Egy másfajta felfedezés a Bahama-szigeteken

FLORIDA és Kuba között az azúrkék tengert keresztülívelő, gázlókövekhez hasonló Bahama-szigetek példátlan figyelmet kaptak a világ hírközlő eszközei részéről 1992-ben. Miért? Azért, mert a legtöbb szakember úgy tartja, hogy a Bahama-szigeteken kötött ki történelmi utazása során Kolumbusz Kristóf 1492-ben, amikor felfedezte Amerikát. Kolumbusz Kristóf partraszállásának ötödik centenáriuma, vagy 500. évfordulója október 12-én nemzetközi figyelmet kapott.

Ennek ellenére az ötödik centenáriumot körülövező fellángolás mellől nem maradtak el az elmarasztaló megjegyzések. A Black Lawyers 23. Nemzeti Konferenciáján John Carew a jelentések szerint azt mondta, hogy Kolumbusz „a Karib-tengeri-szigeteket halállal árasztotta el” (The Nassau Guardian).

Ma már a Bahama-szigeteken élő 250 000 bennszülött lakos közül senki sem tud vérrokonsági kapcsolatra lelni azokkal a békés őslakókkal, akikkel Kolumbusz találkozott, és akik a leírása szerint „jó alakú emberek, szép testűek és nagyon kellemes az arcuk”. Mi történt ezekkel a bennszülöttekkel? A History of the Bahamas megválaszolja: „A Bahama-szigeteki népességet, körülbelül 20 000 lucayót, 1500 és 1520 között mint rabszolgákat elhurcolták a spanyol aranybányákba, Hispániába.”

Így a Bahama-szigetek elnéptelenedtek, először a britek „fedezték fel újra”, és később a „loyalisták” nagyobb csoportjai. Az utóbbiak főleg ültetvényes gazdák voltak az amerikai gyarmatokról. Lojálisan a Brit Koronához elkerülték a függetlenségi háborút, amely akkor dúlt a kontinensen. Napjainkban a Bahama-szigeteken élő emberek főleg ezeknek a telepeseknek és azok szolgáinak a leszármazottaik. Miután felszabadították őket, sok rabszolga megtartotta egykori urának a nevét.

Egy másfajta felfedezés

Majdnem biztos, hogy Kolumbusz bizonyos értelemben misszionáriusnak tekintette magát. Állítólag ezt mondta: „Isten tett engem az új ég és az új föld hírnökévé . . . Megmutatta, hogy merre találom.” Mégis az ebből következő pusztítás mást mutatott. Az igazságos ’új égnek és új földnek’, amit Isten megígért, egy másfajta felfedezésre kellett várnia (2Péter 3:13).

Edward McKenzie és felesége 1926-ban megérkezett a Bahama-szigetekre. Az előttük élt felfedezőktől eltérően, ez a szerény jamaicai házaspár azért jött, hogy megkeresse az alázatos szívű embereket, akikhez egy kincset tudnának eljuttatni. Ők voltak az elsők, akik elhozták a Királyság jó hírét a Bahama-szigetekre (Máté 13:44; 24:14). Később, ugyanebben az évben még két jamaicai testvér csatlakozott hozzájuk, Clarence Walters és Rachel Gregory. 1928-ban már hét Királyság-hírnök volt a Bahama-szigeteken. Négy éven keresztül keményen munkálkodtak azon, hogy prédikálják a szigetlakóknak a Jóhírt.

Majd egy dinamikus szónok jött Trinidadból, E. P. Roberts. Nyilvános előadásai a közismert összejöveteli helyeken nagyrészt eloszlatták a hamis hiedelmeket, és sokak szívét érték el a Biblia igazságával. Az egyik ilyen összejövetel alkalmával lebilincselve ült a hallgatóság között Donald Oscar Murray, akit később szeretetteljesen csak D. O-nak hívtak. Végül ő vette át a munka vezetését.

