Mit követel meg tőlünk az istenfélő alárendeltség?

„Vessétek alá magatokat az Istennek” (JAKAB 4:7, K. f.).

1. Mit mondhatunk arról az Istenről, akit imádunk?

MILY csodálatos Isten Jehova! Páratlan, egyedülálló, utolérhetetlen, oly sok módon kivételes! Ő a Legfelségesebb, az Egyetemes Uralkodó, minden igazi hatalom birtokosa! Örökkévalóságtól örökkévalóságig létezik, s oly dicsőséges, hogy egyetlen ember sem láthatja úgy, hogy életben maradhasson (2Mózes 33:20; Róma 16:26). Végtelen a hatalma és a bölcsessége, teljesen tökéletes az igazságosságban, és ő maga a szeretet megtestesülése. Ő a Teremtőnk, Bíránk és Királyunk. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék tőle származik (Zsoltárok 100:3; Ésaiás 33:22; Jakab 1:17).

2. Mi mindent foglal magában az istenfélő alárendeltség?

² Tekintettel ezekre a tényekre, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy kötelességünk alárendelni magunkat neki. De mit foglal ez magában a mi részünkről? Sok mindent. Mivel személyesen nem láthatjuk Jehova Istent, a neki való alárendeltség azt jelenti, hogy kiiskolázott lelkiismeretünk szavát követjük, együttműködünk Isten földi szervezetével, elismerjük a világi hatalmakat, és tiszteletet tanúsítunk a vezető szerep alapelve iránt a családi körben.

Jó lelkiismeret megőrzése

3. Milyenfajta tilalmaknak kell engedelmeskednünk, hogy megőrizzük jó lelkiismeretünket?

³ Ahhoz, hogy jó lelkiismeretünk legyen: engedelmeskednünk kell a ki nem kényszeríthető dolgoknak, más szóval az olyan törvényeknek és alapelveknek, amelyeknek a megtartására emberek nem kényszeríthetnek minket. Például a Tízparancsolat tizedik parancsolatának a megtartására, amely kimondja, hogy ne kívánjuk azt, ami a másé, emberi hatalmak nem kényszeríthetnek bennünket. Egyébként ez is a Tízparancsolat isteni eredetét bizonyítja, mert egyetlen emberi törvényhozó testület sem hozna olyan törvényt, amelynek a betartását képtelen kikényszeríteni, azáltal hogy megtorolja annak megszegését. E törvény által Jehova Isten minden egyes izraelitára azt a felelősséget ruházta, hogy saját maga rendőre legyen, ha azt akarja, hogy nyugodt legyen a lelkiismerete (2Mózes 20:17). Hasonlóképpen az Isten Királyságának örökléséből bárkit kizáró hústest cselekedetei közé tartozik a „féltékenység” és az „irígység”, amelyek ellen emberi bírák nem képesek megtorlással fellépni (Galátzia 5:19–21). Ahhoz azonban, hogy megőrizzük a jó lelkiismeretet, távol kell tartani magunkat ezektől.

4. Milyen bibliai alapelvek szerint kell élnünk, hogy jó lelkiismeretet mondhassunk a magunkénak?

⁴ Igen, a Biblia alapelvei szerint kell élnünk. Ezek az alapelvek azon két parancsolatban foglalhatók össze, amelyeket Jézus Krisztus jelentett ki válaszul arra a kérdésre, hogy melyik a mózesi törvénygyűjtemény legnagyobb parancsolata. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből . . . Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:36–40). Annak szemléltetésére, hogy mit foglal magában a második parancsolat, nézzük meg Jézusnak a Máté 7:12-ben feljegyzett szavait: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

5. Hogyan tarthatunk fenn jó kapcsolatot Jehova Istennel?

⁵ Azt kell tennünk, amiről tudjuk, hogy helyes, és tartózkodnunk kell annak cselekvésétől, amiről tudjuk, hogy rossz, akár észreveszik mások, akár nem. Ez akkor is érvényes, ha büntetlenül megtehetjük, hogy elmulasztjuk azt, amit meg kell tenni, vagy olyat teszünk, amit nem szabad. Ez azt jelenti, hogy jó kapcsolatot ápolunk égi Atyánkkal, mindenkor elménkben tartva Pál apostolnak a Zsidók 4:13-ban található figyelmeztetését: „Nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.” Ha kitartunk a jó cselekvésében, ez segíteni fog megküzdenünk az Ördög ravasz cselszövéseivel, ellenállni a világ nyomásának és harcolni az önzésre irányuló öröklött hajlamaink ellen. (Vö. Efézus 6:11.)

