Fiatalok kérdezik:
Zsarnokoskodás — Milyen kárt okozhat?
„Hé! De hiszen csak vicceltem egy kicsit! Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni? Különben is, Ron megérdemelte.”
LEHET, hogy nagyobb és erősebb vagy az egykorú társaid többségénél. Vagy talán gyors észjárású és agresszív vagy, illetve éles a nyelved. Akárhogy van is, úgy látszik, könnyűszerrel megfélemlítesz másokat, kötekedsz másokkal, vagy nevetsz másoknak a kárán.
Bár mások megfélemlítése talán megnevetteti a barátaidat, ez mégsem csip-csup ügy. Sőt, néhány kutató úgy találja, hogy a zsarnokoskodás nagyobb kárt okoz az áldozatnak, mint ahogy azt valaha is elképzelték. Egy felmérés, amelyet amerikai iskoláskorúakkal végeztek, megállapította, hogy „azoknak a 90 százaléka, akikkel zsarnokoskodtak, azt mondta, hogy mellékhatásoktól szenvedett — rosszabb osztályzatokat kapott, egyre többet szorongott, és elveszítette a barátait, vagy veszteség érte őt a társasági életben”. Japánban egy 13 éves fiú „miután egy hosszú levelet hagyott maga után, amelyben részletesen leírta, hogy három éven keresztül zsarnokoskodtak vele, felakasztotta magát”.a
Mitől lesz valakiből zsarnok? És ha te magad úgy viselkedsz, mint egy zsarnok, hogyan tudsz megváltozni?
Milyen egy zsarnok?
A Biblia beszél olyan zsarnokokról, akik a Noé idejében történt Özönvíz előtt éltek. Nefilimeknek (óriásoknak, Károli fordítás) hívták őket — ez a szó pedig azt jelenti, hogy ’olyanok, akik elbuktatnak másokat’. Rémuralmuk idején „megtelék a föld erőszakoskodással” (1Mózes 6:4, 11).
De nem is kell megütnöd vagy fölényeskedve kezelned az embereket ahhoz, hogy zsarnok légy. Mindenki zsarnok, aki kegyetlenül vagy gorombán bánik másokkal — különösen a gyenge és sebezhető emberekkel. (Vö. Prédikátor 4:1.) A zsarnokok igyekeznek fenyegetni, megfélemlíteni és irányítani másokat. A legtöbben azonban a szájukat használják ehhez, nem pedig az öklüket. Ami azt illeti, az érzelmi zsarnokoskodás ennek a bántalmazásnak a leggyakoribb formája. Így ide tartozhatnak a sértések, a maró gúny, a csúfolás és a szitkozódás.
Ám a zsarnokoskodás néha lehet, hogy nem nyilvánvaló. Vegyük például azt az esetet, ami Lizávalb történt. A barátnőiből álló csoporttal együtt nőtt fel. Tizenöt éves korában azonban kezdtek megváltozni a dolgok. Liza nagyon csinos lett, és kezdte magára vonni sokak figyelmét. Így magyarázza: „A barátnőim kezdtek mindenből kihagyni, és aljas dolgokat mondani rólam a hátam mögött — sőt még a szemembe is.” Azonkívül még hazugságokat is terjesztettek róla, és igyekeztek tönkretenni a jó hírét. Igen, a féltékenység arra késztette őket, hogy szívtelenül és kegyetlenül zsarnokoskodjanak vele.
Ahogyan valakiből zsarnok lesz
Az agresszív viselkedés gyakran az illető otthoni környezetével van kapcsolatban. „Az édesapám agresszív volt — mondja egy Scott nevű fiatal —, ezért én is agresszív voltam.” Áronnak szintén zűrös volt a családi élete. Így emlékszik vissza: „Rájöttem, hogy az emberek tudnak a családi helyzetemről — mármint hogy az más, mint a többieké —, és nem tetszett, hogy az emberek sajnálnak.” Ezért amikor Áron sportokban vett részt, nyernie kellett. De a győzelem még nem volt elég. Meg kellett aláznia az ellenfeleit — azzal, hogy az orruk alá dörgölte a vereségüket.
