A bűncselekményeknek a vége most már közel!
NYOMOZÓK, amikor egy bűncselekményt nyomoznak, azt vizsgálják, milyen jellegzetes nyomok utalnak az elkövető személyazonosságára, és mik voltak a bűnöző indítékai. A nyomozók módszereit és szakmai fortélyait sok népszerűsítő regényből ismerhettük szerte a világon. Noha sikerül a bűnözőt leleplezni, általában a nyomozói munka akkor kezdődik, amikor egy bűncselekményt valaki elkövetett.
Amint a bűnözés elterjedtségéből látható, jóllehet minden bűnözőt elfognak, sokan mégis bűncselekményre adják a fejüket. A bűncselekmények kiküszöbölése érdekében nem elegendő tehát egy elkövetett bűncselekmény sikeres kinyomozása. Mivel lehetne elejét venni annak, hogy valakiből bűnöző legyen?
A bűncselekmények és az erkölcs szorosan összetartoznak. Azt minden nehézség nélkül elfogadhatjuk, hogy a gyilkosság, nemi erőszak és egyéb erőszakos cselekmények bűncselekmények. De mit mondjunk az adóív hamis kitöltéséről, a csalásról? Ez a cselekmény is bűn, mert ellentétben áll a becsületesség erkölcsi zsinórmértékeivel. A bűncselekmények teljes megszűnése minden olyan cselekmény kiküszöbölését jelenti, amely ellentétben áll az alapvető erkölccsel.
Figyeljünk meg három példát, amely nemcsak a bűncselekmény okát állítja éles megvilágításba, hanem a kiküszöbölés módját is.
Istenfélelemmel az irigység ellen
Kérlek, figyeld meg a zsoltáros Aszáf szavait: „Irigykedtem a kérkedőkre, amikor láttam a gonoszok [nagy] békességét” (Zsoltárok 73:3). Igen sokan, akik irigylik egy bűnöző jólétét és életmódját, vágyat éreznek arra, hogy ők maguk is törvénytelenül éljenek. A televízióban és a sajtóban a bűncselekmények kívánatos színben való feltüntetése inkább elfogadhatóbbá teszi a bűnt, mintsem hogy valaki meggyűlölje a gonoszt és harcoljon ellene.
A Példabeszédek könyvének ihletett írója erre buzdít: „Ne irigyelje szíved a bűnösöket, inkább Jehovát féld egész napon át.” A probléma gyökerénél az illető indítéka és kívánsága húzódik meg. Ezek megfékezésének egyik leghatékonyabb módja az, ha az egészséges istenfélelem alakul ki bennünk, vagyis hogyha félünk olyat tenni, amivel Jehova Isten nemtetszését vonhatnánk magunkra. „Mert ez esetben létezik jövő, és reménységed nem hiúsul meg” (Példabeszédek 23:17, 18).
Hittel a mohóság ellen
I. sz. 33 tavaszán Jézus átutazott Jerikó városán. Ez volt Zákeus szülővárosa, akit az evangéliumíró Lukács „fő adószedőnek” nevez, és hozzáfűzi, hogy „gazdag volt”. Adószedői tevékenysége főleg a Jerikó körüli termékeny területre terjedt ki, és amint Zákeus saját szavaiból látható, főadószedői munkaköre sok lehetőséget kínált neki a visszaélésre. De Zákeus nem maradt bűnöző (Lukács 19:1–8).
Zákeus a Jézust kísérő sokaság elé szaladt, és kis termete miatt keresett egy magasabb helyet, hogy Jézust megláthassa. Ezért felmászott egy eperfügefára. Jézus észrevette, és kérte, hogy jöjjön le, mert nála akarja tölteni jerikóbeli ott-tartózkodásának idejét. Zákeus későbbi szavai megváltozott magatartásáról tanúskodnak: „Vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam hamis vád alapján, visszaadom neki a négyszeresét.” A zsarolt pénzösszegek visszajuttatása biztosan nem kis összeget tett ki. De az, hogy Zákeus erre ígéretet tett, Jézusba vetett hitéről tanúskodott. Igen, megváltozott életszemlélete kézzelfogható cselekedetekben jutott kifejezésre: visszaadta azt, amit törvénytelenül elvett, azon felül még háromszorosát is odadta, így négyszeres kárpótlásban részesült a kárvallott. Zákeus tehát nemcsak jóvátette elkövetett vétkét, hanem ennél többet tett: bebizonyította, hogy teljesen megváltoztatta életmódját (2Korinthus 7:11).
