Prédikálás Maputóban, Mozambik nagyon érdekes fővárosában!

Mozambikban 1991-ben ismerték el Jehova Tanúit törvényes vallásként. Azóta Isten Királysága jó hírének prédikálása látványos előrehaladásáról számolhatunk be ebben az Afrika délkeleti partján fekvő trópusi országban. A következőkben ismertetjük, hogyan tesznek eleget Jehova Tanúi a bibliai nevelőmunkájuknak Mozambikban, különösen az ország fővárosa, Maputo környékén.

IDŐJÁRÁSA, melyet az Indiai-óceán meleg éghajlata befolyásol, enyhe klímát biztosít Mozambiknak. Páratlan szépségű pálmákkal szegélyezett és korallzátonyokban bővelkedő partjai gyönyörűségesek a szemnek. Az egyik terjedelmes öböl, amely az időjárás viszontagságaitól védett vizekkel dicsekedhet, s az ország déli részén található — ideális hely volt a főváros, Maputo kialakítása számára.

Ennek az országnak a szépsége és derűs nyugalma azonban meghazudtolja kíméletlenül erőszakos történelmét. Idegen fennhatóság alatt küszködött évszázadokon át, először arab, majd portugál uralom alatt. Az utóbbiak a katolikus egyház összes áldásával érkeztek, hogy zsákmányként elhordják az ország kincseit — elefántcsontot, aranyat és rabszolgákat. A gyarmati elnyomás évszázadai után végezetül az országon belül tört ki elkeseredett küzdelem, amely 1975-ben az ország függetlenségéhez vezetett. A változás az életet sajnos nem tette biztonságosabbá, mivel az ország polgárháborúba sodródott, melynek egyenes következményeként a nép — különösen az ártatlan falusi emberek — sok-sok szenvedésen ment keresztül.

Maputóban, a fővárosban

Az elmúlt évtizedben a mozambiki emberek ezrei menekültek a városok és nagyvárosok nyújtotta viszonylagos biztonságba. Ezt különösen Maputóban lehet megfigyelni, ahol az eredeti portugál építészet keveredése a színpompás afrikaival vibráló légkört kölcsönöz a városnak. Maputo széles, fákkal szegélyezett sugárútjain sétálgatva ma, az első, amire felfigyelsz, az embertömeg, amint lótás-futás közepette végzi napi teendőjét. De azért e nyüzsgésen kívül valami más dolog is megfigyelhető. „A túlnépesedés és a mindennapi élet nehézségei ellenére az emberek nem fukarkodnak a mosollyal — jegyzi meg Rodrigo, egy misszionárius Maputóban. — Alig lehet goromba embereket találni!” Igen, a mozambiki emberek jól ismertek természetes és barátságos modorukról.

Magától értetődik — miként Afrika legnagyobb részében —, hogy az embereket természetszerűen jobbára a helyi piacokon lehet megtalálni. Ha a piacra akarsz menni, Chapa 100-ra szállhatsz, ami a sok tömegközlekedési eszközként használt teherautó helybeli neve. Mint általában, úgy tűnik több ember kapaszkodik kivülről a teherautó oldalaira, mint amennyien a járművön belül vannak. Talán jobb lesz, ha gyalogosan közlekedünk.

A mozambiki emberek javíthatatlan üzleti vállalkozók. Aki Maputót felkeresi, annak óhatatlanul észre kell vennie, mily sok itt az üzleti szellemű ember, aki járdákon és utcasarkokon kicsiny standot állít fel, hogy ott kereskedjen. Friss gyümölcsöt, zöldségfélét, fűszernövényeket vagy fűszereket szeretnél vásárolni? Többet találsz a kelleténél. Élő csirkét, kesudiót vagy házad felépítéséhez szükséges nádat keresel? Semmi sem jelent túl nagy gondot, s barátságos légkörben lehet minden üzletet lebonyolítani. Szolgáltatások, mint például a cipőtisztítás és az autómosás szintén rendelkezésedre állnak. Még értékes irataidnak is készít védőtasakot egy fiatal fiú a hegesztéshez egy forró vasrudat és műanyag fóliát felhasználva.

