Kedvező a légkör a növekedéshez Egyenlítői-Guineában

A BUJA növényzet az első hatás, amely az utazót éri, amikor a repülőgépe Egyenlítői-Guinea nemzetközi repülőterén landol. A leszállópályát méltóságteljes fák veszik körül, amelyek mellett eltörpülnek a repülőtér épületei. Buja növényzet pompázik a tengerparttól egészen a hegycsúcsokig, amelyre serkentőleg hat a kiadós esőzés és az egész éven át tartó, 30 fok körüli hőmérséklet.

Egy másfajta erőteljes növekedés is végbemegy Egyenlítői-Guineában: „az Isten szerint való nevekedés” (Kolossé 2:19). Az etióp tisztségviselőhöz hasonlóan, aki Fileptől kért segítséget, itt is sokan sóvárognak rá, hogy megértsék az Írásokat (Cselekedetek 8:26–39). Nincs semmi rendkívüli abban, ha valaki odamegy Jehova egyik Tanújához az utcán, és bibliatanulmányozást kér. Az Egyenlítői-Guineában lévő mintegy 325 Tanú több mint ezer bibliatanulmányozást vezet.

Magvetés a korai időszakban

Egyenlítői-Guinea, Afrika legkisebb országa Nigériától és Kameruntól délre helyezkedik el. (Lásd a térképet.) A jó hírt először nigériai Tanúk hozták el ide, akik azért jöttek, hogy munkát találjanak a kakaóültetvényeken. Bár számos angol nyelvű gyülekezet alakult, később feloszlatták őket, mikor ezeknek a testvéreknek vissza kellett térniük Nigériába. Ámde nem sokkal azután, hogy 1968-ban elismerték az ország függetlenségét, három házaspárt jelöltek ki ide, akik Őrtorony-misszionáriusok voltak. A politikai nehézségek miatt nem maradhattak sokáig, de tanúskodásuk kitűnő eredményekkel járt.

Az egyik misszionárius, Santiago összetalálkozott egy magas, izmos férfival, Buenaventurával, akit a helybeliek izomemberként ismertek. A Biblia iránt tiszteletet mutató, vallásos, mégis heves vérmérsékletű ember volt. A legcsekélyebb sértés elég volt neki ahhoz, hogy megüssön valakit. Amikor az egyik kocsmában dühbe gurult, minden jelenlévő szétszéledt; még az ablakokon is kimásztak, csak hogy megmeneküljenek az ökölcsapásaitól. Valójában, ahogy Santiagóra figyelt, szándékában állt megverni őt, ha nem tudta volna meggyőző szentírási bizonyítékát adni annak, amit mond. „Izomembert senki sem csapja be!” — mondta magában. El volt ragadtatva attól, amit hallott, főleg a paradicsomi földön való örök élet reménységétől; így hát beleegyezett egy bibliatanulmányozásba.

Ahogy haladt előre a tanulmányozás, Buenaventurának megerősödött az a vágya, hogy örökké éljen a Paradicsomban, és megtudta, hogy összhangba kell hoznia életét Isten irányadó mértékeivel ahhoz, hogy egy ilyen díjat elnyerhessen. Mikor felismerte, hogy az igaz keresztényeknek nem szabad a ’gonoszért gonosszal fizetniük’, komoly erőfeszítést kezdett tenni annak érdekében, hogy féken tudja tartani indulatait (Róma 12:17).

Az igazi próba akkor jött, amikor egy napon véletlenül felborította az egyik vendég poharát egy kocsmában. A férfi dühbe gurult, és megütötte őt. A többiek, akik a kocsmában voltak, rögtön szétszéledtek, mivel előre látták már a verekedés kitörését. De Buenaventura szelíden kifizette az eltört poharat, a férfinak fizetett még egy italt, és bocsánatot kért az ügyetlenségéért. Amikor a szomszédai látták, hogy egy bibliatanulmányozás ilyen változásokat idézett elő nála, sokan hajlandóak voltak tanulmányozni vele. Amikor Buenaventura megkeresztelkedett, már öt bibliatanulmányozást vezetett. Öt éve vénként szolgál, és bár az emberek még mindig izomembernek nevezik, most már csak viccből teszik.

