Kiszámítottad már a költséget?
„MICSODA! Nem fogad el egy ilyen ragyogó ajánlatot?” A főnöknő nem akart hinni a fülének. Beosztottja, a szakértelméről és példás viselkedéséről közismert asszony, éppen visszautasított egy kétéves külföldi tanulmányútra szóló kiküldetést, amelyet a cég fizetett volna. Miért nem élt a lehetőséggel?
Az asszony elmagyarázta, hogy ha elfogadná az ajánlatot, az kétévi távollétet jelentene számára férjétől és két gyermekétől. Nagyon hiányoznának neki. Ami pedig még fontosabb, elhanyagolná Istentől kapott feladatát mint feleség és anya. Az érzelmi és a szellemi ár túl magas ahhoz, hogy megérné számára kifizetni. Ezért a költség kiszámítása után úgy döntött, hogy nem fogadja el az ajánlatot.
Te mit tettél volna az ő helyében? Valószínűleg sokan nem értenek egyet ennek a keresztény asszonynak a döntésével. Némelyek, mint például a munkatársai is, úgy érezhetik, hogy egy nagyszerű lehetőséget mulasztott el, amely elősegítette volna a karrierjét. Mások talán azt vetnék a szemére, hogy nem gondol családja jövőjére, elvégre két év gyorsan eltelik. Senki se higgye azonban, hogy az asszony döntése meggondolatlan vagy érzelgős volt. Józan érveken és előremutató alapelveken alapult. Nézzük meg, hogy melyek ezek!
Több mint a józan ész
A legbölcsebb ember, aki valaha a földön járt, Jézus Krisztus, az egyik példázatában meghúzta az irányvonalat. „Ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket és meglássa, rendelkezik-e elegendővel annak befejezéséhez? — kérdezte Jézus. — Különben előfordulhat, hogy lerakja annak alapját, de nem képes befejezni azt, és mindaz, aki látja csúfolni kezdi őt, és azt mondja: ’Ez az ember elkezdett építeni, de képtelen volt befejezni’ ” (Lukács 14:28–30).
Bizonyosan mindenki egyetért azzal, hogy egy fontos döntés meghozatala előtt nem haszontalan elfoglaltság kiszámítani a költséget. Például, ha egy ember házat szeretne vásárolni, vajon rögtön rohan aláírni az adásvételi szerződést anélkül, hogy tudná a vételárat, és meggyőződne arról, hogy anyagi helyzete megengedi-e számára az üzlet lebonyolítását? Ha így tenne, biztosan nem néznék normálisnak. Igen, a józan ész azt diktálja, hogy mielőtt valaki belefog egy vállalkozásba, kiszámítja annak költségét.
Mire mutatott rá valójában Jézus, amikor elmondta ezt a példázatot? Közvetlenül a példázat bevezetése előtt azt mondta: „Aki nem hordja a saját kínoszlopát, és nem jön énutánam, nem lehet a tanítványom” (Lukács 14:27). A szövegösszefüggés tehát arra mutat, hogy Jézus nem valamilyen általános értelmű tanácsot adott közönséges, mindennapi vállalkozásainkhoz. Ő inkább a tanítvánnyá válás költségének a kiszámításáról beszélt.
Példázatával Jézus arra mutatott rá, hogy változtatásokat és áldozathozatalokat foglal magában az, hogy valaki az ő tanítványa legyen. Vajon miért? Mert a dolgok jelen rendszerét az anyagias beállítottság és az önérdek mozgatja. A legtöbb embert többnyire csak az érdekli, hogyan tudná kielégíteni testi vágyait, és csekély vagy semmilyen figyelmet nem szentel a szellemi szükségleteikre és az Istennel való kapcsolatára (2Timótheus 3:1–4). Ez a hozzáállás avagy szellem azonban pontosan az ellenkezője annak, amit Jézus Krisztus mutatott. „Az Emberfia sem azért jött — mondta —, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és lelkét váltságdíjul adja cserébe sokakért.” A szellemi dolgokat magasabbra értékelte az anyagiaknál, amikor azt mondta: „A szellem adja az életet, a hús egyáltalán semmire sem hasznos” (Máté 20:28; János 6:63).