Az igazat megvallva, nem minden utcai kereskedelem minősíthető szigorúan véve törvényesnek. Ennek ellenére folytatják. Az engedély nélküli árusokat dumba nenge-knek nevezik, ami annyit jelent: „bízz a lábaidban”. Ez az elnevezés kétségkívül arra utal, hogy az árusoknak fürgén iramodó lábakra van szükségük, hogy amikor a hatóságok ellenőrzés céljából megjelennek, az amúgy is bizonytalan megélhetésüket megőrizzék.

Most pedig csak bele kell szimatolnunk a levegőbe, és máris tudjuk, hogy a halpiachoz közeledünk! Késő délután a Costa da Sol partja mentén mindennap kapkodó sürgés-forgás tapasztalható a halászhajók körül, éppen az aznapi fogást hordják be. Rendkívül változatos formájú és méretű halak kerülnek a pultokra, ezenfelül rákok, homárok és természetesen a híres mozambiki fűrészes garnéla rákok is. Én mégis úgy vélem, hogy titeket egy másfajta halászat érdekel, amely Maputóban és környékén folyik.

„Emberek halászai”

Amióta Mozambikban törvényesen elismerték Jehova Tanúit, a lakosság részéről nagyszerű reagálás tapasztalható. Egy ember a következő szavakkal fejezte ki értékelését: „Londonban jó néhány Tanút láttam az utcákon. Igazából bárhol jártam is, mindenütt találkoztam Jehova Tanúival. Most nagy örömömre szolgál, hogy itt is üdvözölhetem önöket.”

Ha az országban beszélt portugál és csonga nyelven megjelent Bibliák és bibliai irodalom iránti érdeklődést vesszük tekintetbe, akkor ezek az emberek tényleg szellemi beállítottságúak. Paula, egy másik misszionárius tapasztalata szerint, egy átlagos szombat délelőtt szinte teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy jóval több mint 50 folyóiratot lehet elterjeszteni a bazárban vagy a központi piacon. A Fiatalok kérdései - Gyakorlatias válaszok című könyv rendkívül nagy népszerűségnek örvend. A háború alatt sok fiatal vált hontalanná vagy árvává és ők — úgy látszik — megbecsülik a szellemi értékeket és az irányítást, amelyről ez a könyv gondoskodik.

Az érdeklődők tipikusan az afrikaiakra jellemző, gátlásoktól mentes módon, nagy csoportokba verődve fogják körül a misszionáriust, hogy hallják, miről is van szó. Az ilyen járda-gyülekezésekből gyakran lesznek élénk bibliai beszélgetések. Egy testvérnőtől most egy érdekfeszítő tapasztalatot hallunk.

„Egy alkalommal, amikor éppen utcai tanúskodást végeztem, megijedtem, mert egy katonai dzsip állt meg mellettem csikorgó fékekkel. Egy fiatal katona odakiáltott néhány ott ácsorgó embernek: ’Hé, te ott, szólj a hölgynek, hogy jöjjön ide!’ Amikor odamentem hozzá, a katona arcán széles mosoly jelent meg és ezt mondta: ’Maguk jó emberek. Boldogok vagyunk, hogy itt láthatjuk magukat. Azt hiszem van magánál egy könyv, ami a fiataloknak szól. Én is szeretnék egyet.’ Sajnálkozva válaszoltam, hogy nincs nálam egy se, de biztosítottam róla, hogy amint lesz raktáron a könyvből, elviszem az otthonába.”

Szállítások raktározásra

Az egyre növekvő irodalom iránti igény kielégítésére az Őr Torony Társulat Dél-Afrikában levő fiókhivatala kéthetente szállít nyomtatott irodalmat egy maputói raktárba. Manuel, egy misszionárius a raktár gondnoka, és ő a felelős az irodalom-szétosztás szervezéséért.

Egyik reggel egy középkorú férfi vetődött a raktárba és megkérdezte, mire használják ezt a helyiséget. Manuel megmagyarázta neki, hogy ott bibliai irodalmat raktároznak. A férfi kisétált, de egy perc múlva már vissza is jött.

„Ugye, maga azt mondta, hogy ezek bibliai könyvek?” — kérdezte.

„Igen. Így van” — válaszolta Manuel.

„Melyik szervezet számára készülnek ezek a könyvek?” — folytatta a kérdezősködést.

„Jehova Tanúi számára — adta meg a felvilágosítást Manuel, s még hozzátette —, a helybeli gyülekezeteinket látjuk el ezzel az irodalommal.”

„Ó, Jehova Tanúi! — a férfi arca felragyogott. — Annyi minden tetszik nekem magukkal kapcsolatban. Ugyanakkor van valami, ami nem tetszik.”

