Ulrich Zwingli a Bibliában kutatott az igazság után

Napjainkban a legtöbb vallásos ember utána tud járni, hogy a hitnézetei a Biblia tanításaira alapulnak-e, vagy sem. De a XVI. század hajnalán nem ez volt a helyzet. Miért? A legtöbb ember számára nem volt elérhető a Biblia az anyanyelvén. Emiatt csak kevesen tudták összehasonlítani, hogy összhangban vannak-e az egyház tanításai a Bibliával. És a papság sem sokat tudott segíteni ebben. „Svájcban az egyház nagyon romlott volt – mondja a History of the Christian Church című könyv. – A papság tudatlan, babonás és erkölcstelen volt.”

Ebben az időben kezdett Ulrich Zwingli kutatni az igazság után a Bibliában. Mire jutott? Hogyan osztotta meg másokkal, amit megtanult? És mit tanulhatunk abból, ha megnézzük az életét és a hitnézeteit?

Zwingli elkezdi a kutatást

A 20-as évei elején Zwingli úgy döntött, hogy katolikus pap lesz. Akkoriban, ha valaki pap akart lenni, filozófiát, egyházi hagyományokat és az egyházatyák írásait kellett tanulmányoznia, de a Bibliát nem. Zwingli is így tett.

Hogyan ismerte meg Zwingli a Bibliát? A bázeli egyetemen, Svájcban, részt vett Wyttenbach Tamás óráin, aki elítélte az egyház bűnbocsátó céduláita. Egy életrajzíró szerint Zwingli Wyttenbachtól „tudta meg, hogy Krisztus egyszer s mindenkorra meghalt a bűneinkért” (1Péter 3:18). Amikor megértette, hogy Jézus áldozata az egyedüli alap a bűneink megbocsátására, Zwingli elutasította azt a tanítást, hogy az egyházvezetők megbocsáthatják a bűnöket pénzért cserébe (Cselekedetek 8:20). Ennek ellenére Zwingli folytatta a tanulmányait, és 22 éves korában katolikus pap lett.

A 20-as éveiben Zwingli megtanult görögül, hogy megértse az Újszövetséget az eredeti nyelven. Tanulmányozta Erasmus munkáját is, amiből például megtudta, hogy a Biblia azt tanítja, hogy Jézus az egyedüli közvetítő Isten és az emberek között (1Timóteusz 2:5). Ennek eredményeként Zwingli kezdte kétségbe vonni azt a katolikus tanítást, hogy a szentek által közeledhetünk Istenhez.

Zwingli a 30-as éveiben tovább kutatott az igazság után. Ez idő alatt tábori papként szolgált azokban az Európában dúló háborúkban, amelyek Itália területéért folytak. 1515-ben a marignanói csatában szemtanúja volt annak, hogy ezrével ölik meg egymást a katolikusok. Néhány évvel később Zwingli a Görög iratok nagy részét lemásolta és meg is tanulta. 1519-től Zürichben élt, amely akkoriban Svájcnak a politikai központja volt. Itt jutott arra a meggyőződésre, hogy az egyháznak el kellene vetnie azokat a tanításokat, amelyeket nem lehet bizonyítani a Szentírásból. De hogyan tudna segíteni másoknak, hogy ugyanerre a következtetésre jussanak?

„Még sosem hallottunk ilyen prédikációt!”

Zwingli hitt abban, hogy ha az emberek megismerik a Biblia igazságát, akkor el fogják utasítani a vallás hazugságait. Amint a zürichi Grossmünster templom papja lett, a prédikációi során egy merész újítást vezetett be: Többé nem olvasott fel a latin misekönyvbőlb, amelyet a papság évszázadok óta használt. Helyette magából a Bibliából olvasta fel az evangéliumokat fejezetről fejezetre, elejétől a végéig. Ezenkívül nem az egyházatyák magyarázataira utalt, hanem engedte, hogy a Szentírás saját magát magyarázza. Ezt úgy tette meg, hogy a könnyen érthető részekkel megmagyarázta a bonyolult dolgokat (2Timóteusz 3:16).

Sergio Azenha/Alamy Stock Photo

Prédikációiban Zwingli kiemelte a Biblia gyakorlati értékét. Megtanította az embereknek a Biblia erkölcsi elveit, és a prédikációiban elítélte Jézus édesanyjának, Máriának az imádatát, a szentekhez való imádkozást, a bűnbocsátó cédulák árusítását, valamint a papság erkölcstelenségét. Hogyan reagáltak az emberek? Az első beszéde után néhányan ezt mondták: „Még sosem hallottunk ilyen prédikációt!” Egy történész ezt írta Zwingli katolikus hallgatóságáról: „Azok, akik elhagyták az egyházat a papság ostobasága és botrányos élete miatt, most visszatértek.”

