Megerősítették a vallásszabadságot Japánban

AZOK a fiatal diákok, akik Jehova Tanúi, már évek óta egy dilemmával néznek szembe Japánban: a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretüket vagy egy olyan iskolai tantervet kövessenek, amely sérti a lelkiismeretüket? Miért ez a dilemma? Azért, mert iskoláikban a távol-keleti harcművészeteket oktató kiképzések részét képezik a testnevelés tantárgynak. A fiatal Tanúk úgy érezték, hogy az efféle kiképzések nincsenek összhangban az olyan bibliai alapelvekkel, mint amilyen az Ésaiás 2. fejezetének 4. versében található alapelv is. Ez így hangzik: „csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”

Mivel nem akarnak harci gyakorlatokat tanulni, amelyek magukban foglalják, hogy kárt tegyenek egy másik személyben, a fiatal, keresztény Tanúk elmagyarázták tanáraiknak, hogy lelkiismereti okok miatt nem vehetnek részt a harcművészetekben. Miután megpróbálta meggyőzni ezeket a diákokat, hogy fogadják el az iskolai tantervet, sok megértő tanár végül beleegyezett, hogy tiszteletben tartsa a diákok lelkiismeretét, és alternatív tevékenységekről gondoskodjon.

Néhány tanár ennek ellenére indulatossá vált, néhány iskola pedig megtagadta, hogy a fiatal Tanúk beszámítható pontszámokat kapjanak testnevelésből. 1993-ban legalább kilenc Tanútól tagadták meg, hogy felsőbb osztályokba léphessen, és mivel nem vettek részt a harcművészetekben, vagy kizárták, vagy arra kényszerítették őket, hogy hagyják abba az iskolát.

Nyilvánvalóan itt volt az ideje, hogy megvédjék a fiatal keresztényeknek azt a jogát, hogy oktatásban részesüljenek, anélkül hogy meg kellene alkudniuk saját lelkiismeretükkel. Öt diák, akitől megtagadták, hogy a Kobe Városi Ipari-Műszaki Főiskola (röviden Kobe Tech) második osztályába lépjen, úgy döntött, hogy bírósági eljáráshoz folyamodik.

Mi volt a szóban forgó ügy?

Amikor ez az öt tanuló 1990 tavaszán beiratkozott a Kobe Tech-re, elmagyarázták tanáraiknak, hogy a Biblián alapuló nézeteik miatt nem vehetnek részt a kendókiképzésben (japán botvívás). A testnevelőkből álló tanári kar heves ellenállást tanúsított, és minden olyan alternatív módtól megfosztotta őket, amivel beszámítható pontszámot szerezhettek volna testnevelésből. Végül is a diákok megbuktak testnevelésből, és ezért meg kellett ismételniük az első osztályt (a főiskola első évfolyamát). Amikor 1991 áprilisában pert indítottak a kobei kerületi bíróságon, kijelentették, hogy az iskola eljárásmódja megsértette az alkotmányban biztosított vallásszabadságot.a

Az iskola azt állította, hogy alternatív tevékenységekről gondoskodni annyi volna, mint részrehajlást mutatni egy bizonyos vallás iránt, és ez ütközne a közoktatás semlegességével. Ezenkívül azt is állították, hogy sem létesítmény, sem munkaerő nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy alternatív testnevelési programról gondoskodjanak.

A kerületi bíróság döntése felkavarja azokat, akik értesülnek róla

Mialatt az ügyet tárgyalták, az öt diák közül kettő megint nem kapta meg az elégséges osztályzatot testnevelésből, míg a többi hármat éppen hogy átengedték, és így a következő osztályba léptek. Az iskolai szabályzat kimondja, hogy ki lehet zárni azokat a tanulókat, akiknek a tanulmányi eredményük gyenge, és akik két egymást követő évben is osztályt ismételnek. Ezt tekintetbe véve a két tanuló közül az egyik úgy döntött, hogy abbahagyja az iskolát, mielőtt kizárnák, a másik, Kobajasi Kunihito viszont nem volt hajlandó abbahagyni. Ezért kizárták. Érdekes módon, Kunihito átlaga az összes tantárgyra számítva 90,2 pont volt a 100-ból, és ez a testnevelést is tartalmazza, amelyből 48 ponttal meg is bukott. Negyvenkét tanuló közül ő volt az osztályelső.