„Nos, mi az, ami elnyerte velünk kapcsolatban a tetszését?” — kérdezte meg tapintatosan Manuel.

„Nagyon szeretem a maguk érdekfeszítő, egyszersmind nevelő célzatú könyveit, amelyeket kiadnak — magyarázta. — Ami nekem nem tetszik az az, hogy az ember soha nem tud belőlük eleget beszerezni. El sem tudja képzelni, mennyire éhezik az emberek itt Maputóban az ilyen szellemi témájú irodalmat, mint amit maguk kiadnak.” Ezzel elővett egy kézzel írott felsorolást az Őr Torony Társulat kiadványaiból, ahol az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat néhány korábbi száma is fel volt sorolva, amelyeket nem sikerült megvennie.

„Állandóan magamnál hordom ezt a listát — folytatta a társalgást Manuellel. — Bármikor találkozom Jehova Tanúival, megpróbálom beszerezni mindazokat a kiadványokat, melyek a birtokukban vannak. Ha tud nekem segíteni abban, hogy megszerezzem a listámon szereplő kiadványokat, magas árat fizetek érte, mert nekem az aranynál is többet érnek.”

E bevezető szavakat egy beszélgetés követte. Manuel megtudta, hogy az illető az 1950-es évek folyamán került először kapcsolatba Jehova Tanúival, amikor elolvasta a Creation (Teremtés) című könyvet. De mivel Jehova Tanúi munkáját a portugál kormány betiltotta, a munka csak nehezen haladt előre.

Amikor a beszélgetést követően hivatalában meglátogatta ezt az embert, Manuel észrevette, hogy a tulajdonában levő összes Őr Torony kiadvány műanyag borítóban rendesen besorolva ott állt egy helyen. Manuelnek sikerült a hiányzó kiadványokat beszereznie, hogy teljes legyen a gyűjtemény, egyidejűleg megbeszélte a férfival, hogy bibliatanulmányozást kezd vele és a családjával.

Mindez a szellemi ültetés és öntözés kezd sok gyümölcsöt hozni, mivel Isten folyamatosan ’gondoskodik a növekedésről’. Nagy a valószínűsége annak, hogy a jó szívállapotú egyének begyűjtése rekordtermést hoz Mozambikban! (1Korinthus 3:6; János 4:36).

Teokratikus előrehaladás akadályok ellenére

Ma több mint 50 gyülekezet van Maputo belvárosában és a környékén. De Jehova Tanúinak nincsen egyetlen Királyság-terme sehol sem. Vajon miért? A rossz gazdasági helyzet miatt a gyülekezetek képtelenek voltak építkezni, noha egyeseknek már évek óta megvoltak a telkei erre a célra.a

Ezek az akadályok azonban nem állják útját az előrehaladásnak. A jelenleg Mozambik déli részében folytatott házi bibliatanulmányozások száma jócskán meghaladja az 5000-et. Oly nagy az igény a tanulmányozásra, hogy bizonyos elsőbbségi sorrendet kell megállapítani. Ha valaki tanulmányozást akar folytatni, rendszerint magától értetődőnek veszik, hogy az összes gyülekezeti öszejövetelt látogatni fogja.

Egy telepesek által lakott területen [a kunyhónegyedben] levő gyülekezetben egyik nemrég megtartott vasárnapi összejövetelen 189-en vettek részt, jóllehet itt a Jóhírnek csak 71 hírnöke van. Ez a nagy csoport egy ház udvarán, a szabad ég alatt tartja meg összejöveteleit. Az udvart egy vas hullámlemezből és nádból készült kerítés takarja el a kíváncsi szemek elől. Minden egyes összejövetel előtt az udvart tisztára söprik, és a jelenlevők nagy része — felnőtteket is beleértve — a földre fektetett nádszőnyegekre ül le. Mily feszült figyelemmel és érdeklődéssel követik a programot! Mivel az újak közül sokaknak nincs saját példányuk Az Őrtorony-ból, hogy abból követhessék a tanulmányozást, megtanulnak teljes odaadással figyelni a bekezdések felolvasására, és legtöbbjük keze a magasba lendül, hogy a tanulmányvezető által feltett kérdésekre válaszoljon.

