A Gót Biblia — Egy emlékezetes mű
AZ EGYIK germán törzsszövetséget képezték a gótok, akik valószínűleg Skandináviából származtak. Az időszámításunk szerinti első néhány században délre vándoroltak a Fekete-tengerig és a Duna folyóig, egészen a Római Birodalom előörséig.
Az első germán nyelvű irodalmi mű a Gót Biblia volt. Ebből a fordításból ma már csak töredékek léteznek. Mindamellett a Szent Iratok egyedülálló és értékes fordítása marad. Miért?
Ulfilas — misszionárius és bibliafordító
Ennek a Bibliának a fordítója Ulfilas, vagy ismertebb gót nevén Wulfila volt. Philostorgius történész szerint Ulfilas azoknak a foglyoknak a leszármazottja volt, akiket egy gót támadás során a mai Kelet-Törökország egyik részére, Kappadóciába hurcoltak. I. sz. 311 körül született, mintegy 30 évvel később nikomédiai Euszebiosz szentelte pappá és képezte ki, hogy végezzen misszionáriusi munkát a gótok között.
„Annak érdekében, hogy több áttért híve legyen, és hogy oktatni tudja őket — mondja Will Durant történész — türelemmel lefordította görög nyelvről gótra a teljes Bibliát, a Királyok könyveit kivéve” (The Age of Faith). Ma Nehémiás könyvének töredékén kívül a Gót Biblia kézirataiból csak a Keresztény Görög Iratok bizonyos részletei maradtak fenn.
A gót nyelv nem volt írott nyelv. Ulfilas éppen ezért olyan fordítási kihívással nézett szembe, amely különleges találékonyságot igényelt. Az ókori egyháztörténészek neki tulajdonítják a 27 jelből álló gót ábécé feltalálását, amely főként a görög és a latin ábécén alapul. Ezenkívül a The New Encyclopædia Britannica megjegyzi, hogy „ő alkotta meg a keresztény germán nyelvezetet, amelynek bizonyos része még ma is használatos”.
A Gót Biblia történetének kezdete
Ulfilas még i. sz. 381 előtt befejezte fordítását, és két vagy három évvel később meghalt. Művének népszerűségét igazolja a The Encyclopedia Americana is, amely azt mondja, hogy „általában ezt a fordítást használták azok a gót emberek, akik Spanyolországba és Itáliába vándoroltak”. A fennmaradó töredékek számát tekintve igazából úgy tűnik, sok példány készült a Gót Bibliából. Számos kéziratot valószínűleg a ravennai és a veronai írószobában készítettek, azon a területen, ahol a gótok létrehozták királyságukat. Az írószobák a monostorokban olyan helyiségek voltak, ahol kéziratokat írtak és másoltak.
A gót nemzet csillaga i. sz. 555 körül áldozott le, miután I. Justinianus bizánci császár legyőzte Itáliát. Elmúlásuk után, ahogy Tönnes Kleberg mondja: „a gót nyelv és a gót szokások Itáliában feledésbe merültek, alig maradt nyomuk. A gót nyelvű kéziratokra többé nem tartottak számot . . . Nagyrészt szétszedték és lekaparták őket, hogy eltüntessék az írást róla. Majd a drága pergament felhasználták újra, hogy valami mást írjanak rá.”
Fennmaradó kéziratok
Néhány kéziratot nem sikerült teljesen lekaparni, így az eredeti írás még mindig látható halványan. Számos úgynevezett palimpszesztet találtak és fejtettek meg. Ezek közül kiemelkedő a híres Argenteus Kódex, mely sértetlen maradt és tartalmazza a négy evangéliumot Máté, János, Lukács, Márk sorrendben.
Erről a pompás kódexről azt gondolják, hogy a ravennai írószobában készült az i. sz. hatodik század kezdetén. Azért nevezték el Argenteus Kódexnek — aminek jelentése: „Ezüst könyv” —, mivel ezüst tintával írták. A pergamen lapjai festett lilák, ami arra mutat, hogy valószínűleg egy királyi, előkelő személyiség megbízásából készült. Az evangéliumok első három sorát, valamint a különböző részek elejét aranybetűk díszítik. Az evangéliumírók neve is aranybetűkkel íródott, amelyet a négy párhuzamos „árkádsor” tetején láthatunk, minden egyes írásoszlop alján. Itt utalásokat találunk a párhuzamos evangéliumi részekre.
A Gót Biblia szövegének restaurálása
A gót nemzet felbomlása után az értékes Argenteus Kódex eltűnt. Egészen addig nem látták újra, míg napvilágra nem került a XVI. század közepén a werdeni monostorban, közel Kölnhöz, Németországban.
1569-ben kiadták az Úr Imájának gót nyelvű változatát, ezáltal felhívták a figyelmet a Bibliára, amelyből az idézet származott. Az Argenteus Kódex név először 1597-ben jelent meg nyomtatásban. Werdenből a kézirat átkerült a császári műgyűjteménybe, Prágába. A harmincéves háború végén, 1648-ban azonban a győztes svédek magukkal vitték más kincsekkel együtt. 1669 óta a pergamen állandó helyet kapott az Uppsalai Egyetemi Könyvtárban, Svédországban.
Az Argenteus Kódex eredetileg 336 lapból állt, ebből 187 van Uppsalában. Még egy lapot találtak meg 1970-ben Speyerben, Németországban — Márk evangéliumának utolsó lapját.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a kódex újra felbukkant, a tudósok elkezdték tanulmányozni az írást, hogy megfejtsék a holt gót nyelv értelmét. A német tudós, Wilhelm Streitberg állította össze, felhasználva az összes elérhető kéziratot és azokat az eredményeket, amelyek a szöveg restaurálásának addigi próbálkozásaiból születtek, és 1908-ban kiadta a „Die gotische Bibel”-t (A Gót Bibliát), amelyben a szöveg az egyik oldalán görögül van, a másikon pedig gót nyelven.
Ma a Gót Biblia leginkább a tudósokat érdekli. Az a tény azonban, hogy milyen módon készült, és mennyire becsben tartották a Biblia fordításának kezdetén, Ulfilas azon vágyát és elhatározását igazolja, hogy olyan nyelvre szerette volna lefordítani Isten Szavát, amely akkor modern nyelvnek számított. Pontosan felismerte, csak ilyen módon remélheti a gót nép, hogy megérti a keresztény igazságot.
[Kép forrásának jelzése a 9. oldalon]
A svéd Uppsalai Egyetemi Könyvtár szíves engedélyével