Segélyszállítmányok a keresztény szeretetet tükrözik vissza
„AZ atyafiúságot szeressétek” — buzdította Péter apostol keresztény társait (1Péter 2:17). Ilyen szeretetnek kellett áttörni a faji, szociális és nemzeti határokat, hogy az embereket egy valódi testvériséggé kovácsolja össze. Amikor anyagi szükséglet merült fel a korai keresztények között, a szeretet sokakat arra ösztönzött, hogy adományokat adjanak az apostoloknak, akik majd szétosztják azok között, akik szükséget szenvednek. Ezt olvashatjuk a beszámolóban: „mindenük köz vala” (Cselekedetek 2:41-45; 4:32).
Hasonló szeretet nyilvánult meg, amikor Jehova Tanúi Vezető Testülte az 1991-es év végén felhívást intézett az Őr Torony Társulat nyugat-európai fiókhivatalaihoz, hogy gondoskodjanak élelemről és ruházatról a szükséget szenvedő kelet-európai testvéreik számára, beleértve a volt Szovjetunió területeit is. Most bemutatunk az érintett fiókhivataloktól kapott néhány beszámolót:
Svédország
A svédországi 348 gyülekezetnek 1991. december 5-én postázták ki azt a levelet, amely beszámolt a szükségletről. A válasz azonnal megtörtént. Néhány napon belül az első nyerges vontató már úton volt Szentpétervár felé, Oroszországba, 15 tonna liszttel, főzőzsírral, konzerv marhahússal, tejporral és hasonló cikkekkel megrakodva. Jehova ottani Tanúi kiürítették a kamiont és hamar szétosztották a 750 csomagot azoknak, akik szükséget szenvedtek. Később még két nyerges vontató vitt élelmet Oroszországba. Összesen több mint 51,5 tonnát szállítottak Svédországból.
Minden várakozást felülmúlt a szolgálatkészség, a ruhák és cipők adományozása terén. Hamarosan rengeteg ruhacsomag halmozódott fel a Királyság-termekben. Sok keresztény a saját ruhái közül adományozott. Mások új árut vásároltak. Az egyik testvér öt öltönyt vásárolt. Amikor a meglepett boltos megtudta, hogy mi a célja vele, még öt öltönyt adományozott. Egy másik testvér egy doboz zoknit, kesztyűt és sálat vásárolt. Amikor elmagyarázta a célját, a tulajdonos felajánlott 30 új öltönyt két öltöny áráért. Egy sportbolt tulajdonosa 100 pár új cipőt és csizmát adományozott.
Majd mindezeket a holmikat a fiókhivatalba vitték, ahol szétválogatták, újracsomagolták, és felpakolták. A ruhák 40 nyerges vontató tartalmának megfelelő helyet foglaltak el a fiókhivatalban! Testvérek és testvérnők hetekig dolgoztak azon, hogy szétválogassák férfi, női és gyermek kategóriákba, és kartondobozokba csomagolják. Tizenöt különféle nyerges vontatót használtak fel a ruhák biztonságos elszállítására Oroszországba, Ukrajnába és Észtországba.
Az egyik testvér, aki nyolcszor vezette a Társulat kamionját a volt Szovjetunió területére, ezt mondta: „Nagy jutalom volt ahogyan a célállomáson a testvéreink fogadtak bennünket. Forrón átöleltek és megcsókoltak, és szegényes körülményeik ellenére jó leckét adtak nekünk keresztény nemeslelkűségből.”
Finnország
Finnországban a komoly visszaesés, az általános munkanélküliség és a gazdasági nehézségek ellenére óriási szolgálatkészséget mutatott a körülbelül 18 000 finn testvér a volt Szovjetunióban élő testvérek megsegítésére. Több mint 58 tonna élelmiszert küldtek 4850 kartondobozban Szentpétervárra, Észtországba, Lettországba, Litvániába és Kalinyingrádba. A kamionokban 12 köbméternyi üres tért töltöttek fel ruhákkal. A Királyság-munka céljára 25 használt kocsit és teherautót adományoztak.
