Változás a világ feletti uralomban

HA választhatnál, milyen uralom alatt élnél a legszívesebben? Legtöbben, egy olyan tartós kormányzatot választanánk, amely ésszerű határok között biztosítaná a személyes szabadságot. Olyan kormányzatot óhajtanánk, amely féken tudná tartani a bűnözést, előmozdítaná a békét, érvényt szerezne a társadalmi igazságosságnak, és anyagi jólétet teremtene. Kétségtelenül azt a kormányzatot részesítenénk előnyben, amely nem nyomná el az embereket és nem lenne tisztességtelen.

Sajnos, ma a legtöbb kormány nem ilyen. Ha megvizsgáljuk, milyen világban élünk e XX. század második felében, mit láthatunk? Szegénység, romlottság, elnyomás, társadalmi igazságtalanság, bűnözés, és nemzetközi feszültség tapasztalható. Ez a végeredménye a több ezer éves emberi kormányzatnak.

Igaz, akadtak kevesen jószándékú és rátermett uralkodók is. És voltak olyan uralmi rendszerek is, amelyek egy ideig viszonylag szilárdak voltak, és jól működtek. De összességükben az a tény, hogy az emberi kormányok képtelenek azt tenni, amit ösztönös megérzésünk szerint cselekedniük kellene, azt bizonyítja, hogy igaz a Biblia következő megállapítása: „Nem a földből való emberre tartozik az ő útja. Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit” (Jeremiás 10:23). Más szavakkal: az ember nem úgy teremtetett, hogy kormányozni tudja önmagát külső segítség nélkül.

Ezért jó tudnunk, hogy a világ feletti uralomban változás következik. Mit értünk ezen? Azt, hogy a ma élő emberiség kormányzása hamarosan egy teljesen új kormányforma kezébe kerül, és ez teljesen eredményes lesz. Isten megjövendölte ezt a mélyreható kormányváltozást. Voltaképpen erről szól a Biblia legfőbb tanítása.

Isten törődik e kormányzattal

Istent mindig érdekelte az emberiség kormányzása. Gondosan figyeli, milyen mértékben felelnek meg az emberi kormányzatok felelősségüknek, és időnként számadásra vonja őket. Valójában, a történelem utóbbi 2500 éve alatt fennálló fontosabb emberi uralmi rendszerek mind meg lettek jövendölve a Bibliában. Dániel, aki Krisztus születése előtt több mint 500 évvel írt, olyan próféciákat örökített meg, amelyek megjövendölték az ősi Babilon bukását, valamint Méd-Perzsia, Görögország, és Róma felemelkedését és hanyatlását. A próféciák arról is jövendöltek, hogy ki fog fejlődni a mai angol-amerikai világhatalom is. Ha ezeket a próféciákat röviden áttekintjük, jobban meg tudjuk érteni, mit értsünk azon a kijelentésen, hogy változás jön a világ feletti uralomban.

Az első ilyen meglepő prófécia az az ihletett álom, amelyben Dániel idejétől kezdődően a politikai világhatalmakat egészen napjainkig egy óriási állókép szemlélteti. Ezt az állóképet a kéz érintése nélkül kiszakadt kő zúzta össze. A kő ezeket a világhatalmakat porrá zúzta, és „olyanná lettek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, hogy még a nyomukat sem találták” (Dániel 2:31–43).

Ugyanebben a fejezetben Dániel megmagyarázza ennek az álomnak a jelentését. Beszél arról, hogy a sorban csődöt mondó emberi uralmakat valami sokkal jobb uralom váltja fel. Ezt olvassuk: „És azoknak a királyoknak az idejében az egek Istene létrehoz egy királyságot, amely soha el nem pusztul, és ez a királyság egyetlen más népre nem száll át, hanem szétzúzza és megsemmisíti mindazokat [az emberi] királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig. . . Az álom igaz, és a magyarázata megbízható” (Dániel 2:44, 45).

