„Öltsétek fel Isten teljes fegyverzetét”

HOGYAN, hát a keresztények fegyvert viselnek? Harci fegyverzetet vajon miért öltenének magukra? Hát nem a béke szeretetét ápolják ők? (2Timótheus 2:24). De bizony azt. Mégis azt mondhatjuk az igaz keresztényekről, hogy valamennyien harcban állnak, ám nem azért, hogy öljenek, hanem hogy győzzenek.

Soha nem lett volna szükség erre a harcra, ha Sátán nem lázad fel. De ő fellázadt, és bűnre csábította Ádámot és Évát, hogy csatlakozzanak hozzá a lázadásban. Az azóta kialakult világrendszer Sátán, az Ördög, „a gonosz” hatalmában van (1János 5:19). Akik azonban, a korlátlan Úrnak, Jehovának rendelik magukat alá, azoknak ellen kell állniuk a befolyásnak, amely a világ és annak uralkodója részéről éri őket. Tehát harcolni kényszerülnek ők szellemi életük megőrzése végett. A keresztényeket e célból arra intik: „Öltsétek fel Isten teljes fegyverzetét, hogy képesek legyetek szilárdan megállni az Ördög cselszövéseivel szemben” (Efézus 6:11).

A fegyverzet

Jól figyeld meg, hogy nekünk „az Isten teljes fegyverzeté”-re szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy kellőképpen védve legyünk. Vizsgáljuk meg akkor e fegyverzet minden egyes részét, miként ezt Pál apostol szavakba öntötte, és vizsgáljuk meg önmagunkat becsületesen, hogy megállapítsuk, vajon teljesen fel vagyunk-e szerelve a szellemi hadviselésre (Efézus 6:14–17).

„Álljatok tehát szilárdan, körülövezve derekatokat igazsággal” (Efézus 6:14a). A bibliai időkben akár 15 centiméter széles bőröveket is viseltek a katonák. Ez az öv a lágyékukat védelmezte. Amikor a katona szorosra húzta a bőrövét, ezzel azt jelezte, hogy készen áll a harcra.

Mily találó akkor, hogy az isteni igazságot a katona övéhez hasonlítják! Azt szemlélteti ez, hogy Isten igazság Szavát egészen közel kell tartanunk magunkhoz, mintegy fel kell öveznünk magunkat általa. Mélyen el kell gondolkoznunk Isten Szava gondolati tartalmán. Ez megvéd attól, hogy hazugságokkal és csalárdságokkal félrevezessenek bennünket. Ráadásul, Jehova ajkának kijelentései szellemileg támogatnak és megerősítenek minket, valamint védelmezik feddhetetlenségünket.

„Felöltve az igazságosság mellvértjét” (Efézus 6:14b). A katona mellvértje létfontosságú fizikai szervet védelmezett — a szívet. Az Istentől kapott szellemi fegyverzetünkben tehát az igazságosság a szívünket védelmezi. A Szentírás szerint a szív megfelelő módon szemlélteti belső énünket — érzéseinket, gondolatainkat és vágyainkat. Mivel a Biblia azt is feltárja, hogy szívünk rosszra hajló, lényegbevágó elhatároznunk, hogy ragaszkodni fogunk Jehova igazságos irányadó mértékeihez (Jeremiás 17:9). Az Istennek való engedelmesség lehetetlen, hogy ez képmutató külsőleges magatartás legyen; ennek belülről kell fakadnia. Ez pedig megkívánja az igazságosság mélységes szeretetének, valamint a törvénytelenség azonos módon való mélységes gyűlöletének kifejlesztését (Zsoltárok 45:7, [45:8 Károli]). Szívünk ily módon védve lesz.

„És lábaitokat felsaruzva a béke jó hírének hirdetésére irányuló készséggel” (Efézus 6:15). Vajon lábatok így van felsaruzva? Rendszeresen elvisznek ezek a saruk a szántóföldi szolgálatba, hogy a Jóhírt hirdessétek? Tesztek-e állandó erőfeszítést, hogy a prédikáló- és tanítványképző-tevékenységetek minőségét megjavítsátok? Igaz, bizonyos területeken az emberek viszonylag nem reagálnak fogékonyan a Jóhír hirdetésére. Találkozhatsz közömbös, fásult, vagy ellenséges érzületű emberekkel. Számolnunk kell azzal is, hogy prédikálásunk akár üldöztetést is vonhat maga után. De a keresztények állhatatosságukkal kifejleszthetik a kitartást, azt a tulajdonságot, amely Sátán támadásaival szemben védelmet biztosít. Bár Pált üldözték, továbbra is buzgón prédikált, és most minket is arra buzdítanak, hogy ’legyünk az ő utánzói, amiképpen ő is Krisztust utánozta’ (1Korinthus 11:1).

