Soha ne felejtsd el, hogy szükséged van Isten vezetésére!

1. Milyen alapvető szükségletei vannak az embereknek? (Máté 5:3)

JEHOVA úgy alkotott meg minket, hogy vannak alapvető szükségleteink. Például szükségünk van élelemre, ruhára és arra, hogy legyen hol laknunk. Ha ezek közül valamelyik hiányzik – akár csak átmenetileg is –, az nagyon küzdelmessé teszi az életet. De nem csak fizikai dolgokra van szükségünk. Az is alapvető szükségletünk, hogy jó kapcsolatban legyünk a Teremtőnkkel, és kövessük a vezetését. (Olvassátok fel: Máté 5:3.) Csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha ezt felismerjük.

2. Miben hasonlít a helyzetünk egy kolduséhoz?

² Miből látszik, hogy valaki tudja, hogy szüksége van Istenre? Az eredeti kifejezés arra utal, hogy valaki „koldulja a szellemet”. Erről eszünkbe juthat egy koldus, aki egy utcasarkon lekuporodva ül, és kéreget. A rongyos külseje miatt az arra járók nagy ívben elkerülik. Gyötri az éhség, és ki van téve a nap melegének és az éjszakai hidegnek. Nagyon is jól tudja, hogy mennyire rászorul mások segítségére. Ehhez hasonlóan, akik tudják, hogy szükségük van Istenre, azok buzgón kérik a segítségét, és készségesen elfogadják a vezetését.

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Ebben a cikkben először arról lesz szó, hogy mit tanulhatunk egy föníciai asszonytól, aki segítségért könyörgött Jézushoz. A történetéből látni fogjuk, hogy mely három tulajdonságnak kell jellemeznie azokat, akik vágynak Jehova vezetésére. Majd megnézzük, hogy mit tanít nekünk Péter, Pál és Dávid király példája, akik mind keresték Jehova vezetését.

HÁROM FONTOS TULAJDONSÁG

4. Miért könyörgött a föníciai asszony Jézusnak?

⁴ Egy alkalommal odament Jézushoz egy föníciai asszony. Térden állva könyörgött neki, hogy segítsen a lányán, mert rettenetesen gyötörte egy démon (Máté 15:21–28). Vizsgáljuk meg, milyen követésre méltó tulajdonságai voltak.

5. Milyen tulajdonságai voltak a föníciai asszonynak, és mit tett érte Jézus? (Lásd a képet is.)

⁵ Jézus így válaszolt az asszonynak: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.” Ezzel lényegében egy kiskutyához hasonlította. Az asszony ezen könnyen megsértődhetett volna, és otthagyhatta volna Jézust, de ehelyett tovább kérlelte. Ebből látszott, hogy nemcsak alázatos volt, hanem kitartó is. Miért volt ennyire állhatatos? Azért, mert hitt Jézusban. A hitét látva Jézus úgy döntött, hogy segít rajta. Bár nem sokkal korábban azt mondta neki, hogy Isten csak Izrael népéhez küldte, mégis kiűzte a démont az asszony lányából.

6. Mit tanulhatunk a föníciai asszony példájából?

⁶ Ha vágyunk Jehova vezetésére, nekünk is alázatosnak kell lennünk, és kitartóan kell kérnünk a segítségét. Emellett szilárdan kell hinnünk Jézusban, és bíznunk kell azokban, akiket felhasznál a gyülekezet vezetésére (Máté 24:45–47). Jehova és a Fia örömmel segítenek nekünk, ha azt látják, hogy alázatosak és kitartóak vagyunk, valamint erős a hitünk. (Vesd össze: Jakab 1:5–7.) Nézzük meg, hogy hogyan vezet minket Jehova. Péter, Pál és Dávid példáján keresztül azt is látni fogjuk, hogy hogyan fordíthatjuk a javunkra a vezetését.

SZORGALMASAN TANULMÁNYOZD ISTEN SZAVÁT, MINT PÉTER!

