Tiszteletben tartod imádatod helyét?
„Az evangéliumi kor kezdetétől fogva a keresztényeknek mindig megvolt az állandó, meghatározott helyük az isteni imádatra.” (Primitive Christianity — írta William Cave)
ISTEN népe mindig élvezetesnek találta, amikor összegyűltek imádat céljából. Ez éppen úgy igaz volt az első században, mint amennyire igaz napjainkban. Korai írók és teológusok, mint például Lukianosz, Kelemen, Jusztin vértanú és Tertullianus mind egyetértenek abban, hogy a keresztények egy meghatározott hellyel rendelkeztek, ahol közös imádatra gyűltek össze rendszeresen.
A Biblia ugyanezt állapítja meg, többször hivatkozik rendszeres összejövetelekre, amelyeket keresztény csoportok tartottak. Ezeket a csoportokat gyülekezetekként ismerték. Ez találó volt, mert a „gyülekezet” szó a Biblia eredeti nyelvén egy olyan embercsoportra utal, akik különleges célból vagy tevékenységre gyűltek össze.
A keresztény imádat korai helyei
Mit tettek az első századi keresztények, amikor összegyűltek? A Biblia számos ilyen összejövetelt ír le, és úgy mutatja be, mint aminek a tanítás fontos jellemvonása volt (Cselekedetek 2:42; 11:26; 1Korinthus 14:19, 26). Oktatóprogramokat szerveztek előadásokkal, bátorító tapasztalatokra való utalással és azoknak a leveleknek a gondos megvizsgálásával, amelyeket a jeruzsálemi vezető testülettől vagy egy apostoltól kaptak.
A Cselekedetek 15:22–35-ben arról olvasunk, hogy miután az egyik keresztény csoportnak Antiókhiában felolvastak egy ilyen levelet, Júdás és Silás „sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték”. Egy másik beszámoló arról beszél, hogy amikor Pál és Barnabás megérkezett Antiókhiába „és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök”. A keresztény gyülekezeteknek még fontos jellemvonása volt, hogy Jehovához imádkoztak (Cselekedetek 14:27).
Azok a helyek, ahol az első századi gyülekezetek imádatra gyűltek össze, nem voltak olyan különös kidolgozású épületek, mint napjainkban a kereszténység templomai közül sok. A korai keresztények többnyire magánotthonokban találkoztak (Róma 16:5; 1Korinthus 16:19; Kolossé 4:15; Filemon 2). Gyakran a padlásszobát, vagy a magánotthonok felső szobáját használták. Egy felsőszobában tartották meg az Úr Vacsoráját. Az is egy felső szobában történt, amikor a 120 tanítvány felkenetett szent szellemmel Pünkösdkor (Lukács 22:11, 12, 19, 20; Cselekedetek 1:13, 14; 2:1–4; 20:7, 9).
Ma Jehova Tanúi azt a mintát követik, amelyet az apostolok állítottak fel. Az összejöveteli helyek, amelyeket használnak, Királyság-teremként ismertek. Itt képzést kapnak, mint Isten Királysága jó hírének prédikálói (Máté 24:14). A Királyság-teremben ezenkívül tanulmányozzák az Írásokat, imádkoznak és bátorítják egymást. Ez összhangban van a Zsidók 10:24, 25-ben (Ökumenikus fordítás) feljegyzett bibliai figyelmeztetéssel: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”
Imádatunk helyének helyes felhasználása
Emlékszel-e Pál apostol szavaira: „Az Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene” és „minden szépen és rendben történjék.” Ha megvizsgálod ezeknek a szavaknak a szövegösszefüggését, fel fogod fedezni, hogy Pál azt a módot tárgyalta, ahogyan a keresztény összejöveteleket kellene vezetni. Akárcsak az apostolok idejében, a keresztények ma is gondoskodnak arról, hogy az összejöveteleik rendezettek és jól szervezettek legyenek (1Korinthus 14:26–40, Ö. f.).
