A gonoszság mögött rejlő erők

A BIBLIÁNAK arról adott magyarázata, hogy milyen szerepük van a démonoknak az emberek dolgaiban, a gonoszsággal kapcsolatos olyan alapvető kérdésekre ad választ, amelyek egyébként megválaszolatlanok maradnának. Figyeld meg például a International Herald Tribune kijelentését a Balkánon folyó háborúval kapcsolatban: „Az Európai Közösség egyik kutatócsoportja azt a következtetést vonta le, hogy [a katonák] azért erőszakoltak meg közel 20 000 muszlim asszonyt és lányt . . . a terror módszeres alkalmazásának részeként, mert az volt a szándékuk, hogy megfélemlítsék, elkedvetlenítsék, és hogy otthonuk elhagyására kényszerítsék őket.”

A Time folyóirat egyik tanulmánya ezzel a magyarázattal küszködött: „Néha talán azért erőszakolnak meg valakit a fiatalok a háborúban, hogy az idősebb katonáknak, tisztjeiknek kedvére tegyenek, és hogy egyfajta apa-fiúi elismerést nyerjenek el. A nemi erőszak az osztag brutalitása melletti elkötelezettség bizonyítéka. Az a fiatalember, aki hajlandó ocsmány dolgokat megtenni, egyéni lelkiismeretét alárendelte annak érdekében, hogy egyesüljön a csoport megalkuvást nem ismerő céljaival. Az ember a hűségét embertelenséggel erősíti meg.”

De „a csoport megalkuvást nem ismerő céljai” miért lealjasodottabbak, mint tagjainak egyéni lelkiismerete? Egyénenként majdnem mindenki arra vágyik, hogy békében éljen embertársaival. Nos, akkor a háborúk idején miért követnek el nemi erőszakot, miért kínozzák és ölik meg egymást az emberek? Ennek fő oka, hogy démoni erők működnek.

A démonok szerepének megértése annak a kérdésnek a megoldásához is hozzájárul, amelyet néhányan „teológiai problémának” neveznek. A probléma az, hogy hogyan lehet összeegyeztetni három állítást: 1. Isten mindenható, 2. Isten szeretetteljes és jó, és 3. borzalmas dolgok történnek. Néhányan úgy vélik, bármelyik kettő ezek közül az állítások közül összeegyeztethető, de mind a három soha. Maga Isten Szava adja meg a választ, és ez a válasz láthatatlan szellemeket, gonoszság mögött rejlő erőket foglal magában.

Az első lázadó

A Biblia elmondja, hogy maga Isten is szellem (János 4:24, Csia fordítás). Idővel más szellemi lények, vagyis angyalfiak millióinak lett a Teremtője. Látomásban Isten szolgája, Dániel, százmillió angyalt látott. Mindegyik szellemszemély, akit Jehova teremtett, igazságos volt és akaratával összhangban élt (Dániel 7:10; Zsidók 1:7).

Később, amikor Isten ’a földnek alapot vetett’, Istennek ezek az angyalfiai „együtt örvendezének” és „vigadozának” (Jób 38:4–7). Egyikük azonban kifejlesztette magában a vágyat, hogy magához ragadja az imádatot, amely jogosan a Teremtőt illeti. Azáltal, hogy fellázadt Isten ellen, ez az angyal sátánná (jelentése: „ellenkező”) és ördöggé (jelentése: „rágalmazó”) formálta magát. (Vö. Ezékiel 28:13–15.)

Az Édenben Sátán egy kígyót használva fel rávette az első asszonyt, Évát, hogy ne engedelmeskedjen Isten azon világos parancsának, hogy ne egyenek a kert egy bizonyos fájának gyümölcséből. Később férje csatlakozott hozzá. Ezáltal az első emberpár csatlakozott az angyalhoz a Jehova elleni lázadásban.