7. Milyen feladatot kapott Péter, és mire volt neki is szüksége? Fejtsd ki! (Héberek 5:14–6:1)

⁷ Péter az elsők között ismerte fel, hogy Jézus a Messiás, vagyis ő az, aki által Jehova táplálja a népét, és akinek a szavai „örök élethez vezetnek” (Ján 6:66–68). Mielőtt Jézus felment az égbe, a következővel bízta meg: „Legeltesd a juhocskáimat” (Ján 21:17). Péter hűségesen eleget tett Jézus parancsának, és két ihletett levelet is írt, melyek később bekerültek a Bibliába. De amellett, hogy erősítette mások hitét, tudta, hogy neki is szüksége van szellemi táplálékra. Például tanulmányozta Pál apostol ihletett leveleit. Elismerte, hogy ezekben „van néhány nehezen érthető dolog” (2Pét 3:15, 16). De nem adta fel. Bízott benne, hogy Jehova segíteni fog neki „megemészteni” a szilárd szellemi táplálékot, vagyis megérteni és alkalmazni, amit Pál a leveleiben írt. (Olvassátok fel: Héberek 5:14–6:1.)

8. Hogyan fogadta Péter, amikor új útmutatást kapott Jehovától?

⁸ Mivel Péter bízott Jehovában, kész volt engedelmeskedni az útmutatásának. Például amikor Joppéban volt, egy látomásban Jehova angyala azt mondta neki, hogy vágjon le és egyen meg olyan állatokat, amelyek a mózesi törvény szerint tisztátalanok voltak. Péter, aki zsidó volt, elképzelhetetlennek tartotta, hogy ezt megtegye. Ezért ezt mondta az angyalnak: „Semmiképpen, Uram, mert soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant.” De az angyal így válaszolt neki: „Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek” (Csel 10:9–15). Miből látszott, hogy Péter megértette a lényeget? Nem sokkal a látomás után három férfi érkezett hozzá. Kornéliusz, egy nem zsidó férfi küldte őket, hogy hívják el az otthonába. Péter ezt a kérést korábban biztosan visszautasította volna, mivel a zsidók tisztátalannak tartották a nem zsidókat (Csel 10:28, 29). De a látomásból megértette, hogy Jehova mostantól azt szeretné, hogy mindenfajta ember halljon a jó hírről (Péld 4:18). Ezért azonnal engedelmeskedett, elment Kornéliuszhoz, és tanúskodott neki és a háznépének. Így abban az örömben lehetett része, hogy láthatta, hogy elfogadják a jó hírt, megkapják a szent szellemet, és megkeresztelkednek (Csel 10:44–48).

9. Miért válik a javunkra, ha megtanulunk örömet találni a mélyebb tanítások tanulmányozásában?

⁹ Péterhez hasonlóan mi is tanulmányozzuk rendszeresen Isten Szavát. De ne elégedjünk meg a tejhez hasonló alaptanításokkal, hanem fejlesszünk ki vágyat a szilárd eledel, azaz a mélyebb tanítások iránt is. Ám ehhez időre és erőfeszítésre van szükség. Miért éri meg áldozatot hozni ezért? Egyrészt, olyan dolgokat tudhatunk meg Jehováról, amelyek elmélyítik a szeretetünket és a tiszteletünket iránta. Másrészt, még inkább fogunk vágyni arra, hogy beszéljünk másoknak égi Atyánk nagyszerű tulajdonságairól (Róma 11:33; Jel 4:11). Egy másik fontos tanulságot is levonhatunk Péter példájából. Ha kiigazításra kerül az, ahogyan egy bibliai tanítást értünk, készségesen fogadjuk el, és tartsunk lépést vele. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Jehova továbbra is vezetni tudjon minket, és hasznos eszközök legyünk a kezében.

FOLYAMATOSAN DOLGOZZ AZ ÚJ EGYÉNISÉGEN, MINT PÁL!