Néhány doboz élelmiszert egy 14 fős gyülekezetnek adtak át Slantiban, Szentpétervár körzetében. Nagyraértékelésüket levélben fejezték ki. „A gyülekezetünkben 10 idősebb testvérnő van. Közülünk sokan komoly betegek, és így nem tudnak órákon keresztül sorban állni, hogy élelmiszert vegyenek. Égi Atyánk azonban nem ad rá okot, hogy elkedvetlenedjünk ezekben a nehéz időkben, hanem betölti szívünket eledellel és örömmel. 43 házi bibliatanulmányozást vezetünk.” Szentpéterváron, amikor az egyik testvérnő megkapta a segélycsomagját, annyira meghatódott, hogy két órán keresztül sírt, mielőtt kinyitotta volna.
Dánia
A Balti-tenger kapujánál ebben a kis országban Jehovának 16 000 Tanúja fogott össze és 19 kamiont küldtek Ukrajnába 64 tonna szállítmánnyal: 4200 doboz élelemmel, 4600 doboz jó minőségű ruhával és 2269 pár új cipővel. Németországból az egyik testvér a fiókhivatal rendelkezésére bocsátott öt kamiont, melyet a fiókhivatal az ukrajnai testvéreknek adományozott. Hazatérve az egyik vezető ezt mondta: „Rájöttünk, hogy többet hoztunk vissza, mint amit elvittünk. Az a szeretet és önfeláldozó szellem, melyet az ukrajnai testvéreink mutattak fel, nagyban megerősítette a hitünket.”
A kamionvezetőknek vigyázniuk kellett a volt Szovjetunió területén, az út mentén a rablók miatt. Néhány nappal azelőtt ezen az útvonalon az egyik dán kamiont kirabolták. A rablók megállították egy másik segélyszervezet élelemmel megrakott kamionját, helikoptereket és géppisztolyokat használva. Elvitték mind az öt kamiont, a kamionvezetőket pedig az út szélén hagyták. Az ehhez hasonló veszélyek ellenére a dán fiókhivatalból az összes szállítmány biztonságban megérkezett a testvérekhez. Viszonzásul az egyik vezető a következő nehézkesen írott, angol nyelvű üzenetet hozta: „Kedves dán testvérek és testvérnők: Megkaptuk a segítségeteket. Jehova meg fog jutalmazni titeket.”
Hollandia
A holland fiókhivatal 26 tonna élelmet küldött 2600 csomagban. Hat kamion szállította el Ukrajnába, melyet német testvérek adományoztak a Királyság-munkára Keleten. Az ukrajnai testvérek az élelem nagy részét továbbküldték Moszkvába, Szibériába, és más olyan helyekre, ahol nagy volt a szükség. Több mint 736 köbméter ruhát adományoztak a dán testvérek. Lvivbe vitték, Ukrajnába, tizenegy kamionból álló konvojjal, egy személygépkocsi kíséretében.
Hosszú utazás után, Németországon és Lengyerországon keresztül, a konvoj simán átjutott az ukrajnai vámon, és délután három órakor Lviv külterületéhez értek. A kamionvezetők beszámolójában ezt olvashatjuk: „Rövid időn belül 140 testvér jelent meg, hogy kirakodjunk a kamionokból. Mielőtt elkezdtük volna a munkát, ezek az alázatos testvérek egyesült imával mutatták ki Jehovába vetett bizalmukat. Amikor a feladatot elvégeztük, összegyűjtöttek bennünket újra, hogy köszönő imát mondjunk Jehovának. Miután élvezhettük a helyi testvérek vendégszeretetét, akik bőségesen adtak abból a kevésből, amijük volt, elkísértek a főútig, és az út mellett egy imát mondtak, mielőtt otthagytak volna bennünket.
A hazáig tartó hosszú úton sok minden volt, amire visszaemlékezhettünk: a németországi és a lengyel testvérek vendégszeretetére, és a testvéreinkére Lvivben; az erős hitükre, és az imateljes magatartásukra; a vendégszeretetükre, ahogy szállásról és élelemről gondoskodtak számunkra, míg ők maguk is szükséget szenvedtek; a köztük megmutatkozó egységre, az egymás közötti szoros kapcsolatra; és a hálájukra. Az otthoni testvéreinrke és testvérnőinkre is gondoltunk, akik ilyen bőségesen adakoztak.”