Az emberek fontosabbak az anyagi javaknál
A római helytartó, Pilátus a megvádolt Jézus Krisztusról ezt mondta: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben” (Lukács 23:4). Jézus egész földi szolgálata alatt ahelyett, hogy bűncselekményhez folyamodott volna az anyagi javak megszerzése végett, inkább szeretettel érdeklődött az emberek iránt. „Látva a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elgyötörtek és szétszórtak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Akkor ezt mondta a tanítványainak: ʼIgen, az aratás nagy, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásábaʼ” (Máté 9:36–38). Nyilvánvaló, hogy Jézus az embereket többre becsülte az anyagi javaknál, még saját kényelménél és érdekeinél is. Ez látható abból is, hogy kész az oktatásért és segítségért hozzá siető tanítványainak rendelkezésére állni, és a sokaság érdekében pihenéséről is lemondani (Máté 8:20; 14:13–16). Ebben Jézus követendő példát állított elénk (1Péter 2:21).
Lehet-e ma az embereknek ezt a példát követni, és embertársaikat többre becsülni, mint az anyagi javaikat? Erre igennel válaszolhatunk. Vegyük szemügyre Jehova Tanúit, akik most már több mint három és egynegyed millió tagot számlálnak. Arra törekednek, hogy Krisztus gondolkodását sajátítsák el, és ennek gyakorlati módon is kifejezést adjanak. Állandóan azon fáradoznak, hogy szívükből száműzzék a gonosz kívánságokat, amelyek sok embert a bűnre visznek. Egyesek, mielőtt még Tanúk lettek volna, bűnözők voltak, de a Biblia tanulmányozása és az Isten iránti szeretet kifejlesztése révén mások lettek: az igazság megismerése folytán sokan hajlandók voltak korábban elkövetett bűncselekményüket jóvátenni. Nem, ezek bizonyára ezt nem a nyilvánosság kedvéért tették meg, hanem azért, hogy békés kapcsolatot alakítsanak ki Jehova Istennel, és javukra fordítsák Isten ki nem érdemelt jóságát, amely Jézus Krisztus váltságáldozatában mutatkozott meg (1Korinthus 2:16; 6:11; 2Korinthus 5:18–20).
Ezek a keresztények felebarátaik iránti szeretetükben időt szentelnek arra, hogy meglátogassanak másokat, és megmagyarázzák nekik, hogyan tekinthetnek az ilyen családok boldogan előre, Isten Királysága alatt megvalósuló paradicsomi körülmények közötti életre. Minden héten Jehova Tanúi rendszeresen összejönnek Királyság-termeikbe. Valaki, aki elismerte magáról, hogy korábban tolvaj volt, elfogadta a gyülekezeti összejövetelekre szóló meghívást, és megnézte, hogyan megy végbe a tanulmányozás. Így beszéli el: „Talán azzal keveset mondok, hogy nagyon meglepődtem. Az unalomnak vagy unatkozásnak semmi jelét nem láttam, pedig erre számítottam. Az oly nyilvánvaló melegség és szeretet teljesen őszinte volt. Az is nagyon feltűnt, mennyire értékelni látszottak a Tanúk e szellemi dolgokat.” Oly nagy hatást gyakorolt ez rá, hogy ezután nem maradt el az összejövetelekről, és ez segített neki, hogy megjavuljon. Akár érintve vagy ilyen bűncselekményben, akár nem, ha társulsz Isten szolgáival, te is azt fogod tapasztalni, hogy őszinte érdeklődésük nem az anyagi javak felé, hanem az emberek felé irányul (Máté 22:39).
