A Messiás — Reális remény?

Ő Mózesnek nevezte magát. Igazi neve elveszett a történelem számára. Az i. sz. ötödik században végigutazta Kréta szigetét, hogy meggyőzze a zsidókat arról: ő a várt messiás. Azt mondta nekik, hogy elnyomásuk, száműzetésük és fogságuk hamarosan véget ér. És ők elhitték. Amikor eljött szabadulásuk napja, a zsidók követték „Mózest” egy a Földközi-tengerre néző hegyoromra. Ő azt mondta: csak bele kell vetniük magukat a tengerbe, s az kettéválik előttük. Sokan engedelmeskedtek neki: beleugrottak a tengerbe — ám az nem volt hajlandó kettéválni. Nagyon sokan megfulladtak, néhányukat tengerészek és halászok mentettek meg. Mózest azonban sehol sem találták. Az a messiás elment.

MI IS az a messiás? Erről a szóról a „megmentő”, „megváltó” és „vezető” szavak juthatnak eszünkbe. Sok ember úgy véli, hogy a messiás olyan személy, aki reményt és rajongást kelt követőiben, valamint megígéri, hogy az elnyomásból a szabadságba vezeti őket. Mivel az emberi történelem nagyrészt az elnyomás történelme, nem meglepő, hogy a századok folyamán jó néhány messiás felbukkant. (Vö. Prédikátor 8:9.) Az úgynevezett krétai Mózeshez hasonlóan, ezek a messiások gyakrabban okoztak követőiknek csalódást és szerencsétlenséget, mint szabadulást.

„Ez a Messiás-Király!” Így üdvözölte a nagyra becsült Akiba ben Joseph rabbi Simeon Bar Kokhbát i. sz. 132-ben. Bar Kokhba hatalmas ember volt, s egy erős hadseregnek parancsolt. Végre itt van a férfi — gondolta sok zsidó —, aki véget vet a Római Birodalom világhatalmi uralma alatti hosszú elnyomásuknak. Bar Kokhba kudarcot vallott; honfitársainak százezrei fizettek életükkel ezért a kudarcért.

A XII. században egy újabb zsidó messiás bukkant fel, ezúttal Jemenben. Amikor a kalifa, vagyis az uralkodó a messiási mivoltát igazoló jelet kérte tőle, ez a messiás azt javasolta, hogy a kalifa fejeztesse le őt és gyors feltámadása szolgáljon jelként. A kalifa elfogadta a tervet — és ez lett a jemeni messiás veszte. Ugyanabban a században egy David Alroy nevű férfi azt mondta a zsidóknak Közel-Keleten: készüljenek fel arra, hogy az angyalok szárnyán kövessék őt vissza a Szentföldre. Sokan elhitték, hogy ő a messiás. A bagdadi zsidók türelmesen vártak háztetőiken, gondatlanul figyelmen kívül hagyva a tolvajokat, akik kifosztották őket.

A szmirnai Sabbatai Zevi a XVII. században jelent meg. Európa-szerte hirdette a zsidóknak, hogy ő a messiás. Keresztények is hallgattak rá. Zevi felszabadítást ígért követőinek — nyilván korlátozás nélkül engedve a bűn gyakorlását. Legközelebbi követői orgiákat rendeztek, gyakorolták a nudizmust, paráználkodtak és vérfertőzést követtek el, majd korbácsolással, a hóban való meztelen hempergéssel és a hideg földbe nyakig történő temetkezéssel büntették magukat. Amikor Törökországba utazott, Zevit elfogták és azt mondták neki, hogy vagy áttér az iszlámra, vagy meghal. Ő áttért. Ekkor sok híve összetört. Ennek ellenére a következő két évszázadban Zevit néhány területen még mindig messiásnak hívták.

A kereszténység is megteremte a maga messiásait. A XII. században egy Tanchelm nevű férfi gyűjtötte maga köré a támogatók seregét és uralta Antwerpen városát. Ez a messiás istennek nevezte magát; még a fürdővizét is eladta követőinek, hogy mint szentséget igyák azt. Thomas Müntzer szintén „keresztény” messiás volt a XVI. századi Németországban. Felkelést vezetett a helyi polgári hatalom ellen, azt állítva követőinek, hogy az a felkelés Armageddon csatája. Megígérte, hogy az ellenség ágyúgolyóit a kabátujjával kapja el. Ehelyett embereit lemészárolták, Müntzert pedig lefejezték. A századok során sok hasonló messiás bukkant fel a kereszténységben.

