„Szellemi szavak” a lelkileg meggyötört emberek számára

LELKI gondok még Isten hűséges szolgáit sem kímélik. És míg időnként szükséges és helyénvaló lehet, hogy a depressziósok szakszerű orvosi kezelést vegyenek igénybe, a keresztény gyülekezet támogatása és buzdítása is hasznos lehet. Például, amikor a hűséges keresztény Epafroditusz súlyos depresszióba esett, hittársait Pál Filippiben arra buzdította, hogy ne hagyják figyelmen kívül depresszióját, hanem ’köszöntsék őt . . . szokásos módon az Úrban teljes örömmel, és becsüljék meg az ilyen férfiakat’ (Filippi 2:25–29).

Jehova Tanúi napjainkban hasonlóképpen kötelesek „egymást folyton vigasztalni”, „a gyengéket pedig gyámolítani” (1Thessalonika 5:11, 14). És ebben a keresztény véneknek kell jó példával elöl járniuk (Ésaiás 32:2).

A vének természetesen rendszerint nem alkalmasak arra, hogy orvosi minőségben járjanak el, vagy pszichiátriai fogalmakat és szakkifejezéseket használjanak. Ha így járnának el, ez nem vallana szerénységre és veszélyessé is válhatna (Példabeszédek 11:2). Miként Pál apostol, nekik is ’beszélniük kell, de nem emberi bölcsesség által tanított szavakkal, hanem ahogy a szellem tanítja, mivel szellemi dolgokat szellemi szavakkal kapcsolnak egybe’ (1Korinthus 2:13). Ezek a „szellemi szavak” magukban foglalják a Bibliában található fogalmakat és alapelveket. Helyesen alkalmazva ezek sok vigaszt nyújthatnak és építően hathatnak a csüggedt személyekre (2Timótheus 3:16).

„Gyorsak a hallásra”

A véneknek mindenekelőtt ’gyorsaknak kell lenniük a hallásra, és lassúaknak a szólásra’ (Jakab 1:19). ’Ha előbb válaszolnak valamire, mielőtt meghallgatnának valakit’, könnyen rossz tanácsot adhatnának (Példabeszédek 18:13). Egy bizonyos testvér depressziós betegségének természetét felismerve, a vének egyik csoportja a szóban forgó testvért szellemileg betegnek nyilvánította. „Imádkozz többet” — mondták neki —, amit pontosan a depressziós állapota miatt nem tudott megvalósítani.

Mielőtt tanácsot ajánlanánk fel, a vének hallgassák végig a szenvedőt, hadd mondjon el mindent, amit el akar mondani. Lehet, hogy csak arra van szüksége, hogy valaki figyelmesen meghallgassa. Türelemmel és tapintattal „kimerítjük” azt, ami a szívében van (Példabeszédek 20:5). Ha depressziós személy nehezen tudja érzéseit szavakba ölteni, emlékezzünk arra, hogy Elkána kedves, de lényeget érintő kérdéseket tett fel felesége rossz hangulatára vonatkozólag. „Anna — kérdezte —, miért sírsz, és miért nem eszel, és miért vagy úgy elkeseredve?” (1Sámuel 1:8). A gyengéden feltett tapintatos kérdéseinkkel gyakran segíthetünk a lehangolt testvérnek abban, hogy felismerje ’szíve aggodalmának’ a gyökerét (Példabeszédek 12:25, [12:24, Károli]). Egy esetben egy testvér depresszióját például házassági problémái váltották ki.

Nyújtsunk segítséget „szemrehányás nélkül”

A depressziós személyek nem tudnak mindig ésszerű magyarázatot adni érzéseikre. Az egyik lelki beteg ezt írja: „Amikor megbetegedtem, nem értettem betegségemet, és időnként Jehovát okoltam érte.” A szenvedők, lehet, hogy indokolatlanul panaszkodnak, amit a gyülekezet félreérthet vagy nem vesz jó néven. Hogyan reagáljanak a vének?

Jehova jó példa arra, hogy ’bőkezűen adjunk mindenkinek szemrehányás nélkül’ (Jakab 1:5). A szenvedőkkel nem kell éreztetni, hogy ostobák vagy balgák, mert úgy éreznek, ahogyan éreznek. Érzéseik — bármennyire logikátlanoknak tűnnek is — számukra nagyon valóságosak. „Együttérzésre” és nem bírálatra van szükségük (1Péter 3:8). A vének ügyeljenek arra is, nehogy megterheljék a beteget érzelmileg azzal, hogy valami helytelenséggel vádolják őket. Az igazságos Jób annyira gyötrődött, hogy így kesergett: „Lelkem utálatot érez az életem iránt” (Jób 10:1). Három barátja azonban nem vigasztalta meg. Egyikük inkább ezt mondta: „Nemde, sok a gonoszságod és bűneidnek se vége, se hossza?” (Jób 22:5).