Ha állandóan a Királyság-tevékenységgel vagyunk elfoglalva, az erősíti a Jóhírbe vetett bizodalmunkat. Ráadásul nyitottak leszünk, hogy Jehova szelleme minket felhasználva működjön akarata elvégzésében. Ez a tevékenység tulajdonképpen az angyalok munkatársaivá tesz minket, sőt maga Jehova Isten munkatársaivá (1Korinthus 3:9; Jelenések 14:6). S ha ’sok tennivalónk van az Úr munkájában, az állhatatossá, rendíthetetlenné’ tesz bennünket (1Korinthus 15:58). Milyen csodálatos védelmet jelent ez számunkra!

„Vegyétek fel a hit széles pajzsát” (Efézus 6:16). Egy nagyméretű pajzzsal, az ősi idők katonája sikeresen megvédte magát lándzsáktól és nyilaktól. Ha azonban nem használta pajzsát, súlyosan megsebesülhetett, sőt még el is eshetett a csatában. A keresztények még halálosabb fegyverekkel néznek szembe: „a gonosz tüzes lövedékei”-vel. Ezek a lövedékek magukban foglalják mindazokat a fortélyos dolgokat, amelyeket Sátán arra használ fel, hogy meggyengítse hitünket és szellemileg megöljön minket. Fortélyai között ott szerepel az üldözés, a hazugságok, a csalárd világi filozófiák, az anyagiasság vonzása, valamint a kísértés, hogy erkölcstelenségbe bonyolódjunk. Hogy megvédjük magunkat mindezekkel szemben, nagyméretű pajzsra van szükségünk. Bizony egyetlen testrészünket sem hagyhatjuk védtelenül anélkül, hogy sérülést ne szenvednénk.

Ábrahámnak és feleségének, Sárának erős hite volt. Amikor már túl voltak azon a koron, hogy gyermekük szülessen, hitet gyakoroltak Isten ígéretében, hogy egy mag születik nekik. Később, Ábrahám rendkívüli hitről tett tanúbizonyságot, amikor engedelmeskedett a felhívásnak, hogy Izsákot, szeretett feleségétől, Sárától született egyetlen fiát feláldozza. Jehova visszatartotta Ábrahám kezét és más áldozatról gondoskodott Izsák helyett. De Ábrahám kész volt engedelmeskedni. Hogy miért? Mert tökéletes, töretlen hitet tanúsított abban, hogy Jehova képes feltámasztani fiát és képes teljesíteni a vele kapcsolatos ígéreteket (Róma 4:16–21; Zsidók 11:11,12, 17–19).

Mózesnek is az a fajta hite volt, mint amilyenre nekünk is szükségünk van. Ő elvetette Egyiptom gazdagságát, s inkább azt választotta, hogy elviseli Isten népével együtt az elnyomást. S hogy miért? Mert hitte, hogy Jehova létezik és megmentésben részesíti az izraelitákat. Olyan erős volt Mózes hite, hogy „állhatatos maradt, mint aki látja a Láthatatlant” (Zsidók 11:6, 24–27).

Vajon mi is ehhez hasonló hitet gyakorolunk Jehovában? Jehovához fűződő kapcsolatunk vajon olyan szoros, mintha szinte látnánk őt? Hajlandóak vagyunk-e bármilyen áldozatot hozni, vagy bármilyen nehézséget elszenvedni, hogy Istenhez fűződő kapcsolatunk továbbra is fennmaradjon? Teljes a Jehovába vetett hitünk? (Zsidók 11:1). Ha így áll a helyzet, akkor Sátán tüzes nyilai nem hatolhatnak erőszakosan át hitünk pajzsán.

„Tegyétek fel a megmentés sisakját is” (Efézus 6:17a). A katona sisakja a fejét védelmezte így az agyát is — az idegi koordináció és a gondolkozás szervét. A keresztény megmentésbe vetett reménye sisakhoz hasonlít, mivel az védi meg az elmét. A keresztény elméjét már megújította a pontos ismeret, de az még mindig egy gyenge és tökéletlen ember elméje (Róma 7:18; 12:2). Ha megengedjük elménknek, hogy hitromboló, tisztátalan gondolatoknál időzzön, amelyeket e világ szelleme áraszt, a megmentésbe vetett bizalmunk meggyengül, végül pedig teljesen elsorvadhat, meghalhat. Másfelől, a reménységünk ragyogó és biztos marad, ha elménket állandóan Isten hiterősítő szavaival tápláljuk. Szorosan fejedre illesztve tartod-e a megmentés sisakját?

„A szellem kardját, ami az Isten Szava” (Efézus 6:17b). Az a mondás, hogy a legjobb védekezés a támadás, beválik a keresztény hadviselés során is. Amikor lábunk, amely a béke Jóhírével van felsaruzva a hitetlenek közé visz bennünket, nem vagyunk fegyvertelenül magunkra hagyva. Isten Szava, a Biblia ütőképes kardként működik, hogy a szellemi téren mutatkozó hazugságokat és téves értelmezéseket elhárítsa, viszont a tiszta szívű egyéneknek segítsen megtalálni a szellemi szabadságot (János 8:31, 32).

