Kincsek az egyiptomi szemétdombokról

ESZEDBE jutna-e, hogy egy szemétdombon értékes bibliai kéziratokra találsz? És mégis, pontosan ez történt az egyiptomi homoksivatagban a múlt század végén. Azt kérded, miként?

Puszta véletlen volt, hogy 1778-tól kezdődően egészen a XIX. század végéig nagyszámú papiruszra írt szövegeket fedeztek fel Egyiptomban. Rendszeres kutatásokról, azonban a múlt század végéig nem beszélhetünk. Attól az időponttól kezdve azonban a bennszülött fellahok szinte elárasztották Egyiptomot az általuk megtalált ősi iratokkal, és ekkor a britek által szponzorált (pénzügyileg támogatott) Egypt Exploration Fund felismerte annak szükségességét, hogy még, mielőtt késő lenne, útnak indítson egy expedíciót. Az expedíció vezetésével két oxfordi tudóst, Bernard P. Grenfellt és Arthur S. Hunt-ot bízták meg, akik meg is kapták az engedélyt, hogy kutatásokat végezzenek a Fayyūm körzethez tartozó mezőgazdasági területtől délre fekvő térségben (lásd fent).

A helyszínt, ahol dolgozni kezdtek Behnesának nevezték és e név Grenfell számára igen ígéretesnek mutatkozott korábbi — az ősi időkből származó — Oxyrhynchus görög neve miatt. Mint az egyiptomi kereszténység központja, Oxyrhynchus i. sz. a negyedik és az ötödik században fontos helyet foglalt el. E korai időszakban sok monostor helyezkedett el közvetlen közelében, és a romok, amelyek e vidéki városból fennmaradtak számottevőek. Grenfell azt remélte, hogy a keresztény irodalomból töredékekre talál, de a temetők és a romos házak átkutatása nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Most már csak a város szemétdombjai maradtak hátra, hogy végigkutassák őket. Ezek közül néhány elérte a 9 méteres magasságot is. Ott papiruszok után kutatni ásatások által szinte egyenlő lett volna a kudarc elismerésével; a kutatók mégis elhatározták, hogy megpróbálkoznak vele.

A kincslelet

Feltáró árkot ástak 1897 januárjában és órákon belül ősi papirusz anyagokat találtak. Levelek, szerződések és hivatalos íratok kerültek napvilágra. Szélfútta homok borította őket, és a száraz éghajlat közel 2000 éven át megőrizte.

Alig több, mint három hónap alatt csaknem két tonna papiruszt hoztak felszínre Oxyrhynchusból. A leletek huszonöt terjedelmes ládát töltöttek meg, amelyeket hajóval szállítottak Angliába. E két elszánt tudós a következő tíz évben minden télen visszatért Egyiptomba, hogy gyűjteményét növelje.

Egy alkalommal, amikor Tebtunisnál egy temetőt tártak fel, semmi más nem került ásóvégre, mint krokodil-múmiák. Tehetetlen dühében, az egyik munkás megragadott egy múmiát és darabokra törte. Legnagyobb megrökönyödésére észrevette, hogy a krokodil papiruszívekbe volt begöngyölve. Még további krokodilokat is felfedeztek, amelyeket az elsőhöz hasonló eljárással mumifikáltak, sőt egyeseknek még a torkukon is papirusztekercseket tömködtek le. Megvizsgálásukkor, a papiruszokon ősi klasszikus írások töredékeit találták meg, amelyeket királyi rendeletekkel és szerződésekkel vegyes üzleti elszámolások és magánlevelek tarkítottak.

S hogy mekkora értéket képviseltek ezek az iratok? Rendkívüli érdeklődést váltottak ki, mivel legtöbbjüket átlagemberek írták a napjaikban általánosan használt koiné nyelven. S mivel ezekben az iratokban használt sok szó a Biblia Görög Irataiban, az „Újszövetségben” is szerepel, nyomban nyilvánvalóvá vált, hogy az Írásokban használt nyelv nem egy speciálisan bibliai görög nyelv — ahogy egyes tudósok vélték —, hanem egy általánosan ismert nyelv volt, ahogyan azt az utca embere beszélte. Összehasonlítva tehát a módot, ahogyan e szavakat mindennapos helyzetekben használták, jelentésüknek világosabb megértését eredményezte a Keresztény Görög Iratokban.