1522-ben a papság a zürichi politikusok segítségével megpróbált megszüntetni minden olyan gyakorlatot, amely az egyház tanításaival ellentétes. Ennek eredményeként Zwinglit eretnekséggel vádolták. Mivel nem volt hajlandó megalkudni a saját meggyőződésében, lemondott a katolikus papi tisztségről.

Mit tett Zwingli?

Zwingli már nem volt többé pap, de továbbra is aktív prédikátor maradt, és próbálta meggyőzni az embereket a saját hitnézeteiről. A prédikációi miatt nagyon népszerűvé vált az emberek körében, és ezért befolyásolni tudta a zürichi politikusokat. A politikai befolyása által vallási reformokat próbált bevezetni Zürichben. Például 1523-ban meggyőzte a jogi hatóságokat, hogy tiltsanak be minden olyan vallásos tanítást, amelyet a Szentírás alapján nem lehet bizonyítani. 1524-ben pedig meggyőzte őket, hogy tiltsák be a bálványimádatot. A helyi prédikátorok segítségével és az emberek beleegyezésével a polgári tisztviselők sok oltárt, szobrot, képet és ereklyét pusztítottak el. „A nyugati egyház még nem tapasztalt ilyen pusztítást azóta, hogy a vikingek egyházi épületeket fosztogattak” – állítja a Zwingli—God’s Armed Prophet című könyv. 1525-re Zwingli azt is elérte a hatóságoknál, hogy az egyházi épületeket alakítsák át kórházakká, és engedjék a szerzetesek és az apácák házasodását. Azt is javasolta, hogy a miseáldozat helyett legyen egy egyszerűbb ünnep a Biblia leírása alapján (1Korintusz 11:23–25). A történészek azt mondják, hogy Zwingli erőfeszítései összehozták Zürich vallási és politikai vezetőit, és ez lefektette az alapját a reformációnak és az új protestáns vallások megalakulásának.

Zwingli legjelentősebb munkája a Biblia lefordítása volt. Az 1520-as évek alatt egy csoport bibliatudóssal együtt munkához látott. A munkájuk során figyelembe vették az eredeti héber és görög szövegeket, valamint a görög Septuagintát és a latin Vulgatát. A módszerük egyszerű volt. Elolvastak egy verset az eredeti szövegből, valamint az elismert fordításokból. Ezután megbeszélték a vers jelentését, és leírták a következtetéseiket. Így magyarázták el és fordították le Isten Szavát. Végül 1531-ben kiadtak egy egykötetes Bibliát, a Zürichi Bibliát.

Bár Zwinglinek voltak őszinte törekvései, intoleráns és erőszakos volt. Például, 1525-ben részt vett az anabaptisták tárgyalásán, akik ellenezték azt a hitnézetét, hogy a csecsemőket meg kell keresztelni. Amikor később a bíróság úgy döntött, hogy halálbüntetés jár mindenkinek, aki elítéli a csecsemők keresztelését, ő nem szólalt fel ez ellen az igazságtalan döntés ellen. Emellett arra buzdította a politikai vezetőket, hogy katonai erővel terjesszék a hitnézeteit. De Svájcban több, erősen katolikus terület ellenállt az ő reformjainak. Ez végül polgárháborúhoz vezetett. Zwingli elment a katonákkal a csatatérre, ahol 47 évesen életét vesztette.

Zwingli munkájának hatása

Ulrich Zwingli beírta magát a történelembe, de nem annyira ismert, mint a nagy reformátorok, Luther Márton és Kálvin János. Lutherral ellentétben jobban elszakadt a római katolikus egyháztól, és előkészítette az utat Kálvinnak. Éppen ezért utalnak rá úgy, mint a reformáció harmadik legjelentősebb alakjára.

Jó és rossz hatása is volt Zwingli munkájának. Azért, hogy terjessze a hitnézeteit, aktívan részt vett a politikában és a háborúban. De ezzel nem követte Jézus példáját, aki távol tartotta magát a politikától, és azt tanította a követőinek, hogy szeressék az ellenségeiket, ne pedig megöljék őket (Máté 5:43, 44; János 6:14, 15).

Ugyanakkor Zwingli szorgalmasan tanulmányozta a Bibliát, és igyekezett másokkal is megosztani azt, amit megtanult. Sok bibliai igazságot felfedezett, és másoknak is segített ebben.