Mi az igazság Betlehemmel és a karácsonnyal kapcsolatban?

„HA Betlehem titokzatosságára gondolunk, akaratlanul is kérdések és kétségek merülnek fel bennünk” (Maria Teresa Petrozzi: Bethlehem).

’Miért merülnek fel kérdések és kétségek?’ — kérdezheted. Elvégre a karácsonnyal kapcsolatos különböző hiedelmek, és az azokhoz kapcsolódó „szent” helyek tényeken alapulnak. Vagy mégsem?

Mikor született?

Jézus születési dátumával kapcsolatban Maria Teresa Petrozzi ezt kérdezi: „Mikor született pontosan a Megváltó? Nem csupán az évet szeretnénk tudni, hanem a hónapot, napot, órát is. Nem áll rendelkezésünkre matematikai pontosság.” A New Catholic Encyclopedia is ezt támasztja alá: „Jézus Krisztus születési dátumát csak megközelítőleg lehet kiszámítani.” Ezt mondja a Krisztus születési időpontjának vélt dátumra vonatkozóan: „A december 25-i dátum nem Krisztus születésének, hanem a Natalis Solis Invicti ünnepségnek, a napfordulón tartott római napünnepnek az időpontja.”

Megkérdezheted tehát: ’Ha Jézus nem december 25-én született, hát mikor?’ A Máté 26. és 27. részéből megtudjuk, hogy Jézus a zsidó Pászka ünnep idején halt meg, ami i. sz. 33-ban valószínűleg április 1-jén kezdődött. A Lukács 3:21–23 arról tájékoztat bennünket, hogy Jézus mintegy 30 éves volt, amikor elkezdte szolgálatát. Mivel földi szolgálata három és fél évig tartott, körülbelül 33 1/2 éves volt akkor, amikor meghalt. Krisztus hat hónappal később lett volna 34 éves, ami eszerint körülbelül október 1-jére esne. Ha tehát visszaszámolunk azért, hogy megtudjuk, mikor született Jézus, nem december 25-ig vagy január 6-ig jutunk el, hanem körülbelül i. e. 2. október 1-jéig.

Figyelemre méltó az is, hogy Betlehemben és környékén decemberben téliesen hideg az időjárás, előfordul dermesztő eső, néha hó is. Egyetlen pásztor sem marad kinn éjszakára a nyájával abban az időben. Az ilyen időjárás arrafelé nem új. Az Írások beszámolnak arról, hogy a júdeai király, Joákim „a téli házban ült, a kilencedik hónapban [Kiszlév, a november-december hónapnak felel meg], és egy égő serpenyő volt előtte” (Jeremiás 36:22). Ébren kellett tartania a tüzet. Az Ezsdrás 10:9, 13-ban világos bizonyítékot találunk arra, hogy a Kiszlév hónap volt „a záporesők időszaka, s nem lehetett kívül állni.” Mindez azt mutatja, hogy Betlehemben az időjárási feltételek decemberben nem felelnek meg annak, amit a Biblia Jézus Krisztus születésével kapcsolatban leír (Lukács 2:8–11).

Milyen helyen?

Mi az igazság azzal a hellyel kapcsolatosan, amely a krími háború (1853-1856) kirobbanásának egyik oka volt, s amely véres harc több mint százezer francia katona életét követelte? Ez a hely valóban Jézus születési helye?

Először is maga a Biblia nem említi Jézus születésének pontos helyét. Máté és Lukács elmondja, hogy Jézus születése betöltötte a Mikeás 5:2-ben leírt messiási jövendölést, amely megmondta, hogy „az, aki uralkodni fog Izraelben, akinek származása az ősidőkből való”, Betlehemből jön majd (Máté 2:1, 5; Lukács 2:4). Mindkét evangéliumi beszámoló csak a lényeget említi, nevezetesen azt, hogy Jézus Betlehemben született, és Lukács szerint a csecsemő vászonszalagokkal bepólyálva egy jászolban feküdt (Lukács 2:7).

