A metró másfél évszázada
AZ ÉBREDJETEK! MAGYARORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
AZ ALAGÚTVÁJÓK hitetlenkedve bámulták, amit feltártak. 1912-őt írtunk ekkor. Mélyen New York utcái alatt, miközben az újonnan megépült metró egyik mellékállomását vájták, behatoltak egy óriási, titkos kamrába. A helység fényűzően volt bebútorozva — akárcsak egy palota! Hosszában tükrök, csillárok és freskók voltak. A faburkolat, mely kora miatt széttöredezett, még mindig díszítette a falakat. A helység közepén egy dekoratív szökőkút állt, melyből jó ideje nem bugyogott víz.
A helység egy alagúthoz vezetett. A munkások megdöbbenésére egy pompásan feldíszített, 22 férőhelyes metrókocsi állt előttük a síneken. Volt már másik metróvonal New York alatt, ezt a vájást megelőzően? Ki építhette ezt a helyet?
Alagutak és földalatti vasutak
Bányászathoz, vízellátáshoz és katonai felderítésekhez már több ezer éve használtak föld alatti utakat. Ám a gépesített, föld alatti utasszállítás időben hozzánk sokkal közelebb indult meg. Az 1800-as évek elején Angliában a londoni főútvonalak túlzsúfoltak voltak a korabeli, minden elképzelhető fajtájú járműtől, nem beszélve a gyalogosforgalomról. Ezrek keltek át naponta a Temzén, vagy komppal, vagy a London hídon keresztül. Időnként az előbbre jutás annyira lassú volt, hogy a kereskedők nem tehettek mást, mint hogy tehetetlenül végignézték, amint terményeik, melyeket próbáltak eljuttatni a piacra, a napon elfonnyadtak.
Az Angliában élő francia mérnöknek, Marc Isambard Brunelnek támadt egy ötlete, amely végre segített enyhíteni a londoni közlekedési gondok némelyikét. Brunel egyszer megfigyelt egy hajóférget, amint átküzdötte magát egy darab kemény tölgyfán. Megfigyelte, hogy a pici puhatestűnek csak a fejét védte egy héj. A hajóféreg a héjának fűrésszerű éleit használta a fa átfúrásához. Ahogy haladt előre, egyenletes védő mészréteget hagyott maga mögött a lyukban. Ezt az elvet alkalmazva Brunel szabadalmaztatott egy óriási, öntöttvasból készült hengerpajzsot, melyet emelővel kellett előretolni a talajban. Amikor a munkások eltávolították a földet a pajzs belsejéből, a pajzs megakadályozta a beomlást. Amint a pajzs haladt előre a talajban, a többi munkás téglákat mélyesztett az új alagút belső falába, hogy alátámassza azt.
Brunel a pajzsa segítségével 1843-ban sikeresen befejezte a világ első, víz alatti alagútját a Temze alatti puha földben. Ezzel bemutatta, hogy alkalmazható az alagútépítés, és előkészítette az utat a modern metrók kialakulásához. 1863-ban Londonban megnyílt a világ első metrórendszere a főbb vasúti állomások között, majd pedig 1865-ben Brunel alagútját megvásárolták, hogy bővítsék a rendszert. Ez az alagút még mindig részét képezi a Londoni Földalattinak.
Képzelt és jogos félelmek
A föld alatti szállítás sohasem létezett ellenállás nélkül. Az 1800-as években sok ember félt a föld alá menni, mivel azt hitte, hogy egy tüzes pokol nyugszik valahol a földben. Továbbá sok ember a sötét, nyirkos alagutakat fertőző és mérgező légkörrel hozta összefüggésbe.
Az érem másik oldala viszont az volt, hogy a városrendezők már nagyon vágytak arra, hogy tehessenek valamit a városi utak túlzsúfoltsága ellen. A politikai viták fő témája a metró lett. Volt ok az aggodalomra a metró levegőjének minőségével kapcsolatban. Különböző szellőzőrendszereket próbáltak ki, de nem mindegyik volt sikeres. Némelyik a vonatok által előidézett légmozgást használta ki; más rendszerekben bizonyos távolságokra függőleges aknákban az útszinten rácsok voltak, vagy erőteljes ventilátorokat alkalmaztak, vagy több rendszert együttesen. A sötét, föld alatti átjárók okozta pszichikai akadályok ellensúlyozására a föld alatti átjárókban az állomások gázlámpákkal voltak felszerelve. Ilyen előzmények közepette jött létre az elfelejtett, New York-i metró, amelybe a munkások 1912-ben belebotlottak.
New York első metrója
Londonnal átellenben, az Atlanti-óceán túlpartján, New Yorkban egy másik tehetséges feltaláló, Alfred Ely Beach törte a fejét egy ugyanolyan szörnyű közlekedési helyzet láttán. A Scientific American című újság kiadója lévén Beach támogatta a régi gondok, például az elzáródott utcák modern megoldását. 1849-ben egy radikális tervet ajánlott fel: a „Broadway-alagút” tervét — mivel a Broadway volt az egyik legjobban elzáródott utca —, „mely alagútban minden utcasarkon lenne egy kijárat és lépcső. Ebbe a föld alatti folyosóba dupla vágányt akartak lefektetni, valamint mindkét oldalon egy utat akartak építeni a gyalogosoknak.”
A következő két évtizedben más közlekedési fejlesztők is előálltak olyan javaslatokkal, hogy megoldják a gyors szállítást New Yorkban. Mindezeket végül leszavazták. Boss Tweed korrupt politikai diktátor nem akart semmilyen versengést a felszíni közlekedési vállalatokkal, amelyek illegális jövedelme nagy részének a forrását jelentették. Ám a leleményes Beach úr, aki sohasem tágított gondolatától, túljárt a heves Boss eszén.
Beach törvényes engedélyt szerzett ahhoz, hogy építhessen két, egymás melletti alagutat a Broadway alatt, amelyek túl kicsik voltak a személyszállításra. Ezek arra szolgáltak volna, hogy a „leveleket, csomagokat és árukat továbbítsák” a főpostahivatalba. Azután módosítást kért, hogy építhessen egyetlen nagy alagutat, mellyel állítólag pénzt takarítana meg. Valahogy észrevétlen maradt a fortélya, és a módosítást elfogadták. Beach azonnal munkához látott, de úgy, hogy senki se lássa. Egy ruhaüzlet alagsorától kezdett el vájni, s vagonokkal távolította el a földet az éjszaka leple alatt, melyeknek kerekeit bebugyolálta, hogy csöndesek legyenek. Mindössze 58 éjszaka alatt elkészült a 95 méter hosszú alagút.
Egy „légkötél”
Beach teljesen tudatában volt annak, hogy a széntüzelésű gőzgép használata miatt fojtogató volt a londoni metró szennyezett levegője. Ő „légkötéllel” — az alagút egyik végén egy fülkébe beépített hatalmas ventilátor nyomásával — hajtotta meg a kocsiját. A levegő finoman nyomta előre a kocsit 10 kilométeres óránkénti sebességgel, noha tízszer ilyen gyorsan is mehetett volna. Amikor a kocsi elért a vonal másik végéhez, a ventilátort átkapcsolták, hogy szívja vissza a kocsit! Ahhoz, hogy az embereknek a föld alá merészkedéssel kapcsolatban érzett, hosszan tartó bizonytalanságát eloszlassa, Beach gondoskodott róla, hogy a tágas váróterem sok-sok cirkonlámpával meg legyen világítva, amely az akkoriban kapható lámpák közül a legfényesebb és legvilágosabb volt. Fényűzően berendezte plüssfotelekkel, szobrokkal, függönyözött vakablakokkal, sőt még egy nagy zongorával és egy akváriummal is, amelyben aranyhalak úszkáltak! A gyanútlan nyilvánosság előtt 1870 februárjában nyílt meg a rövidke vonal, s azonnali, elképesztő sikert aratott. Egy éven belül 400 000 ember látogatta meg a metrót.
Boss Tweed őrjöngött! Politikai taktika következett: Tweed meggyőzte a kormányzót, hogy fogadjon el egy ellenséges tervet egy magasvasútról, amely 16-szor annyiba kerül, mint a Beach által javasolt, sűrített levegővel működő föld alatti rendszer. Röviddel ezután Tweed ellen vádat emeltek, amely ahhoz vezetett, hogy életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Egy 1873-as értéktőzsdei pánik azonban elterelte a beruházók és a tisztviselők figyelmét a metróról, és Beach végül lezárta az alagutat. Így hát feledésbe merült, míg 1912-ben — több mint hét évvel a jelenlegi, New York-i metró 1904-ben történt megnyitása után — véletlenül fel nem tárták. Beach eredeti alagútjának egy része később a jelenlegi City Hall Station (Városháza állomás) egy része lett Manhattan belvárosában.
