Királyság-hírnökök jelentik
Egy férj rendületlen kitartása egyesíti a családot
MIT tennél, ha elfogadnád az igazságot és feleséged ádáz üldözésbe kezdene, és minden tőle telhetőt elkövetne, hogy feddhetetlenségedben megingasson? Erősítésedre szolgálnának-e Pál szavai a 2Timótheus 3:12-ben, ahol azt mondja: „Mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Krisztus Jézussal egységben, szintén üldözést szenvednek”? Kitartanál-e, vagy inkább feladnád a harcot? Egy olasz keresztény férj ilyen kihívással nézett szembe. De nem adta fel a küzdelmet, és Jehova ezért megáldotta.
A szóban forgó férfi korábban az eszmének élő kommunista, de egyben buzgó katolikus is volt. Hitt az emberi egyenlőségben, és úgy érezte, mindkét mozgalomban ezt az eszményképet hirdetik. Az egyik munkatársa viszont Isten Királyságáról beszélt neki, és ő rögtön felismerte, hogy csakis ezen az úton valósulhat meg az egyenlőség. Ugyanazzal a lelkesedéssel fogadta el az igazságot, mint amilyen lelkesedéssel fordult a kommunizmus és katolicizmus felé, és 1972-ben alámerítkezett. De mi volt a helyzet a feleségével? Ádázul üldözte a férjét. Így számol be erről:
„Férjem 1970-ben lépett első ízben kapcsolatba Jehova Tanúival a munkahelyén. Ahogyan tanulmányozta a Bibliát, fokozatosan felismertem, hogy ez egészen új vallás, és ennek voltak olyan pontjai, amelyekkel nem tudtam egyetérteni. Részemről és hozzátartozóim részéről rögtön meg is indult ellene az üldözés.”
Majd így folytatja: „Férjemet szülei gyötörték, és minden lehetséges eszközzel megpróbálták eltéríteni hitétől. Ahogyan férjem előrehaladt a bibliai ismeretben, megértette, hogy házát meg kell tisztítania a bálványoktól. Azt mondtam neki, ha ezt meg meri tenni, ennek súlyos következményei lesznek. Ő megsemmisítette a szent képeket, mire én nekiestem, és szóban és tettleg is bántalmazni kezdtem és több folyóiratát összetéptem. Kiabálásomra berohant az apósom és anyósom, ők is nekitámadtak, de ő nem viszonozta a bántalmazást.
A nézeteltérés ezután is fennmaradt, és amikor nem egyezett bele, hogy leányunk eljárjon a templomba hittanoktatásra, végül is elhagytam. Férjem ekkor közölte velem, ha nem jövök haza, akkor hivatalosan vádat emel ellenem hűtlen elhagyás címén. Egy hét múlva a hazatérés mellett döntöttem.
Az igazság követéséről való lebeszélés céljából újabb kísérletképpen elmentem egy spiritiszta médiumhoz, és azt kértem tőle, hogy babonázza meg őt. A médium kérdezgetni kezdett, és én elmagyaráztam neki helyzetünket. Amikor tisztában lett a helyzettel, kijelentette: Jehova Tanúin nem fog semmilyen varázslat.
Azután arra gondoltunk, hogy beszélünk a helyi pappal. A pap azt tanácsolta, hogy forduljak ügyvédhez. Meglepetésemre az ügyvéd arra buzdított, hogy látogassam férjemmel együtt Jehova Tanúi összejöveteleit. Apósom, aki velem volt, azzal utasította vissza ezt az ajánlatot, hogy családja San Rocco-nak, vagyis városunk ’védőszentjének’ van elkötelezve. Az ügyvéd elmagyarázta, hogy ez a ’szent’ — akárcsak a többi bálvány is — hamis. Majd feltárta, hogy ő a Katolikus Akciónak az elnöke, és elmondta, hogy azért nem vesz részt a vallásos ünnepeken, mivel a bibliai ismerete szerint ezek mind hamis ünnepek. Befejezésül ezt mondta: ’Menjen csak el a férjével, és éljen vele békességben. Hallgasson rá, és kezdjen ön is bibliatanulmányozást.’
Buzdítását hallván, elkezdtem gondolkodni férjem magatartásán, állhatatos kitartásán és az életében végbemenő változásokon, és elkezdtem vele eljárni Jehova Tanúi összejöveteleire. Nagyon nagy hatással volt rám az ott tapasztalt szeretet, ezért elkezdtem tanulni, majd beiratkoztam a Teokratikus Szolgálati Iskolába, és elindultam a szántóföldi szolgálatban. Végül, 1977-ben szemléltettem önátadásomat. Most boldog vagyok, hogy az igazságban lehetek, hála Jehovának, aki segítette férjemet a kitartásban, és lehetővé tette, hogy az egész család egyesüljön az ő imádatában.”