Vigasz a négyéves háború idején
A VOLT Jugoszlávia területén dúló négyéves háború idején sok ember nehézséget és súlyos ínséget szenvedett el. Köztük volt több száz Jehova Tanúja is, aki hűségesen imádta továbbra is a „minden vígasztalásnak Istenét” (2Korinthus 1:3).
Szarajevóban az emberek még amiatt is szenvedtek, hogy egy olyan nagyvárosban éltek, amely ostrom alatt volt mindvégig a háború idején. Szűkében voltak az áramnak, víznek, tűzifának és élelemnek. Hogyan működött Jehova Tanúi Szarajevói Gyülekezete ilyen rendkívüli körülmények között? Szomszédos országokban élő keresztények az életüket kockáztatták, hogy nagy mennyiségben vigyenek nekik segélyszállítmányokat. (Lásd: Az Őrtorony, 1994. november 1., 23—27. oldal.) A Szarajevóban élő testvérek ezenkívül megosztották egymás között, amijük volt, s a fő hangsúlyt arra fektették, hogy a szellemi dolgokat osszák meg egymással. Az ostrom idején ebből a városból egy keresztény felvigyázó a következőkről számolt be:
„Nagyon nagyra értékeljük az összejöveteleinket. Feleségemmel és még 30 személlyel együtt 15 kilométert gyalogolunk minden egyes alkalommal az összejövetelekre oda is, vissza is. Volt, amikor bejelentették, hogy vizet fognak osztani abban az időben, amikor mi az összejöveteleket tartjuk. Mit tettek a testvéreink? Vajon otthon maradtak, vagy elmentek az összejövetelekre? Testvéreink inkább elmentek az összejövetelekre. A testvérek mindig segítik egymást; bármijük van, megosztják. A gyülekezetben az egyik testvérnő a város külterületén él, közel az erdőhöz, ezért egy kicsit könnyebben tud tűzifához jutni. Ezenkívül egy péknél dolgozik, és fizetségként lisztet kap. Amikor csak lehetséges, egy nagy kenyeret süt, és elhozza az összejövetelre. Az összejövetel után, mikor már megyünk el, mindenkinek ad egy darabot.
Nagyon fontos, hogy egyetlen testvérünk sem érezte még magát elhagyatottan. Egyikünk sem tudja, kinek lesz legközelebb segítségre szüksége egy kellemetlen helyzetben. Amikor jegesek voltak az utak, és az egyik testvérnő beteg volt, fiatal, erős testvérek egy szánkón húzták el az összejövetelekre.
Mindannyian részt veszünk a prédikálómunkában, és Jehova megáldotta az erőfeszítéseinket. Látta, milyen szörnyű a helyzetünk Boszniában, de növekedéssel áldott meg minket — olyan növekedéssel, amilyen nem volt a háború előtt.”
A volt Jugoszlávia más, háború sújtotta területein Jehova Tanúi ehhez hasonlóan örömmel tapasztalják a növekedést, a nagy nehézségek ellenére. Jehova Tanúi horvátországi hivatalából a következő beszámoló érkezett a Tanúk egy csoportjáról: „A Velika Kladušában élő testvéreknek különösen nehéz időszakot kellett átélniük. A várost többször is megtámadták. A testvéreknek el kellett magyarázniuk a horvátoknak, a szerbeknek és különböző muszlim seregeknek, hogy miért őrzik meg semlegességüket. Bizony sokat kellett kiállniuk — bebörtönzést, verést, éhezést, életveszélyt. Ennek ellenére mindannyian hűségesek maradtak, és nagy kiváltságként láthatják, amint Jehova megáldja tevékenységüket.”
E nehézségek ellenére Jehova Tanúi száma Velika Kladušában és a szomszédos Bihácsban továbbra is növekszik, amint lelkesen megosztják Isten vigasztaló üzenetét embertársaikkal. Ezen a két helyen mindössze 26 Királyság-hírnök 39 bibliatanulmányozást vezet!