Miért nem közölnek az evangéliumírók több részletet? Maria Teresa Petrozzi megjegyzi: „Az evengélisták nyilván azért hagyják el ezeket a részleteket, mert lényegtelennek tekintik.” Valóban, Jézus maga sem tartotta születésének körülményeit lényegesnek, hiszen egyszer sem utalt azokra, nem említette születési dátumát vagy születésének pontos helyét. Bár Betlehemben született, Jézus nem azt a helyet tekintette otthonának, hanem Galileára utalt úgy, mint „otthonának környékére” (Márk 6:1, 3, 4; Máté 2: 4, 5; 13:54).

A János 7:40–42 értelmezése azt mutatja, hogy a korabeli emberek általában nem voltak tisztában Jézus születési helyével. Azt gondolták, hogy Galileában született: „Néhányan így szóltak: ’Csak nem Galileából jön el a Krisztus?’ ” A János 7:41-ben feljegyzettek alapján a The Church of the Nativity, Bethlehem így következtet: „Az ilyen vita önmagában még nem cáfolja meg azt a tényt, hogy Krisztus Betlehemben született; de megmutatja, hogy sok társa nem tudta ezt.”

Nyilvánvaló, hogy Jézus földi élete során nem ismertette születésének részleteit. Nem helyezett hangsúlyt születési helyére. Mi az alapja akkor annak a hiedelemnek, hogy a Születés Barlangja az a hely, ahova József vitte Máriát a szülés előtt?

Petrozzi elfogulatlanul elismeri: „Nem lehet biztosan tudni, vajon az a barlang a Betlehem környékén található számtalan barlang egyike volt, vagy istállóként használt üreg egy fogadóban. Azonban a hagyomány, amely a II. század első feléig nyúlik vissza, határozott: ez egy barlangistálló volt.” (Kiemelés tőlünk.)

Csupán hagyomány

Maria Teresa Petrozzi és R. W. Hamilton más, Betlehem történetét kutató emberekkel együtt megjegyzi, hogy az i. sz. II. században Jusztin vértanú volt az első, aki azt állította, hogy Jézus egy barlangban született, anélkül, hogy meghatározta volna, melyikben. Hamilton, Jusztin vértanú állítása alapján erre következtet: „Ez egy mellékes utalás, és az a feltételezés, hogy Szent Jusztin egy különleges barlangra gondolt, sőt esetleg, hogy a jelenlegi Születés Barlangjára utalt, túl nagy jelentőséget tulajdonítana egyetlen szó bizonyító erejének.”

Egy lábjegyzetben Hamilton ezt írja: „Egy másik, a születésről szóló beszámoló, amely a körülbelül ugyanazt az időszakot leíró apokrif ’Jakab könyvében’ vagy ’Protevangeliumban’ bukkan fel, szintén említ egy barlangot, de azt úgy írja le, mint ami félúton fekszik Betlehem felé. Amennyiben ennek egyáltalán bármilyen történelmi értéke van, úgy azt sugallja, hogy a hagyomány nem kapcsolódott egyetlen helyszínhez, s bizonyára nem éppen a Születés Barlangjához.”

A III. századi vallási írók, Origenész és Euzébiusz összekapcsolták az akkor ismert hagyományt egy különleges helyszínnel. Hamilton így következtet: „Ha egyszer a történet egy sajátos barlanghoz kapcsolódik, nem valószínű, hogy eltér attól; és biztonságosabb azt feltételezni, hogy az a barlang, amelyet nem sokkal az A. D. 200 után mutattak a látogatóknak, azonos volt a jelenlegi Születés Barlangjával.”

W. H. Bartlett Walks About the City and Environs of Jerusalem című könyvében (1842) a barlangot illetően így vélekedik: „Bár az a hagyomány, ami szerint Megváltónknak ez a születési helye, igen régi — Szent Jeromos is említette, aki egy szomszédos zárkában élt és halt meg — a helyszín ellentétben áll a valószínűséggel. Ugyanis, bár néha előfordulhatott, hogy barlangokat használtak istállóként Palesztinában, ez mélyebben van a föld alatt, s ezért ilyen célra feltehetően nem lenne alkalmas. Továbbá ha a szerzetesek azon erőfeszítéseit tekintjük, amellyel a nevezetes bibliai események helyszíneként barlangokat jelölnek meg — talán az ilyen helyek hatásossága miatt —, a hellyel szembeni gyanúnk megalapozottnak tűnik.”

Milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből a történelmi bizonyítékokból, s ami sokkal fontosabb, abból az Írás szerinti tényből, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nem tulajdonítottak semmiféle jelentőséget a születési helynek? Nyilvánvaló, hogy amikor Heléna királynő, Nagy Konstantin anyja i. sz. 326-ban megállapította a Születés Templomának helyét, ezt azon az alapon tette, amit Hamilton úgy említ, mint ’kapcsolat a régi hagyományokkal’. Ez tehát nem történelmi vagy bibliai bizonyítékok alapján történt.

Ez ahhoz a további következtetéshez vezet, hogy Krisztus születésének tényleges helye ismeretlen. Logikus tehát, hogy a hűségesek a zarándoklatokon olyan helyeket keresnek fel, mint például a Születés Barlangja is, és hódolnak előttük? Ha a keresztények számára ez valóban követelmény lenne, vajon maga Jézus nem ismertette volna tanítványaival mint kötelezettséget, vagy legalábbis mint a maga kívánságát? Vajon nem lenne feljegyezve Isten Szavában, a Bibliában az emberiség számára, hogy mindenki olvashassa azt? Mivel az ilyen bizonyítékok egyértelműen hiányoznak a Szent Iratokból, jól tesszük, ha arról tudakozódunk, mit tekintett Jézus megemlékezésre méltónak.

Akárhogy is keressük, csupán egyetlen alkalmat fogunk találni, amiről Jézus tanítványainak generációkon keresztül meg kellett emlékezniük, ez pedig az ő áldozati halála. Jézus tavasszal halt meg, röviddel azután, hogy utolsó pászkavacsoráját ünnepelte tanítványaival. Azon az estén hűséges tanítványait arra utasította, hogy évente tartsanak egy jelképes vacsorát kovásztalan kenyérrel — mint például a macesz — és vörösborral. Erre az egyszerű szertartásra vonatkozóan, amelyet először valószínűleg i. sz. 33. április 1-je körül tartottak meg, ezt rendelte el: „Ezt cselekedjétek rám emlékezve” (Lukács 22:19, 29).

Engedelmeskedve ennek az Írás szerinti parancsnak, amely magától Jézustól származik, Jehova Tanúi világszerte minden évben megünneplik Krisztus áldozati halálának Emlékünnepét. Ezt a keresztény összejövetelt nem egy meghatározott, különleges helyen, Jeruzsálemben egy felső szobában tartják, hisz Jézus ezt nem határozta meg. Hanem a világon mindenütt Királyság-termeikben és más alkalmas helyi összejöveteli helyeken gyűlnek össze. A következő ünnep 1991. március 30-án lesz, napnyugta után. Meghívunk, hogy vegyél részt ezen, Jehova Tanúinak az otthonodhoz legközelebb eső Királyság-termében.

Ahhoz, hogy Jézus parancsának engedelmeskedve részt vegyél ezen a fontos ünnepen, nem kell Jeruzsálembe vagy Betlehembe utaznod. Sem Jézus, sem a tanítványai nem tulajdonítottak jelentőséget helyeknek mint a keresztény imádat központjainak. Éppen ellenkezőleg, Jézus egy szamaritánus asszonynak, akinek Gerizimnél, Szamária egy Jeruzsálemtől északra emelkedő hegyénél volt imádati központja, ezt mondta: „Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. De eljön az óra, és ez most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres imádóiul” (János 4:21, 23).

Azok, akik szellemmel és igazsággal imádják az Atyát, nem függenek olyan különleges helyektől, mint Betlehem, vagy olyan tárgyaktól, mint például az imádatukban használt képmások. Pál apostol ezt mondta: „Amíg testben van az otthonunk, távol vagyunk az Úrtól, mert hit szerint járunk és nem látás szerint” (2Korinthus 5:6, 7).

Mégis eltűnődhetsz, hogyan imádhatja valaki Istent úgy, hogy az az ő számára elfogadható legyen? Legközelebb, ha egy Jehova Tanúja kopog be hozzád, kérünk kérdezd meg őt!

[Kép az 5. oldalon]

Betlehem környékén télen a földet hó takarhatja. Vajon kinn aludnának a pásztorok nyájaikkal?

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Képek a 7. oldalon]

A Születés Temploma Betlehemben és annak föld alatti barlangja

[Forrásjelzés]

Pistorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian