Jézus élete és szolgálata

A farizeusok konok hitetlensége

A meggyógyult vak koldus szülei félnek, amikor a farizeusok maguk elé idézik őket. Tudják, hogy azoknak hatalmuk van arra, hogy a zsinagógából mindazokat kirekesszék, akik hisznek Jézusban. Az ilyen közösségből való kivettetés természetesen sok nehézséggel jár, különösen a szegénysorsúak esetében. Ezért óvatosak a szülők.

„A ti fiatok ez, és azt mondjátok, hogy vakon született?” — kérdezik a farizeusok. „Hogyan lehetséges hát, hogy most lát?”

„Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk és hogy vakon született” — erősítik meg szülei. „De hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk.” Fiuk minden bizonnyal elmondta, mi történt, de a szülők óvatosságból ezt mondják: „Tőle kérdezzétek meg, már nagykorú. Bizonyára tud a maga nevében beszélni.”

A farizeusok újra hívatják a férfit. Ez alkalommal megpróbálnak ráijeszteni, mondván, hogy sok terhelő bizonyíték gyűlt össze Jézus ellen. „Dicsőítsd az Istent” — parancsolják neki. „Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”

A meggyógyult vak nem cáfolja meg vádjukat, csak megjegyzi: „Hogy bűnös-e, azt nem tudom.” Majd hozzáfűzi: „Egyet tudok, vak voltam, és most látok.”

A farizeusok abban az igyekezetükben, hogy vallomásában hibát találjanak, újra kérdezik: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

„Megmondtam már nektek — panaszkodik a férfi —, és ti nem hallgattátok meg. Mit akartok ismét hallani?” Gúnyosan ezt kérdezi tőlük: „Talán ti is a tanítványai akartok lenni?”.

Ez a felelet felingerli a farizeusokat: „Te vagy az ő tanítványa — vádaskodnak —, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Isten szólott Mózeshez; de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.”

Az egyszerű koldus meglepetten ezt válaszolja: „Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, pedig megnyitotta a szememet.” Milyen következtetést kellene ebből levonniuk? A koldus rámutat az elfogadott tételre: „Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket, de ha valaki istenfélő és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Régtől fogva nem hallotta senki, hogy valaki meggyógyította volna egy vakon született ember szemét.” A következtetésnek egyértelműnek kellene lennie: „Ha ő nem volna Istentől, semmit sem tudott volna tenni.”

A farizeusok nem tudnak semmit válaszolni erre a világos, józan érvelésre. Nem tudnak szembenézni a valósággal, így szidalmazni kezdik a férfit: „Bűnben születtél te mindenestül, és te tanítasz bennünket?” Erre kidobták a férfit azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kirekesszék a zsinagógából.

Amikor Jézus megtudja, mit tettek a farizeusok, megtalálván a férfit, ezt kérdezi tőle: „Hiszel-é az Emberfiában?”

„Ki az, uram — felel az egykori vak —, hogy higgyek benne?”

„Az, aki éppen veled beszél” — felel neki Jézus.

Ekkor azonnal térdre borul Jézus előtt, és ezt mondja: „Hiszek benne, Uram.”

Jézus ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „Mert ítéletre jöttem ebbe a világba, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

Erre a farizeusok, akik őt hallgatják, ezt kérdezik: „Talán mi is vakok vagyunk?” Ha elismernék, hogy szellemileg vakok, lenne mentségük Jézus üldözésére. Jézus ezt így mondja meg nekik: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök.” Ők azonban konokul kitartanak abban, hogy nem vakok és nincs szükségük szellemi felvilágosításra. Jézus erre megjegyzi: „Mivel most azt mondjátok: ’látunk’, megmarad a bűnötök.” János 9:19–41.

◆ Miért félnek a szülők, amikor a farizeusok maguk elé idézik őket, és hogyan tükröz óvatosságot a válaszuk?

◆ Hogyan próbálják a farizeusok megfélemlíteni a meggyógyult vakot?

◆ A férfi milyen logikus érvelése bőszíti fel a farizeusokat?

◆ Miért nincs mentségük a farizeusoknak arra, hogy üldözik Jézust?