A misszionárius Nancy Porter nagyon jól emlékszik, milyen buzgón imádkozott D. O. Murray, amikor segítséget kért a prédikálómunkához. Nancy és férje, George voltak az első misszionáriusok 1947-ben két másik testvérrel együtt, akiket a Watch Tower Society küldött a Bahama-szigetekre. Nancy így emlékszik vissza: „Az első összejövetel, amelyre elmentünk olyan volt, amit úgy vélem, sosem fogunk elfelejteni. Körülbelül kilencen, vagy tízen voltak jelen. Murray testvér volt az elnöklő és egy imával nyitott, megköszönve Jehovának a misszionáriusok megérkezését. Segítségre volt szükség — mondta — ’és oly sokáig imádkoztunk a támogatásért’. A Társulat megígérte, hogy segítséget küld és mi ott is voltunk. Olyan megindító volt az ima, hogy úgy éreztük, mi itt akarunk maradni és sosem akarunk elmenni.” Ma, úgy 45 évvel később, és annak ellenére, hogy meghalt a férje, Porter testvérnő még mindig elviszi a vigasztaló Királyság-üzenetet a szigetlakóknak.

Főleg 1947-től kezdve vált a Királyság-prédikálómunka nagymértékben eredményessé a Bahama-szigeteken, nagy részben a teljes idejű szolgák és azok révén, akik csónakkal a szigetre látogattak. Gyakran kellett alattomos homokzátonyok között, hullámzó sekély vizekben navigálniuk, majd átgázolniuk a part felé, hogy a Jóhírrel elérjék a távoli településeket. Azok a korai erőfeszítések még ma is hoznak gyümölcsöket.

Mérföldkőhöz érkeztek 1950-ben. Ez év decemberében látogatta meg először a Bahama-szigeteket Nathan H. Knorr, a Watch Tower Society akkori elnöke, és titkára, Milton G. Henschel. Knorr 312 ember előtt tartott beszédet, akik a Mother’s Club Hallban zsúfolódtak össze egy kicsi faépületben a Jail Alleyen. Egész sok jól ismert személyiség volt jelen, beleértve a parlament egyik tagját és az egyik napilap kiadóját. Ezen az estén Knorr testvér bejelentette a Társulat egyik fiókhivatalának megalapítását a Bahama-szigeteken.

A szigetlakók barátságos válasza

A Bahama-szigetek barátságos népe általában halló fülűként reagált a Királyság-üzenetre. Mégis kihívásnak bizonyul elérni mindannyiukat. Miért van ez? Nos, bár a legtöbb ember a fővárosban, Nassauban él és a szomszédságában, Nagy-Bahamán, mások szétszóródva élnek a 15 nagyobb szigeten és néhányan a 700 kisebb szigeten és korallzátonyon, amelyekből ez a szigetcsoport összeáll.

Látva a szükséget, a helyi Tanúk közül és máshonnan is egyre többen költöztek a kisebb szigetek közösségeihez, hogy segítsenek a prédikálómunkában. Dicséretre méltó, hogy ezért anyagi és egyéb áldozatokat hoztak. Erőfeszítéseik azonban bőségesen visszafizetődött.

Az egyik fiatal házaspár a hatalmas Andros-szigetre költözött. Egyik nap házról házra prédikáltak és találkoztak egy emberrel, aki Haitiról vándorolt ide. A Bahama-szigeteken többezer ilyen személy él. Ez az ember azonnal elfogadta a házi bibliatanulmányozást. Már azon az estén elkezdték az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyv angol és francia példányát használva fel. A következő estén először ment el a keresztény összejövetelre. Ez az ember hamarosan abbahagyta a dohányzást, gyors előrehaladást ért el és el kezdett részt venni a prédikálómunkában.