Alárendeltség Isten szervezete iránt

6. Milyen közlési csatornákat használt fel Jehova a keresztény korszak előtti időkben?

⁶ Jehova Isten nem bízta teljesen ránk annak eldöntését, hogyan alkalmazzuk személy szerint a bibliai alapelveket az életünkben. Az emberiség történelmének kezdetétől fogva Isten embereket használt fel közlési csatornaként. Ily módon tehát Ádám volt Isten szócsöve Éva számára. A tiltott gyümölcsre vonatkozó parancsot Isten azelőtt adta Ádámnak, mielőtt Évát megteremtette, így Ádámnak közölnie kellett Évával, hogy mi Isten rájuk vonatkozó akarata (1Mózes 2:16–23). Noé Isten prófétája volt családja és az özönvíz előtti világ számára (1Mózes 6:13; 2Péter 2:5). Ábrahám volt Isten szócsöve a saját családja számára (1Mózes 18:19). Izrael nemzete számára pedig Mózes volt Isten prófétája és közlési csatornája (2Mózes 3:15, 16; 19:3, 7). Őutána egészen Alámerítő Jánosig sok prófétát, papot és királyt használt fel Isten, hogy közölje akaratát a népével.

7., 8. a) Amikor eljött a Messiás, kit használt fel Isten a szócsövéül? b) Napjainkban mit követel Jehova Tanúitól az istenfélő alárendeltség?

⁷ Amikor eljött a Messiás, Jézus Krisztus, akkor Isten őt, valamint a vele szoros kapcsolatban levő apostolait és tanítványait használta fel szócsöveiként. Később azután Jézus Krisztus felkent hű követői szolgáltak, mint „a hű és bölcs rabszolga”, hogy közöljék Jehova népével, hogyan alkalmazzák életükben a bibliai alapelveket. Az istenfélő alárendeltség azt jelentette, hogy elismerik az eszközt, amelyet Jehova Isten felhasznált (Máté 24:45–47; Efézus 4:11–14).

⁸ A tények azt mutatják, hogy „a hű és bölcs rabszolga” ma szoros kapcsolatban van Jehova Tanúival, és e Tanúkat a Vezető Testülete képviseli. E testület pedig különféle minőségben felvigyázókat nevez ki — például véneket és utazó képviselőket —, hogy helyileg irányítsák a munkát. Az istenfélő alárendeltség minden önátadott Tanútól megköveteli, hogy rendelje alá magát e felvigyázóknak a Zsidók 13:17-tel összhangban: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.”

A fegyelmezés elfogadása

9. Gyakran mit foglal magában az istenfélő alárendeltség?

⁹ Az istenfélő alárendeltség gyakran azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a fegyelmezést azoktól, akik felvigyázókként szolgálnak. Ha mi nem adjuk meg magunknak mindig a szükséges fegyelmezést, akkor lehet, hogy olyanoktól jövő tanácsra és fegyelmezésre van szükségünk, akik tapasztaltak, és akiknek joguk van ezt megtenni — mint például a gyülekezet véneinek. Az ilyen fegyelmezést elfogadni: a bölcsesség útja (Példabeszédek 12:14; 19:20).

10. Milyen kötelezettségük van azoknak, akik másokat fegyelmeznek?

¹⁰ Nyilvánvaló, hogy maguknak, a másokat fegyelmező véneknek is példát kell mutatniuk az istenfélő alárendeltség tekintetében. Hogyan? A Galátzia 6:1 szerint nemcsak nagyszerű tanácsaik révén, hanem példamutató viselkedésükkel is: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” Más szóval, a vén tanácsának összhangban kell lennie példamutatásával. Ez összhangban van a 2Timótheus 2:24, 25-ben és a Titus 1:9-ben adott figyelmeztetéssel. Igen, még azoknak is, akik a fegyelmezést vagy a helyreigazítást gyakorolják, nagyon óvatosaknak kell lenniük, hogy soha ne legyenek nyersek. Mindig szelídnek, kedvesnek, ugyanakkor Isten Szavának alapelveihez szilárdan ragaszkodónak kell lenniük. Részrehajlás nélküli meghallgatóknak kell lenniük, olyanoknak, akik felüdülést jelentenek azok számára, akik valamilyen csapdába kerültek és gondterheltek. (Vö. Máté 11:28–30.)