Jézus kimutatta ennek a fegyvernek a hatásosságát és erejét, amikor a gyakorlatban használta Sátánnal, az Ördöggel szemben folytatott harcában. Amikor a gonosz a pusztában megkísértette, Jézus három sátáni támadástól védte meg magát hatásosan Isten Szavát használva fel, és ezt mondta: „Meg van írva” (Máté 4:1–11). Ha megtanuljuk ügyesen használni ezt a kardot, akkor segíthetünk a szelídeknek Sátán hatalma alól kiszabadulni. A gyülekezeti vének is használják Isten Szavát, hogy megvédjék a nyájat azoktól az egyénektől, akik a gyengék hitét megpróbálják aláaknázni (Cselekedetek 20:28–30).

Kardforgató ügyességét a katona nem egykönnyen szerzi meg. Oktatás és hosszas, odaadó gyakorlás szükséges ahhoz, hogy ügyesen bánjon vele. A szellemi hadviselésben is így van ez, állhatatos tanulmányozást, rendszeres gyakorlást jelent a szolgálatban, hogy valóban ügyesen tudjuk Isten Szavát felhasználni. A szükséges erőfeszítést mindenesetre tegyük meg magunk, hogy szellemi téren gyakorlott kardforgatók legyünk, hogy ’helyesen kezeljük az igazság szavát’ (2Timótheus 2:15).

Folyton imádkozzatok, álljatok szilárdan

Szellemi fegyverzetünk valamennyi eleme rendkívül fontos ahhoz, hogy az Isten által megkívánt feddhetetlenséget megőrizzük. De vajon hogyan tarthatjuk magunkon ezt a fegyverzetet? Nos, a rendszeres bibliatanulmányozás, előzetes felkészülés a keresztény összejövetelekre, majd pedig az ott elhangzó dolgok alapos figyelemmel kísérése és tevékeny közreműködésünk, bizonyosan segítségünkre lesznek abban, hogy magunkon viseljük a fegyverzetet (2Timótheus 3:16; Zsidók 10:24, 25). A rendszeres és buzgó szántóföldi szolgálat, a nagyszerű kapcsolat keresztény társainkkal szintén segíteni fog bennünket abban, hogy kiváló állapotban tartsuk magunkon a támadást és védekezést egyaránt szolgáló szellemi fegyverzetünket (Példabeszédek 13:20; Róma 15:15, 16; 1Korinthus 15:33).

Fontos még a helyes elmebeli állapot kifejlesztése is. Nem szabad megengedni, hogy e világ csábításai eltereljék a figyelmünket. Ehelyett fejlesszünk ki ’egyszerű szemet’ (Máté 6:19–24). Jézus Krisztust utánozva, meg kell tanulnunk, hogy szeressük az igazságosságot és gyűlöljük a törvénytelenséget (Zsidók 1:9). Mindezek a dolgok segítenek abban, hogy magunkon tarthassuk Istentől kapott szellemi fegyverzetünket.

Miután Pál megvitatta a szellemi fegyverzet valamennyi elemét, így következtet: „Közben pedig minden alkalommal imádkozzatok szellemben mindenféle könyörgés és ima formájában. Éppen ezért maradjatok ébren teljes állhatatossággal, folyton könyörögve az összes szentekért” (Efézus 6:18). A lojális katonák kapcsolatban állnak a főhadiszállással és engedelmeskednek a parancsoknak. Mint keresztény katonáknak állandó kapcsolatot kell fenntartanunk korlátlan Urunkkal, Jehova Istennel, a ’nemzeti csoportok nagy parancsnoka’, Jézus Krisztus által (Ésaiás 55:4). Nem felületes ima segítségével érhetjük el ezt, hanem teljes szívből jövő, esedező könyörgés révén, amely a Jehovához tartozást, ragaszkodást és az iránta érzett mélységes odaadást tükrözi. Ha rendszeresen beszélgetünk Jehovával, naponta új erőt kapunk ahhoz, hogy felülmaradjunk a harcban.

Jézus kijelentette: „Én legyőztem a világot” (János 16:33). Jehova is azt akarja, hogy mi győzelmet arassunk. Amikor Pál apostol halála elközelgett, ő ezt mondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályafutásomat befejeztem, a hitet megtartottam” (2Timótheus 4:7). Bárcsak mi is hasonló kijelentést tehetnénk a magunk részéről a harcban való részvételünket illetően. Ha valóban ez a mi dédelgetett, szívbeli vágyunk, álljunk „szilárdan az Ördög cselszövéseivel szemben” azáltal, hogy magunkon tartjuk az Isten teljes fegyverzetét (Efézus 6:11).