Néha azonban a helytelen viselkedés vált ki erős érzelmi felindulást és vezet a betegség súlyosbodásához. „Amíg hallgattam [a bűnről], kiszikkadtak csontjaim egészen a szüntelen jajgatás miatt” — mondta a zsoltáros Dávid (Zsoltárok 32:3). Hasonlóképpen egy testvér olyan erősen szorongott, hogy már dolgozni sem tudott. Mi volt depressziójának az oka? Egy eltitkolt házasságtörési eset. Ha tehát felmerül annak a gyanúja, hogy bűnről van szó, a vének mint lehetőséget, ezt is figyelembe vehetik. De ezt kedvesen tegyék, nem vádolva szemrehányóan a testvért helytelenségéért.

Gyógyítsunk bölcs nyelvvel

Ha vének tőlük telhetően mindent megtettek az illető problémájának tisztázása érdekében, utána a Példabeszédek 12:18. [12:17, Károli] verssel összhangban kell eljárniuk, amely ezt mondja: „A bölcsek nyelve gyógyító.” Nem, a vének nem gyógyíthatják meg magát a betegséget. De gondosan megválogatott szavaikkal sokat enyhíthetnek a lelkileg gyötrődő személyek állapotán és megszabadíthatják őt a szükségtelen szorongástól és stresszhatástól. A vének először is kiválaszthatják azokat az Őrtorony és Ébredjetek! cikkeket, amelyek a lelki és érzelmi problémákkal foglalkoznak. Ezeket azután megbeszélhetik közösen, hogy a depressziósok jobban megérthessék állapotukat. Gyakran megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy állapotukat a fizikai tökéletlenség, és nem Jehova kegyének elvesztése okozza.

Vitathatatlan tény, hogy zavart egyénekkel nem könnyű bánni, mert egyesek közülük nagyon zaklatottak. Mindazonáltal a bölcs vén emlékezik arra, hogy „a szelíd válasz elfordítja a haragot” (Példabeszédek 15:1). Ha ügyel arra, hogy szavai mindig kedvesek legyenek, ezzel elejét veheti annak, hogy a beteg állapota szükségtelenül súlyosabbra forduljon (Kolossé 4:6). Például egy szkizofréniában szenvedő testvér lehet, hogy azt erősítgeti, hogy hangokat hall.a Dr. E. Fuller Torrey megjegyzi: „Hiábavaló próbálkozás szkizofréneket érvek alapján meggyőzni téves rögeszméjükről. Az ilyen irányú kísérletek gyakran félreértést és haragot váltanak ki. Az érvelés helyett egyszerűen fejezzük ki, hogy ebben nem értünk egyet.” Más szavakkal, a vének türelmesen megmagyarázhatják, hogy bár a hangok valóságosnak tűnnek, valószínűleg elméje űz tréfát vele.

Az is eredményes lehet, ha a Bibliát jól használjuk (Zsidók 4:12). Például, ha egy beteget olyan alaptalan félelmek gyötörnek, hogy Isten őt elhagyta, kedvesen mutassuk ki együttérzésünket félelme iránt. Ugyanakkor türelmesen emlékeztessük őt a váltságáldozat erejére. Erre nagyon jó szövegek a Zsoltárok 103:8–14. és az 1János 2:1, 2. versei. Az 1Péter 5:6, 7. és a Róma 8:26, 27. vers alapján megértethetjük vele, hogy Isten „ővele is törődik” és meghallgatja az imáját, még ha nehezen is tudja érzéseit szavakba öltöztetni. A Jakab 5:14 alapelvét követve a vének együtt imádkozhatnak a csüggedt személyekkel.

Mi a helyzet akkor, ha egy szenvedő felizgatja magát apró-cseprő dolgok miatt? Ilyenkor lehet őt arra a bibliai tanácsra emlékeztetni, hogy „ne légy felettébb igazságos” (Prédikátor 7:16). Egy másik személy javára fordíthatja a Filippi 4:8-ban adott buzdítást. Akadhat olyan is, aki nem tudja elfogadni saját korlátozottságait és elcsügged, mivel betegsége korlátozza keresztény tevékenységében. Ilynekor a Máté 13:23. és a Lukács 21:1–4. versei alapján megértethetjük vele, hogy bár körülményeink korlátozhatják cselekvőképességünket, Jehova mélységesen értékeli erőfeszítéseinket.

