Olvasók kérdései

Mivel a keresztények nem játszanak pénzben, elfogadhatnak-e jegyeket vagy részt vehetnek-e olyan sorshúzásokon, ahol díjakat nyerhetnek?

Ez egy olyan kérdés, amely időről időre felmerül, így a kiadványainkban már foglalkoztunk vele. Néhány nyelven indexeket tettünk hozzáférhetővé irodalmunkból, mint amilyen a Watch Tower Publications Index 1930-1985 (és egy hasonló, amely az 1986—1990 évekre vonatkozik). Ha egy keresztény rendelkezik a saját nyelvén ilyen indexekkel, ezek nagyon hasznosnak bizonyulhatnak, mikor gyorsan szeretne kielégítő válaszokat találni.

A fent említett kérdés egy példa. Fellapozva az 1930—1985 évek Index-ét, az „Olvasók kérdései” fejszöveg alatt megtalálhatjuk a következő alcímet: „’sorshúzások’, elfogadhatnak-e ilyenekre jegyet a keresztények?” Az olvasó figyelmét itt Az Őrtorony 1973. február 15-ei számának 127. oldalán (magyarban: 1975/3 19. oldalán) található „Olvasók kérdései” rovatra irányítják.a Sok Tanú rendelkezik az 1973-as Őrtorony folyóiratok évi kötetével (vagy különálló példányaival), vagy utánanézhet abban a válasznak sok Királyság-terem könyvtárában.

Az 1973-ban kiadott fejtegetés rámutatott, hogy a keresztények helyesen kerülnek mindenfajta sorsjátékot vagy sorshúzást, amely során arra költik a pénzt, hogy esélyt szerezzenek valamilyen díj elnyerésére, vagy amely sorsjegyek megvásárlását foglalja magában. Egyszóval: mi kerüljük a szerencsejátékot, amely bizonyosan a kapzsiság egyik megnyilvánulása (1Korinthus 5:11; 6:10; Efézus 4:19; 5:3, 5, Ökumenikus fordítás).

Mindazonáltal a sorshúzásokat a hirdetés egyik eszközeként is felhasználhatja egy áruház vagy egy üzlet. Mindössze annyi a dolga egy személynek, hogy megadja a nevét vagy beküld egy szelvényt vagy egy jegyet anélkül, hogy bármit is vásárolna. A sorsolás részét képezi a hirdetési tervnek; olyan módszert dolgoztak ki, amellyel pártatlanul lehet eldönteni, kinek ítélik a díjat vagy díjakat. Bizonyos keresztények úgy érezhetik, hogy elfogadhatják az olyan sorsolás díját, amely nem foglal magában szerencsejátékot, éppen úgy, mint ahogy elfogadnának ingyenes termékmintákat vagy más ajándékokat is, amiket egy üzlet vagy áruház a hirdetésprogramjának keretében használ fel.

Némely keresztény azonban minden effélétől őrizkedne, mivel nem akar másokat megbotránkoztatni vagy zavarba hozni, és arra törekszik, hogy minden olyan csábítástól távol tartsa magát, amely arra irányul, hogy bizalmát az úgynevezett Szerencse Asszonyába vesse. Ahogy az Ésaiás 65:11 (New World Translation) rámutat, Isten szolgái nem láncolják magukat ’a Jószerencse istenéhez’ vagy ’a Sors istenéhez’. Úgy érezhetik, hogy mindenféle nyilvános szerepléstől távol kívánják tartani magukat, amelyen elvárhatják a győztesek részvételét. Azoknak, akik így éreznek, bizonyosan nem lenne szabad bírálniuk egy olyan keresztényt, akinek megengedi a lelkiismerete, hogy részt vegyen az ilyen sorsolásokon. (Vö. Róma 14:1–4.)

[Lábjegyzet]