Az Őrtorony 1969. október 15-i száma (angolban) kifejtette: „A szellemi légkör a Királyság-teremben őszinte, az igaz imádat iránti szívből jövő érdeklődésből és a bibliai oktatásból fakad. Ezenkívül a teremben lévő fény és a természetes környezet arra bátorítja a jelenlévőket, hogy legyenek nyitottak és barátságosak, ne gátolja őket misztikus, hatáskeltő ünnepélyesség.” Természetesen törődünk is vele olyannyira, hogy a Királyság-terem használata mindig tiszteletet és méltóságot tükröz vissza.
A kereszténység nagy mértékben a tisztelet hiányát mutatta fel ezen a téren. Néhány vallásos szervezet imádati helyeit művelődési házként szórakoztatásra használja. Élő vallásos rockzene koncertjeik vannak, súlyemelő termeik, biliárdasztalaik, óvodáik és házon belüli mozijaik. Az egyik templom programjában bírkózómeccs is szerepelt. Ez aligha egyezik azzal a mintával, amelyet az apostolok állítottak fel.
Ha bármelyik első századi gyülekezet helytelenül cselekedett, helyreigazítást alkalmaztak. Például néhányan a korinthusi keresztény gyülekezeten belül az Úr Vacsorájának ünnepét evés és ivás alkalmára használták. Magukkal vitték a vacsorájukat, hogy egyenek az összejövetel előtt és közben; néhányan túlságosan is sokat ettek és ittak. Ez igazán nem volt oda illői. Pál apostol ezt írta nekik: „Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra?” (1Korinthus 11:20–29).
Pál tanácsaival összhangban Jehova Tanúi arra törekszenek, hogy a személyes ügyeket inkább otthon vagy máshol intézzék el, semmint a Királyság-teremben. Igaz, a rendszeres összejöveteleink megfelelő lehetőséget adnak arra, hogy számos barátunkat egyszerre lássuk. A Királyság-terem azonban Jehovának szentelt, éppen ezért kizárólag az imádatra használható. Míg ott vagyunk, ne használjuk ki az alkalmat világi üzletek lebonyolítására, vagy hogy személyes pénzügyi ügyletekkel foglalkozzunk.
Azonkívül a Királyság-termet a gyülekezetek nem használják szórakoztató programokra, anyagiak megszerzésére irányuló tevékenységekre, vagy szociális szolgáltatásokra, mint például gyermekmegőrzésre. Erre vannak más helyek, ahol az ilyen személyes és üzleti dolgokat el lehet intézni.
Az egyik Királyság-teremben a vének felfigyeltek arra, hogy a gyülekezet tagjai egymástól rendszeresen kölcsönkértek és visszavittek kölcsönzött dolgokat az összejövetelekre. Szokásukká vált, hogy videokazettákat cserélgettek a Királyság-teremben. Bár ez a tevékenység természetét tekintve nem volt kereskedelmi, a vének segítettek nekik megérteni, miért bölcs eljárás ezeket a dolgokat otthon megtenni, amikor csak lehetséges.
Ahhoz, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek rossz benyomást kelthetnek, és biztosítsuk a Királyság-terem helyes felhasználását, mindenkinek meg kellene kérdeznie önmagától: „Van olyan személyes ügy, amit a Királyság-teremben intéztem el és otthon is elintézhetem?” Például kirándulások és más társadalmi összejövetelek szervezésénél, vajon nem volna jobb, ha ezeket az előkészületeket otthon beszélnénk meg? Nem tudnánk a telefont használni vagy meglátogatni az otthonukban azokat, akikkel kapcsolatba szeretnénk lépni? Pál szavaival élve ezt mondhatjuk: ’Hát nincsenek házaink, az ilyen dolgok lebonyolítására?’
Jehova imádatára rendelt időpont és hely
A Biblia a Prédikátor 3:1-ben kijelenti: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Amikor részt veszünk az összejöveteleken a Királyság-teremben, teljes mértékben elmerülhetünk a keresztény szolgálattal kapcsolatos tevékenységekben. Ez Jehova imádatára rendelt idő.
