„Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű”

„Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem” (MÁTÉ 11:29, NW).

1., 2. a) Mit találtál felüdítőnek az életben? b) Mit kell tennünk ahhoz, hogy abban a felüdülésben részesüljünk, mint amelyet Jézus ígért?

HŰSÍTŐ fürdő egy forró, párás nap végén, vagy egy jó alvás a fárasztó, hosszú utazás után — ó, mennyire felüdítő! Ilyen érzés az is, amikor nehéz terhet emelnek le vállunkról, vagy amikor megbocsátják bűneinket és vétkeinket (Példabeszédek 25:25; Cselekedetek 3:19). Az ilyen szívderítő élmények megfiatalítanak minket, és erőt adnak ahhoz, hogy még többet tegyünk.

² Aki csak leterheltnek és megfáradtnak érzi magát, jöhet Jézushoz, hiszen ő pont ezt ígérte — felüdülést. Ahhoz azonban, hogy felüdülést találjunk, melyre olyannyira vágyunk, van valami, aminek a megtételére készeknek kell lennünk. „Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem . . . és felüdülést találtok lelketeknek” — mondta Jézus (Máté 11:29, NW). Mi ez az iga? Hogyan hoz felüdülést?

Gyönyörűséges iga

3. a) Milyen igákat használtak a bibliai időkben? b) Milyen jelképes értelem kapcsolódik az igához?

³ Mivel földművelő társadalomban éltek, Jézus és a hallgatói jól ismerték az igát. Az iga általában egy hosszú farúd két bemélyedéssel az alján, amelyek illeszkednek a két igavonó állat, általában ökrök nyakára, hogy egybefogja őket, és tudják húzni az ekét, a szekeret, vagy valamilyen más terhet (1Sámuel 6:7). Embereknek készített igát is használtak. Ezek egyszerű rudak vagy szálfák voltak, amelyeket a vállukon hordtak, a két végére pedig terhet raktak. Ezek segítségével a munkások nehéz terheket tudtak vinni (Jeremiás 27:2; 28:10, 13). Mivel gondolatban a teherrel és a munkával kapcsolják össze, az igát gyakran jelképes értelemben használja a Biblia, az uralmat és hatalmat szemléltetve (5Mózes 28:48; 1Királyok 12:4; Cselekedetek 15:10).

4. Mit jelképez az az iga, amelyet Jézus a hozzá jövőknek kínál fel?

⁴ Milyen igának a felvételére hívta hát Jézus azokat, akik felüdülésre vágyva jönnek hozzá? Emlékezz csak vissza, ezt mondta: „Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem” (Máté 11:29, NW). Aki tanul, az tanítvány. Ezért, ha valaki felveszi Jézus igáját, ez egyszerűen azt jelenti, hogy a tanítványává lesz (Filippi 4:3, Vida fordítás). De ez nem csupán azt jelenti, hogy valaki gondolatban elismeri tanításait. Ez tanításaival összhangban álló cselekedeteket kíván meg, hogy azt a munkát végezzék, amit ő, és olyan életet éljenek, mint amilyet ő élt (1Korinthus 11:1; 1Péter 2:21). Ez azt követeli meg tőlünk, hogy készségesen vessük alá magunkat hatalmának, és engedelmeskedjünk azoknak, akikre hatalmat ruház (Efézus 5:21; Zsidók 13:17). Ez azt jelenti, hogy önátadott, megkeresztelt keresztények leszünk, s elfogadunk minden olyan kiváltságot és felelősséget, amely az ilyenfajta önátadással jár. Ezt az igát kínálja fel Jézus mindazoknak, akik hozzá jönnek vigaszért és felüdülésért. Kész vagy elfogadni? (János 8:31, 32).

5. Miért nem kellemetlen érzés, ha felvesszük Jézus igáját?

⁵ Felüdülést találni felvéve az igát — ez vajon nem ellentmondásos? Igazából nem, hisz Jézus azt mondta, ez az iga „gyönyörűséges”. Ez a szó azt is jelenti, hogy kedves, élvezetes, kellemes (Máté 11:30; Lukács 5:39; Róma 2:4; 1Péter 2:3). Mivel Jézus szakképzett ács volt, igen valószínű, hogy készített ekéket és jármokat, és tudta, hogyan faragjon meg egy igát, amely olyan jól illeszkedik, hogy a lehető legtöbb munkát tudják vele elvégezni, olyan kényelmesen, amennyire csak lehetséges. Bizonyára bevonta ruhával vagy bőrrel. Sokat készítenek így, hogy ne bántsák vagy dörzsöljék a nyakat túlságosan. Az a jelképes iga, melyet Jézus kínál fel, hasonló módon „gyönyörűséges”. Bár bizonyos kötelezettségekkel és felelősségekkel jár a tanítványának lenni, ez mégsem kellemetlen vagy nyomasztó, hanem inkább felüdítő érzés. Égi Atyjának, Jehovának a parancsolatai sem terhesek (5Mózes 30:11; 1János 5:3).

6. Mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta: „Vegyétek fel az én igámat”?

⁶ Van még valami, ami „gyönyörűségessé” vagy könnyen viselhetővé teszi Jézus igáját. Amikor azt mondta: „Vegyétek fel az én igámat”, két dolgot tarthatott szem előtt. Ha a kettős igára gondolt, amelybe két igavonó állatot fogtak be, hogy együtt húzzák a terhet, akkor arra hívott el minket, hogy legyünk vele egy igában. Mily nagy áldás volna ez — Jézus van az oldalunkon és velünk együtt húzza terhünket! Ha viszont Jézus arra az igára gondolt, amelyet egy átlagos munkás használt, akkor azt a segédeszközt ajánlotta fel, amellyel bármilyen terhet kell is viselnünk, könnyebben tudjuk elhordozni vagy kezelni. Bármelyik legyen is, igája igazi felüdülés forrása, hiszen így bátorít minket: „mert én szelíd és alázatos szívű vagyok.”

7., 8. Milyen hibába esnek néhányan, amikor úgy érzik, hogy nyomás alatt vannak?

⁷ Mit tegyünk akkor, ha úgy érezzünk, az élet gondjai miatt ránk nehezedő teher kezd elviselhetetlenné válni, s már az összeroppanás szélén állunk? Néhányan talán helytelenül úgy érzik, az iga, mely abból adódik, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, túl nehéz, vagy túl sokat követel meg tőlük, pedig a mindennapi gondok terhelik le őket. Vannak akik ilyen helyzetben abbahagyják a keresztény összejövetelek látogatását, vagy nem vesznek részt a keresztény szolgálatban; úgy érzik, így talán némi enyhülésre lelnek. Ezzel azonban súlyos hibát követnek el.

⁸ Felismerjük, hogy az iga, amelyet Jézus kínál, „gyönyörűséges”. De ha nem jól vesszük magunkra, felsérthet minket. Ilyenkor meg kell vizsgálnunk közelebbről a vállunkra vett igát. Ha az iga valahogyan megrongálódott, vagy nem illeszkedik rendesen, a használata nem csak több erőfeszítést igényel tőlünk, hanem fájdalmat is okoz. Más szavakkal, ha a teokratikus tevékenységek kezdenek terhesnek tűnni, meg kell vizsgálnunk, hogy helyesen látjuk-e el azokat. Milyen indítékból tesszük, amit teszünk? Kellőképpen felkészülünk, amikor az összejövetelekre megyünk? Feltöltődtünk fizikailag és elménkben, mielőtt a szántóföldi szolgálatba megyünk? A gyülekezetben szoros és egészséges kapcsolatot ápolunk a többiekkel? De mindenekelőtt, milyen a személyes kapcsolatunk Jehova Istennel és az ő Fiával, Jézus Krisztussal?

9. Miért ne legyen sohase elviselhetetlen teher a keresztény iga?

⁹ Ha mi szíves örömest elfogadjuk az igát, melyet Jézus kínál fel, s megtanuljuk, hogyan hordozhatjuk helyesen, nincs többé ok arra, hogy bármikor is elviselhetetlennek tűnjön. Tulajdonképpen ha magunk elé tudjuk képzelni a helyzetet, hogy Jézus egy igát visel velünk, könnyen átlátjuk, ki hordozza valójában a teher nagyobb részét. Ez ugyanolyan, mint amikor a járni tanuló gyermek fogódzkodik a babakocsiba, és azt hiszi, hogy ő tolja előre, pedig valójában természetesen a szülő teszi. Mivel Jehova Isten szerető Atya, jól ismeri korlátainkat, gyarlóságainkat, és Jézus Krisztuson keresztül reagál szükségleteinkre. „Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” — mondta Pál (Filippi 4:19; vö. Ésaiás 65:24).

10. Mit tapasztalt egy testvérnő, aki komolyan veszi tanítványi mivoltát?

¹⁰ Sok önátadott keresztény személyes tapasztalat útján jött erre rá. Jenny is például, aki úgy érzi, mivel kisegítő úttörő minden hónapban és teljes időben dolgozik egy nagy igényeket támasztó világi munkahelyen, nagy nyomás nehezedik rá. Mégis úgy érzi, az úttörőmunka valójában segít megtartani az egyensúlyát. Jenny segít az embereknek a Biblia megismerésében, és látja, amint változtatnak életükön, hogy elnyerjék Isten helyeslését — mozgalmas életében ez jelenti számára a legnagyobb örömet. Teljes szívéből egyetért a példabeszéd szavaival, mely így hangzik: „Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Példabeszédek 10:22).

Könnyű teher

11., 12. Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „az én terhem könnyű”?

¹¹ Jézus azonkívül, hogy „gyönyörűséges” igát ígér, így bátorít minket: „az én terhem könnyű.” A „gyönyörűséges” iga már megkönnyíti a munkát; ha a teher is könnyű, a munka tényleg élvezetes. De vajon mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta?

¹² Gondoljunk arra, mit tenne egy földműves, ha más munkára szeretné fogni állatait, mondjuk azt szeretné, hogy a föld szántása helyett szekeret húzzanak. Először levenné az ekét, majd befogná őket a szekér elé. Képtelenség volna egyszerre az eke és a szekér elé is befogni az állatokat. Ehhez hasonlóan, Jézus sem azt mondta az embereknek, hogy vegyék fel a terhét annak tetejébe, amit már eddig is hordoztak. Ezt mondta tanítványainak: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak” (Lukács 16:13). Jézus tehát azt ajánlotta az embereknek, válasszanak. Inkább azt a terhet cipelik továbbra is, amelyet eddig hordoztak, vagy leteszik, és elfogadják azt, amelyet ő kínál fel? Jézus szeretettel ösztönözte őket: „az én terhem könnyű.”

13. Milyen terhet hordoztak az emberek Jézus idejében, s mi volt a következménye?

¹³ Jézus napjaiban az emberek küszködtek a nehéz teher súlya alatt, amelyet az elnyomó római uralkodók és a külsőségekhez ragaszkodó, képmutató vallásvezetők róttak rájuk (Máté 23:23). Néhányan megkísérelték lerázni magukról a római igát, és megpróbálták saját kezükbe venni a dolgok irányítását. Politikai harcokba bonyolódtak, aminek katasztrofális vége lett (Cselekedetek 5:36, 37). Mások úgy döntöttek, maguk lesznek szerencséjük kovácsai úgy, hogy elmélyülnek az anyagi törekvésekben (Máté 19:21, 22; Lukács 14:18–20). Amikor Jézus enyhüléshez vezető utat kínált fel nekik, meghívva őket, hogy legyenek a tanítványai, nem mindegyikük volt kész elfogadni. Vonakodtak letenni az eddig hordozott terhet, pedig nehéz volt, és felvenni az ő terhét (Lukács 9:59–62). Mily végzetes hiba!

14. Hogyan terhelhetnek le minket az élet aggodalmai és az anyagias vágyak?

¹⁴ Ha nem vigyázunk, ugyanebbe a hibába eshetünk napjainkban. Mivel Jézus tanítványai lettünk, ez megszabadít minket attól, hogy ugyanolyan célokért és értékekért küzdjünk, mint a világi emberek. Bár ugyanolyan keményen kell dolgoznunk azért, hogy megszerezzük a mindennapi életben szükséges dolgokat, nem ez válik életünk középpontjává. Ám az élet aggodalmai és az anyagi kényelem vonzereje erőteljes hatással lehet ránk. Ha engedjük, az ilyenfajta vágyak még el is fojthatják az igazságot, amelyet lelkesen fogadtunk (Máté 13:22). Olyannyira elfoglaltakká válhatunk az ilyen kívánságok kielégítésében, hogy keresztény kötelezettségeink fárasztó kötelességek lesznek, amelyeket szeretnénk hamar elvégezni, majd szeretnénk gyorsan odébbállni. Biztos, hogy egyáltalán nem várhatunk felüdülést Istennek végzett szolgálatunkból, ha azt ilyen szellemben végezzük.

15. Hogyan figyelmeztetett Jézus az anyagiak megszerzésére irányuló törekvéseket illetően?

¹⁵ Jézus rávilágított, nem akkor leszünk elégedettek az életben, ha azért küzdünk, hogy minden igényünknek eleget tegyünk, hanem akkor, ha meggyőződünk a fontosabb dolgokról az életben. „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek — figyelmeztetett. — Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?” Majd az ég madaraira hívta fel a figyelmet, és ezt mondta: „nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.” A mező liliomaira utalva így szólt: „nem munkálkodnak, és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy” (Máté 6:25–29).

