Az Indiai-óceán szigetein hallanak a Jóhírről
ÉSZAK-MADAGASZKÁR körül körívben és az Indiai-óceán nyugati része mintegy 3,9 millió négyzetkilométerén helyezkedik el Rodrigues-, a Mauritius-, a Réunion- és a Mayotte-sziget, valamint a Seychelle- és a Comore-szigetek. Bár ezek a szigetek óriási kiterjedésűek, mindössze 7300 négyzetkilométernyi szárazföldet tesznek ki. A 2,3 milliós népességükkel a világ legsűrűbben lakott szigetei közé tartoznak.
Ez a népesség Jehovának mintegy 2900 Tanúját foglalja magába, akik szorgalmasan munkálkodnak, hogy Isten Királyságának a jó hírét prédikálják a szigetlakóknak. Lévén elszigeteltek, ezek a Tanúk különösen értékelik az utazófelvigyázó látogatását és az Őr Torony Társulat fiókhivatala által megrendezett évi összejöveteleket a mauritiusi Vacoas-ban. Ezek azok az alkalmak, amikor igazán megízlelhetik az Ésaiás 42:10 szavainak jelentését: „Énekeljetek Jehovának új éneket, az ő dicséretét a föld legvégső határától, ti, akik leszálltok a tengerre és arra, ami betölti azt, ti szigetek, és ti, akik azokon lakoztok.”
Nemrég a fiókhivatal képviselői utaztak a szigetekre, hogy meglátogassák a gyülekezeteket és megtartsák az évi egynapos különleges összejöveteli nap sorozatát, amely az 1Péter 1:15. versén alapuló témát emelte ki: „Legyetek szentek egész viselkedésetekben.” Az óceán óriási kiterjedése miatt az utazás főleg légi úton történt — néha modern jumbo gépeken, de gyakran sokkal kisebb légcsavaros repülővel. Használtak szkúnereket [két árbócosokat] és kis vitorláshajókat is. Kísérj el bennünket és nézd meg hogyan hallanak a Jóhírről a távoli Indiai-óceán szigetein!
Az első állomás — Rodrigues
Mauritiustól másfél órás repülőút után egy korallzátonyt pillantunk meg. Apró földpontokkal körülvett lagúna külső szegélyét jelzi az Indiai-óceánban. Ez az első állomásunk, a Rodrigues-sziget.
A Point Coraille-nak nevezett repülőtér egy a földből kinyúló korallkiszögellésre lett építve. Ezen a területen a korall olyan kemény, hogy az építkezéshez blokkokra fűrészelhetők. Egy kis busz visz bennünket a keskeny és szeles úton a repülőtérről a legfontosabb városba, Port Mathurin-ba. Egy helyen, pontosan a szigettel átellenben, megláthatjuk a távoli korallzátonyokat, a kék lagúnát és a sziklás partvonalat. Ahogy az esős évszak befejeződik, a hegyoldalak vastag, puha fűvel fedettek és legelésző marhákkal, juhokkal és kecskékkel tarkítottak.
A Port Mathurin központjában lévő kicsiny, takaros Királyság-terem ad helyet a különleges összejöveteli napunknak. A munka Rodriguesen 1964-ben indult. Most a 37 000-es népesség között a Jóhírnek 36 hírnöke van. Micsoda öröm látni az 53 jelenlévő személyt és a 18 évesen alámerítkező fiatal férfit. Az édesanyja, bár nem tud sem olvasni, sem írni, 1969-ben fogadta el az igazságot, és kitartóan szolgálta Jehovát a család ellenállásának dacára. Mostanra két gyermeke adta át magát Jehovának.
Az összejövetel után egy hetet prédikálással töltünk a szigeten. Mauritiusi kreol nyelvünkön beszélünk, mivel ugyanezt a nyelvet beszélik itt Rodriguesen is. Egy utazás buszon és egy kis gyaloglás után jutunk el a területünkre — a hegyvidéki úttól a tengerig futó zöld völgybe. Micsoda látvány — az égszínkék lagúna, a fehér korallzátony és a mélykék óceán a háttérben! A pompás, szennyeződésmentes levegőtől felüdítve készen állunk az indulásra.
Követjük a kis ösvényt a mezőkön és keresztezünk egy mocsaras patakot, hogy elérjük a sok kis otthont a völgyben. Minden otthonban szívélyesen fogadnak bennünket és beszélni tudunk a háziaknak a hamarosan eljövő Királyság-áldásokról. Nemsokára messze lent vagyunk a völgyben és haza kell indulnunk. Ez sok kapaszkodást és több órai gyaloglást jelent, de a helyi vendégszeretet a segítségünkre jön — felkínálják nekünk, hogy egy darabon elvisznek egy dzsip hátsó részében.
