Csúcsforgalom a dagály idején

Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától

ÉVENTE körülbelül tízmillió madár tölti a telet Európa északnyugati részén. Nemcsak az Északi-sarknál lévő költőhelyekről érkeznek, hanem még olyan messziről is, mint Kanada és Közép-Szibéria. Afrikába vezető útjukon sok más madárral összegyűlnek a Kelet-Atlanti Vonulási Úton, amely a Brit-szigetek felett vezet keresztül.

Az élelmet és a pihenéshez szükséges menedéket a brit vizeken található, több mint 30 nagy tölcsértorkolat láncolata biztosítja. Ezek mindegyike több mint 20 000 madárról gondoskodik, de a legfontosabb az Anglia keleti partjánál fekvő The Wash, amely több mint negyedmillió madárnak ad otthont — köztük a csigaforgatóknak, a godáknak, a havasi partfutóknak, a kőforgatóknak, a liléknek, a nagy pólingoknak, a piroslábú cankóknak és a sarki partfutóknak. Milyen élelemről gondoskodnak a tölcsértorkolatok, és miért annyira fontosak?

A tölcsértorkolatok jelentősége

A tölcsértorkolatok félig zárt, parti területek, ahol a tengervíz édesvízzel keveredik. Itt a mind ásványi, mind szerves eredetű tápanyagokban gazdag meleg víz a világ óceánjaiban lakó élőlények felét tartja életben. A közönséges garnélák, a homoki szöcskerákok és másfajta élőlények a homokban találhatók, ám a tölcsértorkolat iszapja még ennél is több élőlényt tart életben.

Az iszap aszerint változik, hogy mekkora üledékből alakult ki. Minden egyes iszapfajtának megvannak a saját, különleges tengeri állatai, amelyeket a lileféléka táplálékként elfogyasztanak. Például az egyikfajta iszapban egy négyzetméteren több millió apró csiga élhet, amelyek 3 milliméternél is rövidebbek! Ezenkívül az iszap még puhatestűeket, közönséges homokférgeket, vagy más néven csaliférgeket, valamint több gerinctelennel együtt százlábú férgeket is táplál.

Szökőár

Bár egy tölcsértorkolatban sok ezer lileféle élhet, mégis nehéz megtalálni őket, mivel általában hatalmas területeken szóródnak szét. Amikor azonban elérkezik a szökőár, a helyzet drámaian megváltozik. A magasra csapó hullámok miatt a homok- és iszapsíkságokat elönti a víz, s emiatt a lilefélék a sótelepekreb és egyéb magasabban fekvő helyekre kényszerülnek. Ekkor már sokkal könnyebb megfigyelni őket, amint összesereglenek, és óriási, vegyes csapatokban elülnek.

Ma, ezen a ragyogó, napsütéses áprilisi reggelen szökőárra számíthatunk. Hideg, északkeleti szél fúj, miközben autónkkal egy festői szépségű, kis tölcsértorkolathoz hajtunk, ahol az Alde-folyó átkígyózik a Suffolk nevű angol megyén, és beleömlik az Északi-tengerbe. Itt az áttelelő lilefélék populációja épphogy meghaladja a 11 000-es csúcsot, és sokkal könnyebben meg tudjuk majd figyelni a tevékenységüket, mivel a tölcsértorkolat szélessége mindössze egy kilométer körüli.

A folyó útját szabálytalan partvédőművek rendszere követi. A folyópartot néhol közönséges nád, máshol homoknád borítja. A többi folyópart pedig csupasz, fekete faépítményekből vagy kövekből áll. A folyón felfelé a Viktória korabeli épületek egyik nevezetes gyűjteménye közepette látható a Snape Maltings Concert Hall, amelyik az aldeburghi zenei fesztivál otthona. De tovább kell sétálnunk a folyón lefelé, és igyekeznünk kell egy védett helyre. Most már erős és metsző szél fúj, s csakhamar ég a szemünk.

Mihelyt megérkezünk a folyó partjához (lásd a képen az A pontot), egy gulipánpár tisztán kivehető, fuvolázó hívása üdvözöl bennünket. Nincsenek messzebb 40 méternél, a tölcsértorkolatnak azon az oldalán, amelyiken mi, s éppen a kölcsönös dürgés közbeni tollászkodással vannak elfoglalva. Mindkét madár a hosszú, vékony, felfelé ívelő csőrével csipkedi a melle felső részét oldalt. Öröm nézni, de folytatnunk kell utunkat, hiszen még sok látnivaló van.

Dagály

A tenger szintje most gyorsan megemelkedik, ezért szapora léptekkel a kiválasztott megfigyelőhelyünkre megyünk. (Lásd a képen a B pontot.) Útközben egy piroslábú cankó — hírnevéhez méltón a tölcsértorkolat őreként — éles vészkiáltásával, a „dlilili-dlilili!”-vel felröppen a sótelepről. Piros lábai elütnek a szárnyalji, ragyogóan fehér csíktól, amely megcsillan a napsugárban. Amikor megérkezünk a célállomásunkra, hamar fürkésszük a gyorsan zsugorodó homok- és iszapsíkságot.