Igen, a Biblia által kiiskolázott nyelv segítségével a vének sokat tehetnek a depressziós hittestvéreik vigasztalására és megsegítésére. Az egyik testvérnő, aki lelki betegségben szenvedett, ezt mondja: „Nagyra értékelem a gyülekezeti vénekről az Ésaiás 32:2. versében mondott szavakat. Ők mindig ott voltak, ahol szükség volt gyakorlati tanácsukra.”

Összejövetelek és a szántóföldi szolgálat

A lelkileg gyötrődő embereknek változatlanul vannak szellemi szükségleteik (Máté 5:3). Valójában egyesek számára az életet vagy a halált jelentette az, hogy mennyire tudtak szellemileg erősek maradni. Irén, aki 30 éve szkizofréniás, így emlékezik vissza: „Időnként nagyon zavart voltam. De az igazság mindig az elmémben volt, olyan szilárdan, mint a vasbeton. Ez óvott meg attól, hogy öngyilkos legyek!”

Gyakorlati szempontból ezért buzdítani kell a beteget arra, vegyen részt a prédikáló-munkában és látogassa az összejöveteleket, hogy ’ne szigetelődjék el’ (Példabeszédek 18:1). Egy testvérnő ily módon írja le érzéseit lelki betegsége miatt: „Meg voltam győződve arról, hogy megbocsáthatatlan bűnt követtem el Istenünk, Jehova ellen. Következésképpen mindent, amit hallottam az összejövetelen, kiragadtam összefüggéséből. Mindent, ami elítélő volt, önmagamra vonatkoztattam.” De sohasem maradt el az összejövetelekről, és végül hallott egy olyan előadást, amely átsegítette azon a téves elképzelésen, hogy Isten őt elvetette.

Mi a helyzet, ha egy súlyosan beteg izgalomba jön és zavarja a gyülekezeti összejövetelt vagy a szántóföldi szolgálatot? Feltehetőleg a beteg nem rosszindulatú, csak zavart gondolkodásában valami felizgatta. Kétségtelen, ez a helyzet minden érintett személy számára megpróbáltatást jelenthet. Ha a zavarkeltés jelentéktelen és nem gyakori, a gyülekezet nyilvánvalóan hosszútűrést fog tanúsítani (Kolossé 3:12, 13). Ellenkező esetben szükségessé válhat, hogy a betegnek azt javasoljuk, üljön le, amíg ez a szétszórt viselkedése tart, hogy lehetőleg a testvérek figyelmét ne vonja el. Szeretetből fakadó intézkedésekkel az ilyen személyeket is hozzásegíthetjük, hogy aktívak maradjanak a prédikáló-munkában, például olyan módon, hogy egy érett, jó ítélőképességű hírnök kíséretére bízzuk, vagy beültetjük egy házi bibliatanulmányozásra, ahol a tanulmányozó fél megérti és elviseli az állapotát.

Időnként persze viselkedhet valaki nagyon megbotránkoztató módon, szégyenteljesen, vagy annyira veszélyesen, hogy nem tudjuk lefékezni. Előfordulhat, hogy mindez azért van, mert a beteg nem vette be az előírt gyógyszereit, és lehet, hogy erős biztatásra van szüksége, hogy vegye be azokat. Ha ilyenkor a beteg kedvezőtlenül reagálna vagy nem hagyná abba zavarkeltő viselkedését, a rend fenntartása érdekében lehet, hogy el kell tiltani az összejövetelek látogatásától vagy a szántóföldi szolgálatában való részvételtől (1Korinthus 14:40). A vének kedvesen mondják meg a betegnek, hogy erre nem azért van szükség, mert őt hűtlennek tekintik, hanem csupán betegsége miatt, amely korlátozza őt tevékenységében. ’Nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék az ő munkájáról’ és ő megérti korlátoltságait (Zsidók 6:10). A rendszeres pásztori látogatások segíteni fognak az illetőnek, hogy szellemisége addig is megmaradjon, amíg telejesen rendbe jön.

