A nyelveken szólás adománya vajon az igaz keresztény hit része?
„MIKÖZBEN hallgattam a nyelveken szólónak az imáját, úgy éreztem, mintha elektromos áram töltené be a levegőt” — mondta Bill, miután ő és még hat másik személy gyűlt össze a prédikátor előtt a templomoltár közelében. Ez az esemény vajon a szent szellem első századi működését ismétli meg? Vajon azonosítja-e a Biblia vallását? Kielégítő válaszra találunk, ha gondosan megvizsgáljuk az Írásokat.
A bibliai feljegyzés feltárja, hogy a szellem bármely csodálatos adományának átadásakor a 12 apostol közül legalább egy, vagy Pál apostol jelen volt. A nyelveken szólás három feljegyzett esete közül az első Jézus 120 tanítványa között történt, akik i. sz. 33 Pünkösdjén összegyűltek Jeruzsálemben (Cselekedetek 2:1–4). Három és fél évvel később, mialatt egy csoport körülmetéletlen itáliai Péter prédikálását hallgatta, ők is megkapták a szellemet, és elkezdtek „nyelveken beszélni és dicsőíteni Istent” (Cselekedetek 10:44–48). És 19 évvel Pünkösd után, i. sz. 52 körül Pál egy csoportnak beszélt Efézusban, és 12 tanítványra rátette a kezét. Ők is „kezdtek nyelveken szólni és prófétálni” (Cselekedetek 19:6).
Milyen célt szolgált a nyelveken szólás adománya?
Közvetlenül égbemenetele előtt Jézus ezt mondta a követőinek: „Erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben . . . és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Figyeld meg, ezzel a megjegyzésével csupán azt jelezte, hogy ezt a nagyszabású tanúskodó munkát hogyan viszik majd véghez — a szent szellem segítségével.
Abban az időben még nem léteztek azok a korszerű hírközlő eszközök, amelyekkel ma számos nyelven üzeneteket küldhetünk a világ minden részébe. A Jóhírnek először a kimondott szó által kellett terjednie, és ezért az idegen nyelveken szólás csodálatos adománya nagyon hasznosnak bizonyult. Ez volt a helyzet akkor is, amikor az első századi keresztények i. sz. 33 Pünkösdjén zsidóknak és prozelitáknak prédikáltak Jeruzsálemben. Parthusok, médek, elámiták, krétaiak, arabok, a Mezopotámiában, Júdeában, Kappadóciában, Pontuszban lakók, az Ázsia területéről valók, valamint a Rómából érkezett jövevények a saját nyelvükön hallották ’Isten nagyszerű dolgait’, és megértették a mondottakat. Hamarosan háromezren hívőkké lettek (Cselekedetek 2:5–11, 41).
Egy gyakran felülvizsgált tény az, hogy a szent szellem kilencfajta működésének — amelyet Pál apostol a Korinthusban élő keresztényeknek írt levelében említett — a nyelveken szólás csak az egyik fajtája volt. Bár Pál a nyelveken szólást kisebb ajándéknak tekintette, mégis Isten égi Királysága jó hírének a terjesztésében értékesnek bizonyult a korai gyülekezet számára. Egyike volt azoknak az „adományok”-nak, melyek hozzájárultak a csecsemőkorban lévő keresztény gyülekezet számszerű növekedéséhez és épüléséhez (1Korinthus 12:7–11; 14:24–26).
A szent szellem változatos működése — beleértve a nyelveken szólást is — az első században látható bizonyítéka volt annak, hogy Isten Izrael 1500 éves gyülekezetét többé már nem használja fel különleges népeként. Helyeslése kétségbevonhatatlanul már az új keresztény gyülekezeten nyugodott, melyet egyetlen-nemzett Fia alapított meg. (Vö. Zsidók 2:2–4.)
A szellem ezen megnyilvánulása kulcsfontosságú szerepet játszott a fiatal keresztény gyülekezet megalapításában és felnőtté válásában. Pál elmagyarázta, hogy miután ezek a csodaadományok betöltik a céljukat, megszűnnek majd: „Legyenek akár a prófétálás ajándéka, véget érnek; legyenek akár nyelvek, megszűnnek” (1Korinthus 13:8).
Igen, a Biblia nyíltan kimondja, hogy a nyelveken szólás ajándéka megszűnik. De mikor? A Cselekedetek 8:18 feltárja, hogy a szellem ajándékait ’az apostolok adták át kézrátétellel’. Nyilvánvaló, hogy az utolsó apostol halálával a szellem ajándékainak az átadása megszűnt — beleértve a nyelveken szólás ajándékát is. Így, amikor azok is elhaltak a földi színtérről, akik az apostoloktól kapták ezeket az ajándékokat, a csodaadomány is megszűnt. Erre az időre a keresztény gyülekezetnek elegendő idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy jól megalapozottá váljon és sok országra kiterjedjen.