A kobei kerületi bíróság 1993. február 22-én a Kobe Tech javára döntött, és kijelentette: „Az iskola intézkedései nem sértették meg az alkotmányt”, bár a bíróság beismerte: „tagadhatatlan, hogy az iskola azon követelése, hogy a tanulók vegyenek részt a kendókiképzésben, némileg korlátozta a felperesek vallásszabadságát.”

Ahhoz hasonlóan, ahogyan Pál apostol járt el az első században, a felperesek elhatározták, hogy magasabb szintű jogi hatóságokhoz nyújtanak be fellebbezést (Cselekedetek 25:11, 12). Az ügy az oszakai másodfokú bíróság elé került.

A felperesek önzetlen magatartása

Egy kiváló tudós, Simomura Tecuo, a Cukubai Egyetem professzora beleegyezett abba, hogy szakvéleményt előterjesztő tanúként tegyen vallomást az oszakai másodfokú bíróságon. Oktatási és jogi szakértőként kihangsúlyozta, hogy mennyire kíméletlenek voltak az iskola intézkedései a diákokkal. Kobajasi Kunihito is kifejezte érzéseit a bíróságon, őszinte hozzáállása pedig megindította mindazok szívét, akik a tárgyalóteremben voltak. Továbbá, 1994. február 22-én a kobei ügyvédi kamara azzal a kijelentéssel, hogy az iskola intézkedései megsértették Kunihito imádati szabadságát és az oktatáshoz való jogát, azt javasolta, hogy az iskola fogadja vissza a fiút.

Ahogy közeledett az idő ahhoz, hogy kihirdessék az ítéletet az oszakai másodfokú bíróságon, minden fiatal keresztény, aki érintve volt, égett a vágytól, hogy végig részt vehessen a küzdelemben. Úgy érezték, hogy fiatal Tanúk ezrei érdekében vívnak jogi harcot, akik az iskolákban ugyanezzel a vitás kérdéssel kerülnek szembe egész Japánban. De mivel őket nem zárták ki az iskolából, nagyon valószínű volt, hogy a bíróság elutasítja majd a keresetüket. Azt is megérthették, hogy ha visszavonják a kérelmet, az iskolának Kunihito kizárásában megnyilvánuló ésszerűtlensége még inkább kidomborodik. Így Kunihito kivételével mindegyik diák elhatározta, hogy elejti az ügyet.

Simada Reiszuke, az oszakai másodfokú bíróság elnöke olyan ítéletet hirdetett ki 1994. december 22-én, amely semmisnek nyilvánította a kobei kerületi bíróság döntését. A bíróság úgy találta, hogy Kunihito őszinte indítékból tagadta meg a kendókiképzésben való részvételt, és hogy méltánytalanul nagy veszteség érte a vallásos meggyőződésén alapuló tette miatt. A bíróság elnöke, Simada kijelentette, hogy az iskolának gondoskodnia kellett volna alternatív tevékenységekről. Ez a kiváló döntés kedvező reagálásra indította azok szívét, akik törődtek az emberi jogokkal. Az iskola viszont Japán Legfelsőbb Bíróságához fellebbezett az üggyel, és ezzel még több mint egy évre megvonták az oktatást Kunihitótól.

A legfelsőbb bíróság elé

A Kobe-sinbun egyik vezércikke később kijelentette: „Ekkor [az oszakai másodfokú bíróság döntését követően] a Kobe Városi Iskolatanácsnak és magának az iskolának is vissza kellett volna fogadnia Kobajasi urat . . . Szükségtelen, ellenkező magatartásuk megfosztott egy embert ifjúságának egyik fontos időszakától.” A Kobe Tech mégis hajthatatlan álláspontra helyezkedett az ügyben. Ennek eredményeképpen az eset országszerte az újsághírek témája lett. Az ország minden pontján felfigyeltek rá a tanárok és az iskolai hatóságok, s a legfelsőbb bíróság döntése az országban egy határozottabb, törvényes precedenst teremt majd az ehhez hasonló, jövőbeli ügyekhez.