Alárendeltség a felsőbb hatalmaknak

11. Mi követeltetik meg a keresztényektől a világi hatalmakkal való kapcsolatukat illetően?

¹¹ Az istenfélő alárendeltség azt is megköveteli tőlünk, hogy engedelmeskedjünk a világi hatalmaknak. A Róma 13:1-ben ezt a tanácsot kapjuk: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.” E szavak egyebek között arra köteleznek minket, hogy tartsuk be a közlekedési szabályokat, s hogy lelkiismeretesen fizessük meg az adót és a vámot, amint azt Pál a Róma 13:7-ben megemlíti.

12. Milyen értelemben viszonylagos a császár iránti alárendeltségünk?

¹² Nyilvánvaló azonban, hogy a császár iránti minden ilyen alárendeltség csak viszonylagos. Mindenkor elménkben kell tartani azt az alapelvet, amelyet Jézus Krisztus fektetett le a Máté 22:21-ben feljegyzettek szerint: „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” Az Oxford NIV [New International Version] Scofield Study Bible lábjegyzete a Róma 13:1-nél megállapítja: „Ez nem azt jelenti, hogy engedelmeskedni kell az erkölcstelen vagy a keresztény hittel ellentétes előírásoknak. Ilyen esetekben elsődleges kötelessége inkább Istennek engedelmeskedni, mintsem az embereknek (Cselekedetek 5:29; vö. Dán 3:16–18; 6:10-től).”

Istenfélő alárendeltség a családi körön belül

13. Mit követel a családtagoktól az istenfélő alárendeltség a családi körön belül?

¹³ Családi körön belül a férj és apa a családfő. Ez megköveteli, hogy a feleség fogadja meg az Efézus 5:22, 23-ban adott tanácsot: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak.”a Ami a gyermekeket illeti, ők nem állíthatnak fel maguknak külön szabályokat: nekik az édesapjuk és az édesanyjuk iránt kell istenfélő alárendeltséget tanúsítaniuk, amint azt Pál kijelenti az Efézus 6:1–3-ban: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.”

14. Mit követel a családfőktől az istenfélő alárendeltség?

¹⁴ Ha a férjek és apák maguk is istenfélő alárendeltséget tanúsítanak, ez természetesen megkönnyíti a feleségek és a gyermekek számára, hogy ilyen istenfélő alárendeltséget tanúsítsanak. A férjek úgy tehetik meg ezt, ha a biblia azon alapelveivel összhangban gyakorolják vezetői szerepüket, amelyek például az Efézus 5:28, 29. és 6:4. versében találhatók: „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr [Krisztus, New World Translation] is az egyházat . . . Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.”

Az istenfélő alárendeltség kinyilvánításához nyújtott segítség

15. A szellem melyik gyümölcse segít az istenfélő alárendeltség kinyilvánításában?

¹⁵ Mi segít nekünk istenfélő alárendeltséget kinyilvánítani különféle területeken? Először is az önzetlen szeretet — szeretet Jehova Isten iránt és mindazok iránt, akiket fölénk helyezett. Az 1János 5:3 ezt mondja nekünk: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” Jézus ugyanerre világított rá a János 14:15-ben: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” A szeretet — a szellem legfőbb gyümölcse — valóban segít értékelnünk mindazt, amit Jehova tett értünk, ez pedig segíteni fog abban, hogy istenfélő alárendeltséget gyakoroljunk (Galátzia 5:22).

16. Hogyan segít az istenfélelem az istenfélő alárendeltség kinyilvánításában?

¹⁶ Másodszor itt van az istenfélelem. Az attól való félelem, hogy Jehova Isten nemtetszését vonjuk magunkra, azért segít, mert ez ’a gonosznak gyűlölését’ jelenti (Példabeszédek 8:13). Kétségtelen, hogy Jehova nemtetszésétől való félelem vissza fog minket tartani az emberektől való félelem miatti megalkuvástól. Ugyanakkor segít abban is, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsainak, bármilyen nehézségeket kelljen is leküzdeni. Továbbá távol tart attól, hogy engedjünk a kísértéseknek, vagy hogy hajlandóságot érezzünk rossz dolgok cselekvésére. Az Írások rámutatnak, hogy a Jehova iránti félelem tette képessé Ábrahámot arra, hogy megpróbálja feláldozni szeretett fiát, Izsákot, és Jehova nemtetszésétől való félelem volt az, amely által József sikeresen ellenállt annak, hogy erkölcstelenséget kövessen el Potifár feleségével (1Mózes 22:12; 39:9).