Svájc
A svájci fiókhivatal a Jakab 2:15, 16 idézetével kezdte a beszámolóját: „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?” Majd a beszámoló így folytatódik: „Ez az írásszöveg jutott eszünkbe, amikor Jehova Tanúi Vezető Testülete felkért bennünket arra, hogy gondoskodjunk anyagi segítségről a szükséget szenvedő testvérek számára.
Egyszerre mindenki tevékennyé vált! Csupán két napon belül 600 csomagban 12 tonna élelmet küldtünk Ukrajnába három kamionnal Németországból, amelyet az ottani munkákra adományoztak. Mindegyik biztonságban megérkezett az itteni testvéreink nagy örömére. Ezalatt a gyülekezetek összegyűjtötték a ruhákat és fiókhivatalunkat hamar elárasztották a kartondobozok és a bőröndök! Ezek között voltak gyermekruhák játékokkal, melyet a svájci gyerekek küldtek ismeretlen barátaiknak a messzi északra. Igen sok tábla csokoládé is helyet kapott a ruhák között.”
Hogyan szállították el mindezeket? A beszámoló elmondja: „A francia fiókhivatal jött a segítségünkre, két nyerges vontató átadásával, és a mi szervezésünkben négy vezetővel. Ezenkívűl még szükség volt a mi fiókhivatalunk kamionjára és még négy másik helyi testvérünk nyerges vontatójára is, hogy a 72 tonna rakományt Ukrajnába szállítsuk.” A 150 méter hosszú konvoj biztonságosan megérkezett a lvivi raktárhoz, ahol már körülbelül száz helyi testvér várt, hogy lerakodjanak a kamionokról. A kamionvezetők beszámoltak arról, hogy a nyelvi nehézség nem volt akadály, mivel az arcuk mélységes hálát tükrözött vissza.
Ausztria
Az osztrák testvérek 48,5 tonna élelmiszert, 5114 kartondoboz ruhát, és 6700 pár cipőt küldtek Lvivbe és Uzsgorodra, Ukrajnába. Még 7 tonna élelmet, 1418 doboz ruhát, és 465 pár cipőt küldtek Belgrádba, Eszékre, Mostarba, Szarajevóba és Zágrábba, a volt Jugoszlávia területére. A fiókhivatal beszámolójában ezt olvashatjuk: „12 megrakott nyerges vontatóval 34 000 kilométert utaztunk. A legtöbbet egy testvérünk tette a fiával, akinek egy szállítóvállalata van.”
A ruhaadományokra vonatkozóan a beszámoló tovább folytatja: „Egy kongresszusi termet használtunk központi raktárként. Egymás után jöttek a rakott teherautók, egészen addig, hogy nem volt már több hely. Mint Mózes idejében, meg kellett fékezni a népet, hogy ne hozzanak többet (2Mózes 36:5). Még olyanok is adományoztak pénzt, akik nem Jehova Tanúi, ’mivel tudjuk — ahogy mondták —, hogy ilyen módon a szükséget szenvedő emberek meg is fogják kapni’. Az olyannyira szükséges kartondobozokat is világi cégektől kaptuk, ingyen.” Testvérek és testvérnők — kilenc évestől egészen nyolcvan évesig — válogattak és csomagoltak mindent. Még azt is megpróbálták, hogy minden egyes öltönyhöz a megfelelő inget és nyakkendőt állítsák össze.
A beszámolóban olvashatjuk: „A hatóságok Ausztriában és a határokon segítőkészek voltak abban, hogyan lehet különböző segélyszállítmányt elküldeni és a szükséges papírokat kitölteni, így a szállítmány átadása kevesebb nehézséggel zajlott le.”
Olaszország
Rómából két nagy kamionkonvojjal 188 tonna élelmiszert küldtek Ausztrián, Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül a volt Szovjetunió területére. Minden egyes konvojban 6 gépkocsivezető volt, egy szerelő, egy autovillamossági szakember, egy tolmács, egy szállítmányozási ügynök, egy szakács, egy orvos, egy konvojvezető dzsippel és egy testvér lakókocsival.