Bibliai kéziratok

Feltártak bibliai kézirattöredékeket is, amelyeket gyakran nehéz kezű emberek, kevés díszítést alkalmazva vetettek gyenge minőségű papiruszokra. Ezek az utca emberének a Bibliáját tárják szemünk elé. Vegyünk szemügyre néhány leletet.

Máté evangéliumának egy másolatát Hunt fedezte fel, amely az első fejezet 1–9-es, 12-es, és a 14–20-as verseket tartalmazza, s amelyeket az i.sz. harmadik században írtak, végig nagy betűkkel. P-¹-nek nevezték el, mivel a különböző helyekről származó papirusz szövegek katalógusában első tételként szerepel. A Keresztény Görög Iratok kéziratainak illetve kézirattöredékeinek száma most csaknem eléri a százat. S vajon milyen haszon származott abból a néhány versből, amelyre Hunt talált rá? Az írás jellege világosan az i.sz. harmadik századra mutatott, és amikor összehasonlították a Westcott és Hort által akkortájt egészen újonnan lefektetett szöveggel, ezek teljesen megegyeztek egymással. A P-¹-es lelet jelenleg a Philadelphiában (Pennsylvania, USA) levő University Museum-ban van elhelyezve.

Egy kódexből vagy könyvből származik az a papiruszív, amelynek a bal kéz felőli oldalán János első fejezetéből találunk részeket és a jobb kéz felőli oldalán a János 20. fejezetéből tárulnak elénk bizonyos részek. A hiányzó részek rekonstrukciója arra enged következteni, hogy a teljes Evangélium számára eredetileg 25 ívet használtak fel, és a legkorábbi idők óta ezek bizonyára a 21. fejezetet is magukba foglalták. P-⁵-ös számmal látták el ezt a kódextöredéket, amelyről megállapították, hogy i.sz. a harmadik századból származik és most Londonban (Anglia) a British Library-ben található.

Egy töredék, amely a Róma 1:1–7-et tartalmazta olyan nagy és ormótlan betűkkel van írva, hogy egyes tudósok úgy vélték: talán egy iskolásfiú gyakorló füzete ez. Most a P-¹⁰-es számot viseli, keltezését pedig i.sz. negyedik századra teszik.

Egy sokkal nagyobb lelet a Zsidókhoz írott levél mintegy egyharmadát tartalmazza. A szöveg a tekercs hátoldalára volt másolva, amíg a felső oldalon a római történész, Livius klasszikus írásai találhatók. S vajon honnan adódik, hogy két egymástól ennyire eltérő szöveget tartalmaz? Nos, az anyag, amire írhattak olyan ritkaság számba ment azokban a napokban és annyira költséges volt, hogy a régi papiruszokat nem lehetett csak úgy egyszerűen elpazarolni. A P-¹³-as sorszámot viseli most, keltezését pedig i.sz. a harmadik vagy a negyedik századra teszik.

Igen kis betűkkel írták azt a papiruszlapot, amely a Róma 8. és 9. fejezetéből tartalmaz részeket, és egy olyan könyvből került elö, amelynek magassága körülbelül 11,5 centiméter és csupán 5 centiméter széles. Ebből az tűnik ki, hogy létezett i.sz. a harmadik században zsebméretű kiadása az Írásoknak. Ez a P-²⁷ elnevezést kapta és nagy általánosságban megegyezik a Codex Vaticanus-szal.

A görög Septuaginta kódexből négy lapnak egyes részei maradtak fenn és a Mózes első könyvének hat fejezetéből tartalmaznak részeket. Ez a kódex igen jelentős, mivel az i.sz. második vagy harmadik századából származik, s mivel ezek a fejezetek hiányoznak a Codex Vaticanusból, a Codex Sinaiticusban pedig csak hiányosan találhatók meg. Papirusz 656-os számmal ellátva, ezeket a lapokat jelenleg Oxfordban (Anglia), a Bodleian Library-ban lehet megtalálni.

Mindezeknél a töredékeknél nem tapasztalhatók nagyobb eltérések a meglévő korai kéziratainktól, ami azt bizonyítja, hogy már azokban a hajdani időkben a Biblia szövege közkézen forgott az egyszerű emberek között Egyiptom távoli részeiben. Bennünk pedig megerősítik a hitet Isten Szavának megbízhatóságában és pontosságában.

[Kép a 27. oldalon]

Fayyūm-ból származó papiruszok, amelyek János 1. fejezetének egyes részeit tartalmazzák

[Forrásjelzés]

A British Library engedélyével

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Pictorial Archive (Közel-Keleti Történelem) Est.