Felismerted volna a Messiást?
JÉZUS KRISZTUS három és fél évet töltött azzal, hogy Isten Szavát prédikálta az izraeliták között. De amikor földi szolgálata a végéhez érkezett, kortársainak többsége nem fogadta el őt Messiásként, vagyis Isten megígért „Felkentjeként”. Vajon miért?
A Biblia több okot is segít megállapítanunk, amiért az első századi zsidók nem ismerték el Jézust Messiásként. Ezen okok közül három sokakat visszatart attól, hogy elismerjék Jézus jelenlegi állását mint uralkodó messiási Királyét.
„Jelt akarnánk látni”
Az egyik ok, amiért az első századi zsidók nem ismerték fel a Messiást, az volt, hogy nem fogadták el a messiási mivoltára mutató szentírási jeleket. Azok az emberek, akik Jézust hallgatták, időnként megkövetelték, hogy tegyen valamilyen jelet annak bizonyítására, hogy Istentől jött. A Máté 12:38 például arról számol be, hogy néhány írástudó és farizeus ezt mondta: „Mester, jelt akarnánk látni te tőled.” Vajon Jézus addig nem tett nekik jeleket? De, természetesen tett.
Az idő tájt Jézus már számtalan csodát hajtott végre. Borrá változtatta a vizet, meggyógyított egy haldokló fiút, Péter beteg anyósát is meggyógyította, megtisztított egy leprás férfit, egy bénát képessé tett arra, hogy járjon, helyreállította egy olyan férfi egészségét, aki már 38 éve beteg volt, rendbe hozta egy férfi elszáradt kezét, sok embert szabadított meg fájdalmas betegségétől, meggyógyította egy katonatiszt rabszolgáját, visszahozta egy özvegy fiát a halálból, és meggyógyított egy férfit, aki vak és néma is volt. Ezek a csodák Kánában, Kapernaumban, Jeruzsálemben és Nainban történtek. Ráadásul az ilyen csodák híre elterjedt egész Júdeában és a környéken is (János 2:1–12; 4:46–54; Máté 8:14–17; 8:1–4; 9:1–8; János 5:1–9; Máté 12:9–14; Márk 3:7–12; Lukács 7:1–10; 7:11–17; Máté 12:22).
Nyilvánvaló, hogy nem volt hiány azokból a jelekből, amelyek bizonyították, hogy Jézus a Messiás. Annak ellenére, hogy oly sok jelet tett az emberek előtt, mégsem vetették belé hitüket. Akik látták annak bizonyítékát, hogy Jézust Isten küldte, de nem ismerték el őt a Messiásként, szellemileg vakok voltak. Szívük kemény volt, és az igazsággal szemben érzéketlen (János 12:37–41).
Mi a helyzet napjainkban? Néhányan kijelentik: „Csak azt hiszem el, amit a saját szememmel látok.” De valóban bölcs eljárás ez? A bibliai prófécia azt jelzi, hogy Jézust már trónra emelték mint a messiási Királyság égi Királyát. Mivel ő láthatatlan, ahhoz, hogy uralkodását észleljük, egy olyan jel segítségére van szükségünk, amely a dolgok ezen gonosz rendszere utolsó napjainak a kezdetét jelzi. Felismered a jelet? (Máté 24:3).
A Biblia szerint Krisztus mint messiási Király uralkodásának a kezdetét példátlan méretű hadviselés, földrengések, élelmiszerhiányok és járványok jelzik. Az „utolsó napokban” az emberi kapcsolatokat az önzés, a kapzsiság és az önuralom hiánya jellemzi majd (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:6, 7; Lukács 21:10, 11). Az utolsó napoknak — a kronológiai bizonyítékon kívüli — több mint 20 különböző jellemvonása is hajszálpontosan megjelöli a Messiás uralmának 1914-re eső kezdetét. (Lásd: Az Őrtorony, 1993. március 1., 5. oldal.)