Azon a reggelen, amikor alámerítkezett, egy hangszalagot kapott Haitin élő családjától, noha öt éve nem hallott felőlük. Mi volt az, amit el kellett mondaniuk? Elbeszélték, hogyan lettek Jehova Tanúi. Elmondták, hogy a testvére már általános úttörő, vagy teljes idejű prédikáló, és arra buzdították, keresse fel a Tanúkat és tanulmányozza velük a Bibliát. Nem szükséges mondanunk, ez az ember még aznap alámerítkezett teljes meggyőződéssel arról, hogy jó dolgot választott.

Az ehhez hasonló fellelkesítő válaszok melegséggel árasztották el a helyi Tanúk szívét. Egyre nagyobb számban vették fel közülük a teljes idejű evangélizáló munkát, ami hozzájárult a növekedéshez. Így 1988-ra a Bahama-szigetek elérte az 1000-es Királyság-hírnök számot. Ma a 19 gyülekezetben — amely gyakorlatilag minden nagyobb szigeten eloszlik — körülbelül 1300 Királyság-hírnök van.

Felkészülten a jövőre

Számbeli növekedésük miatt a Tanúk nehezen találtak olyan helyet az évenkénti kongresszusukra, ami elég nagy volt, és anyagilag elérhető. Két kongresszust kellett tartaniuk különböző szigeteken, hogy el tudják látni a sokaságot. Így terveket készítettek, hogy építsenek egy kongresszusi termet egy új fiókhivatallal együtt. A munkát 1989 decemberében kezdték meg. Több száz nemzetközi és helyi önkéntes munkás dolgozott a létesítményen „egész lélekkel . . . mint Jehovának” (Kolossé 3:23, New World Translation).

Kétségtelenül a Tanúk legnagyobb és legboldogabb egybegyűjtése a Bahama-szigeteken mind a mai napig az új fiókhivatal és kongresszusi terem átadásának alkalmával következett be 1992. február 8-án és 9-én. Az izgatott várakozás egyre inkább nőtt, amint a testvérek a szigetek minden területén előkészületeket tettek az eseményre. Az időjárás szokatlanul hideg volt, és esett az eső az átadás napja előtti éjszakán. Ennek ellenére semmi sem tudta elrontani a 2714 fős örvendező sokaság örömét, amint John E. Barr, Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja elmondta átadási beszédét, melynek a címe „A teokratikus növekedés éneke” volt.

A szívek hálával teltek meg égi Atyjuk, Jehova Isten iránt, hogy ilyen örömre és felfokozott érzelmekre adott okot. Az itt jelenlévők még inkább elhatározták, hogy teljes energiájukat a szellemi oktatómunkára fordítják, amelyet a fizikai terjeszkedés szükségessé tett.

Bár Kolumbusz felfedezése fordulópont volt ezen szigetek fellendülése szempontjából, valószínűleg ez továbbra is vita tárgyát fogja képezni. Jehova Tanúi a Bahama-szigeteken azonban mindannyian hálásak Istennek, hogy olyan Királyság-hírnökökről gondoskodott, akiket az önfeláldozó szellem arra indított, hogy szálljanak szembe az ismeretlennel és hozzák el a dicsőséges Jóhírt a szellemileg még fel nem térképezett vizekre. Munkájuk és „felfedezésük” példa nélküli gazdagságot eredményezett a Bahama-szigeteken élő igazságkeresők számára.

[Térkép/képek a 24–25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Nagy-Bahama

Abaco

Andros-sziget

New Providence-sziget

Nassau

Eleuthera-sziget

Cat-sziget

Great Exuma-sziget

Rum Cay

San Salvador

Long Island

Crooked-sziget

Acklins-sziget

Mayaguana

Little Inagua-sziget

Great Inagua-sziget

KARIB-TENGER

FLORIDA

KUBA

[Képek]

Prédikálás a Straw Marketen

A partra gázolnak, hogy megosszák a Jóhírt

A fiókhivatal egy dombon fekszik, ahonnan kilátás nyílik a kongresszusi teremre