A távoli Seychelle-szigetek
Hamarosan ismét repülőre szállunk, egyenesen északra 1600 kilométert teszünk meg a nyílt tenger felett a Seychelle-szigetek egyik szigete, Mahé, felé, amelyet kreol nyelven Zil Elwannyen Sesel-nek hívnak, jelentése: „a Távoli Seychelle-szigetek”. A távolság miatt a fiókhivatal mindössze két látogatást tud tenni évente. A különleges összejöveteli nap és a körzetgyűlés három egymást követő napon kerül megtartásra tavasszal. A kerületkongresszust az év későbbi részében tartják. Most október közepén a kerületkongresszus miatt vagyunk itt, azt követően pedig egy hetes látogatást teszünk a gyülekezetnél. Itt újra használhatjuk a mauritiusi kreol nyelvünket.
A testvérek Praslin és La Digue szomszédos szigeteiről már megérkeztek. Milyen izgalmas a 12 nemzetiség képviselete! Az összejöveteli hely a helyi Királyság-terem, egy nagy átalakított garázs, végében az egyik Tanú otthonával. Mivel csak hat testvér, beleértve a látogatókat is, képesített a programban való közreműködésre, némelyiküknek az a kiváltsága, hogy több beszédet is megtartson a négy nap alatt. A 81 hírnök izgatottan látja a 216 jelenlévő személyt a kongresszus utolsó napján.
A kongresszus után szkúnerrel utazunk Mahétól észak-kelet felé 40 kilométerre lévő Praslinra. A 18 méteres hajó balzsamosnyárfából készült. A tetszetős hajó 50 utast és mintegy 36 tonna terhet szállíthat. Amint elhagyjuk Mahé kikötőjét és a hajó orra a távoli horizonton lévő Praslin körvonalai felé fordul, érezhetjük a két árbocon hullámzó fehér vitorlákkal segített dízelmotor tolóerejét.
Két és fél órával később megkerüljük a sziklás hegyfokot, hogy a csodálatos St. Anne öböl csendesebb vizeire hajózzunk be. Amikor a hosszú molóra lépünk, meglátjuk a ránk váró testvéreinket. Ezen a kis szigeten 13 hírnök van és 8 látogató jött el más részekről. Nagy izgalom tehát látni, hogy 39 személy tölti be a kis termet a különleges előadásra. Micsoda nagyszerű lehetőség a növekedésre!
Amíg Praslinon tartózkodunk meg kell látogatnunk a gyönyörű Vallée de Mai-t. Ez az otthona a tengeri kókuszpálmának, amely a világon a legnagyobb maggyümölcsöt hozza, és az akár a 20 kg-ot is eléri. Az erdő hűvös zöld árnyékából a növekedés minden fázisában lévő pálmákat látunk. A hivatalos turistatájékoztató füzet elmagyarázza, hogy a legmagasabb 31 méter magas volt, amikor utoljára 1968-ban mérték. E magas fák némelyikét 800 évesre becsülik. Huszonöt év kell ahhoz, hogy a fa gyümölcsöt hozzon, és hét év, hogy a dió megérjen. Nem csoda ha a füzet így figyelmeztet: „Csak fényképet vigyen magával, csak lábnyomokat hagyjon!”
Másnap reggel hétkor egy hajóval a kis szigetre, La Digué-ra mentünk. Sok kis hajó van csoportba gyűjtve a móló körül. Ezek biztosítják az utánpótlást a 2000 lakó és a külvilág között. Találkozunk egy idősebb házaspárral Svájcból, akik 1975 óta vannak ezen a szigeten. Ahelyett, hogy igénybe vennénk az ökrösszekér „taxi”-t inkább végigsétálunk a tengerparton, a tenger és az eső által simára csiszolt, lenyűgöző vörösgránit sziklák mentén. A szabadban elfogyasztott reggeli után egy kis védett területen keresztül jutunk el oda, ahol a „Vénusz légycsapójának” nevezett fa egy ritka fekete változata nevelkedik. Tizenhárom személy gyűlt össze, hogy meghallgassák a kreol nyelven elmondott előadást. Találkozunk egy házaspárral, aki megtesz mindent, hogy törvényesítsék házasságukat, hogy szellemi előrehaladást érjenek el. Valóban Jehova behozza a nemzetek kívánatosait, még ezeken a nagyon távoli szigeteken is.