„Pénzszeretők”
Az anyagiasság volt a másik oka annak, hogy a zsidók nem fogadták el Jézust a Messiásként. Sokakat az tartott vissza Jézus követésétől, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítottak a vagyonnak. A farizeusokat például „pénzszeretőkként” ismerték (Lukács 16:14). Vizsgáljuk meg egy gazdag, ifjú elöljáró esetét, aki odament Jézushoz, és megkérdezte tőle, hogyan nyerheti el az örök életet. „[Szüntelenül, NW] tartsd meg a parancsolatokat” — hangzott Jézus válasza. „Mindezeket megtartottam . . ., mi fogyatkozás van még bennem?” — kérdezte az ifjú, aki szemmel láthatólag érezte, hogy többre van szükség bizonyos törvények betartásánál. Jézus ezt mondta neki: „add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.” A Messiás tanítványának lenni — micsoda lehetőség! Az elöljáró azonban szomorúan elment. Vajon miért? Mert a földi kincs fontosabb volt számára az égi kincsnél (Máté 19:16–22).
A helyzet azóta sem változott. A messiási Király igazi követőjének lenni azt jelenti, hogy a szellemi érdekeket minden más dolog elé helyezzük — a földi javakat is beleértve. Ez bárkinek erőpróbát jelent, akinek anyagias a szemléletmódja. Az egyik keleti országban például egy misszionárius házaspár a Bibliáról beszélgetett egy asszonnyal. Mivel azt hitték, szeretne több mindent megtudni Jehova Istenről és a Fiáról, Jézus Krisztusról, a házaspár felkínálta neki Az Őrtoronyt és az Ébredjetek!-et. Hogyan reagált erre az asszony? „Ezek a folyóiratok segítenek majd abban, hogy több pénzt keressek?” — kérdezte. Az asszonyt jobban érdekelték az anyagi dolgok, mint a szellemiek.
Ugyanez a házaspár egy fiatalemberrel is tanulmányozta a Bibliát, aki kezdett részt venni a Királyság-teremben tartandó összejöveteleken. „Csak vesztegeted az idődet — mondták a szülei. — Jobban tennéd, ha szereznél egy másodállást estére, és több pénzt keresnél.” Milyen szomorú, amikor a szülők arra buzdítják gyermekeiket, hogy az anyagi dolgokat a messiási Királyról való ismeretszerzés elé tegyék! „Összes vagyonáért sem vehet az uralkodó tízezer évnyi életet” — tartja egy kínai közmondás.
Sokan felismerik, hogy ha ismeretet szereznek a messiási Királyról, és követik is őt, ez nem enged teret a pénz szeretetének. Jehova egyik Tanúja, akinek korábban jól jövedelmező, saját üzleti vállalkozása volt, ezt mondta: „Ha sok pénzed van, az nagyon kellemes, de nem szükséges. Nem a pénz teszi boldoggá az embert.” Ő ma már a Bétel-család tagja a Watch Tower Society egyik európai fiókhivatalában.
„A zsidóktól való félelem”
Az emberektől való félelem egy további oka annak, amiért a zsidók nem fogadták el Jézust a Messiásként. Ha nyilvánosan elismerik Jézus messiási mivoltát, ez azt jelentette volna, hogy veszélynek teszik ki a hírnevüket. Egyeseknek ez túl nagy ár volt. Figyeljük meg Nikodémust, a Szanhedrinnek nevezett zsidó legfelsőbb bíróság egyik tagját. Mivel nagy hatással voltak rá Jézus tanításai, és a jelek, amelyeket tett, bevallotta: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” Nikodémus mégis az éj leple alatt látogatta meg Jézust, valószínűleg azért, hogy elkerülje, hogy más zsidók felismerjék (János 3:1, 2).
Sokak számára, akik hallották Jézust beszélni, fontosabb volt az emberek helyeslése, mint Istené (János 5:44). Amikor Jézus i. sz. 32-ben Jeruzsálemben volt a sátoros ünnepen, „sokat suttogtak róla a sokaságban”. „A zsidóktól való félelem miatt” viszont senki sem beszélt nyíltan Jézusról (János 7:10–13, Újfordítású revideált Biblia). Még annak a férfinak a szülei sem voltak hajlandók elismerni, hogy a csoda Isten képviselőjétől származott, akinek Jézus megszüntette a vakságát. „A zsidóktól való félelem” bennük is megvolt (János 9:13–23).