Mindamellett, hogy az Édenben történt események nyílt leckének tűnhetnek az engedelmességet illetően, két fontos erkölcsi kérdést is felvetett Sátán. Először is Sátán kétségbe vonta, hogy Jehova jogosan gyakorolja uralmát teremtményei felett, és hogy az a legjobb érdekeiket szolgálja. Az emberek talán jobban tudnák irányítani önmagukat. Másodszor, Sátán megkérdőjelezte, hogy akár egyetlen intelligens teremtmény is hűséges és lojális maradna Istenhez, ha az engedelmesség látszólag semmiféle anyagi előnnyel nem járna.a

Az Édenben felmerült kérdések teljes megértése Jehova tulajdonságainak ismeretével együtt segítségünkre van abban, hogy jobban megértsük a „teológiai probléma” megoldását, nevezetesen azt, hogy összeegyeztessük a gonosz létezését Isten tulajdonságaival: a hatalommal és a szeretettel. Az igaz, hogy Jehova határtalan hatalommal rendelkezik, és maga a megtestesült szeretet, de mindemellett bölcs is és igazságos is. Tökéletes egyensúlyban gyakorolja ezt a négy tulajdonságot. Ezért nem használta fel ellenállhatatlan erejét a három lázadó azonnali megsemmisítésére. Ez igazságos lett volna, de nem lett volna szükségszerűen bölcs vagy szeretetteljes. Ezenkívül nem egyszerűen megbocsátotta vagy elfelejtette az esetet, ahogyan néhányan ezt a szeretet megnyilvánulási formájának tartanák. Ha ezt tette volna az sem bölcs, sem igazságos nem lett volna.

Időre volt szükség a Sátán által felvetett kérdések rendezéséhez. Időbe telt, hogy bebizonyosodjon, az emberek tudnak-e önmaguk helyesen uralkodni, függetlenül Istentől. Azáltal, hogy megengedte a három lázadónak, hogy tovább éljenek, Jehova azt is lehetővé tette teremtményei számára, hogy részt vegyenek Sátán hazuggá nyilvánításában azáltal, hogy különböző nehéz körülmények között hűségesen szolgálják Istent.b

Jehova világosan megmondta Ádámnak és Évának, ha esznek a tiltott gyümölcsből, meghalnak. És meg is haltak, bár Sátán arról biztosította Évát, hogy nem fog meghalni. Sátán is halálbüntetés alatt áll; időközben továbbra is félrevezeti az emberiséget. Valójában a Biblia elmondja: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19, Katolikus fordítás; 1Mózes 2:16, 17; 3:4; 5:5).

Más angyalok is fellázadnak

Nem sokkal az Édenben történt események után más angyalok is csatlakoztak a Jehova szuverenitása elleni lázadáshoz. A Biblia kijelenti: „Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.” Más szavakkal ezek az angyalok „elhagyták az ő [égi] lakóhelyöket”, emberi alakot öltve a földre jöttek, és érzéki gyönyöröket élveztek az asszonyokkal (1Mózes 6:1, 2; Júdás 6).

A beszámoló az 1Mózes 6:4-ben így folytatja: „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” Ezek az asszonytól született és angyalapától nemzett hibrid fiak rendellenesen erősek, „hatalmasok” voltak. Az erőszak emberei, vagyis Nefi·lím·ek voltak. Ennek a héber szónak a jelentése: „akik mások elestét okozzák.”

Érdemes megjegyeznünk, hogy ezek az események később helyet kaptak az ókori civilizációk legendáiban. Például egy 4000 éves babiloni eposz leírja Gilgames — egy hatalmas, erőszakos félisten — emberfeletti tetteit, aki „nem hagy szüzeket azok szeretőinek”. Egy másik példa, most a görög legendából, az emberfeletti Herkules (vagy Héraklész). Herkules — akit egy emberi lény, Alkméne szült és Zeusz isten nemzett — erőszakos kalandok sorozatába kezdett, miután dührohamában megölte feleségét és gyermekeit. Bár ezek a mesék nagyon megváltoztak, amint nemzedékről nemzedékre adták át azokat, mégis megegyeznek azzal, amit a Biblia a nefilimekről és azok lázadó angyalapáiról mond.

A gonosz angyaloknak és azok emberfeletti fiainak köszönhetően a föld annyira megtelt erőszakossággal, hogy Jehova elhatározta: nagy vízözön által elpusztítja a világot. A nefilimek az istentelen emberekkel együtt elpusztultak; csak az igazságos Noé és családja maradt életben az emberek közül (1Mózes 6:11; 7:23).