Az élelmiszert hét különböző ellátóvállalattól szerezték be. A fiókhivatal így számol be: „Amikor ellátóink meghallották a kezdeményezés okát, néhányan szerettek volna részt venni benne. Többszáz kilogramm tésztát, rizst és a csomagolódobozokat is világi vállalatok adományozták. Megint mások téli gumit adományoztak a kamionok számára, vagy pénzadományokat ajánlottak fel.
Az olasz testvérek nagyraértékelték ezt a lehetőséget, hogy segíthetnek. A gyermekek is akartak adományozni. Egy ötéves kisfiú egy kis adományt küldött, amiről azt remélte, hogy a legjobb, amit meg tud vásárolni, egy ’óriási dobozos tonhalat az orosz testvérek számára’. Egy kislány a nagyszüleitől pénzt kapott a jó iskolai osztályzataiért, hogy ajándékot vegyen a szülei számára. ’De amikor rájöttem — ahogy írta —, hogy sok testvérem nem tud olyan finomakat enni, mint én, úgy gondoltam, hogy szüleim számára a legjobb ajándék az, ha segítek azokon a testvéreken.’ Jelentős pénzösszeget tett az adományládába. ’Remélem, hogy továbbra is jó jegyeket fogok szerezni, így még több pénzt tudok majd küldeni’ — mondta.” A fiókhivatal beszámolója azzal fejeződik be, hogy az ukrajnai testvérek meleg háláról szóló levelei, az olasz testvérek nagyraértékelő szavai, a szállítmány készítése és átadása során átélt nagyszerű tapasztalatok megindítóak, fellelkesítőek és egyesítőek.
Többezer küldött élelmezése
Jehova Tanúi 1992. június 28—30-ig tartották az első nemzetközi kongresszust a volt Szovjetunió területén, Szentpéterváron, a Kirov-stadionban. Ez a „Fényhordozók” témában tartott kongresszus mérföldkő volt; 28 országból 46 200 küldött volt jelen. Ez újabb lehetőség volt ’az atyafiúság iránt érzett szeretet’ kimutatására (1Péter 2:17).
A Dániából, Finnországból, Svájcból és más nyugat-európai országokból származó élelmet ingyen osztották ki a volt Szovjetunió kongresszusi küldöttek ezrei számára, hogy elfogyasszák a kongresszus ideje alatt. Mikor elmentek a kongresszus utolsó ülésszaka után, újra kaptak egy élelmiszercsomagot, hogy ne éhezzenek az utazás során hazafelé.
Az itt megemlített beszámolók mutatják, hogy az adakozás nem volt csak egyirányú Kelet felé. Az adakozás kölcsönös volt. Igen, élelem és ruházat Kelet felé, de Nyugat felé a szeretet számtalan szívmelengető megnyilvánulása; és a hiterősítő tapasztalatok visszatükrözik Jehova többezer imádójának a nyomás és a nehézségek ellenére évtizedeken keresztül tartó kitartását és hűségét. Így mind a két oldalról tapasztalták Jézus szavainak igaz voltát: „Jobb adni, mint venni” (Cselekedetek 20:35).
[Ábra/kép a 21. oldalon]
1. Finnországból: Szentpétervár (Oroszország); Tallin és Tartu (Észtország); Riga (Lettország); Vilnius és Kaunas (Litvánia); Kalinyingrád (Oroszország); Petrozavodszk (Karélia)
2. Hollandiából: Lviv (Ukrajna)
3. Svédországból: Szentpétervár (Oroszország); Lviv (Ukrajna); Nyevinnomisszk (Oroszország)
4. Dániából: Szentpétervár (Oroszország); Lviv (Ukrajna)
5. Ausztriából: Lviv (Ukrajna); Belgrád, Mostar, Eszék, Szarajevó, Zágráb (a volt Jugoszlávia területén)
6. Svájcból: Lviv (Ukrajna)
7. Olaszországból: Lviv (Ukrajna)
[Képek a 23. oldalon]
Ruhával teli kartondobozok a svéd fiókhivatalban
Segélycsomagok rakodása
Élelmiszer az egyik csomagban
Szalonna és sonka Dániából
11 kamionból és egy személykocsiból álló konvoj
Csomagok és bőröndök az osztrák fiókhivatalban
Kamion kirakása Lvivben, Ukrajnában