Világméretű öröm
„ÍME, ujjonganak majd, mivel szívük állapota jó” (Ésaiás 65:14). Ezt jelentette ki Jehova, prófétája, Ésaiás által, s mily ragyogó beteljesedését tapasztaljuk e szavaknak Jehova Tanúi között! Vajon honnan származik szívbeli örömük? Nos, onnan, hogy egyesült imádatot mutatnak be Jehova Istennek. Ő „a boldog Isten”, s azok, akik őt imádják, „örvendeznek Jehovában” (1Timótheus 1:11; Zakariás 10:7). Ez az örömteli önátadás egyesíti őket egyetlen nemzetté, amikor a Királyság jó hírét együtt prédikálják és hangjuk világméretű kiáltássá erősödik Istenük dicsőségére (Jelenések 7:9, 10).
„Öröm, amelyet senki sem vehet el”
Isten nevének és Királyságának nyilvánosságra hozatala valóban állandó öröm forrása Jehova Tanúi számára (Márk 13:10). Engedelmeskednek a zsoltáros szavainak, aki ezt tanácsolta: „Dicsekedjetek szent nevével! Ujjongjon a szívük azoknak, akik keresik Jehovát!” (Zsoltárok 105:3).
Hogy ezt megtehessék, gyakran akadályokat kell leküzdeniük. Spanyolországban, Isidro átadta magát Jehovának, és beszélni akart őróla másoknak. Ő azonban kamionsofőr, akinek kevés szabad ideje van, mivel éjszakánként hosszú utakat tesz meg, nappal pedig alszik. Isidro más kamionsofőröknek akart bizonyságot tenni, de vajon hogyan sikerült ez neki?
Kamionjába CB (polgári hullámsávú) rádiót szerelt, amelyet felhasználhatott arra, hogy összeköttetést teremtsen sofőrtársaival. Rövidesen felfedezett egy alig használt csatornát, a 13-ast, és elhatározta, hogy előnyt kovácsol belőle. Mondani sem kell, hogy amikor azt javasolta a többi kamionosnak, hogy beszélgessenek a CB rádión a Bibliáról, a reagálás meglehetősen negatív volt. De némelyik sofőr odafigyelt. A Szó terjedni kezdett az éteren keresztül, és egyre több spanyol kamionos kapcsolt a 13-as csatornára. Isidro nemrég megtudta, hogy egyikőjük lépéseket tesz bibliatanulmányozásának előmozdítására.
Olaszországban egy férfi úgy szerzett tudomást Jehova Tanúiról, hogy valakivel beszélgetett a buszon. Felesége egy barátjuk révén ismerkedett meg a Tanúkkal. Mindketten tanulmányozták a Bibliát és kezdték buzgón megosztani másokkal a tanultakat. Buzgalmuk olyan nagy volt, hogy a férfi elutasította vállalatának előléptetési javaslatát, a felesége pedig felmondta jól fizető állását, hogy több időt tölthessenek azzal, hogy a Királyság jó hírét másokkal is közöljék. Vajon megérte azt az áldozatot? Bizony meg. A férfi így magyarázza: „Amióta az igazságban vagyunk, feleségem és én abban az örömben részesültünk, hogy 20 embernek segíthettünk pontos ismeretet szerezni Isten szándékáról. Amikor elérkezik az este és én hazatérek a Jehova szolgálatában eltöltött napom után — bevallom —, fáradt vagyok. De boldog vagyok, és megköszönöm Jehovának, hogy olyan örömmel ajándékozott meg, amelyet senki nem tud elvenni tőlem.”
„A föld legtávolabbi részéig”
Azok, akik Isten örömteli nemzetéhez tartoznak, hasonló buzgalmat és lelkesedést tanúsítanak bárhol legyenek is, akár ’a föld legtávolabbbi részén’ (Cselekedetek 1:8). Kevés hely van a földön, amely távolabb esne, mint Észak-Grönland. Mégis, még itt is, az északi sarkkörtől 320 kilométerre északra találjuk Ilulissat kicsiny gyülekezetét, amely 19 tagból áll. Ők ugyanazt a jó hírt hirdetik, mint az imént említett olasz házaspár, és örömük leírhatatlan volt, amikor tavaly hét grönlandi egyén alámerítkezésénél lehettek jelen, akik így jelképezték Jehovának végzett önátadásukat.
