Bűnök meggyónása — Helytelen?

„A GYÓNÁS szellemi megtisztulás, az újrakezdés, a tiszta lappal indulás módja. Nagyon szeretek gyónásra járni, elmondani a papnak, majd megbocsáttatni vele vétkeimet, és érezni az ezt követő eufóriát” — így vélekedik egy hívő katolikus. (Bless Me, Father, for I Have Sinned.)

A New Catholic Encyclopedia szerint, „Krisztus egyedül a papnak adott arra felhatalmazást, hogy megkössön és feloldjon, megbocsásson és számontartson” vétkeket. Ugyanez a kézikönyv megállapítja, hogy a rendszeres gyónás „a súlyos bűnök miatt elvesztett szent élet visszaállítását, és . . . az egyén lelkiismeretének megtisztítását” jelenti. Sok országban az erkölcsi légkör mégis azt mutatja, hogy a rendszeres gyónás gyakorlói közül nem sokakat késztet arra, hogy ’forduljon el a rossztól és cselekedje a jót’ (Zsoltárok 34:14 [34:15, Károli]). Valami mégsincs rendben?

Csak szertartás?

A gyónás puszta szertartásból is elkezdődhet. Írországban az első gyónásra közvetlenül az első áldozás előtt kerül sor. Meglepő hát, ha egy hétéves kislány inkább a szép kicsi áldozó ruhájára gondol többet, mint a ’súlyos bűnök miatt elvesztett szent élet visszaállítására’?

„Ami a legjobban izgatott, az a ruhám volt, amellett, hogy a rokonoktól pénzt kapok majd — ismeri el Ramona, aki hét éves volt, amikor először gyónt. — A lányok között, akiket ismertem — folytatja —, nem volt szellemi érzület. Még csak nem is gondolt Istenre akkor egyikünk sem.”

Fiatal gyerekek gyónásra késztetése valójában gépies szavalást idézhet elő. „Egyszerűen ugyanazokat a szavakat mondtam el újra és újra” — mondja Michael, aki szintén hét évesen kezdett el gyónni.

A Bless Me, Father, for I Have Sinned című könyvben idézett némely katolikus véleménye azt mutatja, hogy a gyónás akkor is kevés szellemi értéket jelentett számukra, mikor már idősebbek lettek. „A gyónás megtanít hazudni, mivel vannak bizonyos dolgok, amiket képtelen vagy a papnak elmondani” — ismerte be valaki. A papok következetességének hiánya a legcsekélyebb bűnbánat érzését eredményezheti. Egyesek azért kerestek „jó” gyóntatót, hogy olyan tanácsot kapjanak, amelyet hallani szeretnének. „Három hónapi keresgélés után megtaláltam a gyóntatómat. Minden hónapban elmegyek hozzá, szemtől szemben vagyok vele a gyóntatóhelyiségben, és ő fantasztikus” — mondta egy fiatal nő. „Ha ügyes lennél, találnál egy süket papot, aki csak annyit tudna angolul, hogy ’három üdvözlégy Mária’ ” — mondta egy másik katolikus.

Bizonyos emberek gyónási gyakorlatával kétségkívül valami nincs rendjén. A Biblia azt mutatja, hogy szükség van a bűnök meggyónására, amikor ezt mondja: „Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja s kerüli” (Példabeszédek 28:13, Katolikus fordítás).

Azt jelenti ez, hogy egy kereszténynek összes bűnét meg kell gyónnia? Ha igen, kinek? A következő cikk ezt a kérdést vizsgálja meg.