Önuralom — Miért olyan fontos?
„Minden komoly törekvésetekkel közreműködve ebben, egészítsétek ki a hiteteket erénnyel, az erényeteket ismerettel, az ismeretet önuralommal” (2PÉTER 1:5, 6).
1. A fizikum feletti uralomnak milyen figyelemre méltó bizonyságai voltak a XIX. században?
KÉTSÉGTELENÜL Charles Blondin szolgáltatta a fizikum feletti uralom legmeglepőbb bizonyságait a XIX. század második felében. Egy beszámoló szerint 1859-től kezdve többször átkelt a Niagara-vízesésen egy 340 méter hosszú kötélen, 50 méterrel a víz felett. Mindannyiszor képességének más-más oldalát bizonyítva tette ezt: bekötött szemmel, zsákban, taligát gurítva, gólyalábon és a hátán egy emberrel. Egy másik környezetben bukfenceket vetett gólyalábon a föld felett 52 méterrel kifeszített kötélen. Az egyensúly fenntartása ilyen körülmények között rendkívül nagy önuralmat követelt. Cserébe viszont Blondin hírnévre és vagyonra tett szert.
2. Milyen egyéb tevékenységformák követelik meg a fizikum feletti uralmat?
2 Noha ezen mutatványok megismétlésére csak néhányan lennének képesek, nyilvánvaló, hogy egyes szakmák gyakorlásában vagy a sportban a fizikum feletti uralom mindannyiunk számára fontos. A híres zongorista, Vladimir Horowitz virtuozitásáról például egy zenész kijelentette: „Lenyűgöző volt számomra a tökéletes uralom . . ., a munkába fogott hihetetlen energia érzése.” Egy másik beszámoló, amely szintén Horowitzról szól, „a tökéletes uralom alatt levő repülő ujjak nyolc évtizedé”-ről beszél.
3. a) Melyik az uralom legnehezebb formája, és mi annak a meghatározása? b) Mi az „önuralom”-nak fordított görög szónak a jelentése a Bibliában?
3 Komoly erőfeszítést igényel egy ilyen mesterségbeli ügyesség kifejlesztése. Még fontosabb és még nagyobb kihívás azonban az önuralom. Egy meghatározás szerint az önuralom „önmérséklet gyakorlása az egyén saját impulzusai, érzelmei vagy vágyai felett”. A Keresztény Görög Iratokban a 2Péter 1:6-ban és máshol „önuralom”-nak fordított szó meghatározása: „annak az embernek az erénye, aki uralkodik a vágyai és szenvedélyei felett, különösen testi vágyai felett”. Az önuralmat még „az emberi teljesítmény tetőfoká”-nak is nevezik.
Amiért az önuralom olyan fontos
4. Milyen rossz gyümölcsöket terem az önuralom hiánya?
4 Mily szomorú aratással jár az önuralom hiánya! A mai világ számtalan baja elsősorban az önuralom hiányának köszönhető. Valóban „az utolsó napokban” élünk, amikor „nehezen elviselhető, válságos idők” vannak. A kapzsiság miatt gyakran „önuralom nélküli” emberek alkotják az egyik csoportját azoknak, akik „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (2Timótheus 3:1–5). Ezt a kijózanító igazságot világítja meg az a tény, hogy az elmúlt szolgálati év folyamán több mint 40 000 vétkes személyt kellett kiközösíteni a keresztény gyülekezetből, nagyrészt súlyosan helytelen magaviselet következtében. Ehhez hozzá kell adni még azoknak a számát, akiket feddésben részesítettek, elsősorban szexuális erkölcstelenség, de mindannyiukat az önuralom hiánya miatt. Kijózanító az a tény is, amikor ugyanezen okból némelyek, akik már hosszú ideje vénként szolgálnak, elvesztik minden felvigyázói kiváltságukat.
5. Hogyan lehetne szemléltetni az önuralom fontosságát?
5 Az önuralom fontosságát egy autóval lehetne szemléltetni. Négy kereke van, amely képes mozgatni az autót, erős motorja, amely képes nagyon gyorsan forgatni a kerekeket, és fékje, amely képes azokat megállítani. Azonban baleset lehetne a vége, ha nem ülne valaki a vezetőülésben, aki irányítja, merre menjenek a kerekek, milyen gyorsan forogjanak, és mikor álljanak meg, s aki használja ehhez a kormánykereket, a gázpedált és a féket.
6. a) A szeretet mely ismertetőjelét lehet jól alkalmazni az önuralomra? b) Melyik tanácsot kell az elménkben tartani?