10. A Kolosszé 3:8–10 szerint mit kell tennünk, hogy örömet szerezzünk Jehovának?

¹⁰ Ha szeretnénk, hogy Jehova vezessen minket, olyan tulajdonságokat kell kifejlesztenünk, amelyek örömet szereznek neki. Pál apostol ezt úgy fogalmazta meg, hogy le kell vennünk a régi egyéniséget, és fel kell vennünk az újat. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:8–10.) De ehhez időre és erőfeszítésre van szükség. Ezt Pál példája is jól bizonyítja. Ő már fiatal korától arra törekedett, hogy Istennek tetszően éljen (Gal 1:14; Flp 3:4, 5). De nem értette pontosan Isten szándékát, és nem ismerte az igazságot Jézusról. Ráadásul még büszke is volt, ezért a viselkedése egyáltalán nem tetszett Jehovának. Valójában egy „arcátlan ember” lett belőle (1Tim 1:13).

11. Milyen rossz jellemvonással küzdött Pál? Fejtsd ki!

¹¹ Mielőtt Pál keresztény lett, nagyon indulatos ember volt. A Cselekedetek könyve beszámol róla, hogy annyira „dühös volt az Úr tanítványaira, [hogy] azzal fenyegette őket, hogy mindannyiukat megöli” (Csel 9:1). Ezért a kereszténnyé válása után kétségkívül keményen dolgozott azon, hogy meg tudjon változni (Ef 4:22, 31). Ám még így is előfordult, hogy nem sikerült uralkodnia magán. Például egyszer nem értett egyet valamiben Barnabással, és ez „heves haragkitöréshez vezetett” (Csel 15:37–39). De nem adta fel. „Megöklözte a testét”, vagyis kitartóan küzdött a rossz jellemvonásai ellen, hogy olyan emberré váljon, aki örömet szerez Jehovának (1Kor 9:27).

12. Mi segített Pálnak küzdeni a rossz tulajdonságai ellen?

¹² Pál azért tudott változtatni az egyéniségén, mert alázatos volt, és nem a saját erejére támaszkodott (Flp 4:13). Péterhez hasonlóan tudta, hogy „rá van utalva az Istentől kapott erőre” (1Pét 4:11). Ennek ellenére előfordult, hogy hibázott, és ez nagyon elkeserítette. Ilyenkor elgondolkodott azon, hogy mennyi mindent tett érte Jehova. Az iránta érzett hála pedig arra ösztönözte, hogy ne adja fel a harcot, hanem továbbra is igyekezzen felvenni az új egyéniséget (Róma 7:21–25).

13. Hogyan követhetjük Pál példáját?

¹³ Bármilyen régóta szolgáljuk is Jehovát, Pálhoz hasonlóan folyamatosan törekednünk kell rá, hogy levegyük a régi egyéniséget, és felvegyük az újat. De időnként így is előfordulhat, hogy felszínre tör a régi egyéniségünk valamelyik vonása, például kijövünk a sodrunkból, vagy nyersen beszélünk valakivel. Ha ez történik, ne gondoljuk, hogy reménytelen esetek vagyunk. Inkább továbbra is dolgozzunk keményen azon, hogy változtatni tudjunk a gondolkodásunkon és a viselkedésünkön (Róma 12:1, 2; Ef 4:24). De közben fontos szem előtt tartanunk valamit: Míg egy szó szerinti ruhát átalakíthatunk, hogy jó legyen ránk, addig az új egyéniséggel ezt nem tehetjük meg. Nekünk kell igazodnunk ahhoz, amit Jehova elvár tőlünk, és nem fordítva.

MARADJ JEHOVA REJTEKÉBEN, MINT DÁVID!

14–15. Hogyan óvja meg Jehova a szolgáit? (Zsoltárok 27:5) (Lásd a képet is.)

¹⁴ Ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, Jehova védelmére is szükségünk van. Hogyan óv meg bennünket, és mit kell tennünk ahhoz, hogy a védelmét élvezzük?