A gonosz angyalok azonban nem haltak meg. Ehelyett levetették emberi testüket és visszatértek a szellembirodalomba. Engedetlenségük miatt nem engedték őket vissza Isten igazságos angyalaiból álló családjába; és azt sem engedték meg nekik, hogy újra emberi testet öltsenek, mint ahogy ezt Noé napjaiban tették. Azóta is ártalmas befolyást gyakorolnak az emberek ügyeire, „az ördögök fejedelme”, Sátán, az Ördög fennhatósága alatt (Máté 9:34; 2Péter 2:4; Júdás 6).

Az emberiség ellenségei

Sátán és démonai mindig is gyilkosok és kegyetlenek voltak. Sátán különböző módon elvette Jóbnak állatállományát és megölte legtöbb szolgáját. Ezután ’nagy szelet’ okozva, ami lerombolta azt a házat, amelyben tartózkodtak, megölte Jób tíz gyermekét. Ezután Sátán „undok fekéllyel” sújtotta Jóbot „talpától fogva a feje tetejéig” (Jób 1:7–19; 2:3, 7).

A démonok hasonló módon gonosz természetet mutattak ki. Jézus napjaiban megfosztották az embereket a beszélőképességüktől és a látásuktól. Az egyik embernél előidézték, hogy kővel vagdossa magát. Egy fiút a földhöz vágtak és ’megrángatták’ (Lukács 9:42; Máté 9:32, 33; 12:22; Márk 5:5).

A világból mindenhonnan érkeznek olyan beszámolók, amelyek azt mutatják, hogy Sátán és démonai éppolyan rosszindulatúak, mint amilyenek egykor voltak. Néhány embert betegséggel sújtanak. Másokat azzal molesztálnak, hogy nem hagyják őket aludni, vagy borzalmas álmokat hoznak rájuk vagy nemi erőszakot követnek el rajtuk. Megint másokat őrületbe, gyilkosságba vagy öngyilkosságba kergetnek.

Meddig tűri még meg őket Isten?

Sátánt és démonait nem tűri meg Isten örökké. Jó oka van annak, hogy Jehova engedte létezésüket napjainkig, de az idejük most már rövid. Századunk elején nagy lépés történt annak érdekében, hogy korlátozzák tevékenységük hatáskörét. A Jelenések könyve elmondja: „lőn az égben viaskodás: Mihály [a feltámasztott Jézus Krisztus] és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal [Sátánnal]; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének” (Jelenések 12:7–9).

Mi volt ennek a következménye? A beszámoló így folytatja: „Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban.” Az igazságos angyalok örvendhettek, hiszen Sátán és démonai többé már nincsenek az égben. De mi a helyzet az emberekkel a földön? A Biblia ezt mondja: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12).

Sátán és kegyencei haragjukban arra törekszenek, hogy küszöbön álló végzetük előtt annyi bajt okozzanak, amennyit csak tudnak. Két világháború volt ebben a században és több mint 150 kisebb háború tört ki a második világháború óta. Szókincsünkbe olyan szavak kerültek, amelyek ennek a generációnak az erőszakosságát tükrözik vissza: „baktériumháború”, „holocaust”, „gyilkos mezők”, „nemi erőszak táborai”, „notórius gyilkos” és „atombomba”. A hírekben hemzsegnek a kábítószerről, gyilkosságról, bombázásról, pszichopata kannibalizmusról, mészárlásokról, éhínségről és kínzásokról szóló történetek.

A jó hír viszont az, hogy mindezek a dolgok átmeneti jellegűek. A közeljövőben Isten újra fellép Sátán és démonai ellen. Leírva Istentől kapott látomását János apostol ezt mondta: „És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, és veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő” (Jelenések 20:1–3).

Ezután az Ördögöt és démonait ’eloldják egy kevés időre’, majd az örök pusztulásuk következik (Jelenések 20:3, 10). Milyen csodálatos idő lesz akkor! Mivel Sátánt és démonait véglegesen félretették az útból, Jehova lesz „minden mindenben”. És valóban ’teljes békességet’ élvez mindenki (1Korinthus 15:28; Zsoltárok 37:11, Újfordítású revideált Biblia).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 7. oldalon]

Vajon egyedül az ember felelős ezekért a dolgokért, vagy egy sötétlelkű, láthatatlan erő is okolható érte?

[Forrásjelzés]

Oil wells burning in Kuwait, 1991: Chamussy/Sipa Press

[Kép a 7. oldalon]

Milyen csodálatos időszak lesz, amikor a démonok többé nem zaklatják az emberiséget!