6 Nem lehet eléggé hangsúlyozni az önuralom fontosságát. Amit Pál apostol mondott az 1Korinthus 13:1–3-ban a szeretet fontosságáról, az elmondható az önuralomról is. Mindegy, hogy milyen ékesszólóak vagyunk mint nyilvános szónokok, mindegy hogy milyen sok ismeretet és mekkora hitet nyertünk a jó tanulmányozási szokások által, mindegy hogy mi mindent teszünk mások javára — ha nem gyakorolunk önuralmat, mindez hiábavaló. Jussanak eszünkbe Pál szavai: „Nem tudjátok, hogy a versenyben mindannyian futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt. Azonkívül mindenki, aki részt vesz a versenyben, önuralmat gyakorol mindenben” (1Korinthus 9:24, 25). Hogy segítsen nekünk önuralmat gyakorolni mindenben, Pál az 1Korinthus 10:12-ben így figyelmeztet bennünket: „Aki azért azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen!”
Figyelmeztető példák
7. a) Hogyan indította el az önuralom hiánya az emberi fajt a hanyatlás útján? b) Az önuralom hiányának milyen további korai példáit találjuk az Írásokban?
7 Ádám nem gyakorolt önuralmat: engedte, hogy cselekedeteit az érzelem, és ne az értelem irányítsa. Ennek eredményeként „bejött a világba a bűn, és a bűn által a halál” (Róma 5:12). Az első gyilkosság szintén az önuralom hiánya miatt történt meg, s erre Jehova Isten előre figyelmeztette is Káint: ’Miért gerjedsz izzó haragra és miért horgasztod le fejedet? A bűn ólálkodik az ajtó előtt; és te vajon legyőzöd-e azt?’ Mivel Káin nem győzte le a bűnt, megölte a testvérét, Ábelt (1Mózes 4:6–12). Lót felesége sem gyakorolt önuralmat. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy visszanézzen. S mibe került neki az önuralom hiánya? Nos, pontosan az életébe! (1Mózes 19:17, 26).
8. A régi idők melyik három emberének tapasztalatai figyelmeztetnek bennünket az önuralom szükségességére?
8 Jákob elsőszülött fia, Ruben elvesztette elsőszülöttségi jogát az önuralom hiánya miatt. Megszeplősítette atyja fekhelyét, mivel szexuális kapcsolatra lépett Jákob egyik ágyasával (1Mózes 35:22; 49:3, 4; 1Krónika 5:1). Mivel Mózes elvesztette türelmét, amikor az izraeliták próbára tették őt zúgolódásukkal, panaszkodásukkal és lázadásukkal, Isten megvonta tőle az Ígéret földjére való belépés oly nagyon vágyott kiváltságát (4Mózes 20:1–13; 5Mózes 32:50–52). Még a hűséges Dávid király, az Isten „szíve szerint való férfiú” is nagy bajba került az önuralom hiánya miatt egy alkalommal (1Sámuel 13:14; 2Sámuel 12:7–14). Minden ilyen példa arra figyelmeztet bennünket, hogy önuralmat kell gyakorolnunk.
Ami felett uralmat kell gyakorolnunk
9. Mely néhány írásszöveg világít rá az önuralom fontosságára?
9 Az önuralom mindenekelőtt a gondolatainkat és érzelmeinket foglalja magában. Ezekre gyakran utalnak az Írások a „szív” és a „vesék” szó jelképes használatával. Amin engedjük elidőzni elménket, az segít nekünk, vagy akadályoz minket azon erőfeszítésünkben, hogy elnyerjük Jehova tetszését. Önuralomra van szükségünk, ha meg akarjuk fogadni a Filippi 4:8-ban található tanácsot: azokon gondolkozzunk, amik igazak, tiszták és erényesek. A zsoltáros Dávid hasonló érzéseket fejezett ki imájában, amikor ezt mondta: „Legyenek . . . szívem elmélkedései kellemesek előtted, ó Jehova, Kősziklám és Megszabadítóm” (Zsoltárok 19:14 [19:15, Károli]). A tizedik parancsolat — ne kívánd meg, ami a felebarátodé — az embernek gondolatai feletti uralmát követeli meg (2Mózes 20:17). Jézus rávilágított a gondolataink és érzelmeink feletti uralom fontosságára, amikor ezt mondta: „Aki kitartóan asszonyra néz szenvedélyes vággyal, már házasságtörést követett el vele a szívében” (Máté 5:28).