¹⁵ Dávid király biztos volt benne, hogy Jehova megóvja őt a nehézségek idején. (Olvassátok fel: Zsoltárok 27:5.) Jehova napjainkban is megvédi a szolgáit attól, hogy bárki vagy bármi maradandó kárt okozzon a hitükben. Hogyan teszi ezt? Azt ígéri, hogy egyetlen ellenünk készült fegyver sem lesz sikeres (Zsolt 34:7; Ézs 54:17). Bármilyen erősnek tűnjön is Sátán, a démonai és azok, akik üldöznek minket, Jehova sokkal hatalmasabb náluk. Ezért még ha el is vennék az életünket, Jehova fel tud támasztani bennünket (1Kor 15:55–57; Jel 21:3, 4). Azonban nem csak kívülről leselkednek ránk veszélyek. Előfordulhat, hogy a nyomasztó érzéseink és az aggodalmaink miatt úgy érezzük, már nincs erőnk tovább szolgálni Jehovát. De szerető Atyánk ilyenkor segít nekünk, hogy meg tudjunk birkózni ezekkel az érzésekkel (Péld 12:25; Máté 6:27–29). A hittársainkat és a véneket is felhasználja arra, hogy támogasson minket, és megerősítse a hitünket (Ézs 32:1, 2). Az összejöveteleken pedig rendszeresen emlékeztetve vagyunk rá, hogy hogyan maradhatunk Jehova rejtekében (Héb 10:24, 25).

16. Hogyan védte meg Jehova Dávidot?

¹⁶ Amikor Dávid engedelmeskedett Jehovának, az megvédte attól, hogy rossz döntéseket hozzon. (Vesd össze: Példabeszédek 5:1, 2.) Viszont amikor nem engedelmeskedett neki, Jehova nem óvta meg őt a helytelen tettei következményeitől (2Sám 12:9, 10). És mi volt a helyzet, amikor Dávidnak nem a saját hibájából, hanem mások miatt kellett szenvednie? Hogyan védelmezte ilyenkor Jehova? Dávid kiöntötte neki a szívét, Jehova pedig eloszlatta a nyugtalanító gondolatait. Biztosította arról, hogy nagyon szereti őt, és törődik vele (Zsolt 23:1–6).

17. Hogyan utánozhatjuk Dávidot?

¹⁷ Dávidhoz hasonlóan keressük mi is Jehova vezetését, amikor döntéseket hozunk. Ne feledjük, hogy ha nem engedelmeskedünk Jehovának, ő nem fog megóvni minket a rossz döntéseink következményeitől. De még akkor is előfordulhat, hogy nehézségeket élünk át, ha engedelmeskedünk Jehovának (Gal 6:7, 8). Ilyenkor bátran mondjuk el neki, hogy mit érzünk, bízva abban, hogy ő megőrzi a szívünket és a gondolkodóképességünket (Flp 4:6, 7).

TOVÁBBRA IS ENGEDD, HOGY JEHOVA VEZESSEN!

18. Hogyan gondolkodik ma a legtöbb ember, és mit kell tennünk, ha azt szeretnénk, hogy minket Jehova vezessen? (Lásd a képeket is.)

¹⁸ A 2026-os éviszövegünk így hangzik: „Boldogok, akik tudják, hogy szükségük van Istenre”. Erre az emlékeztetőre ma különösen nagy szükségünk van. Miért mondhatjuk ezt? Napjainkban sok ember úgy érzi, hogy nincs szüksége Isten vezetésére. Mások ugyan hisznek benne, de úgy imádják őt, ahogy nekik tetszik. Sokan pedig az emberi filozófiákat követik. Ne engedjük, hogy a gondolkodásuk hatással legyen ránk. Mi segíthet ebben? Az, ha rendszeresen fogyasztunk szellemi táplálékot, igyekszünk felvenni az új egyéniséget, és Jehova rejtekében maradunk.