Következésképpen, amikor Jézus azt tanácsolta azoknak, akik a tanítványaivá akartak lenni, hogy számítsák ki a költséget, akkor elsődlegesen nem anyagi, hanem szellemi értékekről beszélt. Vajon nekik mi a fontosabb: a világ által felkínált anyagi előnyök, vagy a tanítványi mivoltukból származó szellemi jótétemények? Ezért, miután elmondta a fenti és még egy azzal összefüggő példázatot, ezzel fejezte: „Így biztosak lehettek, hogy közületek senki sem lehet a tanítványom, ha nem vesz búcsút minden vagyonától” (Lukács 14:33). Aki szeretne az ő tanítványa lenni, vajon hajlandó és kész arra, hogy meghozzon egy ilyen áldozatot, vagy pedig túlságosan magas árnak tekinti ahhoz, hogy kifizesse?
Egy kiegyensúlyozott szemlélet
Bár az anyagi dolgokból származhatnak látszólagos jótétemények, amelyek jelentős és azonnali előnyökkel járnak, a szellemi tevékenységből azonban sokkal maradandóbb és kielégítőbb jótétemények származnak. Jézus a következőképpen érvelt: „Ne gyűjtsetek többé magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda emészt, és ahol tolvajok betörnek és ellopják. Inkább gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak!” (Máté 6:19, 20). Napjainkban infláció, tőzsdeválságok, bankcsődök és egyéb ilyenek sokakat tönkretettek már, akik kizárólag az anyagi gazdagságba vetették bizalmukat. Pál apostol is arra ösztönöz minket, hogy ’tekintetünket ne a látható, hanem a láthatatlan dolgokra szegezzük. Mert a láthatók ugyanis ideig tartók, de a láthatatlanok örökké tartók’ (2Korinthus 4:18). Hogyan valósíthatjuk meg ezt a szempontot a gyakorlatban?
Úgy tudjuk megtenni, ha utánozzuk a mi Mintánkat és Példaképünket, Jézus Krisztust. Földi ittléte alatt egyáltalán nem élt aszketikus életet, amit az is bizonyított, hogy részt vett menyegzői lakomákon és vendégségeken. Azonban nyilvánvalóan a szellemi dolgokat tekintette elsődlegesnek. Azért, hogy elvégezze Atyja akaratát, hajlandó volt lemondani még a létfenntartáshoz szükségesnek tekintett dolgokról is. Egy alkalommal kijelentette: „A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét” (Lukács 9:58). Atyja akaratának végzését olyan életfontosságúnak és élvezetesnek tekintette, hogy szívből jövő őszinteséggel mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő munkáját elvégezzem” (János 4:34).
Jézus kimutatta értékítéletét azáltal, hogy visszautasította Sátán kísértéseit. Az Ördög megpróbálta rávenni Jézust arra, hogy saját érdekében fizikai szükségleteinek kielégítésére, valamint világi hírnév és népszerűség megszerzésére használja fel az Istentől kapott hatalmát. Jézus nagyon jól tudta, hogy az ilyen kétséges előnyöket csupán egy nagyon magas költség kifizetésével lehet megszerezni — Isten helyeslésének elveszítésével —, ez a költség viszont magasabb volt annál, semhogy hajlandó lett volna megfizetni, mert ő az Atyjával fenntartott jó viszonyt mindennél nagyobb kincsnek tartotta. Ezért utasította vissza Sátán ajánlatait egyértelműen, minden habozás nélkül (Máté 4:1–10).
Krisztus követőiként bizonyosan mi is ugyanolyan értékítéletet szeretnénk kinyilvánítani, mint Mesterünk. A dolgok jelen rendszerében, amely Sátán ellenőrzése alatt van, számos dologról úgy tűnhet, hogy nagyszerű jótéteményeket ígér, valójában azonban az Istennel fenntartott jó kapcsolatunkat veszélyezteti. Az olyan dolgok például, mint a hivatali ranglétrán való feljebb kapaszkodás, magasabb iskolai végzettség megszerzése egy előnyösebb pozíció elérése érdekében, udvarlás hitetleneknek, vagy kétes üzleti vállalkozásokban történő részvétel könnyen vezethetnek hitünk elvesztéséhez, és végül Jehova kegyének az elvesztéséhez. Gondosan ki kell számolnunk a költséget, amikor ilyen kísértésekkel találjuk szembe magunkat.
