Jézus élete és szolgálata

„Íme, az ember!”

PILÁTUS, akire mély benyomást tett Jézus magatartása, felismerve Jézus ártatlanságát, más módot keresett arra, hogy szabadon engedje őt. Így szólt a tömeghez: „Szokás nálatok, hogy a pászkaünnep alkalmával szabadon bocsássak nektek egy foglyot.”

Barabbást, a hírhedt gyilkost éppen a börtönben tartották, ezért Pilátus azt kérdezi: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek, Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek?”

A főpapok által felbújtott tömeg azt kéri, hogy bocsássák szabadon Barabbást, Jézust azonban öljék meg. Még mindig nem adva fel a reményt, Pilátus válaszul újra megkérdezi: „Melyiket akarjátok a kettő közül, hogy elbocsássam nektek?”

„Barabbást!” — üvöltözi a tömeg.

„Mit csináljak hát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?” — kérdi kétségbeesetten Pilátus.

Fülsiketítő ordítás a válasz: „Feszítsd őt oszlopra!” „Oszlopra! Oszlopra vele!”

Annak tudatában, hogy egy ártatlan ember halálát követelik, Pilátus védeni akarja Jézust: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Én semmi halálra való vétket nem találtam őbenne; megfenyítem hát és elbocsátom.”

Pilátus próbálkozása ellenére, a vallási vezetők által ösztökélt dühöngő sokaság tovább üvöltözi: „Feszítsd őt oszlopra!” A papok által szinte az őrjöngésig felzaklatott tömeg vért akar. És gondoljuk el, hogy csupán öt nappal korábban némelyek közülük valószínűleg azok között voltak, akik Királyként üdvözölték Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor! Jézus tanítványai ezen idő alatt, amennyiben jelen vannak, hallgatnak és észrevétlenül maradnak.

Pilátus, látva, hogy felhívásai semmi jóval sem kecsegtetnek, hanem csak növelik az ordítozást, vizet vesz, megmossa kezeit a tömeg előtt, és ezt mondja: „Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől. Ti lássátok!” A nép így válaszolt: „Az ő vére legyen rajtunk és gyermekeinken!”

Tehát a követelésüknek engedve — és inkább a tömeg kielégítésére törekedve, mintsem arra, amit helyesnek tart — Pilátus elbocsátja nekik Barabbást. Majd visszavezeti Jézust és hagyja, hogy megfosszák ruháitól és megkorbácsolják. Ez nem közönséges megkorbácsolás volt. A The Journal of the American Medical Association leírja a római megkorbácsolási módot:

„A szokásos eszköz egy rövid ostor (flagrum vagy flagellum), amely több egyedi, különféle hosszúságú vagy összesodort bőrszíjból áll, apró vasgolyókkal vagy hegyes birkacsont darabokkal bizonyos távolságra egymástól . . . Amikor a római katonák ismételten teljes erőből lesújtanak vele az áldozat hátára, a vasgolyók mély zúzódásokat okoznak, a bőrszíjak és a birkacsontok pedig bevágásokat idéznek elő a bőrön, és a bőr alatti szövetekben. Később, ahogy az ostorozás folytatódik, a zúzódások felsértik az alattuk levő izomzatot és rezgő véres húscsíkokat tépnek ki onnan.”

Ez után a kegyetlen megostorozás után Jézust a kormányzói palotába vezetik és egybehívják az egész katonaságot. Ott a katonák újabb bántalmazást eszelnek ki és tövisből koronát fonnak, majd Jézus fejébe nyomják. Nádszálat adnak a jobb kezébe, bíborpalástot adnak rá, amilyet a királyok viselnek. Ezután gúnyosan ezt mondják: „Jónapot, zsidók Királya!” Leköpdösik és az arcába csapnak. Majd kiveszik a kezéből a kemény nádat és arra használják fel, hogy a fejét üssék vele, még mélyebben verve bele a fejbőrébe megalázó „koronájának” hegyes tüskéit.

Jézus rendkívüli méltósága és ereje ezzel a rossz bánásmóddal szemben olyan mély benyomást tesz Pilátusra, hogy még egy kísérletet tesz a megmentésére. „Nézzétek: Kihozom őt hozzátok, hogy tudjátok, semmi hibát nem találtam őbenne” — mondja a tömegnek. Valószínűleg azt képzeli, hogy Jézus megkínzott állapota talán meglágyítja a szívüket. Amint Jézus ott áll a szívtelen csőcselék előtt, töviskoronával a fején és bíborpalástban, vérző, fájdalomtól eltorzult ábrázattal, Pilátus ezt kiáltja: „Íme, az ember!”

Bár sebekkel borítva és megveretten, itt áll az egész történelem legkiemelkedőbb alakja, valóban a legnagyobb férfi, aki valaha a földön élt! Igen, Jézus nyugodt méltóságot és higgadtságot tanúsít, amely olyan nagyságról beszél, amelyet még Pilátus is kénytelen elismerni, mert szavai egyszerre tiszteletet és szánalmat fejeznek ki. János 18:39-19:5; Máté 27:15–17, 20–30; Márk 15:6–19; Lukács 23:18–25.

◆ Milyen módon próbálja Pilátus szabadon engedni Jézust?

◆ Hogyan próbálja felmentetni magát Pilátus a felelősség alól?

◆ Miből áll a megkorbácsolás?

◆ Hogyan csúfolják Jézust a megkorbácsolása után?

◆ Milyen további kísérletet tesz Pilátus, hogy elbocsássa Jézust?