10. Mely bibliai szövegek hangsúlyozzák a beszédünk feletti uralom fontosságát?
10 Az önuralom magában foglalja szavainkat, beszédünket is. Valóban, sok írásszöveg tanácsolja, hogy gyakoroljunk uralmat nyelvünk felett. Például: „Az igaz Isten az egekben van, te pedig a földön. Ezért a szavaid legyenek kevés számúak” (Prédikátor 5:2). „A szavak bőségében nem hiányzik a törvényszegés, aki azonban féken tartja ajkait, értelmesen cselekszik” (Példabeszédek 10:19). „Semmiféle romlott beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak olyan beszéd, ami épülésre jó, amikor szükség van rá . . . Minden . . . üvöltözést és gyalázkodó beszédet vessetek ki magatokból, minden rosszasággal együtt!” Majd Pál a tanácsát azzal folytatja, hogy tegyék félre az ostoba beszédet és a trágár tréfálkozást (Efézus 4:29, 31; 5:3, 4).
11. Hogyan foglalkozik Jakab a nyelv feletti uralom kérdésével?
11 Jakab, Jézus féltestvére elítéli a zabolátlan beszédet és rámutat, mennyire nehéz uralkodni a nyelven. Ezt mondja: „Így a nyelv is kicsiny tag, mégis nagyon kérkedik. Íme, mily kicsiny tűz mily nagy erdőt lángra gyújt! Igen, a nyelv tűz. A nyelv az igazságtalanság világát alkotja a tagjaink között, mert beszennyezi az egész testet, és lángba borítja a természetes élet körforgását, őt pedig a Gyehenna fogja lángba borítani. Mert a vadon élő állatok, miként a madarak, a csúszómászó állatok minden fajtája megszelidíthető, és meg is szelidítették őket az emberek. A nyelvet azonban senki sem képes megszelidíteni. Féktelen, ártalmas, tele halálos méreggel. Ezzel áldjuk Jehovát, az Atyát is, és mégis ezzel átkozzuk az embereket, akik ’Isten hasonlatosságában’ léteznek. Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Nem helyes, testvéreim, hogy ezek továbbra is így menjenek” (Jakab 3:5–10).
12., 13. Mely írásszövegek mutatják a cselekedeteink és viselkedésünk feletti uralom fontosságát?
12 Az önuralom természetesen magában foglalja a cselekedeteinket is. Ennek egy olyan területe, ahol nagy önuralomra van szükség: a más nembeliekkel való kapcsolatunk. A keresztényeknek így szól a parancs: „Meneküljetek a szexuális erkölcstelenségtől” (1Korinthus 6:18, New International Version). A férjeket arra figyelmeztetik, hogy szexuális érdeklődésüket saját feleségükre korlátozzák és ez részben így szól: „Igyál vizet a saját víztárolódból, és csörgedező vizeket a te forrásod közepéből” (Példabeszédek 5:15–20). Világosan megmondták nekünk, hogy „a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsidók 13:4). Az önuralomra különösen azoknak van szükségük, akik az egyedülállóság ajándékát ápolják (Máté 19:11, 12; 1Korinthus 7:37).
13 Az embertársainkkal kapcsolatos cselekedeteink kérdését Jézus abban a kijelentésében foglalta össze, amit általában „Aranyszabály”-nak neveznek, és ami így szól: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük; valójában ezt jelentik a Törvény és a Próféták” (Máté 7:12). Valóban önuralmat követel, ha nem akarjuk engedni, hogy önző hajlamaink vagy kívülről jövő nyomások vagy kísértések miatt másként bánjunk az emberekkel, mint ahogy szeretnénk, ha azok velünk bánnának.
14. Milyen tanácsot ad Isten Szava az ételt és az italt illetően?
14 Az étel és az ital vonatkozásában az önuralmat illetően Isten Szava bölcsen ezt tanácsolja: „Ne légy azok közül való, akik nagy borivók, azok közül való, akik falánk húsevők” (Példabeszédek 23:20). Különösen napjainkra vonatkozóan Jézus így figyelmeztetett: „Ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás és az élet aggodalmai miatt, és meglepetésszerűen hirtelen reátok ne jöjjön az a nap, mint egy csapda” (Lukács 21:34, 35). Igen, az önuralom magában foglalja gondolatainkat és érzéseinket, valamint szavainkat és cselekedeteinket.
