„Dávid háza” — Tény vagy a képzelet szüleménye?

DÁVID — a fiatal pásztorlegény, aki később zenész, költő, harcos, próféta és király is lett — rendkívüli kiválóságával tűnik ki a Bibliában. A nevét 1138-szor említik meg; a „Dávid háza” kifejezést pedig — amely gyakran Dávid uralkodóházára utal — 25-ször használják (1Sámuel 20:16). Vajon csak a képzelet szüleménye volt Dávid király és az uralkodóháza? Mit tár fel az archeológia? Tel Dannál (Észak-Galilea), egy régészeti ásatáson zajló, új, figyelemre méltó feltárás a beszámolók szerint alátámasztja Dávidnak és uralkodóházának történelmi hitelességét.

Egy régészekből álló csoport, Avraham Biran professzor vezetésével 1993 nyarán megtisztított egy területet az ókori Dán külső kapuján kívül. Feltártak egy kikövezett közteret. Könnyen el lehetett mozdítani egy fekete bazaltkövet, ami kiállt a földből. Mikor a követ a délutáni napfény felé fordították, a rajta lévő betűk életre keltek. „Óh, Istenem, egy feliratot találtunk!” — kiáltott fel Biran professzor.

Biran professzor és munkatársa, Joseph Naveh, a jeruzsálemi héber egyetem professzora azonnal írt egy tudományos jelentést a feliratról. Erre a jelentésre alapozva a Biblical Archaeology Review című folyóirat (1994. április—május) egyik cikkében ez olvasható: „Nem mindennapi, hogy egy régészeti lelet a New York Times címoldalára kerül (a Time magazinról nem is beszélve). Tavaly nyáron azonban ez történt egy feltárás esetében, amelyet Tel Dannál, egy szépséges, észak-galileai dombocskánál végeztek, a Hermon hegy lábánál, a Jordán folyó felső folyásának egyik forrása mellett.

Avraham Biran és régészekből álló csoportja egy figyelemre méltó feliratra bukkant az i. e. kilencedik századból, amely utal mind »Dávid házára«, mind »Izráel királyára«. Ez az első alkalom, hogy a Dávid nevet a Biblián kívül is megtalálták valamely ókori feliraton. Az még rendkívülibb, hogy a felirat nem egyszerűen egy bizonyos »Dávidra« utal, hanem Dávid házára, a nagy izraelita király uralkodóházára.

Az »Izráel királya« kifejezés gyakran megtalálható a Bibliában, főleg a Királyok könyvében. Ámde ez a lelet talán a legősibb, Biblián kívüli utalás Izráelre sémi írásmódban. Ha bizonyít valamit ez a felirat, akkor az az, hogy mind Izráel, mind Júda jelentős királyság volt abban az időben, ellentétben néhány, a Bibliát aláértékelő tudós kijelentéseivel.”

A kormeghatározás a betűk formájára, a kődarab mellett talált agyagedény vegyelemzésére és a felirat tartalmára támaszkodik. Mindhárom eljárás ugyanarra az időszakra mutat, az i. e. kilencedik századra, a valamivel több mint száz évvel Dávid király utáni időre. A tudósok úgy vélik, hogy a felirat egy győzelmi emlékmű része volt, amelyet Dánban emelt mind „Izráel királyának”, mind „Dávid háza [királyának]” egyik arám ellensége. Az arámok, akik a népszerű viharistent, Hadádot imádták, Izráeltől keletre éltek.

1994 nyarán ennek a sztélének két további darabját is megtalálták. Biran professzor így számol be róla: „Ezen a két kődarabon rajta van az arám Hadád isten neve, valamint egy, az izraeliták és az arámok között lezajlott ütközetre vonatkozó utalás.”

A legjelentősebb kődarab, amelyet 1993-ban tártak fel, 13, részben látható sort tartalmaz, amely óhéber írásmódban íródott. Abban az időben pontokat használtak arra, hogy a szövegben elkülönítsék egymástól a szavakat. A „Dávid háza” kifejezést mégis egy szóként írták, a „bjtdwd” betűkkel (latin betűkkel átírva); a „bjt” (’ház’), pont és ezután a „dwd” (’Dávid’) forma helyett. Érthető, hogy felmerült a „bjtdwd” értelmezésének kérdése.

A nyelvész szakember, Anson Rainey professzor kifejti: „Joseph Naveh és Avraham Biran nem szolgáltak részletes magyarázattal a feliratra, talán mert magától értetődőnek vették, hogy az olvasók tudni fogják: egy ilyen szerkezetben a szavak elkülönítése két alkotórész között gyakran elmarad, főleg, ha a szóösszetétel egy ismert tulajdonnév. »A Dávid háza« minden bizonnyal efféle politikai és földrajzi tulajdonnév volt az i. e. kilencedik század közepén.”

További régészeti bizonyíték

A felfedezés után a Mésa-feliratot tartalmazó sztélévela (amit Moábita-kőnek is neveznek) foglalkozó szakértő, André Lemaire professzor beszámolt róla, hogy a sztélé szintén utal „Dávid házára”. A Mésa-feliratnak, amelyet 1868-ban tártak fel, sok közös vonása van a Tel Dan-i oszloppal. Mindkettő keletkezési dátuma az i. e. kilencedik századra tehető, ugyanolyan anyagból vannak, a méretük is hasonló, és majdnem azonos sémi betűrendszerben íródtak.

Ami a Mésa-felirat egyik megrongálódott sorának újabb rekonstruálását illeti, Lemaire professzor ezt írta: „Közel két évvel a Tel Dan-i kődarab feltárása előtt arra a következtetésre jutottam, hogy a Mésa-felirat tartalmaz egy utalást »Dávid házára« . . . Az ok, amiért ezt a »Dávid házára« történő utalást ezelőtt még sohasem vettük figyelembe, nagyban annak a ténynek tulajdonítható, hogy a Mésa-feliratnak még sohasem volt egy igazi editio princepse [első kiadása]. Ez az, amit készítek, 125 évvel a Mésa-felirat feltárása után.”

Az ilyen régészeti információk azért érdekesek, mert egy angyal, továbbá maga Jézus, a tanítványai és az emberek általánosságban is bebizonyították, hogy Dávid valóságos történelmi személy (Máté 1:1; 12:3; 21:9; Lukács 1:32; Cselekedetek 2:29). A régészeti feltárások kétségkívül összhangban vannak azzal, hogy ő és az uralkodóháza, a „Dávid háza” tények és nem a képzelet szüleményei.

[Lábjegyzet]

[Kép a 31. oldalon]

A Tel Dan-i kődarab,* amelyet 1993-ban tártak fel Dan városában, Észak-Galileában

* A rajz egy, az Israel Exploration Journalban megjelent fotó alapján készült.