Egy másik, 59 hírnököt számláló gyülekezetben rendszeresen 140-en vesznek részt az összejöveteleken. Rendes körülmények között egy nyitott teraszon jönnek össze. De esős időjárás esetén a gyülekezet a kis lakás két szobájában szorong. Mint áradáskor a víz, úgy hömpölyög és tolong a hallgatóság egyre növekvő számban a lakásba, elárasztva az előszobát, a konyhát és az erkélyt. S most ismét, akaratlanul is, észre kell venni az értékelést és a figyelmet, amikor mindenkit — beleértve a sok fiatalt is — teljesen leköt az, hogy élénken a programra figyeljen.

Sehol sem olyan nyilvánvaló Mozambikban a jövőben várható növekedés, mint a nagyobb összejöveteleken. Nemrégiben körzetgyűlést tartottak a város központjában a régi bikaviadalok színterén, az arénában. El tudjátok képzelni a mintegy 3000 hírnök meglepetését, amikor az ülésszakokon 10 000-et meghaladó számú hallgatóság volt jelen?

„Az aratás nagy”

Ezek a tapasztalatok világosan arra mutatnak, hogy még mindig sok munka vár elvégzésre Mozambikban. Némely gyülekezet még csak a közelmúltban örvendhetett először az utazófelvigyázó látogatásának, akit a fiókhivatal küldött ki. Nagy szükségük volt már a segítségre, hogy a gyülekezetekben megfelelően tudják alkalmazni a szervezeti szabályzatot.

A gyülekezetek nagy mértékben értékelik a nemrégiben érkezett Gileád Iskolát végzett misszionáriusokat is. Francisco, egy maputói vén megjegyzi: „Ez számunkra nagy lépés előre. Volt buzgalmunk. Volt szeretetünk. De szervezeti ügyekkel kapcsolatosan nem álltak rendelkezésünkre a legfrissebb információk. Amire valóban szükségünk van, az valaki, aki első kézből vett tapasztalatokkal rendelkezik, hogy megtanítson minket arra, hogyan kell az ügyeket intézni. Most olyan boldogok vagyunk, hogy a misszionáriusok velünk vannak.”

A misszionáriusok a maguk részéről örülnek, hogy szolgálhatják testvéreiket. Hans, akinek az utóbbi időben jelölték ki Mozambikot munkaterületnek, miután 20 évig Brazíliában szolgált, így összegzi véleményét: „A mozambiki szántóföldön tevékenykedni csodálatos kiváltságot jelent! Érzéseink azt súgják, hogy tömeges növekedés előtt állunk ebben az országban. Oly sok a tennivaló. Még további 10 vagy 20 misszionáriust tudnánk foglalkoztatni csupán itt Maputóban.”

A növekvő teokratikus tevékenység Mozambikban Jézus sürgető szavait juttatja eszünkbe: „Az aratás nagy, de a munkások kevesen vannak. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Máté 9:37, 38). Minden okunk megvan rá, hogy higgyük: Jehova válaszol erre a nyomatékos könyörgésre Mozambikban élő szolgái érdekében.

Jehova Tanúinak ezrei töltöttek 12 évet vagy még hosszabb időt menekülttáborokban Mozambik északnyugati részében. Amikor néhányuk nemrég visszatért Maputóba, összes vagyonuk egy darabka anyag volt, mely ágyékkötőül szolgált számukra. Amiben viszont bővelkedtek, az a hit volt! A közeli országokban élő Tanú-társaiktól származó bőkezű élelem- és ruhaadományok segítettek nekik új életet kezdeni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

A gyülekezetek örvendezéssel jönnek össze a szombat délelőtti közös keresztényi bizonyságtevő kivonulásra

[Képek a 24. oldalon]

Ismerkedjetek meg az 5 éves Jaimitóval. Menekülttáborban született. Ma boldogok Jaimito szülei, hogy ismét Maputóban élnek. Francisco, Jaimito apja minden héten összegyűjti az egész családot, hogy bibliatanulmányozást folytassanak. Mindkét szülő sok időt tölt el azzal, hogy gyermekeiből eredményes tanítókat képezzen ki a szántóföldi szolgálatra. Jaimito nagy örömmel helyez el irodalmat a központi piacon

[Kép a 25. oldalon]

Az a tény, hogy a gyülekezetek nem rendelkeznek Királyság-teremmel, nem állítja le előmenetelüket. Legtöbb esetben az összejöveteleken jelenlevők száma több mint kétszerese a hírnökök számának