatos ügyvédtől, hogy megbizonyosodjon arról, minden felügyelettel kapcsolatos kérdést gondosan és igazságosan kezelnek-e.

Minden egyes szülőnek időt kell szánnia arra, hogy felkészüljön a közvetítési eljárásra. A szülők modora és viselkedése a közvetítési eljárás alatt nagyban befolyásolhatja a végkimenetelt. Rengetegszer a váló szülők annyira a válóper érzelmi hatása alatt vannak, hogy szem elől tévesztik a fontos kérdéseket: Mi a gyermek legfőbb érdeke? Mire van a gyermeknek szüksége, hogy szellemileg, érzelmileg és fizikailag fejlődni tudjon?

Ne feledd, jogi oldalról nézve a közvetítésben nem a vallási vagy más személyes nézeteltérések az elsődleges fontosságú kérdések, hanem hogy miként találhatják meg a szülők a közös alapot, és dolgozhatnak ki egy megegyezést a gyermekek javára. A szülők talán szembekerülnek majd vallási vagy másfajta előítélettel, nem várt kérdésekkel, vagy felzaklatásra és felidegesítésre szánt mesterkedéssel. Napvilágra hozhatják, vagy még fel is nagyíthatják az egyes szülők hiányosságait. Amikor azonban az érintettek ésszerűek maradnak, döntés születhet.

Olykor a közvetítési eljárás hosszadalmasnak és elkedvetlenítőnek tűnhet. A másik lehetőség a hosszas bírósági per, amellyel kellemetlen nyilvánosság, anyagi terhek, a gyermekre gyakorolt káros hatás jár. Ez persze kevésbé kívánatos. Csakúgy, mint az életben felmerült összes komoly nehézséget, a keresztény szülő a közvetítési eljárást is imateljesen akarja majd megközelíteni, emlékezve az ihletett felhívásra: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsoltárok 37:5).

De mi a helyzet akkor, ha nem születik megoldás, és a bíró a másik szülőnek ítéli a gyermek felügyeletét? Vagy mi van akkor, ha a váló szülők közül az egyiket kiközösítették a keresztény gyülekezetből? Továbbá, hogyan kellene tekinteni a közös felügyeletet, illetve a kizárólagos felügyeletet? A következő cikkben megtárgyaljuk ezeket a kérdéseket és a hozzájuk kapcsolódó bibliai alapelveket.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Három fontos tulajdonság

Az Ébredjetek! által meginterjúvolt családjogi bíró azt mondta, hogy többek között a következő három fontos tulajdonságot keresi a szülőkben:

Ésszerűség — készség, hogy a legteljesebb mértékben engedélyezze a másik szülőnek a gyermek láthatását (ahol nem fenyegeti fizikai vagy erkölcsi veszély a gyermeket)

Érzékenység — tudatában van a gyermek érzelmi szükségleteinek

Önuralom — nyugodt légkört teremtő, kiegyensúlyozott családi élet, ahol a gyermek szépen fejlődhet

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Bírói irányelvek

Irányelvek lefektetésével néhány bíró megpróbálja megelőzni a szükségtelen vitákat a szülő vallási értékeiről. Például:

1. Támogatni kell a tartalmas kapcsolatot a gyermek és mindkét szülő között. A kanadai legfelsőbb bíróság bírója, John Sopinka megjegyezte, hogy mindkét szülőt engedni kell, hogy „részt vegyen azokban a tevékenységekben, amelyek hozzásegítik a szülőt, hogy felismerje: kicsoda ő valójában [ebbe beletartozik vallásának gyakorlása is]. A különélő szülőtől nem várható el, hogy színészkedjen, vagy hamis életstílust színleljen a kapcsolattartás ideje alatt.”

2. A szülő vallásszabadságának megsértése az, ha megtiltják a különélő szülőnek, hogy gyermekét vallási hitnézeteire tanítsa; kivéve, amikor egyértelmű, döntő bizonyíték van a gyermeket fenyegető, tényleges és jelentős sérelemre.

[Kép a 7. oldalon]

A bírókra súlyos felelősség hárul a felügyeleti perekben

[Kép a 8. oldalon]

A közvetítő segíthet, hogy a szülők hosszan tartó bírósági per nélkül oldják meg a nézeteltéréseket