„Tudatában vannak szellemi szükségletüknek”

Az 1970-es évek folyamán a néhány helybeli Tanú továbbra is összejött és prédikált, ahogy tőlük tellett. Később több spanyol misszionárius házaspár is eljött, hogy segítséget nyújtson. Andrés Botella, aki 12 éve szolgál Egyenlítői-Guineában, visszaemlékszik arra, hogy nem sokkal a megérkezése után nagy hatással volt rá, hogy az emberek valóban „tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3, NW). „Igazi öröm volt ilyen, nagyrabecsülést mutató emberekkel tanulmányozni a Bibliát” — mondta.

Mary, egy spanyol testvérnő Maríával, egy fiatal nővel tanulmányozta a Bibliát, aki megemlítette, hogy szüleit, Franciscót és Faustát szintén érdekli a tanulmányozás. Mivel Mary 15 bibliatanulmányozást vezetett, és María szülei eléggé távol éltek, sok hét telt el addig, míg meg tudta látogatni őket.

Amikor Mary és férje, Serafín végül is találkozott a szülőkkel, nekik már megvolt az Örökké élhetsz Paradicsomban a földöna című könyv és a Biblia, s türelmetlenül várták, hogy elkezdhessék a tanulmányozást. Így azonnal el is kezdték. Serafín megfigyelte, hogy María szülei nagyon jól ismerik az anyagot. Ez a második látogatás alkalmával is ugyanígy történt, amikor a második fejezetet vették át. „Majdnem olyan volt, mintha két megkeresztelt Tanúval tanulmányoztunk volna” — emlékszik vissza Serafín. Mivel úgy látszott, nagyon jól tudják az anyagot, a harmadik látogatás alkalmával Serafín csak kérdés-feleletes megbeszélést javasolt, hogy megállapítsa, mennyit értenek valójában az anyagból. Rájött, hogy Francisco és Fausta az egész könyvet áttanulmányozták maguktól!

Milyen hatással volt rájuk újonnan meglelt ismeretük? Összhangban azzal, amit tanultak, akkor már abbahagyták a spiritiszta összejövetelek látogatását, és megszakították kapcsolatukat a katolikus egyházzal. Francisco ráadásul abbahagyta a dohányzást, és többé nem fogyasztottak olyan húst, ami nem volt rendesen kivéreztetve. Mivel szemmel láthatólag mindent alkalmaztak, amit megtanultak, arra kaptak buzdítást, hogy kezdjék másokkal is megosztani az ismeretüket. Azonnal elkezdtek prédikálni szomszédaiknak. Mindössze három hónapon belül alkalmasak lettek a megkeresztelkedésre. Francisco most már kisegítőszolga, s kitűnő példájának és buzgó prédikálásának köszönhetően három lányuk már Tanú, két fiuk részt vesz az összejöveteleken, és hat további rokonukkal folyik tanulmányozás.

Nem sokkal a megkeresztelkedése után Francisco találkozott Pablóval, aki buzgó katolikus volt, és sekrestyésként szolgált az egyházában. Pablo szokta megtartani a prédikációt, valahányszor a pap nem volt jelen. Ha az egyik egyháztag megbetegedett, ő meglátogatta; ha valaki hiányzott a templomból, Pablo felkereste, hogy buzdítást nyújtson; és ha valaki meghalt, mindent megtett, amit csak tudott, hogy megvigasztalja a családot. Érthető, hogy Pablót minden hívő nagyon szerette.

Mivel Pablo mély tiszteletet tanúsított a Biblia iránt, készségesen elfogadta a tanulmányozást, amelyet Francisco felajánlott neki. Pablo gyorsan belátta, milyen ésszerű a Biblia üzenete, és néhány tanulmányozás után elhatározta, hogy felhasznál majd néhányat a tanult írásszövegek közül az egyik beteg egyháztagnál tett „pásztori látogatása” során. Nem sokkal ezután egyik vasárnapi prédikációjában Pablo elmagyarázta, miért fontos használnunk Istennek a Jehova nevét, és hogy miért nem szabad képmásokat használnunk.

Mivel ő ilyen készségesen elfogadta az igazságot, arra számított, hogy egyházának többi tagja is hasonlóképpen fog reagálni. Három vagy négy ilyen, Biblián alapuló prédikáció után azonban Pablo észrevette, hogy az embereket nem teszi boldoggá az a felvilágosítás, amit ő nyújt. Így hát elhatározta, hogy otthagyja az egyházat, és Jehova Tanúival fog rendszeresen társulni. Néhány hónapon belül alkalmassá vált a megkeresztelkedésre, és most már a jó hír buzgó prédikálója. Bár a prédikálást nem tudja teljes időben végezni, jelenleg tíz bibliatanulmányozást vezet.