Amiért az önuralom ilyen kihívást jelent
15. Hogyan mutatnak rá az Írások arra, hogy Sátán valóban akadályozza a keresztényeket az önuralom gyakorlásában?
15 Nem könnyű dolog önuralmat gyakorolni, mivel azt — mint minden keresztény tudja — három hatalmas erő is akadályozza. Az első: Sátán és démonai. Valós voltukat illetően az Írások nem hagynak kétséget. Azt olvassuk például, hogy „Sátán bement” Júdásba, éppen mielőtt az elment elárulni Jézust (János 13:27). Péter apostol megkérdezte Anániástól: „Miért bátorított fel Sátán, hogy megcsald a szent szellemet?” (Cselekedetek 5:3). Péter a legmegfelelőbb figyelmeztetést adta: „Őrizzétek meg a józanságotokat, legyetek éberek! Ellenségetek, az Ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (1Péter 5:8).
16. Miért kell a keresztényeknek önuralmat gyakorolniuk e világra való tekintettel?
16 A keresztényeknek azon erőfeszítésükben, hogy önuralmat gyakoroljanak, küzdeniük kell e világ ellen is, amely „a gonosznak”, Sátánnak, az Ördögnek „hatalmában van”. Erre vonatkozóan János apostol ezt írta: „Ne szeressétek sem a világot, sem a világban levő dolgokat! Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete; mert minden, ami a világban van — a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet javainak látványos mutogatása — nem az Atyától ered, hanem a világtól. A világ azonban elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Hacsak nem gyakorolunk önuralmat és nem állunk erősen ellen azon hajlandóságunknak, hogy a világot szeressük, meg fogjuk adni magunkat, ahogyan azt Pál egykori munkatársa, Démás is tette (1János 2:15–17; 5:19; 2Timótheus 4:10).
17. Az önuralmat illetően milyen gyengeséggel születtünk?
17 Mint keresztényeknek önuralomra van szükségünk ahhoz is, hogy sikeresen küzdjünk saját öröklött testi gyengeségeink és tökéletlenségünk ellen. Nem menekülhetünk ama tény elől, hogy „az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz” (1Mózes 8:21). Dávid királyhoz hasonlóan ’vétekben, szülési fájdalmak között jöttünk a világra és vétekben fogant minket az anyánk’ (Zsoltárok 51:5 [51:7, Károli]). Egy újszülött semmit sem tud az önuralomról. Amikor akar valamit, addig sír, amíg meg nem kapja. A gyermeknevelésről szóló egyik riport ezt állítja: ’A gyermekek érvelési módja teljesen eltér a felnőttekétől. A gyermekek én-központúak, és gyakran tartózkodóak még a leglogikusabb meggyőzéssel szemben is, mivel képtelenek „beleképzelni magukat egy másik személy helyébe”.’ Valóban, „bolondság kötődik a fiúgyermek szívéhez”. Azonban „a fegyelmezés vesszejé”-nek alkalmazásával fokozatosan megtanulja, hogy vannak törvények, amelyeknek engedelmeskednie kell, és hogy az önzést meg kell fékeznie (Példabeszédek 22:15).
18. a) Jézus szerint milyen hajlamok lakoznak a jelképes szívben? b) Pál mely szavai mutatják tájékozottságát az önuralom gyakorlásának kérdését illetően?
18 Igen, a velünk született önző hajlamok kihívást jelentenek számunkra, amikor önuralmat kell gyakorolnunk. Ezek a hajlamok a jelképes szívünkben lakoznak, amelyről Jézus ezt mondta: „Mert a szívből származnak a gonosz érvelések, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, káromkodások” (Máté 15:19). Ezért írta Pál: „Mert a jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem. Mármost ha azt teszem, amit nem kívánok, akkor többé nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn” (Róma 7:19, 20). Nem volt azonban reménytelen a helyzet, mivel Pál ezt is írta: „Megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak.” Testének megsanyargatása önuralmat követelt meg (1Korinthus 9:27).
19. Miért mondta Pál helyesen, hogy megsanyargatta testét?
19 Helyesen mondta Pál, hogy megsanyargatta testét, hiszen az önuralom gyakorlását sok fizikai tényező nehezíti, például magas vérnyomás, rossz idegek, alváshiány, fejfájás, emésztési zavarok stb. A következő cikkben olyan emberi tulajdonságokat fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek az önuralom gyakorlásában.
Emlékszel?
◻ Miért oly fontos az önuralom?
◻ Melyek azok a példák, amelyekben valaki az önuralom hiánya miatt kárt szenvedett?
◻ Mely területeken kell önuralmat gyakorolnunk?
◻ Melyik három ellenség teszi számunkra nehézzé az önuralom gyakorlását?
[Kép a 10. oldalon]
A keresztényeknek önuralmat kell gyakorolniuk az ételt és az italt illetően
[Kép a 11. oldalon]
Az önuralom segíteni fog nekünk tartózkodni az ártalmas pletykától
[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]
Historical Pictures Service