Miért van oly sok bűncselekmény?
„A LEGGYAKRABBAN előforduló bűncselekmény a vagyon elleni bűntett” – állítja a brit kormány egyik kiadványa. Ennek ellenére itt, Angliában az ember ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények – a tudósítások szerint – „hihetetlen gyorsan elszaporodtak”, noha csak öt százalékát teszik ki az összbűncselekményeknek.
Ez a helyzet tükrözi a bűnözés egész világon való elhatalmasodását. Emberrablások, fegyveres rablótámadások, nők megerőszakolása és egyéb erőszakos bűncselekmények rendszeresen megtalálhatók a világsajtó hasábjainak fő címeiben, és legtöbbször jobban felfigyelnek ezekre az emberek, mint a nem erőszakos természetű bűncselekményekre. Nem vitás, a bűncselekményeknek mind az életünk, mind a javaink céltáblái lehetnek. De miért? Mi készteti az embereket arra, hogy bűnözők legyenek?
Sok bűnöző a kedvező alkalmat használja ki. A hatóságok ezért oly módon próbálják a bűnözés áradatával szemben felvenni a harcot, hogy felkérik a lakosságot is; figyeljenek arra, mi történik a szomszédságukban. Jóllehet ezek a stratégiák abból a célból kerülnek bevetésre, hogy a bűncselekményeket megfékezzék, de vissza tudják-e tartani az embereket, hogy ne váljanak bűnözőkké? Nem!
A bűnöző személyiség kialakulását sokan megpróbálták kideríteni. Érdekes módon a Biblia, Isten Szava bepillantást nyújt a bűnöző gondolkodásába, amikor a fiatalembereket óvja azoktól, akik csábítóan ezt mondják nekik: „Gyertek, keressünk valakit, akit megölhetünk. Csupán szórakozásból támadjuk meg az ártatlanokat! A találkozás pillanatában lehet, hogy még élnek és egészségesek, de ha végeztünk velük, nem fognak élni. Mindenfelé gazdagságot találunk majd, és a rablott holmikkal megtöltjük házainkat. Na, gyertek, csatlakozzatok hozzánk, és majd osztozunk a lopott dolgokon” (Példabeszédek 1:11–14, Todayʼs English Version). Igen, a mohóság, a kapzsiság és az anyagias szemléletmód mind melegágya a bűncselekményeknek.
A szenvedélyes kábítószer-fogyasztás és a hedonizmus (csak az élvezet keresése) uralja a sok mai, XX. századi ember gondolkodásmódját. A kicsapongás fedezetére pénzre van szükség, és a pénz előteremtése végett képesek másokat megsebesíteni, sőt még az életüket is elvenni. Ezekben a „nehezen elviselhető, válságos időkben” valóban egyre több emberre érvényes, hogy „lóhalálában szaladnak, hogy bűnt követhessenek el, és türelmetlenek, hogy vért onthassanak” (2Timótheus 3:1, 3, 4; Példabeszédek 1:16, The New English Bible).
A bűncselekmény „súlyos, főleg erkölcsbe ütköző vétség” – mondja Websterʼs Ninth New Collegiate Dictionary. Egy erkölcsileg hanyatló korszakban élünk. Pál apostol óvta az efezusi keresztényeket azoktól az emberektől, akik „gondolataik hiábavalóságában [járnak], mialatt a bennük lévő tudatlanság és a szívük érzéketlensége miatt szellemi sötétségben vannak, és elidegenedtek az élettől, amely az Istené. Miután elvesztették minden erkölcsi érzéküket, átadták magukat a gátlástalan viselkedésnek”. Nekünk is hasonlóképpen ezt meg kell szívlelnünk (Efézus 4:17–19).
Vajon a szadista video-filmfelvételek elterjedése, a háborúk dicsőítése és a tiltott gyönyörök önző hajszolása nem mind hozzájárul-e ahhoz, hogy valakiből bűnöző legyen, miközben ártatlan embereket szemelnek ki bűncselekményeik áldozataiul? De van még egy másik elem is, amely a bűnözés cselszövései mögött meghúzódik. Vajon melyik az?
Sátán, az Ördög. Haragjában Sátán felszítja a jelenlegi világra oly nagyon jellemző értelmetlen erőszakosságot és bűncselekményeket (1János 5:19; Jelenések 12:12). Célja az, hogy minden embert elfordítson az igaz Istentől, Jehovától. Bár sok embernél sikeres az akciója, de a Biblia prófétailag feltárja, hogy nem sikerül megtörnie Isten hű szolgáinak feddhetetlenségét. És végül maga Sátán is félre lesz állítva. És ha többé már nem lesz Sátán az útban, vajon akkor várhatjuk, hogy a bűncselekmények véget érjenek? És közel van-e már a bűncselekményeknek a vége?