Az igazi bölcsesség védelem
Néhány évvel ezelőtt egy távol-keleti nagyvárosban élő keresztény fiatalembernek lehetősége nyílott arra, hogy külföldön folytathassa tanulmányait. Annak ellenére, hogy már magas világi iskolai végzettsége és jól fizetett állása volt, úgy érezte, hogy mindez kevés számára; még jobb életkörülményeket szeretett volna biztosítani magának. Keresztény társai az ő érdekében azokkal az Írás szerinti szempontokkal próbáltak érvelni neki, amelyeket az imént áttekintettünk, a fiatalember azonban nyakas volt, és repülőgépre szállt. Eleinte ugyan megpróbálta megtartani a hitét, ám fokozatosan elvesztette értékelését a bibliai igazság iránt, és kételkedni kezdett. Csupán egy év telt el, vagy még annyi sem, s teljesen elvesztette a hitét és agnosztikusnak vallotta magát. Igaz, a még magasabb világi iskolai végzettség elnyerése bizonyos elégedettséget hozott számára. A mulandó dicsőségért azonban milyen súlyos árat kellett fizetnie — hite hajótörést szenvedett, és szembe kell néznie az örök élet elvesztésével! (1Timótheus 1:19).
Másrészről azonban, akik nem hagyták, hogy bármi veszélyeztesse az Istenhez fűződő viszonyukat, nagy áldásokat arattak Jehovától.
Jó példa erre egy másik fiatalember, aki egy belsőépítészeti vállalkozást vezetett ugyanabban a nagyvárosban, amelyet az előbbi történet kapcsán említettünk. Még csak két hónapja kezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, amikor csábító ajánlatot kapott — vállaljon el egy 30 000 dolláros felújítási megbízatást. A feladat elvégzése azonban együtt járt volna az építészeti szabályok és rendelkezések áthágásával, valamint néhány engedély nélküli építmény felhúzásával. Mivel már megtanulta, hogy a keresztényeknek törvénytisztelőknek kell lenniük, felismerte, hogy a megbízatás elfogadása Isten kegyének az elvesztését jelentené (Róma 13:1, 2). Miután gondosan mérlegelte a helyzetet, nem vállalta el a megbízatást. Mi lett döntésének a kimenetele? Hitének ez a cselekedete fordulópontnak bizonyult szellemi előrehaladása terén. Még abban az évben eljutott az önátadásra és az alámerítésre. Vállalkozását eladta és egy olyan állásba ment el dolgozni, ahol több ideje jut a szellemi dolgokkal foglalkozni. Jelenleg örömmel és lelkesedéssel szolgálja Jehovát.
Mind a két fiatalember kiszámította a költséget. Mi tette mégis oly eltérővé a döntésüket? Az isteni bölcsesség! Hogyan jut ez kifejezésre? A bölcsesség az a képesség, amely által az ismeretet oly módon lehet alkalmazni, hogy általában tartós jótétemények származzanak belőle. Az isteni bölcsesség pedig azt jelenti, hogy az Isten szándékával összhangban lévő ismeretet alkalmazzuk magunkra. Noha mind a két fiatalember birtokában volt némi bibliaismeretnek, az eltérő eredmény abból származott, hogy nem egyformán alkalmazták azt. A Példabeszédek könyve azt mondja: „Amikor a bölcsesség bejut a szívedbe, és az ismeret gyönyörűséges lesz a lelkednek, a gondolkodó képesség őrködik majd feletted, a megkülönböztető képesség védelmez majd téged, hogy megszabadítson a rossz úttól” (Példabeszédek 2:10–12).
Isten Szava, a Biblia, igazi bölcsesség forrása, amelyhez bármikor fordulhatsz vezetésért, amikor fontos döntés előtt állsz. Jobb, ha nem gondolod magadról azt, hogy bölcs vagy, és inkább hallgatsz a tanácsra: „Bízzál Jehovában egész szíveddel és ne támaszkodj saját értelmedre. Minden utadban vedd figyelembe őt, és ő egyengeti majd ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6). Legyünk alázatosak és figyeljünk a tanításra, távol tartva magunktól a világ önfejű és független szellemét, amely oly elterjedt napjainkban.
Igen, nem tudjuk elkerülni, hogy azt arassuk, amit elvetettünk, és az a tisztességes és igazságos, hogy mi viseljük döntéseink és választásaink következményeit (Galátzia 6:7, 8). Számítsd ki tehát a költséget, mielőtt belefognál valamibe. Ne engedd, hogy bármilyen előnyösnek tűnő dolog tönkretegye szellemiségedet vagy Jehova Istenhez fűződő viszonyodat. Imádkozz bölcsességért, hogy képes legyél helyes döntéseket hozni, mert azok a döntések, amelyeket most hozol, az élet és a halál közötti különbséget jelenthetik számodra — visszavonhatatlanul! (Vö. 5Mózes 30:19, 20.)
[Képek a 28. oldalon]
Ő vajon a szellemi tevékenységeket, vagy pedig egy világi karriert tenné az első helyre az életben?