Más vallásoknak is megvan a maguk messiási alakja. Az iszlám a Mahdira, vagyis a „helyesen irányítottra” mutat, aki egy ítéletkorszakot fog majd bejelenteni. A hinduizmusban némelyek jogot formálnak arra, hogy különböző istenek avatáráinak, vagyis inkarnációinak vallják magukat. És amint azt a The New Encyclopædia Britannica megjegyzi: „Még az olyan nem messiási vallás is, mint a buddhizmus, pontosabban annak mahájána csoportjai között megalkotta az eljövendő Maitréja Buddhában való hitet, aki égi lakóhelyéről ereszkedik alá, és viszi a hűségeseket a paradicsomba.”

A XX. századi messiások

Saját századunkban nagyobb szükség van egy igazi messiásra, mint valaha; nem meglepő hát, hogy sokan igénylik ezt a címet. Az afrikai Kongóban az 1920-as, 30-as és 40-es években Simon Kimbangut és utódját, Andre „Jesus” Matswát fogadták messiásként. S bár ők meghaltak, követőik még várják visszatérésüket és egy afrikai millennium bejelentését.

Ez a század szemtanúja volt a „kargó kultuszok” kialakulásának Új-Guineában és Melanéziában. E kultuszok tagjai egy hajó vagy repülő érkezését várják, amit egy olyan messiásszerű fehér férfi vezet, aki gazdaggá teszi őket és bejelenti a boldogság korszakát, amikor még a halottak is felkelnek.

Az iparosodott nemzeteknek is megvan a maguk messiása. Némelyikük vallási vezető, mint például az önmagát Jézus Krisztus utódjának tartó Sun Myung Moon, aki célul tűzte ki a világ megtisztítását híveinek egyesült családja által. Politikai vezetők is megpróbálták felvenni a messiási státust; a század legiszonyatosabb példája erre Adolf Hitler volt, egy ezeréves Reichről [magyarul: birodalomról] szóló grandiózus beszédével.

Politikai filozófiák és szervezetek szintén gyakran vívnak ki messiási státust. A The Encyclopedia Americana például megjegyzi, hogy a marxizmus—leninizmus politikai elméletének vannak bizonyos messiási felhangjai. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét pedig széles körben úgy fogadták, mint a világbéke egyetlen reményét, s ezáltal az egyfajta pótmessiásnak bizonyult sokak elméjében.

Valóságos remény?

Ez a rövid áttekintés nagyon is világossá teszi, hogy a messiási mozgalmak története jórészt a megtévesztés, a meghiúsult remények és az elpazarolt álmok története volt. Aligha meglepő, hogy ma sok ember cinikussá vált a messiásvárást illetően.

Mielőtt azonban teljesen elutasítanánk a messiásvárást, érdemes megtanulnunk, honnan is származik a „messiás” szó. Valójában bibliai eredetű. Héber megfelelője a ma·shiʹach, vagy „felkent”. A bibliai időkben a királyokat és papokat néha a felkenetési szertartással jelölték ki feladatukra, miközben illatos olajat öntöttek a fejükre. A ma·shiʹach kifejezés tehát joggal alkalmazható rájuk. Ellenben akadtak férfiak, akik minden felkenetési szertartás nélkül is felkentek, azaz különleges helyzetre kijelöltek voltak. Mózest „Krisztus”-nak, vagyis „felkent”-nek nevezi a Zsidók 11:24–26, mert mint Isten prófétája és képviselője választatott ki.

A messiás szónak ez a „felkent” jelentése jól elkülöníti a bibliai messiást a korábban említett hamis messiásoktól. A bibliai messiások nem önjelöltek voltak, nem is a rajongó követők tömege választotta őket. Nem, az ő kijelölésük fentről származott, magától Jehova Istentől.

Bár a Biblia sok messiásról beszél, egyet magasan a többi fölé emel (Zsoltárok 45:8). Ez a Messiás a bibliai próféciák központi alakja, a Biblia leglelkesítőbb ígéretei beteljesedésének kulcsa. És ez a Messiás valóban leküzdi azokat a nehézségeket, amelyekkel ma szembenézünk.

Az emberiség Megmentője

A bibliai Messiás az emberiség gondjaival már a gyökereitől kezdve foglalkozik. Amikor első szüleink, Ádám és Éva a lázadó szellemi teremtmény, Sátán felbujtására fellázadtak a Teremtő ellen, valójában maguknak követelték a kormányzás alapvető jogát. Ők akarták eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezáltal kiléptek Jehova szerető, védelmező kormányzata alól, és beletaszították az emberi családot az önmaga felett való uralkodás káoszába és nyomorúságába, a tökéletlenségbe és a halálba (Róma 5:12).