17. Milyen szerepet játszik a hit az istenfélő alárendeltség gyakorlásában?

¹⁷ A harmadik segítség Jehova Istenbe vetett hit. A hit tesz képessé a Példabeszédek 3:5. és 6. versében adott tanács megszívlelésére: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” Elsősorban a hit az, amely segít, ha látszólag igazságtalanul szenvedünk, ha úgy érezzük, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak velünk szemben fajunk vagy nemzetiségünk miatt, vagy mert személyes nézeteltéréseink adódnak. Néhányan úgy is érezhetik, hogy jogtalanul mellőzték őket, amikor nem ajánlották vénnek vagy kisegítőszolgának. Ha van hitünk, akkor Jehovára várunk, hogy a maga idejében rendezze ügyeinket. Időközben talán ki kell fejlesztenünk magunkban a türelmes kitartást (Siralmak 3:26).

18. Mi a negyedik segítség istenfélő alárendeltségünk kimutatásában?

¹⁸ A negyedik segítség az alázatosság. Egy alázatos személynek nem okoz nehézséget az istenfélő alárendeltség kinyilvánítása, mert ’alázatosan a másikat különbnek tartja magánál’. Egy alázatos személy kész úgy viselkedni, mint aki a ’legkisebb’ (Filippi 2:2–4; Lukács 9:48). Aki azonban gőgös, az zokon veszi az alárendeltséget és felháborodik miatta. Azt mondják, hogy az ilyen személyt inkább romlásba dönti a dicséret, mintsem megmentené a bírálat.

19. Milyen nagyszerű példát adott az alázatosság terén az Őr Torony Társulat egy korábbi elnöke?

¹⁹ Az alázatosság és az istenfélő alárendeltség nagyszerű példáját mutatta egykor Joseph Rutherford, az Őr Torony Biblia és Traktátus Társulat második elnöke. Amikor Hitler betiltotta Jehova Tanúi munkáját Németországban, a testvérek írtak neki és megkérdezték, hogy mitévők legyenek, mivel összejöveteleiket és prédikáló tevékenységüket betiltották. Rutherford testvér megemlítette ezt a Bétel-családnak és őszintén beismerte, hogy nem tudja, mit mondjon a német testvéreknek, különös tekintettel az őket fenyegető kegyetlen megtorlásra. Azt mondta, hogy ha bárki tudná, mit mondjon nekik, örömmel meghallgatná. Micsoda alázatos szellem!b

Az istenfélő alárendeltség kinyilvánításából származó előnyök

20. Milyen áldások származnak az istenfélő alárendeltség kinyilvánításából?

²⁰ Jogosan merülhet fel a kérdés: Milyen haszna van az istenfélő alárendeltség kinyilvánításának? Valóban sok. Megmenekülünk azoktól az aggodalmaktól és csalódottságoktól, amelyeket a függetlenül cselekvők tapasztalnak. Jó kapcsolatnak örvendünk Jehova Istennel. Keresztény testvéreinkkel a legjobb társaságban lehetünk. Törvénytisztelő viselkedésünk révén pedig elkerüljük, hogy szükségtelen konfliktusba kerüljünk a világi hatóságokkal. Mint férjek és feleségek, szülők és gyermekek, boldog családi életnek örvendhetünk. Azonkívül, ha mindenkor istenfélő alárendeltséget tanúsítunk, akkor a Példabeszédek 27:11-ben adott tanáccsal összhangban cselekszünk: „Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.”

[Lábjegyzetek]

Áttekintő kérdések

◻ Milyen embereket használt fel Isten közlési csatornaként, és mivel tartoztak az ilyeneknek az ő szolgái?

◻ Milyen különféle kapcsolatra alkalmazható az istenfélő alárendeltség?

◻ Milyen tulajdonságok segítenek az istenfélő alárendeltség kimutatásában?

◻ Milyen áldásokkal jár az istenfélő alárendeltség?

[Kép a 16. oldalon]

Isten a jeruzsálemi templom-szervezetet használta fel arra, hogy közölje akaratát a népével

[Képek a 18. oldalon]

Különféle területek, ahol istenfélő alárendeltséget tanúsíthatunk