Segítsük családjaikat

A lelki betegség nagy rombolást visz végbe a családi életekben. „Kétségbeejtő volt” — mondja egy testvér, akinek felnőtt fia lett súlyos lelki beteg. „Nap-nap után azt látni, hogy nincs semmi javulás” — teszi hozzá a felesége. „Házasságunkra is kihatott, mert időnként azon vettük észre magunkat, hogy veszekszünk egymással.” Vagy képzeljük el, milyen nagy fájdalom azt tapasztalni, amikor az egyik házastárs lelki beteg. Az egyik testvér ezt mondja: „Feleségemről azt állapították meg, hogy ’paranoid szkizofréniás’. Hangokat hall, de nem hajlandó kezeltetni magát, mivel azt hiszi, hogy meg akarják őt ’mérgezni’, Nem hiszi el, hogy én vagyok a férje és nem hajlandó eljönni a szolgálatba vagy az összejövetelekre.” Hogyan segíthetünk az ilyen betegséggel sújtott családnak?

Pál ezt mondta: „Beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekkel” (1Thessalonika 5:14). Kegyetlen dolog lenne elzárkózni vagy figyelmen kívül hagyni keresztény társainkat, akik nagy erőfeszítések árán ápolják valamelyik lelki beteg hozzátartozójukat. „Üdvözöljétek egymást örömmel” — mondja Pál (Róma 15:7). A keresztény összejövetel jó alkalom arra, hogy szívélyes, meleg szeretettel és értékeléssel forduljunk azokhoz, akik ’isteni önátadást gyakorolnak saját házukban’ (1Timótheus 5:4).

A pásztori látogatások alkalmával a vének buzdíthatják az ilyeneket, hogy vegyenek részt a családi tanulmányozásban, legyenek jelen az összejöveteleken, és működjenek aktívan közre a Királyság-hírnökökkel. Ha anyagi segítségre szorulnának és gyakorlati segítségre lenne szükségük, a gyülekezetnek többet kell tennie annál, mint hogy azt mondja: „Melegedjetek meg és lakjatok jól” (Jakab 2:16). Lehet, hogy a családnak abban volna nagy segítségre szüksége, hogy elhozzuk őket az összejövetelekre. Egyesek lehet, hogy olyan helyzetben vannak anyagilag, hogy segíteni tudnának a magas orvosi számlák kiegyenlítésében (1János 3:17, 18). Mennyire hálásak tudnak lenni az ilyen szeretetből fakadó törődésért! Egy lelki beteg testvérnő férje ezt mondja: „A gyülekezet tud a mi problémánkról, és nagy szeretettel kimutatják, hogy törődnek velünk.”

A feddhetetlenség megőrzése

„Az egész teremtés továbbra is együtt sóhajtozik és szenved mind ez ideig” — mondta Pál (Róma 8:22). A lelki gyötrelem is egyik kínos velejárója örökölt tökéletlenségünknek. Az orvosok megpróbálnak átmeneti enyhülést hozni bajainkra. De sok betegnek, aki segítségüket kéri, azonos a tapasztalata annak az asszonynak a tapasztalatával, aki Jézus napjaiban „sok orvostól sokat szenvedett, minden vagyonát rájuk költötte, de nem volt belőle sok haszna, hanem még rosszabbul lett” (Márk 5:26).

A legtöbb betegnek meg kell tanulni együttélni betegségével, és az igazi gyógyulást Istentől várni az ő új világában (Jelenések 21:3, 4). „Áldjad Jehovát . . . aki meggyógyítja minden betegségedet” — kiáltotta sírva a zsoltáros (Zsoltárok 103:2, 3). Ezért most nem arra kellene elsősorban törekednünk, hogy tökéletesen egészségesek legyünk fizikailag vagy lelkileg, hanem hogy bebizonyítsuk feddhetetlenségünket (Zsoltárok 26:11; vö. 1Korinthus 7:29–31). Annak, aki lelki betegségben szenved, kétségtelenül ez nehezebb. De Isten sok szolgája — miként Pál is — hűségesen szolgált, noha „tövis volt a testében” (2Korinthus 12:7). „Megtanultam, hogy nem az orvos, nem is a testvérek tudnak meggyógyítani” — mondja egy lelki beteg. „Hanem megtanultam Jehovában bízni.” Lelkileg meggyötört személyek bízhatnak szerető testvéreikben és testvérnőikben, akik türelmesen vigasztalják és gyámolítják őket „szellemi szavakkal”.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

A szerető vénektől jövő „szellemi szavak” sokat tehetnek a meggyötört személyek megsegítésére