Letagadod-e bűnös hajlamaidat?

„MEGTALÁLOM tehát az én esetemben ezt a törvényt; hogy amikor a helyeset kívánom tenni, a rossz van jelen bennem. Én valóban gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely harcban áll az elmém törvényével és foglyul ejt a bűn törvényének, amely a tagjaimban van” (Róma 7:21–23).

Pál apostol részéről alázatosságot követelt meg, hogy a fent leírtakat bevallja. Mégis azáltal, hogy ezt tette, gátat vetett annak, hogy tökéletlen hajlamai legyőzzék őt.

Hasonló a helyzet az igaz keresztényekkel ma. Amikor a bibliai igazságok pontos ismeretéhez jutottunk, megtettük a szükséges változtatásokat életmódunkban, Jehova alapelveihez igazodva. A bűnös hajlamok azonban megmaradnak, „mert az ember szívének hajlamai ifjúságától fogva gonosz” (1Mózes 8:21). Elég becsületesek vagyunk ahhoz, hogy bevalljuk magunknak: léteznek sajátos hajlamok, amelyek nyomást gyakorolnak ránk? Vagy pedig letagadjuk, hogy bizony vannak bennünk ilyenek, talán úgy következtetve: ’Ezek másokat érintő kérdések, nekem semmi közöm hozzájuk’?

Ha így becsapjuk önmagunkat, az végzetes lehet számunkra. Egy a Biblián alapuló szemléltetés segíthet nekünk abban, hogy felfogjuk: el kell ismernünk bűnös hajlamainkat és ellenőrzésünk alatt kell tartanunk őket.

Miért halálos a letagadás

A bibliai időkben sok várost fallal védelmeztek. A kapuk — amelyek gyakran fából készültek — a város belső falának viszonylag sebezhető pontjai voltak; ennélfogva rendkívül éberen őrizték őket. A lakosság csupán annyi kaput épített, amennyire szükség volt békeidőben a forgalom szempontjából. A fából készült kapukat gyakran valamilyen fémmel borították be, hogy tűz esetén ne rongálódjanak meg. A falakra tornyokat építettek, ahova őröket állítottak, akik már távolról megfigyelhették ellenség közeledését.

Most pedig gondolj bele: Mi történik, ha a város lakosai letagadják a városkapuk sebezhető mivoltát és nem gondoskodnak megfelelő őrizetről? Az ellenséges katonák könnyen bejutnak a városba, és ez annak elestéhez vezet.

Velünk is ez a helyzet. Jehova ismeri minden személy sebezhető pontját. „Nincs olyan teremtmény, aki ne lenne nyilvánvaló az ő tekintete előtt, hanem minden meztelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számadással tartozunk” (Zsidók 4:13). Sátán is megfigyelhetett néhány bűnös hajlamot bennünk, legyen ez az igazság elferdítése, hirtelen harag, szexuális erkölcstelenségre irányuló érdeklődés, anyagiasság, büszkeség vagy valami más. Ha letagadjuk, hogy rendelkezünk bűnös hajlamokkal, még inkább kitesszük magunkat — ezen sebezhető pontjaink révén — Sátán támadásainak hitünk ellen (1Péter 5:8). Ezek a gonosz kívánságok legyőzhetnek bennünket s a puszta hajlamok bűnt szülnek (Jakab 1:14, 15). Olyanoknak kell lennünk, mint amilyen Pál volt, becsületesen elismerve bármely ’fakaput’, ami bensőnkben létezhet.

Erősítsd magadat!

Könnyelműség lenne a részünkről, ha a rossz hajlamokat azonosítanánk magunkban s azután nem tennénk semmit ellenük. Ez olyan volna mint az az ember, aki megnézi magát a tükörben, észreveszi azokat a dolgokat, amelyekre különös gondot kellene fordítania, de elsétál a tükör elől anélkül, hogy a szükséges kiigazításokat elvégezné (Jakab 1:23–25). Nekünk igenis tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a bűnös hajlamok ne vegyenek erőt rajtunk. Hogyan tehetjük meg ezt?