„Ismeretlen nyelvek” és tolmácsolásuk
A nyelveken szólás jelenségének mai feltámadását „egyesek az ingatag jellemű exhibicionisták érzelmi túlfűtöttségének tekintik, míg mások az apostoli idők nyelveken szólásának a jelenségével azonosítják”. Napjaink egyházi összejövetelein, ahol megtörténik, hogy „ismeretlen nyelvek”-en szólnak, ez rendszerint értelmetlen hangok önkívületi állapotban elhangzó kitörésével jár együtt. Ezzel összhangban egy személy így vallott erről: „A nyelveken szólás adományát többnyire személyes elmélkedéseimhez használom fel . . . Mások előtt egy kicsit zavarban érzem magam.” Egy másik személy ezt mondta el: „Hallom a saját szavaimat, nem értem azokat, de folyton azt érzem, hogy a nyelvem beszédre kényszerít.”
Mi a valódi értéke annak a tájékoztatásnak, melyet az ilyen ismeretlen nyelveken szólás közvetít, és mi a helyzet a tolmácsolásával? Akik azt állítják, hogy tolmácsolni tudják ezt a beszédet, eltérő magyarázatokat adtak ugyanazokra az érthetetlen kifejezésekre. Miért különböznek ezek a tolmácsolások? Azzal magyarázzák ezt az eltérést, hogy „Isten az egyik személynek egyfajta értelmezést ad a beszédről, a másik személynek pedig egy másfajta értelmezést”. Egy illető elismerte: „Megfigyeltem, hogy vannak alkalmak, amikor a tolmácsolás nem volt éppen hitelesnek mondható.” D. A. Hayes a The Gift of Tongues című könyvében egy esetre utalt, amelyben egy férfi visszautasította egy idegen nyelven szóló nő beszédének a tolmácsolását, mert „a nyelv a legalávalóbb aljasság volt”. Micsoda ellentéte ez annak a nyelveken szólásnak, amely az első században létezett, és amely ténylegesen a gyülekezet épülésére szolgált! (1Korinthus 14:4–6, 12, 18).
Némelyek ma azt állítják, hogy csodálatos értelmezéseket is hallottak már, és talán őszintén hisznek abban, hogy Isten ezt az adományt használja fel, amikor „közvetlen üzenetet kíván küldeni az embereknek”. De az Istentől jövő milyen üzenetre lehet szükségünk ma, amellyel Jézus Krisztus és az apostolok ne láttak volna el minket? Pál, aki maga is ajándékba kapta a szent szellemet, ezt mondta: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre felkészített legyen” (2Timótheus 3:16, 17).
Tény az, hogy a keresztény gyülekezet már nincs többé csecsemőkorban, és ezért az isteni kinyilatkoztatásokra, vagy a szellem csodaadományaira nincs többé szükség, hogy ezek igazolják a szellem szerepét. A Biblia így figyelmeztet: „Még ha mi vagy egy égből való angyal hirdetne is nektek valami jó hírt azon kívül [„eltérően attól”, The New English Bible], amit mi mint jó hírt hirdettünk számotokra, legyen átkozott” (Galátzia 1:8).
A csoda útján történő nyelveken szólásra nincs többé szükség, és nincs bibliai alapja annak a hitnek, amely szerint az részét képezi ma az igaz keresztény hitnek. Napjainkban, amikor birtokunkban van a teljes Biblia, és széles körben elérhető, mindaz megvan nekünk, amire szükségünk van Isten Szavából. Lehetővé teszi, hogy pontos ismeretet szerezzünk Jehováról és Fiáról, és ez az ismeret örökké tartó élethez vezet (János 17:3; Jelenések 22:18, 19).
Már az első században Pál apostol is arra kényszerült, hogy levelet írjon a korinthusbeli gyülekezetnek, mert ki kellett javítania a nézőpontjukat arról, miért is adatott a nyelveken szólás adománya a korai keresztényeknek. Úgy tűnik, egyeseket elbűvölt a nyelveken szólás adománya, és úgy tettek, mint a kisgyermekek, akik szellemileg éretlenek. Túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a „nyelvek”-nek (1Korinthus 14:1–39). Pál kihangsúlyozta, hogy nem minden első századi keresztény beszélte a csoda útján kapott nyelveket. Ez nem volt szükséges a megmentésükhöz. A nyelveken szólás adománya már akkor másodlagos volt a csoda útján kapott prófétáláshoz képest, amikor a múltban még létezett. A nyelveken szólás nem volt követelmény, és ma sem követelmény a keresztények számára ahhoz, hogy örökké tartó életet nyerjenek (1Korinthus 12:29, 30; 14:4, 5).