Grönlandtól sokezer mérföldre, az Indiai-óceánban levő Mauritius szubtrópikus szigeten, Anjinee ugyanabban az örömben részesült. A dolog eleinte nehezen ment Anjinee-nek. Mauritius-szigeten nem nézik jó szemmel és nem tartják illendőnek, ha egy hindu származású egyedülálló lány keresztény összejövetelekre jár és nyilvánosan prédikál Istenről. Anjinee azonban kitartott emellett. Most, kilenc évvel azután, hogy keresztény pályafutását elkezdte, néhány rokona is kezdte tanulmányozni a Bibliát.
Anjinee kapcsán említést kell tennünk Emilioról is, aki a világ ellenkező részén, Hondurasban él. Emilio fültanúja volt annak, amikor a munkatársai a Bibliáról beszélgettek, és megkérte őket, hogy bekapcsolódhassék a beszélgetésbe. Ő ugyan nem tudott olvasni, de élvezettel hallgatta, ha más olvasott fel bibliaszövegeket. Ahogy a keresztény igazságok átjárták a szívét, Emilio abbahagyta erkölcstelen életmódját, valamint a mértéktelen ivást. Jehova Tanúi megtanították őt írni és olvasni, s most Isten örömteli nemzetében mint szolga működik közre.
Sokezer mérfölddel észak-nyugatra Hondurastól, Alaszkában egy eszkimó anya megismerte ugyanazt a keresztény igazságot. Ez a hölgy egy igen elszigetelt faluban élt, és Jehova Tanúival csak postán érintkezett. Így postán keresztül folytatott tanulmányozást, postán tette fel kérdéseit, most pedig buzgón megosztja szomszédaival mindazt, amit tud. Az ilyen példák felsorolását majdnem a végtelenségig folytathatnánk. Mindenütt a földön a szelíd szívűek csak úgy áramlanak Jehova nemzetéhez, hogy ’örvendezéssel szolgálják Jehovát’ (Zsoltárok 100:2).
‚Legyen szeretet köztetek’
Az a valami, ami mindezeket az embereket vonzza, a szeretet, amely Isten örömteli nemzetében tapasztalható. Jézus ezt mondta: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Nap mint nap látható a keresztény szeretet az igazi keresztényeknél, különösen elemi csapások idején.
Egy afrikai országot, ahol Jehova Tanúi tevékenysége — sajnálatra méltó módon — be van tiltva, súlyos szárazság sújtott. Tízezer ember meghalt, és egész marhacsordák pusztultak el. Vajon a Tanúk hogyan élték túl ezt az időszakot? Úgy, hogy megették a növények gyökereit és megfőzték és elfogyasztották az avokadofa belső falában felgyülemlett oldatokat! Szorult helyzetük azonban drámai módon megoldódott, amikor — Isten segítségével — más országbeli Tanúknak engedélyezték, hogy 25 tonna élelmiszer-segély szállítmányt küldjenek nekik. És csodák csodája, a betiltás ellenére a szállítmány katonai kíséretet kapott, így biztosították, hogy az élelmiszerek sértetlenül érkezzenek a helyszínre!
Való igaz, ezek az afrikai Tanúk ujjongtak, amikor megkapták testvéreik irántuk érzett szeretetének ezt a bizonyítékát, s amikor tapasztalták Ésaiás szavainak a beteljesedését: „Íme, Jehova keze nem túl rövid ahhoz, hogy ne tudna megmenteni, sem a füle nem túl rest ahhoz, hogy ne tudna meghallani” (Ésaiás 59:1).
Egy békés nép
A szelíd lelkűeket vonzza az is, hogy ők Isten örömteli nemzetéhez csatlakozzanak, mert e nemzet tagjai elhagyták e világ harcias szellemű útjait és ’kardjaikat ekevasakká kovácsolták’ (Ésaiás 2:4). El Salvadorban egy egykori katona háza telis-tele volt katonai pályafutását felidéző emléktárgyakkal. De amikor elkezdte Jehova Tanúival a Bibliát tanulmányozni, érdeklődése a békés dolgok felé terelődött. Végül pedig megvált mindentöl, ami a háborúra emlékeztetett, házából eltávolította ezeket, majd pedig buzgón hozzálátott a prédikáló munkához.