De ezzel még nincs vége. Egy újabb látomásban, az egymást követő világhatalmakat óriási vadállatok ábrázolták, amelyeknek olyan jellemvonásaik voltak, mint az általuk ábrázolt világhatalmaknak. Dániel betekintést kapott és megláthatta „az Öregkorú” tiszteletet keltő mennyei trónusát, és még valamit, ami nem az ő napjaiban, hanem a mi időnkben létező angol-amerikai világhatalom uralma alatt fog végbemenni. Látta Jehova Istent fényes mennyei ítélőszékében ülni és ítéletet tartani e világhatalmak felett (Dániel 7:2–12). A következő versek arról tudatnak, hogy Isten rendelkezése értelmében, uralomváltozás fog bekövetkezni. Ki kapja majd meg ezt az uralkodást?

Az, aki egy ember fiához hasonló

Dániel ezt a felvillanyozó választ adja erre a kérdésre:

„Láttam éjszakai látomásban: Íme, az egek felhőiben egy ember fiához hasonló valaki jött, és bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és elébe vitték, egész közel. És kapott uralkodást, méltóságot és királyságot, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak. Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik, s az ő királysága el nem pusztul” (Dániel 7:13, 14).

Dániel megjövendölte, hogy „az Öregkorú”, maga Jehova Isten fogja megszüntetni az elnyomó emberi uralmak igazságtalan uralmát. Ő iktat be ezek helyett egy olyan kormányzatot, amely annyira jó lesz, hogy el sem tudja képzelni az emberiség — egy láthatatlan Királyságot, amely a mennyből fog hatalmat gyakorolni és uralkodni. De ki ez az „egy ember fiához hasonló valaki”, aki elnyeri ezt a Királyságot?

Kiléte a legkevésbé sem bizonytalan. Jézus önmagát „az Emberfiának” nevezte. Jelenlétéről úgy beszél mint olyan időről, amikor „az Emberfia megérkezik az ő dicsőségbe és vele együtt az összes angyalok” (Máté 25:31). Amikor a főpap kényszerítette Jézust a bíróság előtt, hogy tegyen tanúvallomást arról, vajon ő „a Krisztus, az Isten Fia”, Jézus ezt válaszolta: „Te magad mondtad. Én pedig azt mondom nektek: mostantól kezdve meglátjátok az Emberfiát, amint a hatalom jobbján ül és eljön az ég felhőiben”a (Máté 26:63, 64).

Az utolsó emberi világhatalom

Mintegy 600 évvel Dániel ideje után, János apostol isteni ihletés alatt megírta a Jelenések bibliai könyvét. E könyv úgy utal ezekre a világhatalmakra mint erős „királyokra”, mondván: „És hét király van: öt elesett, egy van, a másik még nem érkezett el, de amikor elérkezik, rövid ideig kell fennmaradnia” (Jelenések 17:10).

János írásának idején ebből öt már elesett: Egyiptom, Asszíria, Babilónia, Méd-Perzsia, és Görögország. A Római Birodalom még ’volt’. A hetedik — a ma létező angol-amerikai világhatalom — természetszerűleg még akkor nem jött el. A Jelenések szerint, egyetlen világhatalom sem éli túl a hetediket — a ma létezőt. De ez az utolsó. Újabb világhatalom ezt nem követi!

Ebben azonban semmi ijesztő gondolat nincs — inkább örvendetes! Ugyanis azt jelenti, hogy az igazságtalan, egymással hadakozó emberi uralmaknak ezzel vége szakad. A próféciák egybehangzóan azt igazolják, hogy a föld feletti uralkodásban igen lényeges változás megy végbe — az önző emberi kormányzást egy mennyei igazságos uralom, Isten Királysága váltja fel.

A Királyság-kormányzat

De mi ez a Királyság? Nyilván nem egyszerűen a jó érvényesülése az emberi szívekben és életekben. Ez sokkal több annál, mint amit az úgynevezett keresztény egyházak életében látunk. Isten Királysága valóságos kormányzat. Ennek az uralomnak van királya, vannak társuralkodói, van uralkodási területe, és vannak természetesen alattvalói. Éppen azért meg tudja valósítani a korábban említett áldásokat.

E Királyság Királya maga Jézus Krisztus. Ő egy nemesemberhez hasonlította magát, aki „messzi országba utazott, hogy biztosítsa magának a királyi hatalmat és visszatérjen”. Erről a jövendő időről ezt mondta: „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségébe, és vele együtt az összes angyalok, akkor leül dicsőséges trónjára” (Lukács 19:12; Máté 25:31).