Vissza Réunion-ra
Réunion a legmagasabban fejlett sziget, amit ezen utazásunk során meglátogatunk. Ahogy közeledünk a szárazföld felé látjuk a fővárosból, Saint-Denis-ből jövő négysávos autópályát, amely szinte bedugul a forgalomtól. Magasba szökő épületek töltik be a tenger és a hegy közötti helyet. Ez a sziget az otthona mintegy 580 000 embernek és a Királyság-tanúskodás termékeny szántóföldjének bizonyul (Máté 9:37, 38). A Jóhír mintegy 2000 buzgó hírnöke található ott 21 gyülekezetben.
A különleges összejöveteli nap egy nagy fedett stadionban kerül megtartásra. Boldogság látni a 3332 részt vevő személyt, és micsoda izgalom a 67 újonnan alámerítkezésre jelentkező! Miután élveztük a szigeten lévő misszionáriusok társaságát, máris elindulunk a következő uticélunk felé.
Mayotte — a Parfüm-sziget
Két órai repülés után a 40 üléses repülőgépünk megkezdte a leszállást Pamanzi repülőtérre, amely egy 1,9 kilométer hosszú töltéssel Dzaoudzi-hoz, Mayotte fővárosához kapcsolódó szigetecskén van. A kék ég, a fehér felhők, a buja növényzetű hegyoldalak és a mélykék óceán együtt adják ki egy békés trópusi paradicsom képét. A pompás illatú ilang-ilang fáról Mayotte helyénvalóan a Parfüm-sziget becenevet kapta. Virágának kivonatát a világhírű parfümök alapjaként küldik Franciaországba.
Legalább 15 percnyi bárkaút a fő sziget. A misszionárius otthonban elfogyasztott néhány üdítő után meghívást kapunk egy 19 kilométernyire, a sziget másik oldalán megtartandó könyvtanulmányozásra. Oda a kikapcsolódásra szánt látogatás reménye! Felkapaszkodunk a nyitott dzsipre és keskeny utakon hajmeresztő utat teszünk meg. Úgy tűnik hajszálnyira kerülünk ki embereket, teheneket és más járműveket. Francia sofőrünk azonban ismeri az utat. Hamarosan megérkezünk Chiconiba, ahol találkozunk a családdal, amelynek a házában a tanulmányozás megtartásra kerül.
A korábban muszlim édesapa bemutatja nyolc gyermekét. Legfiatalabb fia, aki négy éves, azt nyújtja nekünk, amiről később megtanuljuk, hogy ez a hagyományos üdvözlés. Egyik kezének hátát a másik tenyerébe helyezi és kissé behajlított ujjakkal áll előttünk. Először megpróbálunk vele kezet rázni, majd feleségem megpróbálja a fiú kezeit a saját fejére tenni. A kisfiú türelmesen vár hatalmas kikerekedett szemekkel, kétségtelenül csodálkozva azon, amit csinálunk. Végül tisztázzuk a dolgot — kezeit a fejére helyezzük. A tanulmányozás 14 jelenlévővel kezdődik el. A felénél egy érdeklődő jön be és kezet ráz mindenkivel. Ez nyilván szintén egyik szokásuk.
Az immár sötétedő vidéken vezető visszautunkon hatalmas gyümölcsevő denevéreket veszünk észre éjszakai táplálkozási helyük, a fák felé haladva. Érezzük a csípős kenyérfa illatát, amely a kanyargós útra esik, és a mangók, papaják, valamint guajávák édes illatát. Ez a makik előfordulási helye, a kis majomszerű állatoké, amelyeknek rókaszerű arca és hosszú, csavarodott kapaszkodó farka van. Ahogy körbejárjuk egy hegy tetejét, lélegzetelállító látványban van részünk. A narancsvörös telihold épp felkelt az öböl felett, csillámló tükörképet rajzolva a nyugodt vízben. Még a sofőrünk is lelassít, hogy megcsodálja. Az út hátra lévő részén minden kanyarban várjuk ezt a látványt.
A következő reggel prédikálni megyünk a misszionáriusokkal. Először egy fiatal férfit látogatunk meg, aki tanár és jól beszél franciául. A padlón ül, mi pedig az ágyán. A következő tanulmányozás szintén egy fiatal férfival történik, aki meghív minket, hogy üljünk le a kicsiny szobája padlóján lévő matracra. Egy idő után fészkelődni kezdünk a lábainkban lévő görcs, és a hátunkon lefolyó izzadtság figyelmen kívül hagyása ellenére. Nem könnyű a részben francia részben mahori nyelven vezetett tanulmányozásra összpontosítani, miközben a szomszédban a legfrissebb pop dalokat harsogja a rádió.