A távolban temérdek piroslábú cankó szünet nélkül táplálkozik, könnyedén döfködve az iszapot, miközben mások a védettebb öblökben kutatnak táplálék után. A jellegzetes, lefelé görbülő csőrű havasi partfutók közelebb maradnak egymáshoz, kisebb csoportokat alkotva. Hullámzó sorokban haladva sebtében felkapkodják az élelmet az iszapból, miközben azon vannak, hogy a víz szélének közelében maradjanak. Szétszórtan nagy pólingok bandukolnak, gondosan döfködve a lágy, nyálkás iszapot. Tovább a folyón felfelé néhány kőforgató úgy keres élelmet, hogy kissé felfelé ívelő, rövid csőre segítségével felforgatja az árapályos sávban maradt törmelékeket a régi tengerparton.

Egyszer csak az ujjas vagy ezüstlile heves, reménytelenül vágyódó, háromszótagú „tliui” füttye tölti meg a levegőt. Amint a madár elrepül a fejünk felett, fekete szárnyhajlata jól láthatóan elkülönül fakó testalja többi részétől. Négyszáz aranylile ovális alakban szorosan összetömörülve pihen, fejét a szárnya alá dugva, szembe a széllel. Néhányuk között egyszer-egyszer vita folyik, amikor is újra megerősítik a „csípésrendet”. A többség még mindig a foltos, téli tollazatában van — arany- és sötét színű a felső részeken, fakó színű a szeme és a pofája körül, valamint az alsó részein, a csőre pedig fekete. Amint távcsövünkkel keresünk, parti liléket is észreveszünk.

Hirtelen megérkezik a bíbicek mintegy 1000 tagú, szélesen elterülő csapata. Vidám fesztelenséggel közelednek a madarak, miközben utánozhatatlan módon repdesnek az égen. A bíbicek és az aranylilék a nyugatra eső szántóföldeken voltak, amely kedveltebb étkezési övezetük. Nemcsak enni jönnek a tölcsértorkolatba, hanem fürödni és tollászkodni is.

Az alapzaj főleg a nagy pólingok kellemesen csengő hívásából, az elégedettebb piroslábú cankók dallamos füttyéből, valamint a dankasirályok rikoltásából ered. Két kis goda mélyen döfködi az iszapot. Néhány csigaforgató vastag, narancsvörös színű csőrével közönséges homokférgeket, vagy más néven csaliférgeket húzkod ki a földből. Egy magányos ujjas vagy ezüstlile néhány méltóságteljes lépést tesz, megáll, megrázza a jobb lábát, majd zsákmánya után iramodik, és lenyeli azt. A közelgő dagály azonban hamarosan mindannyiukat utoléri!

Elkezdődik a csúcsforgalom

A madarak egyszer csak felröppennek, hogy csapatokat alkossanak, nagyrészt a saját fajtájuk szerint. Lenyűgöző látvány, mivel a lilefélék szorosan összetömörülő alakzatban repülnek. Egyik oldalról a másikra dőlve a csapatoknak úgy változik a színük, ahogy a nap sugarai rájuk vetődnek — a sötétbarnából ragyogó ezüstfehérré változnak, az egyik pillanatban világosan láthatóak, a másikban majdhogynem egybeolvadnak a közelgő dagály iszapos hátterével. Sötét színűből ezüst, ezüstből sötét színű — tökéletes a ritmus, és ugyanakkor folyamatosan változik a repülés közben felvett alakzat: a nagyjából oválisból kör alakú, majd spirális, és végül függőleges vonal lesz. A legtöbbjük visszatér az iszapsíkságra, amelyet még csak ezután fog elborítani a dagály.

Nemsokára a körülöttünk lévő iszap- és homoksíkságot elönti a víz, ezért sietve megyünk a folyón felfelé, miközben a lilefélék folyamatos özöne kísér bennünket. Először a piciny havasi partfutók kis csapatai érnek utol bennünket sebes röptükkel, melyek úgy tartják fenn a kapcsolatot egymás között, hogy időnként rövid, éles füttyöt hallatnak. Ezután a nagyobbacska piroslábú cankók haladnak el, melyeknek csapata jobban szétterül, és méltóságteljes. Majd a nagy pólingok repülnek el, melyek akkorák, mint a nagy termetű sirályok, s röptükben bájos, kellemesen csengő, vidám trillát „fuvoláznak”. Őket a gulipánok egy nagy csapata követi, mely fekete-fehér színével elüt a kék égtől. A tölcsértorkolat csücskénél telepednek le, s hosszú, kékesszürke lábuk épphogy kilátszik a vízből.

Elülnek

Felgyorsítjuk lépteinket, hogy odaérjünk egy magasabban fekvő helyre, ahol a tölcsértorkolat beszűkül. (Lásd a képen a C pontot.) A madarak általában fajtánként gyűlnek egybe, bár nyilván ez nem szabályszerű. Ahogy a víz szintje gyors ütemben továbbemelkedik, még több madár csatlakozik a sokasághoz. Emiatt állandóan átszerveződnek, mivel egyre nehezebb állóhelyet találni a parton, s folyton nagyobb és nagyobb szükség van helyre a későn érkezők számára.

Most ér ide a dagály. A bíbicek és az aranylilék visszarepültek a szántóföldre. Az összes itt maradó madár pedig kénytelen elhagyni az iszapot, és a régi folyóparton elülni. A csigaforgatók állandó sípjelzése aránytalanul hangos a számukhoz képest. A piroslábú cankók és a nagy pólingok is fokozzák az alapzajt, amelyet most túlharsog egy felettünk éneklő mezei pacsirta hangja — igazán csodálatos légkör.

Búcsút intünk, amint a lilefélék élvezik igencsak megérdemelt délutáni elülésüket, miközben kivárják a hatalmas szökőár végét. Ama tény dacára, hogy néhány madár a tengerparti védőgát mögött van, és nem látja a vizet, mégis tudni fogja, mikor térjen vissza az iszapsíkságára vagy a homokos partjára. Mivel tökéletes időmérők és ösztönösen bölcsek, tudják, hogyan játszódik le az árapály.

Igen, érdekfeszítő végignézni egy csúcsforgalmat a dagály idején, különösen ha valaki első alkalommal teszi ezt!

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]

Élvezd a csúcsforgalmat

Ahhoz, hogy élvezhesd a csúcsforgalmat egy dagály idején, mindenekelőtt keress egy megfelelő tölcsértorkolatot. Azután szükséged lesz némi információra a területtel kapcsolatban, például arra vonatkozóan, hogy hova mennek a lilefélék, és honnan nézd őket. Nézz utána a dagálytáblázatokban, hogy mikor van egy magas szökőár, amely éppen a teli- vagy újholdat követően játszódik le. Az utazási időn túl számolj még három órát arra, hogy jól meg tudd nézni a madarakat, és a dagály előtt legalább két órával korábban érkezz oda.

Milyen felszerelésre lesz szükséged? Ha nem ismered a lileféléket, akkor vigyél magaddal egy könyvet, hogy segítsen az azonosításukban. Egy látcső szintén nagyon hasznos lehet. Hamar rájössz majd, hogy a lilefélékhez tartozó mindegyik fajtának megvan a maga sajátossága, és annak megfelelően gyűjt eledelt, ahogy a csőre meg lett teremtve. Távcsőre nem lesz szükséged, de meleg, vízhatlan ruhára annál inkább! Légy résen a veszélyt illetően. Ne merészkedj az iszapsíkságokra, hacsak nem ismered őket jól. A gyorsan emelkedő vízszint könnyen csapdába ejthet. Azonkívül elég csupán egy tengerre ereszkedő köd, és máris eltévedhetsz. A szelet is vedd figyelembe. A viharos szelek vihardagályt idézhetnek elő, amely mindegyik tölcsértorkolatnál nagyon veszélyes lehet.

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

A világ főbb tölcsértorkolatai

A holland Waddenzee a legfontosabb, dagály által elárasztott terület Európában, és időnként valószínűleg több mint négymillió lileféle van ott. Kinyúlik észak felé, és Jylland délnyugati részéig. Ezen az óriási területen van három hely, melyet jó meglátogatni: a dán Rømøhoz vezető töltés; a Weser-folyó tölcsértorkolata, mely Németországban az egyik legjelentősebb hely, ahol a madarak dagály idején elülnek; valamint a hollandiai Groningen közelében található Lauwers Zee. A Pireneusi (Ibériai)-félszigeten a legkiemelkedőbb tölcsértorkolat a portugál Tagus-folyóé.

A mind Észak-, mind Dél-Amerikának a Csendes-óceánnál húzódó partja mentén található tölcsértorkolatok mintegy hat-nyolc millió vonuló lileféle számára biztosítják a táplálékot. A jelentősebb helyek közé tartozik a San Francisco- és a Humboldt-öböl Kaliforniában; Kanadában a vancouveri Boundary Baytől egészen a brit columbiai Iona-szigetig terjedő 200 négyzetkilométeres terület; valamint az alaszkai Stikine-folyó tölcsértorkolata és a Copper-folyó deltája.

A lilefélék tökéletes helyet találhatnak a texasi (USA) Bolivar-csúcson és Galvestonban is; a hongkongi Tai Póban; Cairnsban, Ausztrália északkeleti részén; valamint a kenyai Mombasa közelében.

[Kép a 24. oldalon]

Öt csigaforgató

[Kép a 25. oldalon]

Sarki partfutók rohannak arról a helyről, ahol elülnek

[Térép a 25. oldalon]

AZ ALDE-FOLYÓ TÖLCSÉRTORKOLATA, SUFFOLK

Snape Maltings Concert Hall

B megfigyelőhely

C kilátóhely

A kiinduló megfigyelőhely

[Forrásjelzés]

Snape Maltings Riverside Centre

[Kép a 26. oldalon]

Sarki partfutó

[Kép a 26. oldalon]

Piroslábú cankó

Nagy póling

[Kép a 27. oldalon]

Fent: nagy pólingok