16. Mit mutatnak a tapasztalatok az anyagiak megszerzésére irányuló elfoglaltságok hatásáról?

¹⁶ Tanulhatunk mi valamit ezekből az egyszerű szemléltető példákból? A tapasztalatok általában azt mutatják, az ember minél jobban küzd azért, hogy javítson anyagi helyzetén, annál inkább elmerül a világi elfoglaltságokban, és annál nehezebbé válik a teher. A világ tele van olyan vállalkozókkal, akik anyagi sikereikért szétzilált családdal, zátonyra futott házassággal, tönkrement egészséggel fizettek és még mással is (Lukács 9:25; 1Timótheus 6:9, 10). A Nobel-díjas Albert Einstein egyszer ezt mondta: „Az anyagi javakat, a látszólagos sikereket, a nyilvánosságot, a fényűzést mindig is megvetendőnek tartottam. Hiszem, hogy az egyszerű, szerény életforma a legjobb mindenkinek.” Csupán Pál apostol egyszerű tanácsát visszhangozza: „nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel” (1Timótheus 6:6).

17. Milyen életformát ajánl a Biblia?

¹⁷ Van egy fontos tényező, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Bár „az egyszerű, szerény életformának” számtalan előnye van, önmagában nem eredményez megelégedettséget. Sokakat a körülmények kényszerítenek arra, hogy egyszerű életet éljenek, ennek ellenére egyáltalán nem elégedettek és nem is boldogok. A Biblia nem arra buzdít minket, hogy tagadjunk meg mindenféle anyagiak nyújtotta élvezetet, és éljünk remeteéletet. Az isteni önátadás a fontos, nem a megelégedettség. Csak akkor érzünk „nagy nyereséget”, ha e kettőt egyesítjük. Milyen nyereséget? Ugyanebben a levelében Pál később rámutat, hogy azok, akik ’nem a bizonytalan gazdagságban reménykednek, hanem az élő Istenben, kincset gyűjtenek maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet’ (1Timótheus 6:17–19).

18. a) Hogyan találhatunk igazi felüdülést? b) Hogyan tekintsük a változásokat, amelyeket meg kellene tennünk?

¹⁸ Felüdülünk, ha megtanuljuk letenni saját súlyos terhünket, amit talán hordozunk, és ha megtanuljuk felvenni azt a könnyű terhet, amelyet Jézus kínál fel. Sokan, akik újjászervezték életüket, hogy még teljesebb mértékben tudjanak részt venni a Királyság-szolgálatban, megtalálták a boldog és megelégedéssel járó élethez vezető utat. Természetesen hitre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy az ember meg tudja tenni ezt a lépést, és talán akadályok is lesznek ezen az úton. A Biblia azonban a következőkre emlékeztet minket: „A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sűrű fellegre néz, nem arat” (Prédikátor 11:4). Sok dolog valójában nem is olyan nehéz, ha már elhatároztuk magunkban, hogy megtesszük. Úgy tűnik, a legnehezebben az elhatározás megy. Talán már abban kimerülünk, hogy küszködünk a gondolattal, vállaljuk-e a nehéz feladatot vagy sem. Ha felövezzük elménket, és elfogadjuk a kihívást, talán meglepődünk, amikor látjuk, milyen áldásosnak bizonyul. A zsoltáros így ösztönzött: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (Zsoltárok 34:9; 1Péter 1:13).

’Felüdülés lelketeknek’

19. a) Mire számíthatunk a világ egyre nagyobb hanyatlásával egyidejűleg? b) Miben lehetünk biztosak, ha Jézus igáját hordozzuk?

¹⁹ Pál apostol így emlékeztette az első századi tanítványokat: „sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Cselekedetek 14:22). Ez még ma is így van. Ahogy a világ állapota egyre inkább hanyatlik, még nagyobb nyomás nehezedik mindazokra, akik elhatározták, hogy igazságosságban és Isten iránti odaadásban fognak élni (2Timótheus 3:12; Jelenések 13:16, 17). Mi mégis úgy érzünk, mint ahogyan Pál, amikor ezt mondta: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.” Ez azért van, mert számíthatunk Jézus Krisztusra, hogy ő majd rendkívüli erőt ad nekünk (2Korinthus 4:7–9). Ha teljes szívünkből elfogadjuk az igát, mely abból adódik, hogy tanítványai vagyunk, akkor élvezni fogjuk majd Jézus ígéretének beteljesedését: „felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:29, NW).

Meg tudod magyarázni?

◻ Mi az a gyönyörűséges iga, melyet Jézus felajánlott?

◻ Mit kell tennünk, ha úgy érezzük, hogy igánk kezd terhessé válni?

◻ Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „az én terhem könnyű”?

◻ Hogyan biztosíthatjuk, hogy igánk könnyű maradjon?