Az ismeretlen nyelvek mögötti erő napjainkban
Egyesek úgy hiszik, hogy napjainkban a nyelveken szólók mögötti hajtóerő a karizmatikus egyházvezetőkben keresendő, akik arra ösztönzik a nyájukat, hogy szerezzék meg ezt a képességet. Egyes esetekben ez a hívők érzelgőssége és kiegyensúlyozatlansága által idézhető elő. Cyril G. Williams a Tongues of the Spirit című könyvében azt mondja, hogy a nyelveken szólás „sok esetben az elit réteget jelképezi a csoport tagjai között”, valamint „tartást és tekintélyt kölcsönöz az egyénnek a csoport tagjai szemében, de a saját szemében is”. Ez motiválhatja hát azt a kívánságot is, hogy valaki a felsőbbrendű ismeretlen nyelveken beszélők csoportjához tartozzon.
Amikor Donald P. Merrifield a Loyola Egyetem rektora volt, megfigyelte, hogy a „nyelveken szólás hisztérikus — vagy egyesek szerint ördögi — megnyilvánulás is lehet”. Todd H. Fast lelkész ezt mondta: „A nyelveken szólás adománya vitatható. Az ördögnek számos módszere van, amellyel hatást próbál ránk gyakorolni.” Maga a Biblia arra figyelmeztet minket, hogy Sátán és démonai képesek hatást gyakorolni az emberekre, és képesek irányításuk alatt tartani az emberek beszédét (Cselekedetek 16:17, 18). Jézus eljárt egy démoni szellemmel szemben, amely arra késztetett egy férfit, hogy hangosan kiáltozzon és a földre essen (Lukács 4:33–35). Pál figyelmeztetett, hogy ’Sátán átváltoztatja magát a világosság angyalává’ (2Korinthus 11:14). Akik ma a nyelveken szólás adományát keresik — amellyel pedig Isten többé már nem ruházza fel a népét —, valójában szabaddá teszik magukat Sátán megtévesztése számára, akiről a figyelmeztetés által tudjuk, hogy felhasznál „minden hatalmi tettet, hazug jeleket és csodákat” (2Thessalonika 2:9, 10).
Nyelveken szólás — és az igaz keresztény hit
Az első századi keresztények, akik megkapták a nyelveken szólás adományát, arra használták fel ezt az ajándékot, hogy megmagyarázzák Isten nagyszerű dolgait. A hangsúly azon volt, hogy az idegen nyelven átadott üzenetet világosan tolmácsolják, hogy mindenki megértse azt, és sokak épülését eredményezze (1Korinthus 14:26–33). Pál így figyelmeztetett: „Ha a nyelvvel nem közöltök könnyen érthető beszédet, honnan tudják majd, hogy miről beszéltek? Valójában a levegőbe fogtok beszélni” (1Korinthus 14:9).
Amikor Isten szelleme megadta a nyelveken szólás ajándékát a korai keresztényeknek, nem érthetetlen beszédet, vagy lefordíthatatlan szózagyvalékot adott nekik. Pál fenti tanácsával összhangban, a szent szellem olyan beszéddel látta el őket, amely azt eredményezte, hogy a Jóhírt gyorsabban ’hirdessék az egész teremtésben az ég alatt’ (Kolossé 1:23).
A jelenlegi rendszer utolsó napjaira vonatkozóan Jézus Krisztus ezt parancsolta: „Előbb azonban minden nemzetben prédikálni kell a [felállított Királyságról szóló] jó hírt” (Márk 13:10). Miként az első században, ma is az egész teremtésnek hallania kell a Királyság üzenetét. Ez azért lehetséges, mert a Bibliát teljes egészében, vagy részben, már csaknem 2000 nyelvre lefordították. Ugyanaz a szellem, amely betöltötte a korai keresztényeket, hogy nyíltan és bátran beszéljenek, ma Jehova Tanúi jelenlegi gyülekezetének óriási méretű és csodálatos prédikálómunkáját támogatja. A kimondott szó által, és a korszerű nyomtatási eljárásmódok felhasználása által — melyet azért alkalmaznak, hogy nyomtatott formában tegyék elérhetővé az Írás szerinti igazságot — a „tiszta nyelv”-et beszélik. Ezt az üzenetet több mint 200 országba és a tenger szigeteire viszik el. Jehova Tanúi az egyedüli nép, melyet Isten szelleme arra indít, hogy mindenkivel ismertesse Isten nagyszerű dolgait (Sofóniás 3:9; 2Timótheus 1:13).
[Képek a 7. oldalon]
Tanúskodás ajtóról ajtóra Japánban
Tanúskodás hajóról hajóra Szenegálban
Lent: bibliatanulmányozás Bolíviában
Legalul: falusi tanúskodás Hollandiában