Mikor jön el „az Emberfia”? Itt sem kell találgatásokba bocsátkozni. Jézus szavai itt arra a kérdésre adott válaszából valók, hogy „mi lesz a jele a te jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3, 30). Miként már e folyóirat hasábjain sokszor kimutattuk, Krisztus „jelenléte” a „nemzetek meghatározott idejének a végén”, 1914-ben kezdődött el a mennyben láthatatlanul.b (Lukács 21:24).

A Jelenések 12. fejezete szerint, Jézus csakugyan magához vette a hatalmat és Sátánt kivetette a mennyből le a föld szomszédságába. Egy mennyei hang ezt kiáltotta: „Most érkezett el a megmentés és az erő, és a mi Istenünk királysága és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi testvéreink vádolóját levetették, aki éjjel és nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt.” Azóta a világban tapasztalt egyre rosszabbodó állapot ezzel magyarázható. A mennyei hang így folytatta: „Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok, nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:9–12).

E rövid idő hamarosan lejár. Néhány fejezettel később, János e megdicsőített Jézust egy fehér lovon látja ülni. Neve: „Isten Szava”, és ő, „veri a nemzeteket” és „vasvesszővel legelteti őket” — miként Dániel is utalt arra, hogy Isten kőhöz hasonló Királysága összezúzza a nemzeteket, ez a Királyság pedig egyre nő és betölti az egész földet (Jelenések 19:11–16; Dániel 2:34, 35, 44, 45).

A vadállatias emberi politikai uralmak soha többé nem fognak zsarnokoskodni az emberiség felett!

A társuralkodók

De figyeljük meg a fejleményeket. Dániel ihletés alatt elmondja, hogy a Királyságot az „egy ember fiához hasonló valakin” kívül még más is elnyeri: „a Legfelségesebb szenteinek népe” (Dániel 7:27).

Kikről van itt szó? A Jelenések könyve a Bárány, Jézus Krisztusról ezt mondja: „Véreddel embereket vásároltál meg Istennek minden törzsből, nyelvből és népből és nemzetből, és királysággá tetted meg őket és papokká a mi Istenünk számára, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.” Továbbá azt mondja, hogy ők ’az Istennek és a Krisztusnak papjai lesznek, és mint királyok uralkodnak vele ezer esztendeig’. Számuk is adott: 144 000 (Jelenések 5:9, 10; 14:1; 20:6).

Azokról van szó, akiket a Legfelségesebb Isten kiválaszt, hogy Jézus Krisztussal, az ő Fiával részt vegyenek a világkormányzatban. Lehetne-e a jövőnk biztosabb kezekben, mint azoknak a kezében, akiket Isten kiválasztott? Nem, ez a Királyság a lehető legjobb kormányzat lesz — sokkal, de sokkal különb, mint amit eddig ismertünk. E Királyság-uralom alatt az egész föld Isten eredeti szándékának megfelelően, Paradicsommá fog alakulni.

Olvasd el a következő cikket és győződj meg saját magad arról, hogy olyan uralom lesz-e ez, amely alatt csakugyan legszívesebben élnél.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

„Jézus tanításának központi témája”

„Jézus tanításának középpontjában Isten királyságának a témája állt.” — New Catholic Encyclopedia.

„[Az Isten Királyságát] tartották általában Jézus központi tanításának.” — Encyclopaedia Britannica.

De mikor hallottad utoljára, hogy egy templomban Jézus tanításának központi témájáról beszéltek volna?

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Zűrzavar Isten Királysága körül

Egyesek azt gondolják, hogy Isten Királysága azonos a „földön élő egyházzal”, mások viszont úgy vélekednek, hogy a jelenlegi világ a „krisztusi befolyás alatt átalakul Isten királyságává”. Akadnak olyanok is, akik szerint Isten Királysága „Isten uralma az emberi szívekben és az egyének életében”.

De vajon csak ennyi lenne Isten Királysága — pusztán vallásos rendszer, vagy fokozatos politikai átalakulás, vagy bizonyos szellemi állapot, amely az emberi szívekben végbemegy?