Napjainkban néhányan tisztában vannak azzal, hogy Jézus mint messiási Király már uralkodik az égben, de félnek ezt nyíltan elismerni. Számukra túl nagy árat jelent elveszíteni a tekintélyüket mások előtt. Németországban például Jehova egyik Tanúja Biblián alapuló beszélgetést folytatott egy férfival, aki bevallotta: „Amit maguk Tanúk a Bibliáról prédikálnak, az igaz. De ha én ma Tanú lennék, holnapra mindenki tudna róla. Mit gondolnának rólam a munkahelyen, a szomszédságban és abban a klubban, ahová a családom és én is tartozom? Ezt nem tudnám elviselni.”
Mi váltja ki az emberektől való félelmet? A büszkeség, a családon belüli és barátok közötti népszerűség szeretete, az attól való rettegés, hogy valaki a nevetség tárgyává válik és megalázzák, vagy a többségtől való különbözőség miatti szorongás. Az efféle érzések különösen azok számára bizonyulhatnak megpróbáltatásnak, akik elkezdik tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Egy fiatal nő például fellelkesült, amint a Paradicsomról tanult, melyet a messiási Királyság fog megalapítani itt a földön, Jézus Krisztus uralkodása alatt. De lelkes híve volt a diszkónak, és az emberektől való félelem gátolta abban, hogy beszéljen másoknak erről a reménységről. Végül is összeszedte a bátorságát, hogy szabadon beszéljen a Bibliáról. Diszkós barátai kitaszították maguk közül, de férje és a szülei érdeklődést mutattak. A hölgy és az édesanyja végül megkeresztelkedett, édesapja és férje pedig elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Micsoda jutalommal jár leküzdeni az emberektől való félelmet!
Valóban felismered a Messiást?
Amikor Jézus meghalt a kínoszlopon, néhány tanítványa is jelen volt. Ők felismerték benne a megjövendölt Messiást. Zsidó elöljárók is jelen voltak, akik mondhatni még mindig jelet követeltek. „Tartsa meg magát, ha ő a Krisztus [vagyis a Messiás], az Istennek ama választottja” (Lukács 23:35). Soha nem szűnnek már meg jelet kérni? Jézus több tucatnyi csodát hajtott végre. Ráadásul a születése, a szolgálata, az ellene indított per, a kivégzése és a feltámadása számos, a Héber Iratokban szereplő próféciát teljesített be. (Lásd „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” című könyv 343—344. oldalát; megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.)
A járókelők is szidalmazták Jézust, miután elutasították messiási mivoltának a bizonyítékát (Máté 27:39, 40). A katonák — anyagias módon — szétosztották maguk között Jézus ruháit, köntösére pedig sorsot vetettek (János 19:23, 24). Az emberektől való félelem is szerepet játszott néhány esetben. Figyeljük meg például arimateai Józsefet, a Szanhedrin egyik tagját. Ő „Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt”. A Messiás halála után József és Nikodémus gondoskodtak Jézus testéről. József tehát leküzdötte az emberektől való félelmét (János 19:38–40).
Ha az első században éltél volna, felismerted volna Jézusban a Messiást? Ez megkövetelte volna, hogy elfogadd a szentírási bizonyítékot, elutasítsd az anyagias gondolkodásmódot, és ellenállj az emberektől való félelemnek. Ezekben az utolsó napokban mindegyikünknek fel kellene tennie magának a kérdést: „Felismerem már Jézusban az égi messiási Királyt?” Ő nemsokára átveszi a földi ügyek irányítását. Amikor ez bekövetkezik, vajon azok között leszel, akik valóban felismerték Jézusban a megígért Messiást?
[Képek a 28. oldalon]
Soha ne fordíts hátat annak a bizonyítéknak, hogy Jézus a messiási Király
[Kép a 31. oldalon]
A Messiásról való ismeretszerzés gyakran azt jelenti, hogy le kell győznünk az attól való félelmet, hogy mit szólnak mások