Amikor faluját kormányellenes erők vették ellenőrzésük alá, őt elfogták és börtönbe zárták — világos, hogy valaki feljelentette őt mint egykori katonát. Ő azonban megmagyarázta, hogy már nem katona, hanem Jehova Tanúja. A felforgatók azzal vádolták, hogy házában fegyvereket rejteget, de amikor átkutatták a házat, semmit sem találtak. A felforgató elemek vezetője ezután a szomszédaitól kért felvilágosítást róla. Az egybehangzó válasz ez volt: „Csak le s fel jár az utcán a Bibliáról prédikálva; ez mindennapos tevékenysége.” A férfit elbocsátották a börtönből. Nem kétséges, hogy buzgalmával szolgált rá az élete megmentésére.
Egy Afrikából származó beszámoló két katonáról szól, akik tanulmányozták a Bibliát Jehova Tanúival. Az egyik a kormányhadseregben szolgált, a másik a lázadók oldalán. Végül mindketten úgy döntöttek, hogy ’kardjaikból ekevasat kovácsolnak’ és távoztak a fegyveres erők kötelékéből. Amikor először találkoztak egymással a keresztény összejöveteleken, a kormányellenes katona odafordult a másikhoz: „Mit keresel te itt?” A válasz szintén egy kérdés volt: „És te, te mit keresel itt?” „Akkor — fejezi be a beszámoló — átölelték egymást, örömkönnyeket ejtettek, hogy immár békében lehettek együtt. E két korábbi katona kétségkívül így imádkozott Istenhez: „Szabadíts meg engem a vérbűntől, ó Isten, megmentésem Istene, hogy nyelvem örvendezéssel beszélhessen a te igazságosságodról” (Zsoltárok 51:14 [51:16, Károli]).
„Láttad az én nyomorúságomat”
„Vidám leszek és örvendezek szerető kedvességedben, ugyanis láttad az én nyomorúságomat; tudtál lelkem szorongásairól” (Zsoltárok 31:7 [31:8, Károli]). Így imádkozott a zsoltáros, és ma sokan örvendeznek, mert Isten Szava segít nekik megbirkózni nyomorúságaikkal. Franciaországban Jehova egyik tanúja tanulmányozást folytat egy asszonnyal, aki skizofréniában (tudathasadásos elmezavar) szenved. Ezt az asszonyt pszichiátriai kezelésben részesítették egy ideig, annak azonban semmi haszna sem volt. Egy héttel a tanulmányozás megkezdése után a pszichiáter megkérdezte tőle: „Tényleg megérti azt, amit ez az asszony a Bibliából magyaráz magának?” Így a következő héten a Tanú elment a rendelőjébe és az ő jelenlétében tanulmányozott a hölggyel.
A tanulmányozás után a pszichiáter így szólt a Tanúhoz: „Az évek során érdeklődésemet kiterjesztettem betegeim vallására is, de meggyőződtem róla, hogy egyetlen vallás sem nyújtott igazi támogatást nekik. Az önök esetében viszont másként áll a helyzet. P-né kétszer egy héten jön hozzám konzultációra, és fizet is érte. Ön viszont bibliai tanításával és jó tanácsaival jobb munkát végez, méghozzá ingyen. A hölgy szépen halad előre. Tartsa fönn ezt a tanulmányozást, és én teljes együttműködésemről biztosítom önt, ha valaha szüksége lenne rá.”
A Biblia azt mondja: „Boldog az a nép, amely ismeri az örömkiáltást. Ó Jehova, arcod világosságában járnak ők szüntelen. A te nevedben örvendenek egész napon át (Zsoltárok 89:15, 16 [89:16, 17, Károli]). Jehova valamennyi Tanúja tudja, hogy ez a zsoltár igazat mond. Szájukból az egész földet betöltő örömkiáltás tör elő Jehova dicsőítésére. Egyre többen áramlanak a nemzetekből, hogy velük együtt dicsőítsék Istent. Miért ne társulnál hozzájuk, hogy te is tapasztald ezt az örömet?
[Kép a 7. oldalon]
Jehova Tanúi Kelet-Európában most nagyon örülnek annak, hogy új szabadságukban a saját nyelvükön kaphatják meg és tanulmányozhatják „Az Őrtorony” folyóiratot