Utolsó látogatásunkat a szomszédos Comore-szigetekről való fiatal férfinál tesszük. Mentegetődzik, amiért nem beszél jól franciául, előveszi brosúráját és kész elkezdeni a tanulást. Amikor a misszionárius tovább magyaráz nekem valamit, megszakít és közli, hogy tovább olvassa a bekezdést. Udvariasan felkér bennünket, hogy legyünk csendben. Ezek az emberek mind muszlimok, de valóban értékelik, amit a Bibliából tanulnak.
Csodálkozunk miért tanulmányoz olyan sok férfi, és csupán néhány asszony vagy lány. Ez, mint mondták, a társadalmi és családi hagyományok eredménye. Mivel a poligámia vallásilag és társadalmilag elfogadott, és minden feleség a saját otthonában él, az apa hatása minimális; az anya az egyetlen irányító. Azt is megtanuljuk, hogy a lányok hagyományosan az anya otthonában maradnak esküvőjükig. A fiúk viszont tizenévesen elhagyják az otthont és saját bangá-t vagy kunyhót építenek, vagy más fiúkkal élnek egy bangá-ban. Ezen körülmények között a fiatal férfiak szabadok a tanulmányozásra ha akarják, de csupán néhány lánynak van meg ez a szabadsága.
Vasárnap kerül sor a különleges összejöveteli napra. Az idő jól indul, de napközben felhők kezdenek gyülekezni, és hamarosan nagy mennyiségű eső esik le. Úgy tűnik senki sem törődik vele, csak éppen minden dolog lehűl. Ismét csodálatos szellemi gazdagságot találunk, amint 36 hírnök és úttörő örvend a 83 résztvevőnek és a 3 új alámerítettnek.
Az új Mindörökké örvendj az életnek a földön! című brosúra kiadása a saját nyelvükön a legfőbb esemény. Ez nem csak, hogy az egyetlen Őr Torony kiadvány mahori nyelven, de a mai napig ez az egyetlen kiadvány ezen a nyelven. A latin betűs szöveg alá írva szerepel az arab írás. Az emberek az iskolában megtanulják az arab írást, de az arab nyelvet nem. Fel tudnak olvasni arabul imákat és el tudják olvasni a Koránt arabul; nem értik azonban mi az, amit mondanak. Ahogy olvassák az arab írást a brosúrában, megdöbbennek, hogy értik. Amit olvasnak, az ténylegesen a saját mahori nyelvük fonetikus leírása arab írásjelekkel. Öröm látni a felcsillanó arcukat, amikor megértik azt, amit olvasnak.
Könnyű elhelyezni brosúrákat az embereknél. Az egyik távoli faluban egy férfi közelített meg bennünket, mialatt egy hölgynek prédikáltunk. Nagyon erőteljesen kezdett beszélni a testvéremnek mahori nyelven. Úgy tűnt nekem, hogy nagyon ellenséges. A férfi egy ideig folytatta bőséges taglejtéssel kísérve. A testvér később elmagyarázta, hogy a férfi a következőt panaszolta: „Hogyan várhatnák el, hogy emlékezzünk azokra a dolgokra, amit az évi egyszeri látogatásukkor mondanak nekünk? Hogyan? Gyakrabban kellene hozzánk jönniük, hogy beszéljenek ezekről a dolgokról.”
Ezek az utóbbi szavak kifejezik a mi érzelmeinket is. Jehova bizonyára begyűjti a nemzetek kívánatosait a Királyság jó híre által. Bár az óceán hatalmas kiterjedése elválasztja őket, a szigetlakók mégis hangjukat adják az Alkotójuknak és égi Atyjuknak, Jehova Istennek felajánlott dicsérő kiáltáshoz (Aggeus 2:7).
[Térkép a 21. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
SEYHELLE-SZIGETEK
INDIAI OCEÁN
COMORE-SZIGETEK
MAYOTTE
MADAGASZKÁR
MAURITIUS
RÉUNION
RODRIGUEZ
[Kép a 23. oldalon]
A sziklás hegyfok a Praslin-öbölnél (St. Anne)
[Kép a 24. oldalon]
Egy ökrösszekér „taxi” a Seychelles-szigetekhez tartozó La Digue-on
[Kép a 25. oldalon]
Prédikálás az új brosúrával Mayotte-on