Kik az igazi evangéliumhirdetők?

BÁRHOL éljél is, valamilyen módon a te életedet is érintette a Krisztus által elindított evangéliumi mozgalom. Azok közül azonban, akik Krisztus képviselőinek tartják magukat, nem mindenki terjeszti hűen Isten Szava üzenetét. Nem minden evangéliumhirdetőt hatott és hat át — akár a múltban, akár a jelenben ugyanaz a lelkes buzgóság és hév, mint az első században élt krisztusi tanítványokat.

Igaz, a kereszténység egyházaiban körülbelül 220 000-re tehető azoknak a misszionáriusoknak a száma, akik ma a világon működnek, de elérik-e ezek a misszionáriusok az igazi evangéliumhirdetők mértékét? A krisztusi evangélium hirdetés nem azonos azzal a szellemi terjeszkedő politikával, amelynél az igehirdetők a gyarmatosító világhatalmak ügynökeiként szolgáltak. (Vö. Jakab 4:4.) Az igazi krisztusi evangélium hirdetés másrészről nem azonosítható az úgynevezett „felszabadítási teológia” propagálásával sem, vagy a politikai és társadalmi rendszerekben végrehajtandó gyökeres változások lelkes védelmezésével sem; ezenkívül, Jézus nem gondolt valami káprázatos bibliai elektronikus igehirdetőkre, akik elkesergik a maguk „jólétről vallott teológiájuk” változatát a tévé és a rádió hullámhosszán (János 17:16; Máté 6:24). De hát akkor ki az evangéliumhirdető?

Mi az igazi evangélium hirdetés?

A Biblia eredeti nyelvein, héberül és görögül, az evangéliumhirdető az örömüzenet, vagy a jó hír bejelentője.a De milyen jó hírt jelent be? A megmentés, az igazságos uralom, és a béke jó hírét. Ésaiás 52:7. verse például, kijelenti: „Milyen szépek a hegyeken annak a lábai, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, s jó hírt hoz valami jobb dologról, aki megmentést hirdet. Aki ezt mondja Sionnak: ʼKirállyá lett a te Istened!ʼ”

Isten Fiának megszületésekor, az angyal ezt jelentette be: „Ne féljetek, mert íme, nagy öröm jó hírét hirdetem nektek, amelyben az egész népnek része lesz, mert Megmentő született ma nektek, az Úr Krisztus” (Lukács 2:10, 11). A jó hír lényege tehát Jézus Krisztusban összpontosul.

Körülbelül 30 évvel később, Jézus bement Názáret városában Sabbath napon a zsinagógába, és felállt felolvasni. „Ésaiás próféta könyvtekercsét nyújtották oda neki, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset és arra a helyre bukkant, ahol ez van megírva: ʼJehova szelleme van énrajtam, mert felkent engem, hogy jó hírt hirdessek.ʼ” A felolvasás befejezése után, „összetekerte a könyvtekercset, visszaadta a szolgának és leült; és a zsinagógában mindenkinek a szeme rászegeződött. Ő pedig így szólt hozzájuk: ʼMa teljesedett be ez az írásszöveg, amit az imént hallottatok.ʼ” Jézus saját bevallása szerint a jó hír hirdetője volt, és ez a jó hír, amelyet ő hirdetett, „Isten királyságára” összpontosult (Lukács 4:17–21; 8:1).

Jézus evangéliumhirdető munkáját aratáshoz hasonlította és ezt mondta: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Máté 9:36–38). Követőit tehát kiképezte, majd megbízta az evangélium hirdetésével (Máté 10. és Lukács 10. fejezete). Ahogyan Tanítójuk, ők is „a mennyek királyságát” hirdették (Máté 10:7). A Királyságról szóló prédikálás azonban nem szűkült le csak az apostolokra.

Amikor az üldözés fellángolt az éppen megalakult jeruzsálemi krisztusi gyülekezet ellen, a Cselekedetek könyvében a történelmi beszámoló a 8:1-ben elmondja, hogy „az apostolok kivételével mindannyian szétszóródtak Júdea és Szamária egész területén”. Vajon ezek a különböző helyekre került tanítványok félelmükben rejtőztek el és kerestek védelmet? Nem, hiszen a 4. vers így folytatódik: „Akik pedig szétszóródtak, bejárták az országot és hirdették az [Isten] Szava jó hírét.” Az első századi evangéliumhirdetők tehát igen kivették részüket az aratásból.

Érdekes, az A Theological Word Book of the Bible című könyv megállapítja: „Az ÚT [Újtestamentum]-ban az igehirdetésnek semmi köze nincs a megtérőknek szánt szentbeszéd-félékhez, melyek oly általánosak ma a prédikációkban, hanem mindig ʼIsten jó hírénekʼ bejelentése volt a nem-keresztény világ számára.” Az összes keresztények tehát evangéliumhirdetők voltak, és evangélium hirdetésük nem szorítkozott a hívő társaikkal való beszédre.

De mi a témája a mai evangélium hirdetésnek? Jézus napjainkra megjövendölte, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Jézus nemcsak azoknak parancsolta meg, akik látták mennybemenetelét, hanem leendő követőinek is, hogy „tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8; lásd még Máté 28:19, 20).

Az evangelizáló üzenetének lényege tehát a Jehova Isten Királyságáról szóló jó hír, amelynek irányításával kinevezett Uralkodóját, Jézus Krisztust, a „Béke Fejedelmét” bízta meg (Ésaiás 9:6). És ez magában foglalja mindazoknak az igazságoknak az elmondását is, amelyekről Jézus és tanítványai beszéltek. Az igazi evangéliumhirdetők ma is hűségesen ragaszkodnak ehhez az egy témához.

Kik támogatják az igazi evangélium hirdetést?

Az igazi evangelizálók Jehovát imádják Istenükként. Ő a Nagy Evangelizátor. Ő áll támogatóként a jó hír hirdetése mögött (Galata 3:8; Jelenések 10:7). És ő azt akarja, hogy az emberek mindenütt halljanak az ő üzenetéről és engedelmeskedjenek neki. „Bizony látom, hogy nem részrehajló az Isten – jelentette ki Péter apostol egy kis csoportnak a földközi-tengeri kikötővároskában, Cezáreában –, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik. Kibocsátotta a szót Izrael fiainak, hogy a béke jó hírét hirdessék nekik Jézus Krisztus által. Ő ugyanis mindeneknek az ura” (Cselekedetek 10:34–36).

A Biblia megjövendölte, hogy napjainkban az evangéliumhirdetők még egyszer részt vesznek a nagy aratásban (Jelenések 14:15, 16). Olvasd el a következő cikket, amelyben Jehova Tanúi tapasztalatairól lesz szó, akik részt vesznek ebben az aratási munkában. Ha tehát meglátogatnak Jehova Tanúi otthonodban, beszélj velük és győződj meg arról, hogy ők-e valóban a mai igazi evangéliumhirdetők.

[Lábjegyzet]