Bűncselekmények – Már kiküszöbölődtek?
Ha az emberek többé nem viselkednek bűnöző módjára, ez azt jelenti, hogy már tökéletesek? Távolról sem! Jehova Tanúi – mint mindenki más – érzik az első emberi szülőtől, Ádámtól való örökség nyomait, a bűnt (Róma 5:12; 1János 1:8). De most egyesülnek Isten szolgálatában, ami megmutatkozik az egész világra kiterjedő prédikáló és tanító munkájukban. Ez erőteljes bizonyítéka az Ésaiás próféciája beteljesedésének: „És az lesz a napok befejező részében, hogy Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett, és. . . hozzá özönlenek majd az összes nemzetek” (Ésaiás 2:2). Valóban, milliók özönlenek Jehova felmagasztalt imádatához, és keresik, hogy Isten megtanítsa őket útjaira. Te is azok között lehetsz, akik javukra fordítják a bűnt kerülő emberek társaságát.
A bűncselekmény kiküszöbölése – Mik a kilátások?
Napjainkban a bűnözés megnövekedése voltaképpen az isteni beavatkozás közelségének megjövendölt előjele. Isten ugyanis eltöröl minden gonoszt, beleértve az összes bűnelkövetőt is. „Mert a gonosztevők ki lesznek vágva. . . És csak kevés idő már, és a gonosz nem lesz többé; és te figyeled a helyét, és ő nem lesz” (Zsoltárok 37:9, 10). Valóban közel a bűnözés vége, hiszen közeledünk ahhoz az időhöz, amikor az ősbűnöző, Sátán, az Ördög is meg lesz kötözve, és a mélységre lesz vetve (Jelenések 20:1–3). Milyen öröm abban a tudatban élni, hogy a bűnözéstől és az annak áldozatai által elszenvedett bajoktól való félelem hamarosan a múlté lesz!
De mit mondjunk azokról a milliókról, akik majd feltámadnak a földi életre? (Cselekedetek 24:15). Ha ők ragaszkodnak egykori énjükhöz és a haláluk előtti viselkedésükhöz, vajon ezzel nem indul el megint egy újabb bűnözési hullám? Ettől nem kell tartanunk. Jézus feltámadást ígért egy tolvajnak, amikor ezt mondta: „Bizony mondom neked ma: velem leszel a Paradicsomban” (Lukács 23:43). Ez minden bizonnyal azt jelzi, hogy a feltámadottak bizonyára meg fognak változni, különben az új világ nem lenne Paradicsom.
Mint ahogy a megrögzött bűnözőknek megjavulásra van szükségük, mielőtt beilleszkednének a társadalomba úgy, hogy ne okozzanak problémákat, ugyanúgy Isten Királysága alatt is intenzív nevelési program nyújt majd segítséget az alattvalóknak, hogy törvénytisztelő emberek legyenek (Jelenések 20:12, 13). A feltámadottak, nyilvánvalóan kihasználva azt az előnyt, hogy a Paradicsom lakói olyan emberek lesznek, akik Isten törvényeinek engedelmeskednek, az igazságosan szabályozott gazdasági állapotokat fogják tapasztalni (Ésaiás 65:21–23). Igazságos uralkodók lesznek ott jelen, és minden szándékos gonosztevőnek szembe kell majd néznie az élet elvesztésével (Ésaiás 32:1; 65:20). Bőséges okunk van tehát azt remélni, hogy a bűnözésnek egyszer vége szakad.
Bár mi még egy olyan világban élünk, amelyet a bűnözés jellemez, bizalommal tekinthetünk Jehovára, aki azt ígéri hű szolgáinak, hogy megjutalmazza őket egy tökéletes élettel a Paradicsomban. Te is vesd bizalmadat Jehovába, és élj a Jehova Tanúi által felkínált ingyenes házi bibliatanulmányozás lehetőségével (János 17:3). Ha tehát legközelebb találkozol e Tanúkkal, miért ne kérnél további részleteket tőlük? Minden bizonnyal megéri, ha erőfeszítést teszel, mert a bűnözés vége most már közel van!