Brentet viszont istenfélő szülők nevelték. Mégis beismeri: „Megnevettettem az embereket, de néha nem tudtam, hol a határ, és megsértettem valakinek az érzéseit.” Az, hogy Brent viccelődni akart, és fel akarta hívni magára a figyelmet, azt váltotta ki belőle, hogy nem törődött mások érzéseivel (Példabeszédek 12:17).
Úgy látszik, más fiatalokat a televízió befolyásol. A bűnügyi sorozatok a „kemény fickókat” magasztalják, és úgy tüntetik fel a dolgokat, hogy a kedvesség nem férfias. A népszerű vígjátékok tele vannak maró gúnnyal. A hírekben gyakran kihangsúlyozzák a sporteseményeken folyó harcias és durva beszédet. A barátaink szintén hatással lehetnek arra, hogy miként bánunk másokkal. Amikor az egykorú társaink zsarnokok, könnyen csatlakozunk hozzájuk, nehogy belénk kössenek.
Bármilyen helyzetben legyél is, ha zsarnokoskodó taktikákat alkalmazol, akkor nem csak a te áldozataid azok, akiknek ez kárt okoz.
Életen át tartó következmények
A Psychology Today című folyóirat erről számol be: „Lehet, hogy a zsarnokoskodás a gyermekkorban kezdődik, de a felnőttkorig eltart.” A The Dallas Morning News című újság arról tudósított, hogy egy vizsgálati tanulmány megállapította: „A zsarnokként azonosított másodikos fiúk 65 százalékát 24 éves korukra bűncselekményért elítélik.”
Persze igaz, hogy nem minden zsarnokból lesz bűnöző. De ha szokásod lábbal tiporni másokat, az később valódi gondokat idézhet elő az életedben. Ha ezt a szokásodat a házasságba is magaddal viszed, súlyos gyötrelmeket okozhat a házastársadnak és a gyermekeidnek. Mivel a munkaadók azokat szeretik jobban, akik tudják, hogyan kell jól kijönni másokkal, emiatt az álláslehetőségeket is megtagadhatják tőled. Az is előfordulhat, hogy a jövőben nem kapsz kiváltságokat a keresztény gyülekezetben. „Egyszer majd szeretnék alkalmassá válni arra, hogy vénként szolgáljak — mondja Brent —, de az apukám segített felismernem, hogy az emberek nem fognak odajönni hozzám a bajaikkal, ha úgy gondolják, hogy talán valami gúnyosat mondok nekik” (Titus 1:7).
Ahogyan megváltozhatsz
Mi nem mindig látjuk tisztán a saját hibáinkat. Az Írások arra figyelmeztetnek bennünket, hogy valakivel még az is előfordulhat, hogy „hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik” (Zsoltárok 36:3). Ezért megpróbálhatnád megkérdezni az egyik szülődet, egy megbízható barátodat vagy egy érett keresztényt, hogy milyen észrevételei vannak. Lehet, hogy fájni fog az igazság, de ez csak segíthet meglátnod, hogy milyen változtatásokat kell megtenned (Példabeszédek 20:30). „Azt hiszem, az volt a legnagyobb dolog, ami segített, hogy hallgattam a tanácsra — állítja Áron. — Akik őszinték voltak, azok megmondták, hogy mit csinálok rosszul. Nem mindig azt mondták, amit éppen hallani akartam, de ez volt az, amire igazán szükségem volt.”
Vajon ez azt jelenti, hogy az egész személyiségedet drámaian meg kell változtatnod? Nem, valószínűleg csak arról lesz szó, hogy tökéletesíteni kell a gondolkodásodon és néhány viselkedésformádon (2Korinthus 13:11, Katolikus fordítás). Például lehet, hogy eddig azt gondoltad magadról, hogy a termeted, az erőd vagy a gyors észjárásod miatt különb vagy másoknál. A Biblia azonban arra buzdít minket, hogy ’alázatosan egymást különbeknek tartsuk mi magunknál’ (Filippi 2:3). Ismerd fel, hogy másoknak — a termetüktől vagy az erejüktől függetlenül — olyasfajta nagyszerű tulajdonságaik vannak, amilyenek neked nincsenek.
Talán arra is szükséged van, hogy megszabadulj az agresszivitásra vagy uralkodásra irányuló hajlamtól. Dolgozz azon, hogy ’ne nézd a magad hasznát, hanem a másokét is’ (Filippi 2:4). Ha el kell mondanod a véleményedet, ezt anélkül tedd, hogy gyalázkodó, gúnyos vagy sértő lennél (Efézus 4:31).
Ha kísértést érzel arra, hogy zsarnokoskodj, jusson eszedbe, hogy Isten elpusztította a zsarnokoskodó nefilimeket (1Mózes 6:4–7; 7:11, 12, 22). Évszázadokkal később, Ezékiel próféta napjaiban Isten erőteljes nemtetszésének adott hangot azokkal kapcsolatban, akik ’eltaszították’ és ’elöklelték’ a tehetetleneket (Ezékiel 34:21). Az a tudat, hogy Jehova gyűlöli a zsarnokoskodást, erőteljes indítóerő lehet az ember számára, hogy megtegye a szükséges változtatásokat!
Az is segít, ha imateljesen elmélkedsz a bibliai alapelveken. Az Aranyszabály kijelenti: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Máté 7:12). Amikor kísértést érzel arra, hogy megfélemlíts valakit, kérdezd meg magadtól: „Én szeretném, ha velem erőszakoskodnának, ha megfélemlítenének vagy megaláznának? Akkor miért bánok így másokkal?” A Biblia azt parancsolja, hogy legyünk „egymáshoz jóságosak, irgalmasok” (Efézus 4:32). Jézus tökéletes példát állított elénk ezen a téren. Noha ő különb volt minden embernél, mégis kedvesen, együttérzőn és tisztelettel bánt másokkal (Máté 11:28–30). Próbáld meg te is ugyanezt tenni, amikor olyan valakivel találod magad szembe, aki gyengébb nálad — vagy aki ráadásul az idegeidre megy.
De mi a helyzet akkor, ha agresszív viselkedésed abból fakad, hogy mérges vagy azért, ahogyan otthon bánnak veled? Némely esetben jogos lehet ilyen haragot érezni. (Vö. Prédikátor 7:7.) A Biblia mégis azt mondja nekünk, hogy az igazságos Jób erre kapott figyelmeztetést: „Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra . . . Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz” (Jób 36:18, 21). Még ha bántalmaznak is, akkor sincs jogod ahhoz, hogy másokat bántalmazz. Egy jobb megközelítés az, ha megpróbálod megbeszélni a dolgokat a szüleiddel. Ha súlyos bántalmazás áldozata vagy, talán külső segítségre van szükséged ahhoz, hogy megvédd magad a további ártalmaktól.
Lehet, hogy nem könnyű megváltozni, de lehetséges. Brent ezt mondja: „Szinte mindennap imádkozom ezért, és Jehova már eddig is segített néhány jó kiigazítást tennem.” Ha te is kiigazításokat teszel az emberekkel való bánásmódodban, kétségtelenül azt fogod tapasztalni, hogy az emberek jobban fognak szeretni. Ne feledd: az emberek talán félnek a zsarnokoktól, de senki sem szereti őket igazán.
[Lábjegyzetek]
a Annak megtárgyalását, hogy a zsarnokoskodás áldozatai miként kerülhetik el a zaklatást, lásd az 1989. augusztus 8-i [ang.] számunkban, a „Fiatalok kérdezik: Mit tehetek az iskolai zsarnokokkal kapcsolatban?” című cikkben.
b Néhány nevet megváltoztattunk.
[Oldalidézet a 19. oldalon]
„Lehet, hogy a zsarnokoskodás a gyermekkorban kezdődik, de a felnőttkorig eltart.”
[Kép a 18. oldalon]
A szóbeli bántalmazás a zsarnokoskodás egyik formája