Elősegítette a növekedést, hogy összejöttek

Egyenlítői-Guineában a Tanúk komolyan veszik a Biblia arra vonatkozó parancsát, hogy ne hagyjanak fel azzal, hogy összejönnek (Zsidók 10:25). Amióta 1994-ben a kormány ismét elismerte a munkát hivatalosan is, a testvérek még inkább lelkesednek azért, hogy megfelelő Királyság-termekre tegyenek szert. Igazából a gyülekezetek többsége már felépítette saját Királyság-termét, vagy folyamatban van ennek a megtétele.

Mongonóban, ahol a vasárnap tartott összejöveteleken a résztvevők száma gyakran eléri a Királyság-hírnökök számának két és félszeresét, a gyülekezet keményen dolgozik azon, hogy felépítsen egy nagyméretű összejöveteli helyet. Más vallások Mongonóban általában munkásokat fogadnak fel, hogy felépítsék templomaikat, így a helyi Tanúk tevékenysége nem észrevétlenül folyt. Egyik nap az Iglesia Nueva Apostólica (Új Apostoli Egyház) lelkésze megállt, hogy megkérdezze az egyik vént, mennyit fizet ezeknek a szorgalmas munkásoknak. A lelkész azt mondta, hogy bár olyan kőműveseket alkalmaz, akik a saját egyházának a tagjai, a munka akkor is nagyon lassan halad. Szerette volna tudni, hogy felfogadhatná-e azokat a munkásokat, akik a Királyság-termet építik. Amikor megmondták neki, hogy minden Tanú ingyen dolgozik, elképedve továbbment.

Az összejöveteleken való részvétel tekintélyes áldozatot követel meg azoktól, akik messze laknak a Királyság-teremtől. Egy fiatalember, Juan, aki 1994-ben keresztelkedett meg, ezzel a helyzettel nézett szembe. Gabonban hallott az igazságról, ahol az Élj örökké könyv első felét át is tanulmányozta. Ekkor visszatért Egyenlítői-Guineába, a Mongonótól körülbelül 100 kilométerre lévő szülőfalujába. Erőpróbát jelentett a számára, hogy tovább tanulmányozzon. De ez nem riasztotta vissza. Minden hónapban megtette a nyolcórás utat biciklivel Mongonóba, ahol Santiago, az egyik helybeli vén folytatta vele a tanulmányozást. Pár napig Mongonóban maradt, és háromszor vagy négyszer is tanulmányozott, amíg ott volt. Így be tudta fejezni a tanulmányozást, és alkalmassá vált a megkeresztelkedésre.

Hogyan tudott Juan szellemileg erős maradni, azzal együtt, hogy ilyen ritkán volt együtt más keresztényekkel? Mindenekelőtt azáltal, hogy buzgó hírnöke a jó hírnek. A falujában minden embernek prédikált, és mire megkeresztelkedett, már 13 bibliatanulmányozást vezetett. Hat tanulmányozója kísérte el a Mongonóban megtartott különleges kongresszusi napra, hogy szemtanúja legyen a megkeresztelkedésének. Most már rendszeresen megtartja az Őrtorony-tanulmányozást a területén lévő érdeklődőkkel, és rendszerint körülbelül húszan vannak jelen.

Türelmesen öntözik a magot

A szellemi növekedés nem minden esetben gyors. Néha rengeteg türelmet igényel, hogy meglássuk, amint a mag végül gyümölcsözik. Ez Paca esetében is igaz volt, aki először 1984-ben hallott a jó hírről, amikor Edita, egy úttörő testvérnő a piacon tanúskodott neki. Amikor a következő héten Edita az otthonában látogatta meg Pacát, ő beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Bár nem tett nagy előrehaladást, Edita nem tágított, mivel észrevette Pacában a jó tulajdonságokat. „Juhszerű személynek látszott — magyarázza Edita —, és Jehovához imádkoztam, hogy nyissa meg a szívét.”