Jézus féltestvére, Jakab azt tanácsolta, hogy ne legyünk személyválogatóak a keresztény gyülekezeten belül (Jakab 2:1–9). Hogyan tudjuk alkalmazni ezt a tanácsot a Királyság-termeinkben? A személyválogatás látszatát keltheti, ha feltűnő módon ott adunk át írott meghívókat társadalmi eseményekre. Az egyik gyülekezetben az volt a szokás, hogy az ilyen meghívókat a meghívott személyek könyvestáskájába, vagy Bibliájába tették. Az biztos, hogy ez sokkal kényelmesebb, mintha postán küldenéd el a meghívókat, vagy mindenkinek az otthonába elvinnéd. Hogy érezhetik azonban magukat azok, akik nem kapnak meghívást, miután észreveszik, hogy más személyeknek meghívót adnak át? Vajon ez nem keltené a személyválogatás látszatát?
Természetesen nem kell szigorú törvény, ami szerint senki sem adhat át a másiknak személyes üzenetet vagy csomagot, amíg a Királyság-teremben van. Az sem helytelen, ha a Királyság-teremben beszéljük meg a napi tevékenységeket vagy eseményeket, ha meghívunk valakit az otthonunkba, vagy ha megkérsz valakit, hogy csatlakozzon hozzád valamilyen kikapcsolódásban. De ezek legyenek mellékesek, valamint tapintatos és ne feltűnő módon történjenek. A személyes elintéznivalóknak sosem szabad elterelniük a figyelmet, hogy mi az összejövetelünk igazi célja a Királyság-teremben, nevezetesen, hogy szellemi oktatásban részesüljünk (Máté 6:33; Filippi 1:10).
Férfiak, akik példát mutatnak
Vének és kisegítő-szolgák lelkesen mutatnak példát abban, hogyan kell tiszteletet mutatni a Királyság-terem iránt. Általában egy vagy két vén és kisegítő-szolga van kijelölve a dolgok elrendezésére, amelyhez hozzátartozik a Királyság-terem rendbentartása. Amikor több gyülekezet használja ugyanazt a termet, egy vénekből álló bizottság felügyel ezekre a dolgokra.
Bár bizonyos személyeket külön kijelölnek, hogy lássák el ezeket a feladatokat, minden kisegítő-szolgának és vénnek nagy érdeklődést kell tanúsítania a terem iránt. Felismerik, hogy a Királyság-terem Jehovának lett szentelve és az ő imádatára kell használni.
A véneknek nem szabad halogatniuk, ha javításokra van szükség (2Krónika 24:5, 13; 29:3; 34:8; Nehémiás 10:39; 13:11). Néhány gyülekezetben rendszeresen ellenőrzik a Királyság-termeket annak érdekében, hogy rögtön helyre tudják állítani, ha bármilyen javításra van szükség. Leltárt tartanak, hogy gondoskodjanak arról, hogy a szükséges felszerelések rendelkezésre álljanak és hozzáférhetőek legyenek. Ha van egy kijelölt rész a felszerelések, szerszámok és takarító eszközök tárolására, minden vénnek és kisegítőszolgának érdeklődést kell tanúsítania ennek a résznek az állapota iránt, és gondoskodniuk kell a tisztántartásáról. Azok, akik az irodalom és a folyóiratpultnál dolgoznak azzal mutathatják ki érdeklődésüket, ha gyorsan megnézik, hogy ne legyenek szanaszét üres kartondobozok.
Példamutatásul a vének és kisegítőszolgák segíthetnek a gyülekezet többi tagjának, hogy buzgóságot tanúsítsanak a Királyság-terem iránt (Zsidók 13:7). Mindannyian helyes tiszteletet mutathatunk ki azáltal, ha részt veszünk a terem takarításában, és ha őszinte érdeklődést mutatunk az általános kinézete iránt.
Jézus azt mondta a Máté 18:20-ban: „Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Igen, Jézust érdekli az, hogy mit csinálunk, ha összegyűlünk Jehova imádatára. Ez magában foglal bármely magánotthonban tartott összejövetelt, és az olyan nagyobb összejöveteleket is, mint például a kongresszusok.
Jehova több millió Tanúja számára nincs más olyan hely, amely közelebb állna szívükhöz, mint a rendszeres imádati helyük, a Királyság-terem. Helyes tiszteletet mutatnak e hely iránt. Szorgos szellemet nyilvánítanak ki abban, hogy törődjenek vele, és igyekszenek mindig helyes módon használni. Bárcsak te is követnéd azt a figyelmeztetést, amelyet maga Jehova ad: „Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy” (Prédikátor 5:1).