Mennyire szerető Isten Jehova, hogy az emberi történelem azon sötét pillanatában reménysugarat adott az egész emberiségnek. Az emberi lázadók feletti ítélet kihirdetésekor Isten előre megmondta, hogy leszármazottaiknak lesz egy megmentője. Mint „mag”-ra utalt rá, és ez a Megmentő azért jön, hogy megsemmisítse Sátánnak az Édenben végzett szörnyű munkáját; a Mag összezúzza a „kígyó”-nak, Sátánnak a fejét, kitörölve őt a létből (1Mózes 3:14, 15).

A zsidók ezt már az ősi időktől kezdve mint messiási próféciát tekintették. Számos Targum — a Szent Iratok első században általánosan használt zsidó magyarázata — úgy értelmezte, hogy ez a prófécia „a Messiás-Király napján” teljesedik be.

Ezek után aligha meglepő, hogy a hit embereit a kezdet kezdetétől izgalommal töltötte el az eljövendő Magra vagy Megmentőre vonatkozó ígéret. Képzeld csak el, mit érzett Ábrahám, amikor Jehova azt mondta neki, hogy a Mag az ő vonalán fog eljönni, és hogy „a földnek minden nemzetségei” — nem csupán az ő leszármazottai — „megáldatnak” majd e Mag által (1Mózes 22:17, 18).

Messiás és kormányzat

A későbbi próféciák ezt a reményt a jó kormányzat kilátásával kapcsolták össze. Az 1Mózes 49:10-ben Ábrahám dédunokája, Júda számára ez hangzott el: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.” Nyilván ennek a ’Silónak’ kell kormányoznia — és kormányozni is fogja nem csupán a zsidókat, hanem a „népek”-et is. (Vö. Dániel 7:13, 14.) Az ősi zsidók Silót a Messiással azonosították; valóban, némely zsidó Targumban a „Siló” szót egyszerűen a „Messiás” vagy „a Messiás-Király” kifejezés helyettesítette.

Ahogy az ihletett prófécia fénye tovább világított, újabb és újabb részletek kerültek felszínre a Messiás uralkodásával kapcsolatban (Példabeszédek 4:18). A 2Sámuel 7:12–16-ban Dávid király, Júda leszármazottja számára hangzott el, hogy a Mag az ő vonalán jön el. Sőt ez a Mag egy rendkívüli Király kell hogy legyen. Trónja, vagyis uralkodása örökre megmarad! Az Ésaiás 9:6, 7 alátámasztja ezt: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen . . . Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”

El tudsz képzelni egy ilyen kormányzatot? Egy ilyen igazságos uralkodót, aki békét teremt, és aki örökké uralkodik? Mennyire különbözik ez a történelem hamis messiásainak szánalmas felvonulásától! Távol állva attól, hogy megtévesztett és önjelölt vezető legyen, a bibliai Messiás világuralkodó, minden olyan erővel és hatalommal, amely szükséges ahhoz, hogy megváltoztassa a világ állapotát.

Ez a kilátás igen nagy jelentőségű a mi zűrzavaros időnkben. Az emberiségnek soha nem volt ennyire kétségbeejtő módon szüksége egy ilyen reményre. S mivel túlságosan is könnyű hamis reményekhez csatlakozni, mindannyiunk számára alapvető, hogy körültekintően megvizsgáljuk a következő kérdést: Vajon a názáreti Jézus volt a megjövendölt Messiás, amint oly sokan hiszik? A következő cikkben ezt a témát fogjuk megvizsgálni.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Messiás Brooklynban?

Poszterek, táblák és neonfények hirdetik mostanában Izraelben: „Készüljetek a Messiás jövetelére!” Ezt a 400 000 dolláros reklámkampányt a lubaviterek, a hászidim zsidók egy ultraortodox csoportjának tagjai folytatják. A 250 000 fős csoportban általánosan elterjedt az a hit, hogy főrabbijuk, a brooklyni Menachem Mendel Schneerson maga a Messiás. Vajon miért? Schneerson azt tanítja, hogy a Messiás ennek a nemzedéknek az életében jön el. És a Newsweek című magazin szerint a lubaviterek ragaszkodnak azon elképzelésükhöz, miszerint a kilencvenéves rabbi nem fog meghalni a Messiás eljövetele előtt. A szekta századok óta tanítja azt, hogy minden nemzedékben legalább egy olyan férfi létezik, aki képes arra, hogy Messiássá váljon. Schneerson a követői számára ilyen férfinak látszik, és ő nem is jelölt ki utódot. Ennek ellenére a Newsweek szerint a legtöbb zsidó nem fogadja el őt mint Messiást. A Newsday című újság pedig azt írja, hogy a kilencvenhat éves rivális rabbi, Eliezer Schach „hamis messiás”-nak nevezte Schneersont.

[Kép a 7. oldalon]

Az a hiedelem, hogy a krétai Mózes a messiás, sok ember életébe került