A bibliai időkben gyakran előfordult, hogy kisebb városok vagy „alárendelt városok”, körül nem voltak falak (4Mózes 21:25, 32; Bírák 1:27; 1Krónika 18:1; Jeremiás 49:2). Ezeknek a városoknak a lakói — ellenséges támadás esetén — bemenekülhettek a fallal körülvett városokba. A megerősített városok ily módon menedékül szolgáltak a körülöttük elterülő vidékeken élő emberek számára.

A Biblia úgy írja le Jehova Istent mint tornyot, menedéket, falat, akihez védelemért fordulhatunk (Példabeszédek 18:10; Zakariás 2:4, 5). Így tehát Jehova elsőrendű védelem szolgái számára. Rendkívül fontos, hogy szüntelenül imádkozzunk hozzá (1Thessalonika 5:17). Egy további segítség a Biblia. Isten Szavának sajátos tanulmányozásakor jól tesszük, ha azoknak a területeknek szentelünk különleges figyelmet, amelyeken gyengék vagyunk. Tulajdonképpen még kezünk ügyébe tehetünk olyan, Biblián alapuló cikkeket is — annak érdekében, hogy ismételten megvizsgálhassuk őket —, amelyek úgymond a saját ’fakapuink’.

Hasonlóképpen, mint az őr a toronyban, úgyszólván már bizonyos távolságból láthatjuk az ellenséget és ennek megfelelően akcióba léphetünk. Hogyan? Úgy, hogy elkerüljük a körülményeket, amelyek kísértéshez vagy nyomáshoz vezethetnek. Például, aki erőfeszítéseket tesz arra, hogy mérsékelten fogyasszon szeszes italokat, bölcsen úgy dönt, hogy elkerüli azokat a helyeket, ahol könnyen hozzájut ilyen italokhoz, sőt még bátorítják is arra, hogy fogyassza őket.

Mindehhez erőfeszítésre van szükség. Ha azonban Pál apostolnak meg kellett ’sanyargatnia a testét’, hogy ellenálljon tökéletlen hajlamainak, nem kell-e nekünk is erőfeszítéseket tenni? Az ilyen tudatos fellépés bűnös hajlamainkkal szemben azt fogja visszatükrözni, hogy követjük Péter apostol utasítását: „Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket békességben” (1Korinthus 9:27; 2Péter 3:14).

Ismerd el és cselekedj!

Ne bátortalanodj el, ha erőfeszítéseid ellenére nem tűnnek el az összes tökéletlen hajlamaid. Amíg tökéletlenek vagyunk, rossz hajlamaink bizonyos fokig mindig megmaradnak, miként ez Pál esetében is igaz volt. Mindazonáltal azon kell munkálkodnunk, hogy ezeket elnyomjuk és megakadályozzuk azt, hogy bűnhöz vezessenek.

Légy tudatában azonban annak, hogy különbség van a tökéletlenség valóságként történő elfogadása és annak megtűrése között. Ezt szemléltethetnénk egy emberrel, akinek keble gyenge szívet takar. Úgy kell szembenéznie ezzel a helyzettel, hogy a lehető legjobb állapotban őrizze meg a szívét. Nem érvel úgy, hogy mivel a szó szerinti szíve gyenge, minden megszorításnak hátat fordíthat és úgy élhet, ahogy neki tetszik.

Tudd meg hát: erősségünk nem abból áll, hogy vakon letagadjuk a bűnös hajlamokat, hanem hogy elismerjük őket és fellépünk ellenük. Tehát ne félj bevallani magadnak és Jehovának, hogy melyek azok a területek, ahol könnyen kísértésbe esel és nyomás alá kerülsz. Nem szükséges kevésbé szeretned magadat, ha így jársz el, Jehova szeretete sem csökken irántad. Valójában, ahogy egyre közeledsz Istenhez azzal az őszinte kívánsággal és mélységes aggodalommal, hogy elnyerd elismerését, ő még inkább közeledni fog hozzád (Jakab 4:8).

[Kép a 31. oldalon]

Megiddo ezen modellje szemlélteti az ősi városok megerősített kapuit és védőfalait

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History)