Paca négy és fél évig folytatta kisebb-nagyobb megszakításokkal a tanulmányozást, de még mindig csak igen csekély előrehaladást tett. Ezért, amikor befejezték az Élj örökké könyvet, Edita nyíltan elbeszélgetett Pacával arról, hogy mennyire fontos az igazságot komolyan venni. Miközben azon igyekezett, hogy elérje Paca szívét, Edita még könnyekre is fakadt.

„Azok a szívből jövő tanácsok igazán meghatottak — emlékszik vissza Paca. — Attól fogva kezdtem változtatni az életemen. Beiratkoztam a Teokratikus Szolgálati Iskolába, és még ugyanabban az évben kereszteletlen hírnök lettem. Az a nap, amikor végre megkeresztelkedtem, életem legboldogabb napja volt!” Paca mostani lelkesedése rácáfol korábbi közönyére. Jelenleg 13 bibliatanulmányozást vezet, és persze türelmes azokkal szemben, akik nem tesznek gyors előrehaladást.

Segítség az embereknek, hogy megjobbítsák életüket

Azáltal, hogy a Biblia irányadó mértékei szerint élnek, Jehova Tanúi Egyenlítői-Guineában jó hírnevet szereztek becsületességük és illemtudó viselkedésük által. Egy férfi, akire nyilván nagy hatást tett a viselkedésük, odament a Batai Gyülekezet egyik vénjéhez, és megkérdezte: „Kaphatnék egy Érveljünk könyvetb? Elegem van abból, hogy világi vagyok! Jehova Tanúja szeretnék lenni!”

Antonio, aki kisegítőszolga a Malabói Gyülekezetben, tipikus példája egy olyan világi személynek, aki Tanú lett. Mielőtt tanulmányozta volna a Bibliát, kicsapongó életet élt. A pénz nagy részét, amit órásként keresett, italra költötte, és erkölcstelen életet is élt. Mi segített neki abban, hogy változtasson az életstílusán? Mély benyomást keltett benne, amit az 1Korinthus 6:9, 10 nyomatékosan kijelent: „Ne tévelyegjetek; se paráznák . . ., se részegesek . . . nem örökölhetik Isten országát.” Felismerte, hogy Isten tetszésének elnyeréséhez meg kell változtatnia életmódját. Ebből a célból kezdte szemügyre venni a társaságát (Példabeszédek 13:20). Amikor volt barátai meghívták, hogy menjen velük inni, elutasította a meghívásukat, és inkább tanúskodott nekik. Nemsokára abbahagyták a zaklatását.

Megért ez minden erőfeszítést? „Nagyon boldog vagyok, hogy megváltoztattam az életmódomat — magyarázza Antonio. — Sokkal jobb egészségnek örvendek, pedig már a hatvanas éveimben járok, a korábbi barátaim ellenben vagy meghaltak már, vagy gyenge egészségi állapottól szenvednek. Most már igazi barátaim vannak, ellentétben azokkal, akik csupán egy cimborát akartak, aki hajlandó még egy italt fizetni nekik. De ami a legfontosabb: jó kapcsolatban vagyok Istennel. Jelenleg általános úttörőként szolgálok, és egy olyan férfival folytatok bibliatanulmányozást, akinek szintén problémát jelent az ivás, így hát fel tudom használni a tapasztalatomat, hogy segítsek neki.”

Isten rabszolgáivá válni

Mintegy 200 évvel ezelőtt Egyenlítői-Guinea partvidékéről származó embereket gyűjtöttek össze, és hajóval az amerikai kontinensre szállították őket mint rabszolgákat. Napjainkban sokan önként lesznek rabszolgák — Isten rabszolgái. A rabszolgaságnak ez a formája igazi szabadságot eredményez számukra, mivel megszabadítja őket a babiloni tantételektől és a spiritiszta gyakorlatoktól. Arra is megtanítja őket, hogyan éljenek kielégítő és eredményes életet. Tapasztalják, amit Jézus megígért: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32).

Az 1995. évi Emlékünnepen jelen lévő 1937 személyt tekintve — ami közel hatszorosa az országban lévő hírnökök számának — kiváló kilátások vannak a további szellemi növekedésre. Amint a Tanúk Egyenlítői-Guineában továbbra is buzgón vetik és öntözik az igazság magvát, biztosak benne, hogy „Isten adja . . . a növekedést” (1Korinthus 3:6). Kétségtelen, hogy Egyenlítői-Guineában ideális a légkör a szellemi növekedéshez!

[Lábjegyzetek]