Körülbelül egy héttel azután, hogy az iskola a legfelsőbb bírósághoz fellebbezett az üggyel, 1995. január 17-én a kobei földrengés sújtotta Asija városát, ahol Kunihito és a családja lakott. Azon a reggelen, körülbelül fél hatkor, pár perccel azelőtt, hogy földrengés rázta meg a területet, Kunihito elindult otthonról, hogy elvégezze részidős munkáját. A Hansin autópálya alatt lévő úton kerékpározott, és amikor a rengés bekövetkezett, éppen az összeomló rész felé közeledett. Azonnal hazatért, és a házuk földszintjét teljesen összeomolva találta. Kunihito megértette, hogy könnyen életét veszthette volna a rengés folytán, és köszönetet mondott Jehovának, amiért lehetővé tette, hogy túlélje. Ha meghalt volna, a kendóügy valószínűleg a legfelsőbb bíróság döntése nélkül ért volna véget.

Japán legfelsőbb bírósága rendszerint csak az írásban benyújtott fellebbezést vizsgálja meg, és elbírálja, hogy helyes volt-e az alsóbb szintű bíróságok döntése vagy sem. Tárgyalásokra sem kerül sor, hacsak nincs komoly oka annak, hogy semmisnek nyilvánítsák az alsóbb szintű bíróság döntését. A bíróság nem közli az érintett felekkel, mikor hoz döntést. Kunihitót ezért meglepte, amikor 1996. március 8-án reggel közölték vele, hogy aznap reggel ki is hirdetik az ítéletet. Legnagyobb örömére megtudta, hogy a legfelsőbb bíróság megerősítette az oszakai másodfokú bíróság döntését.

A négy bíró, Kavai Sinicsi elnöklésével azt az egybehangzó döntést hozta, hogy „a kérdéses intézkedéseket úgy kell tekintenünk, mint amelyek egyáltalán nem feleltek meg a közösség által elfogadott normáknak, túlmentek a szabad megítélésre bízott jogok hatáskörén, ennélfogva jogtalanok”. A bíróság méltányolta azt az őszinteséget, ahogyan Kunihito megtagadta a kendókiképzésben való részvételt, és kijelentette: „Az ok, amiért a fellebbezés alperese elutasította a kendókiképzésben való részvételt, komoly volt, és pontosan a hite lényegével állt szoros kapcsolatban.” A legfelsőbb bíróság megítélése szerint az iskola gondoskodhatott volna alternatív módokról, és gondoskodnia is kellett volna róluk, hogy így a fellebbezés alperesének vallásos meggyőződését tiszteletben lehessen tartani.

Hosszú távú kihatás

Ez a döntés kétségkívül egy kiváló precedenst teremtett az imádati szabadság javára az iskolákban. A The Japan Times kijelenti: „Ez volt az első döntés a legfelsőbb bíróság részéről az oktatás és a vallásszabadság vitakérdésében.” Másfelől a döntés nem vette le azt a felelősséget az egyes fiatal diákok válláról, hogy saját maguk foglaljanak állást a lelkiismeretük alapján, amikor hitpróbákkal néznek szembe.

Ucsino Maszajuki, a Cukubai Egyetem professzora megjegyezte, hogy az egyike azoknak a tényezőknek, amelyek arra indították a bírókat, hogy Kunihitót segítsék győzelemre, az volt, hogy a fiú „egy őszinte diák, akinek kiemelkedőek a főiskolai eredményei”. A Biblia ezt a tanácsot adja azoknak a keresztényeknek, akik hitpróbákkal néznek szembe: „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (1Péter 2:12). A hűséges, fiatal keresztények azáltal mutathatják ki, hogy Biblián alapuló magatartásuk megérdemli az emberek tiszteletét, ha az életük minden területén összhangban élnek a Biblia irányadó mértékeivel.

A legfelsőbb bíróság döntése után Kobajasi Kunihitót visszavették a Kobe Tech-re. Azok a diákok, akik Kunihitóval együtt kezdték az iskolát, többségükben már végeztek. Kunihito most olyan diákokkal tanul, akik öt évvel fiatalabbak nála. Sok világi ember szemében tűnhet úgy, hogy elfecsérelt öt értékes évet az ifjúságából. Ámde Jehova Isten szemében értékes Kunihito feddhetetlensége, és az áldozat, amelyet hozott, semmi esetre sem volt hiábavaló.

[Lábjegyzet]

[Képek a 20. oldalon]

Balra: Kunihito otthona a földrengés után

Lent: Kunihito ma