A Millenniumi Földalatti Vasút
Kicsivel több mint egy évszázaddal ezelőtt Magyarországon várakozással teljes volt a légkör. 1896-ban ünnepelte Magyarország az államalapításának 1000. évfordulóját. A XIX. század végére Budapest, az ország fővárosa Európa legnagyobb városai közé tartozott. Utcái már túlzsúfoltak voltak. Javasolták, hogy tehermentesítés céljából a millenniumi ünnepségekre állítsanak forgalomba egy felszínen közlekedő villamosvasutat. A városi hatóságok azonban nem ezt az ötletet keresték, így hát a javaslatot elutasították. Időközben a Londoni Földalatti megmozgatta a más országban élő közlekedési tervezők fantáziáját. Az egyik ilyen szakember Magyarországon, Balázs Mór úr előterjesztette a villamosüzemű metró ötletét. Ezt elfogadták, és az építés 1894 augusztusában megkezdődött.
A metró nyitott építésmóddal készült — egy már létező úttestet feltörtek, és az utca szintje alá síneket fektettek le. Ezután lapos tetőt építettek az árok fölé, az úttestet pedig pótolták. A 3,7 kilométer hosszú metrót 1896. május 2-án ünnepélyesen megnyitották. A különálló, elektromos meghajtású kocsikban való utazás óriási haladás volt ahhoz a kénes tapasztalathoz képest, amit az első londoni földalattin utazóknak kellett elviselniük! Néhány nappal a megnyitás után I. Ferenc József király megtekintette az új rendszert, és megengedte, hogy róla nevezzék el. A politika ezután következő, viharos időszakát követően azonban a vonal neve megváltozott a Millenniumi Földalatti Vasút elnevezésre. Ez volt az első metró az európai kontinensen. Hamarosan mások is követték. 1900-ban a Paris Métro lépett működésbe, majd 1902-ben Berlinben kezdtek metrót üzemeltetni.
A földalatti vasút 100 évvel később
Magyarország államalapításának 1100. évfordulójára 1996-ban a földalatti vasutat helyreállították eredeti szépségében és stílusában. Fehér, apró méretű csempe és bordó mintás szegély díszíti az állomások falait. Az állomások neve szembeötlik — be van keretezve csempével a falon. A vasoszlopokat felújították és zöldre festették, hogy a múlt század hangulatát idézze. A Budapest központjában lévő állomáson van egy földalatti vasúti múzeum is, ahol látható egy eredeti metrókocsi, mely több mint 100 éves! Bemutatásra kerül a Millenniumi Földalatti Vasút építésével kapcsolatos kiállítás, valamint a modernebb Budapesti Metró.
Amikor Jehova magyarországi Tanúi meglátogatják a múzeumot, önkéntelenül visszaemlékeznek, hogy a földalatti vasút nem is olyan régen másfajta célt szolgált az itt élő keresztények számára. Mialatt a Tanúk tevékenysége be volt tiltva Magyarországon, mindvégig körültekintően arra használták e híres metró állomásait, hogy beszéljenek másoknak Isten Királyságáról. A Tanúk örülnek, hogy 1989 óta szabadon prédikálhatnak Magyarországon. De talán még mindig találkozol velük a Millenniumi Földalatti Vasúton, amint megosztják hitüket a Bibliában leírt Millenniumról — Krisztus 1000 éves uralmáról —, amely hamarosan elérkezik.
Az első metrók öröksége
Ma a nagyvárosokban világszerte metrók szállítják az utasokat a föld alatt. Némelyik országban a zaj és a levegőszennyeződés régóta létező gondjához még hozzájöttek olyan problémák, mint a falfirkálás és a bűnözés. De sok rendszer visszatükrözi a korai metrótervezők tetszetős esztétikával bíró és gyakorlatias ötleteit. Az emberekben továbbra is erős az a vágy, hogy bővítsék és javítsák a tömegközlekedést. Az utóbbi időben olyan városokban fejeztek be vagy építenek metrót, mint Bangkok, Medellín, Sanghaj, Szöul, Tajpej és Varsó. Vajon az első metrók tervezői meglepődnének mindezek láttán? Talán nem — pontosan ilyen széles körű használatot jósoltak másfél évszázaddal ezelőtt.
[Képek a 23. oldalon]
1. A budapesti Millenniumi Földalatti Múzeumban levő helyreállított állomás — 1996
2—4. Az 1896-os Millenniumi Földalatti Vasút egyik eredeti villamosüzemű metrókocsija